16.rész Rossz barát vagy!

Bonjour Csajszik!:)  Kedden jelentkeztem friss résszel,de ismételten itt vagyok 3 nap elteltével. Most időm is van,ihletem is, /mint mindig/ ezért gondoltam,hogy miért is ne lephetnélek meg titeket egy újabb epizóddal.:) X Faktor,zene hallgatás és anyuval való beszélgetés közben is írtam /fürdés közbe nem jött össze/ és iparkodtam minél hamarabb feltenni. Hát ez nem valósult meg,de rá se rántsatok. 
Nem tudom mikor jutok megint géphez,de Mikulás napon mindenféle képen jelentkezek és megpróbállak titeket ajándék gyanánt egy új résszel megajándékozni. Nem biztos,hogy összejön,de minden tőlem telhetőt megteszek!;)
December 5-én jelenik meg a srácok Diana című számuknak a klipje,szóval majd irány a You Tube és minél többször nézzétek meg. Reméljük most a hülye Vevo nem fog bekavarni és egy újabb rekordot tudunk megdönteni.
Jó olvasást és vigyázzatok magatokra továbbra is!! :)

U.i.: Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a feliratkozókat,nagyon boldoggá tesztek,de azzal még jobban,ha komiznátok is!:)

                      Have a nice day: Fanny



                                                           **Ashley Roberts**


Ma kezdődik a srácok turnéja,amit megmondom őszintén egy cseppet se vártam. Az egy hónap alatt úgy a szívemhez nőttek,hogy azt se tudom miként fogom kibírni nélkülük ezt a sok időt. Minden napom úgy kezdődött,hogy átjöttek hozzánk vagy én mentem hozzájuk,együtt reggeliztünk,beszélgettünk,hülyéskedtünk és ezek a reggelek pótolhatatlanok. Nem is ismert egyikőjük se,mikor Zayn oda vitt a házukba,de még is kedvesen és aranyosan bántak velem az első pertől fogva. Ahogy egyre jobban megismertem én is őket és ők is engem,olyan szinten összekovácsolódtunk,hogy már azt is tudják mikor,milyen bajom van,ahogy én is nekik. Azzal,hogy a Malik fiú jóvoltából közéjük kerültem,megváltoztatták az életem,boldogságot és annál több nevetést csempésztek a mindennapjaimba és most,hogy elmennek minden más lesz. Igaz,hogy itt lesznek velem Dina-ék és Dani meg El,de még is nagyon fog hiányozni ez az öt teljesen őrült,de még is imádni való fiú.
Zayn-t most már úgy mondom,hogy a múlt és Harry a jelen. Egyre jobban vonzódok hozzá,az érintéseitől,megszólításaitól a rég nem látott pillangóim a gyomromba életre kelnek,akárcsak mikor Zayn-el voltam együtt. Szeretem mikor átölel,az arcomra puszikat ad,de legfőképp,hogy mindenben támogat. Mikor beszél hozzám vagy meséli,amik az X Faktor és kis kora alatt történtek vele,csak úgy iszom minden szavát. Nagyon nehéz lesz tőle elválnom és csak telefonon vagy interneten hallani férfias,de egyben kedves,megnyugtató hangját. Nem mondhatom azt,hogy a banda társa iránt már nem érzek semmit,mert igen is érzek,amit nem tudok magamból kiűzni,akármennyire is próbálom. Minden erőmmel azon vagyok,hogy az a fiú,akit mindenkinél jobban szeretek az Harry legyen és efelé jó úton haladok. Eddig még magamnak se vallottam be,de nem csak szimplán tetszik,hanem szeretem. Valami nagyon megfogott benne,amit még én se tudom,hogy mi az. Aranyos mosolya,az arcán megjelenő gödröcskék,göndör haja és az a megértés és életre valóság,amit magából sugároz,egyből levett a lábamról. Hatalmas bizalmat táplálok felé,ami akkor alakult ki bennem,mikor teljesen össze voltam törve,ő pedig napokig mellettem volt,felvidított és nem engedte,hogy padlóra kerüljek. Csokival és mindenféle cukorral tömött,mert szerinte az édesség kedv csináló,ami igaz,mert tényleg jó kedvem lett tőle. 
