2013. augusztus 28., szerda

5.rész Perrie & Ashley

Sziasztok Picurkáim! Megjöttem egy újabb résszel. Ez most nem lett olyan jó,mint szerettem volna,de nagyon remélem,hogy meglesztek ezzel is elégedve!:) Köszönöm a 5 rendszeres olvasót és a sok oldalmegjelenítést! :) Lehet,hogy több Mixer is bele olvasott a blogba és észrevették,hogy Perrie nem,éppen a kedves emberek listájába sorolható bele. Ezzel nem szeretnék senkinek rosszat csak szeretném a történetben fokozni az izgalmakat! Remélem megértetek engem! :) Tudom,hogy nagyon sokat variálok a blog kinézetével és már unjátok,de azt szeretném,ha valaki az oldalamra téved,akkor ne azt mondja,hogy milyen egyszínű és unalmas,hanem ahogy a történettel úgy a kinézettel is meg van elégedve. Többet nem fogok változtatni,barna marad a végleges szín! Remélem meg vagytok,ezzel a színnel elégedve és nem csak nekem tetszik,hanem nektek is! :) Nagyon köszönöm azoknak,aki figyelemmel követik és olvassák a blogot! Nagyon szépen kérlek titeket,KOMIZZATOK a részekhez! :) Jó olvasást nektek Manók! :)
                          
                         Puszi: Fanny



                         **Ashley Roberts**

Mikor azt mondták a lányok,hogy vásárolni megyünk,akkor azt nagyon komolyan gondolták! Szeretek vásárolni,mivel lány vagyok és ez nálunk egy berögzült dolog,de amit ez a két csaj leművel az már felháborító! Még csak egy órája lehettünk a plázába,de nekik már a kezükbe vagy tíz szatyor volt,még nálam egy se. Nagyon szeretem a ruhákat és a divatot,de ennyi ruhát soha nem szoktam venni,mint Dani és El. Pedig megtehettem volna,hogy két kézzel szórjam a pénzt mindenféle ruhára és kenceficére,de nem tettem. Tiszteletben tartottam,hogy az a szüleim pénze,még ha nekem is adják,hogy költsem magamra. Soha nem szórtam el a pénzt hülyeségre csak lényeges dolgokra. A több mint három óra folytonos sétálgatás megtette a dolgát,mert már a lábaim sajognak,pedig még magassarkú sincs rajtam. A kezeim sajognak a sok szatyortól,mivel a lányok annyi cuccot vettek,hogy már nekem is adtak ide,mert ők már nem bírták vinni annyi volt náluk. Én jó,ha vettem 3 szatyor ruhát,még ők vagy 15-öt egyenként. Ismétlem 15-öt! 
-Lányok légy szíves üljünk már le egy kicsit,mert már nem érzem a lábaimat.-mondtam nekik,de ők meg se hallották,mert úgy elálmélkodtak egy ruhán a kirakatban.
-Kérlek Ash még ebbe a boltba menjünk már be. Esküszöm utána nem megyünk be többe.-mondta El kislányosan,majd rám meresztette hatalmas boci szemeit. Dani nem mondott semmit csak buzgón bólogatott,hogy úgy lesz,ahogy Eleanor  mondja.
-Eleanor ezt mondtad az előző 10 boltnál is.Ti menjetek be nyugodtan én addig leülök.-mutattam a hozzánk közeli székek felé.
-Biztos?-kérdezte bizonytalanul Danielle.
-Persze,menjetek csak.-mosolyogtam rájuk.
-Ne aggódj nem kell ránk órákat várni.-nevetett El.
-Reméltem is.-mutattam rájuk fenyegetően.  
Erre a két lány nevetve indultak el a kiszemelt bolt felé én pedig gyorsan a székek felé vettem az irányt,mert már alig vártam,hogy leülhessek. A két ruhamániás nőszemélyre biztos várhatok egy ideig és addig feltudom végre hívni Dina-ékat. Szerintem már mind a ketten gutaütést kaptak,amiért  még ennyi idő elteltével sem hívtam fel őket. Itt délután 4 óra van,akkor ott hajnali 4,mivel 12 óra eltolódás van. Dina-t hívom,mert ha alszik is,akkor biztos felveszi,de ez Jason-nél kétséges,mert olyan mélyen szokott aludni,hogy még egy atomrobbanás sem kelti fel. Múltkor Di-vel megpróbáltuk felkelteni,de semmi nem keltette fel,pedig már sikítoztunk,ordibáltunk,de az sem segített,csak egyedül a jól bevált hideg víz,amit egyenesen az arcába öntöttünk. Arra egyből úgy felpattant,hogy kisebb agyrázkódást kapott,mert elég rendesen lefejelte a polcot. Soha nem értettem,de nem is fogom,hogy minek neki az ágy fölé polc.
Elővettem a telefonomat a zsebemből és kikerestem drága barátnőm telefonszámát. Nagyon remélem,hogy felveszi,mert nem szeretnék holnap fejmosást kapni,mert nem voltam képes legalább őt felhívni.
-Na végre,hogy képes vagy felhívni!-harsogta bele a telefonba. Nem volt rekedt hangja,mint mikor felkel,ezek szerint nem aludt.
-Neked is szia.-nevettem el magam. Magam előtt látom,ahogy szokásához híven megforgatja a szemét.
-Szia. Amúgy nem vagy vicces! Tudod,hogy aggódtunk érted?!-mondta még mindig mérgesen.
-Nyugodj le Di. Nincs semmi bajom,minden oké és azt is elmondom,miért hívtalak most és nem,akkor amikor megérkeztem.-próbáltam nyugtatni.
-Azt jó lesz.-enyhült meg a hangja.
Mindent elmondtam neki attól,hogy leszálltam a gépről egészen mostanáig. Miközben meséltem neki nem szólt közbe vagy ujjongott csak csöndben hallgatott végig. Mikor végeztem az élmény beszámolóval még,akkor sem mondott semmit.
-Hahó Dina! Itt vagy?-kérdeztem.
-Ashley,ugye nem fogsz minket lecserélni senkire? Jason és én maradunk a legjobb barátaid?-kérdezte akadozva. Ugye most nem sír?