Louis,Liam és Niall is sokat segítettek már azzal is,ha csak mellettem voltak és fogták a kezem,de nem bírtak magukkal,Lou elkezdett az ágyon ugrálni,az ablakon hülyeségeket kiabált ki és még sorolhatnám,hogy mivel próbált felvidítani. Nem kellett sokat küszködnie,mert mikor kiordította az ablakon,hogy "Már három napja hasmenése van!",úgy elkezdtem nevetni,hogy ha Harry nem kap el,lefordulok az ágyról. Niall és Liam csokit kezdtek el dobálni egymás szájába,amit a párnám alól szedtek elő, -ami mellesleg a dugi kajám volt,mivel Jason minden édességet megesz-. Addig-addig csinálták azt a játékot,hogy Laim úgy beledobott Nialler szájába egy csoki darabot,hogy majd nem leszaladt a torkán,ijedtében felpattant a helyéről és kiakart szaladni a szobából,de nem jutott messzire,mert neki ment az ajtónak és kiterült. Először mindannyian félve néztük,de mikor felnevetett és össze-vissza kezdett gurulni a parkettán,kitört belőlünk a nevetés. Belőlem annyira kitört,hogy már csorgott a könnyem és csápoltam minden felé. 
Dina és Jason inkább meghallgattak és órák hosszat vigasztaltak kedves szavakkal,ami nagyon jól esett. Örülök,hogy végre itt vannak velem és ők is mellettem vannak,mert ha ők nem lennének,akkor nem tudom most mi lenne velem. Az biztos,hogy cigihez,droghoz és egyéb undorító dologhoz nem nyúltam volna,ha ők nem lennének nekem és egyedül lennék,mint az ujjam,teljesen elzárkóztam volna mindenkitől,ha a legrosszabb időszakaimban nem lettek volna mellettem.
Amióta szakítottam Zayn-el vagy is még annak se lehet mondani,mert még azt se mondta,hogy befellegzett,már egy hét eltelt és többnyire azt mondhatom,hogy boldog vagyok és minden rendben,ami csak is a barátaim és apukám biztató szavainak köszönhető.
Ha minden igaz egy hónap múlva tudok csak elmenni egy koncertjükre,miután elmentek és pár napot velük tölteni,mivel Rob a managerem szerint,aki felfigyelt rám és kérte,hogy kezdjek neki a modell karrierhez,a képek nagyon jól sikerültek és készüljek fel,hogy kis idő elteltével beindul minden és akkor nincsen megállás. Egy hónap nekem túl sok ahhoz,hogy néhány napra lássam őket,de ki kell bírnom és el kell fogadnom,hogy nekik ez a munkájuk,a rajongóik számítanak rájuk és nem lehetek állandóan a nyakukon. Abba reménykedem,hogy hamar eltelik az a bizonyos idő és megint velük lehetek.
A szemeimet még nem nyitottam ki,de azt éreztem,hogy valaki figyel,ezért nem tudtam tovább nyugodtan feküdni és a gondolataimba merülni. A kíváncsiság úrrá lett rajtam,azért a pilláim mögül,hunyorogva próbáltam kifürkészni,hogy ki az a személy,aki ennyire néz,de nem tudtam rájönni,mert a szobába sötét volt és még homályosan láttam.
-Jó reggelt tündérem.-hallottam meg zaklatóm hangját,aki nem más volt,mint Harry.
Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe,majd bekuporodtam az ölébe és fejemet mellkasához hajtva hallgattam,ahogy vert a szíve.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá álmoskásan,átkaroltam a nyakát és beszívtam jellegzetes illatát.-Mi járatban itt ilyenkor?-mormogtam,mint egy medve a nyakába.
-Minél több időt szeretnék veled tölteni. Kettőkor már indulnunk kell,mert elég sok idő,mire kocsival Manchesterbe érünk.-sóhajtott egy nagyot és a pizsama felsőmön keresztül elkezdte simogatni a hátam.
-Nem akarom,hogy elmenj.-emeltem rá szemeimet.-Nem akarom,hogy elmenjetek.-helyesbítettem a mondatot.
-Mi se akarunk itt hagyni,de nem tudsz velünk jönni,mivel neked is kezd beindulni a karriered.-simított végig az arcomon és nyomott egy lágy csókot a számra.
Elakart távolodni,de a tarkójánál fogva visszahúztam és egy újabb csókra kényszerítettem,mire elmosolyogta magát reakciómra. Szorosabban öleltem magamhoz,elváltam ajkaitól és amennyire csak tudtam hozzá bújtam. Nem akarom,hogy itt hagyjon és újra egyedül maradjak,mert fontos nekem és nagy szükségem van rá. Minden érzelem,ami bennem játszódott kijött belőlem,csak azt vettem észre,hogy sós könnyek gördülnek ki a szememből. Arcomat amilyen gyorsan csak tudtam,elbújtattam a felsőjébe,hogy ne lássa sírok,de észre vette,fejemet államnál fogva emelte fel,ezáltal találtam szembe magamat szomorú,csillogó szemeivel.  