-Jaj Dina! Ne beszélj hülyeségeket! Titeket soha az életben nem cserélnélek le senkire! Szinte már a testvéreim vagytok és nagyon szeretlek benneteket. Akár mi lesz mi mindig itt leszünk egymásnak, 3-an.-mondtam neki szomorúan,mert most,hogy távol vagyunk egymástól,rájöttem,ha ők nem lennének nekem nem tudom mi lenne velem. Ilyen messze még soha nem voltunk egymástól,de nem is szeretném,hogy ez sokáig így legyen,mert nagyon hiányoznak.
-Mi is nagyon szeretünk Ashley.-mondta sírós hangon.
-Dina,ugye most nem sírsz?-kérdeztem tőle.
-Csak egy kicsit.-nevette el magát.
-Ne sírjál,oké? Megpróbálok minél hamarabb keresni egy házat és már jöhettek is ide hozzám.-mondtam neki nyugtatás képen.
-Rendben. Nem semmi,hogy Zayn csak így mondta,hogy költözz oda hozzájuk. Hatalmasat csalódtam bennük. Én is azt hittem,hogy beképzeltek és nagyra tartják magukat,de nem így van.
-Irtó kedvesek és figyelmesek mind annyian és egyben teljesen őrültek is. Főleg Harry és Louis.-nevettem el magam.
-Azt elhiszem. Hallottam már róluk,hogy miket leművelnek ketten.-nevetett barátnőm is.
-Amúgy nem vagy álmos?-kérdeztem tőle,mivel náluk hajnal van.
-Egy kicsit az vagyok,de nem akartam elaludni,mert vártam,hogy hívjál.-válaszolta.
-Na,akkor szépen letesszük a telefont és lefekszel aludni. Majd még beszélünk és mond meg Jason-nek,hogy puszilom és nagyon hiányzik. Szeretlek titeket.-kezdtem el a köszönést.
-Rendben,megmondom neki. Mi is nagyon szeretünk téged és vigyázz egy házban 5 fiúval. Még belegondolni is rossz.-mondta fintorgó hangon.
-Megpróbálok vigyázni. Szia Di!-mondtam nevetve.
-Szia Ash!-köszönt el ő is.
Amíg beszélgettem Dina-val az alatt az idő alatt,El és Dani még mindig nem jöttek ki a boltból,pedig már elég sok idő eltelt. A lábaimat már végre éreztem és már a kezeim sem sajogtak. Nem tudom meddig, bámészkodtam a vásárolgató emberek között egyszer csak hallottam,hogy valaki a nevemet ordítja. A  hang felé fordítottam a fejem és megláttam Perrie Edwards-ot(!) kiabálva felém közeledni. Olyan hangosan kiabálta a nevem,hogy a fél pláza őt bámulta. Hallottam már róla az internetről és a TV-ből és,de akkor valahogy kedvesebbnek tűnt,mint most. 
-Mit képzelsz te magadról? Mi?-kérdezte még mindig kiabálva,mikor már előttem állt.
-Ne haragudj,de én nem csináltam semmit.-mondtam neki megszeppenve,mert fogalmam sem volt,hogy miről beszél.
-Te csak azt hiszed,kis csitri!-sziszegte ki a fogai közül.
-Elmagyaráznád légy szíves,hogy miről van szó?-kérdeztem tőle.
-Még én magyarázkodjak neked,mikor neked kéne nekem?!-ment át mérgesből,flegma hangnembe.
-Na jó most már elég! Vagy elmagyarázod miről van szó,vagy hagyjál engem békén!-mondtam egyre mérgesebben,mert kezdett kihozni a sodromból.
-Még nehogy már neked álljon feljebb,mikor te szeretted el tőlem a pasimat!-mondta megint kiabálva.
-Én elszerettem tőled Zayn-t?-nyíltak nagyra a szemeim,mert Perrie olyan dologról beszél,amiről még én sem tudok.
-Jaj,ne játszd már az ártatlant!-forgatta meg a szemeit.
-Én nem játszok semmit. Te valamit nagyon félre értettél,mert köztem és Zayn között barátságnál nincs több és nem is lesz. Biztos hallottad,hogy odaköltöztem egy kis időre hozzájuk,de semmi több. Semmi hátsó szándékom nincs és nem is lesz. Tiszteletben tartom,hogy ti ketten,egy pár vagytok.-mondtam el neki a véleményem,ami szemmel láthatóan megnyugtatta,mert már semmi ideg vagy gúny nem látszódott rajta.
-De,akkor miért ölelte át a derekadat Zayn?-kérdezte kétségbeesve.
-Figyelj Perrie. Mi ketten ma ismertük meg egymást,de ez alatt az idő alatt is nagyon jó barátság lett köztünk. Ha azt látod,hogy megöleljük egymást vagy bármi más azt nem azért csináljuk,mert szeretjük egymást,hanem,mert nagyon jó barátok vagyunk. Biztosra tudom,hogy Zayn téged szeret és nem engem és hogy még nyugodtabb legyél azt is elmondom,hogy én se vagyok szerelmes belé.-próbáltam lenyugtatni a lányt. Szerintem még életemben nem hazudtam ekkorát,mint most,mert nagyon is vonzódom Zayn-hez. Mikor megláttam a szállodában már,akkor teljesen levett a lábáról a gyönyörű barna szemeivel és a kis fiús mosolyával. Azt nem mondom,hogy szerelmes vagyok belé,de nagyon vonzódom hozzá. Ő teljesen más,mint a többi fiú. Nagyon figyelmes és vicces,bármiről ellehet vele beszélgetni. Nagyon csöndes és visszahúzódó,de ha valaki előtt,mint például előttem is megnyílik,akkor rájön az ember,hogy nagyon vicces vagy néhány esetben perverz,mint Harry.
-Elnézést Ashley,ne haragudj rám,hogy így viselkedtem veled,csak azt hittem,hogy Zayn megcsal engem veled.-mondta szégyenlősen.
-Semmi baj Perrie,megértelek. Én is ezt csináltam volna,ha a barátomat meglátom egy újságban,más lányt ölelgetni.-simítottam meg a karját és rávillantottam egy mosolyt.
-Köszönöm.-mosolyodott el,majd nagy meglepődésemre megölelt. 
Rájöttem,hogy Perrie az öntelt külső mögött egy nagyon kedves és aranyos lány. Látom rajta,hogy mennyire szereti Zayn-t,de észre vettem Zayn-en,hogy mikor nekem mesél Perrie-ről,akkor nem beszél róla,olyan áhítattal és szerelmesen,mint ahogy Pezz,Zayn-ről.
Egy kicsit arrébb tőlünk,megláttam Dani-t és El-t. Ahogy meglátták,hogy észrevettem őket,mutatták,hogy menjek oda hozzájuk.
-Ne haragudj,de nekem mennem kell,mert a lányok várnak.-mondta Perrie-nek,majd a két álldogáló lányra mutattam.
-Persze,menj csak. Nekem is mennem kell most már próbára és még egyszer elnézést kérek a viselkedésem miatt.-mondta majd megölelt.
-Semmi baj. Szia.-köszöntem el tőle.
-Szia.-mondta mosolyogva,majd sarkon fordult és elindult a kijárat felé.
Mikor látták a csajok,hogy elment Pezz,odajöttek a székekhez,ahol ültem,amíg vártam rájuk.
-Nem kell mondanod semmit,mindent láttunk és hallottunk.-mondta Danielle.
-A hideg futkos a hátamon,ettől a szukától,komolyan mondom.-mondta Eleanor,mi ketten meg jót nevettünk,azon amit El mondott.
-Nem szeretitek?-kérdeztem tőlük.
-Nem.-mondták egyszerre.
-Nekem van okom,miért nem kedvelni,de ti miért nem szeretitek?-kérdeztem tőlük,mert kíváncsi voltam,hogy ez a két mindig nyitott és barátkozós csajszi,miért nem csípi Pezz-t.
-Mikor bemutatta nekünk Zayn,amikor összejöttek már,az első alkalommal csak flegmázott velünk meg gúnnyal az arcán mért végig minket,mintha ő különb lenne nálunk és ez a 2 év elteltével,sem változott. Ő se szeret minket,mi se őt.-mondta El.
-Értem. Hát ez is egy jó kis érv,hogy ne keljen vele lenni.-mondtam nekik,amin jót nevettek.
-De az,hogy lehet,hogy ilyen nyugodtan kezelted a dolgot? Én is nyugodt típus vagyok,de vele szembe nem lennék az főleg,ha hozzám vágná,hogy csitri.-mondta Dani.
-Engem nagyon nehezen lehet kihozni a sodromból,de ha valaki megteszi,akkor annak annyi.-mondtam nevetve.
-Ugye tudod,hogy Perrie nem fogja,ennyiben hagyni? Most mutatja,hogy milyen kedves meg minden utána meg,észre se veszed úgy fog,veled kicseszni.-világosított fel Eleanor.
-Majd,mi itt eszünk melletted,ne aggódj.-ölelt meg Dani.
-Oké,de most már tényleg menjünk,mert már nagyon éhes vagyok. Egész nap nem ettem semmit.-mondtam.
-Te nem ettél egész nap? Miért nem szóltál te diló?-bokszolt bele a vállamba,haragot tettetve Danielle.
-Nem tudom.-rántottam meg a vállam.
-Ejnye-bejnye Ashley.-csóválta a fejét játékosan El.
-Ti nektek a sok ruha elvette az eszeteket.-mondtam a két teljesen meghúzatott barátnőmnek,amin jót nevettünk mind a hárman.
-Vezetsz te haza fele?-kérdezte tőlem Dani.
-Aha.-mondtam. Már régóta megvan a jogsim,New York-ban még a mai napig is van egy fekete BMW-m,ami a garázsba pihen,mivel ide Londonba repülővel jöttem,kocsit meg repülő nem szállít. Úgy hogy egy másik kocsit is kell vennem,mert az biztos,hogy nem leszek meg nélküle,mivel buszozni és metrózni ki nem állhatok,gyalog meg nem tudok elmenni a város másik felére. Ha kellene is elég sokat gyalogolhatnék.
A székekről felpakoltuk magunkra a sok szatyrot és elindult kifele a plázából. Louis fekete BMW-jével jöttünk,mert mikor indultunk vásárolni,akkor El akart vezetni és elkérte a barátja kocsiját. Meg kell mondani nem rossz,kis járgány. Hamar megtaláltuk a kocsit és a sok cuccot bepakoltuk,nagy nehezen a csomagtartóba ami befért. Ami nem fért be,jött mellém az anyós ülésre.
-Csajok van egy jó ötletem.-mondta Dani.
-Micsoda?-kérdeztük egyszerre El-el.
-Menjünk be a Nando's-ba és vegyünk magunknak és a fiúknak is kaját és otthon megesszük.-mondta Danielle.
-Oké,ez jó ötlet.-egyezett bele El az ötletbe én meg csak bólintottam,hogy én is benne vagyok.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kajálda felé. Tudtam merre kell menni,mert mikor jöttünk a plázába,akkor elmentünk egy Nando's előtt. Mikor oda értünk a két lány egyből kiakart szállni,de megállítottam őket.
-Szerintem jobb lesz,ha csak egyedül megyek be,mert ha meglátnak titeket a rajongók,akkor képet akarnak meg aláírást és egy darabig biztos nem fogunk haza menni.-vázoltam fel nekik a helyzetet.
-Ez igaz.-mondta Dani.
Elmondták,hogy kinek mit vegyek és hozzátették,hogy Niall-nek kétszer többet kérjek,mert ha nem lakik jól,akkor csak nyávog meg kifosztja az egész hűtőt. Én csak nevetve bólintottam,hogy észben tartom. Kiszálltam a kocsiból és a kajálda felé vettem az irányt. Mikor bementem sokan megnéztek,biztos felismertek az újságból. Fura volt,hogy sokan úgy néznek,majd ki esik a szemük,de egy idő után meg lehet szokni. Oda mentem a kasszához és leadtam a rendelést,amire várhatok egy darabig,mert nem kevés kaját kellett kérnem. Úgy elbambultam,hogy észre se vettem,hogy lány oda jött hozzám és megszólított. A lány kb. 16 körüli lehetett.
-Szia. Ugye te vagy Ashley?-kérdezte mosolyogva. Ezek szerint nem akar megölni,amiért Zayn-el együtt látott az újságban.
-Szia. Igen én vagyok.-mosolyogtam én is rá.
-Te jóba vagy a fiúkkal?-kérdezte félénken.
-Igen. Ma ismerkedtem meg velük.-mondtam.
-De jó,és ugye ti most együtt vagytok Zayn-el?-kérdezte izgatottan.
-Nem vagyunk együtt,Zayn még mindig Perrie-vel alkot egy párt.-mondtam a lánynak,mire ő csal felhorkantott.
-Nem szeretem Perrie-t. Az lenne a jó,ha veled lenne együtt. Az újságban is olyan aranyosak voltatok egymás mellett.-mondta ámuldozva.
-Aranyos vagy,de mi Zayn-el csak barátok vagyunk és az is maradunk.-simítottam meg a lány karját.
-Kérhetnék tőled egy aláírást.-kérdezte.
-Persze. Kinek írhatom?-vettem el tőle a tollat és a papírt.
-Zoe-nak hívnak.-mosolygott rám.
Rá írtam a papírra,hogy Zoe-nak,Ash-től sok szeretettel. Még mielőtt elment volna egy képet is csináltunk,mert azt is szeretett volna. Mosolyogva vissza adtam a papírt és a tollat,ő pedig megköszönte és vissza ült a helyére. Amíg a lánnyal beszélgettem a kaja is kész lett. Kifizettem és már mentem is ki a kocsihoz. 
Nagyon meglepődtem a lány viselkedésén. Azt hittem,hogy veszekedni akar oda jönni,hogy hagyjam béké a fiúkat és kerüljem el őket nagy ívbe,de helyette jól elbeszélgettünk és még aláírást is kért. Kíváncsi vagyok,ha felmegyek twittere milyen gyűlölködő üzeneteket vagy fenyegetéseket kapok. Mikor bele menetem abba,hogy a fiúkhoz költözök,akkor tudtam,hogy a pakliba ez is benne lesz,mert hát sokaknak nem tetszik,ha a szeretett fiú bandájához egy lány költözik. De még az is lehet,hogy jóba leszek a Directionerek-el,mert ha látják,hogy egyik fiútól sem szeretnék semmit csak barátok vagyunk,akkor lehet,hogy elfogadnak. Kitudja?

                        






2 megjegyzés:

  1. Dorina <3 Köszönöm,de én nem hiszem,hogy olyan jól írnék! :)

    VálaszTörlés