-Mikor tegnap a parkban mondtad,hogy szomorú vagy,amiért ma  kezdődik a turné és el kell menned,eltereltem ezt a témát,de ahogy egyre jobban telik az idő,elkap a félelem és nem akarom,hogy elmenj. Tudom önzőség,hogy ezt kérem,mert a rajongók rád is számítanak,de szinte te tartod bennem a lelket. Nem láthatlak,nem ölelhetlek meg egy hónapig vagy több ideig.-töröltem le arcomról a lecsorduló könnyeimet.
-Ahogy már mondtam te vagy az a lány,akire mindig is vártam és ha attól félsz,hogy megcsallak vagy bármi más,nem kell aggódnod,mert csak téged szeretlek. Én se akarok elmenni és legfőképp itt hagyni,de figyeld meg hamar eltelik az az egy hónap és újra találkozunk.-mosolygott rám halványan és homlokát az enyémnek döntötte.
-Nem attól félek,hogy megcsalsz,mert bízok benned.-vezettem fel egyik kezemet puha arcára.-Inkább attól,hogy sokáig nem láthatlak és a többieket se.-szipogtam el magam.
-Jaj te.-szorított szorosan magához.-Tudtad,hogy kivételes vagy?-bújtatta buksiját kiengedett,kócos hajamba.
-Nem,de nem vagyok az. Egy átlagos lány vagyok,aki a nyakatokon lóg és csak bajt hoz rátok.-nevettem fel cinikusan.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?-kérdezte mérgesen és felállt mellőlem,majd elhúzta a erkélyre vezető ajtót eltakaró függönyt és kiment.
Gyorsan kikeltem az ágyból,felkaptam a kabátját,ami az íróasztalnál lévő széken volt,a puha mamuszomat és ki siettem hozzá. Az erkély korlátjánál állt és meredt a semmibe. Bátortalanul odasétáltam mellé és példáját követve néztem hol az utcákat,hol az eget,amit szürke felhők borítottak.
-Amióta beléptem az életetekbe mindent felforgattam. Miattam széjjel ment Zayn és Perrie,utána én lettem a barátnője,a nyakatokon lógtam több,mint egy hetet,a hülyeségeimmel fárasztottalak titeket és fárasztalak a mai napig is,miattam összevesztetek Zayn-el...-soroltam azokat az érveket,amiért csak púp vagyok a hátukon,de megszakított és hatalmas szemeit rám emelte.
-Amióta beléptél az életünkbe tényleg minden megváltozott,de csak is jó értelembe. Zayn és az a boszorkány nem miattad mentek széjjel,hanem azért,mert már állítólag nem ment köztük,de amint látod megint együtt vannak,szóval nincs miért aggódnod. Nálunk voltál egy hetet,ami nagyon jól telt el és nem is akartuk,hogy elmenj,mert szeretünk.-lépett elém és megfogta a kezeimet.-Amiket meg velünk megosztasz,azok nem hülyeségek,hanem olyan dolgok,amiket jobb,ha elmondasz valakinek és örülünk,hogy mi vagyok azok a valakik. Az meg,hogy haragszunk Zayn-re az teljesen jogos,mert szerintem nagy okot adott arra,hogy ilyenek legyünk. Liam már kedvesebben bánik vele és beszélgetnek,de attól ő is észben tartja azt a dolgot,amit tett. Tudjuk,hogy örökre nem lehet ezt csinálni,mint a dedóba,de ezért nyugodtan jöjjön csak rá,hogy vannak következményei annak,amiket csinál ész nélkül.-mondta komolyan és a derekamnál fogva óvatosan magához húzott.
-Szeretlek.-mondtam ki azt a szót,ami elsőnek az eszembe jutott a beszéde után és ezt nem alaptalanul mondtam,hanem az érzéseim alapján. Szeretem és remélem benne megtaláltam azt a fiút,akit mindig is kerestem.
-Tessék?-nézett rám hitetlenkedve.
-Szeretlek.-mondtam el még egyszer és megerősítés képen adtam neki egy csókot.
-Én is téged.-mondta elvarázsolva és hozzám bújva néztünk mind a ketten a semmibe.-Olyat pedig nem mondj,hogy nem vagy kivételes,mert az vagy és ezt fogadd el. Olyan tulajdonságokkal rendelkezel,ami nagyon sok lányba nincs meg és ezt bárki más megmondaná. Hatalmas szíved van,olyan kisugárzásod,amivel mindenkit elbűvölsz és mikor nevetsz másokat is felvidítasz még ha szomorú vagy letört is.-mondta halkan.
-Te pedig egy megértő és kedves fiú vagy,amiből nagyon kevés van. Van benned egy olyan dolog,amit nem tudok megmagyarázni. Benned van és szinte láncol hozzád.-néztünk egymásra és beletúrtam homloka felett a hajába.
-Gyere menjünk be,mert nagyon hideg van.-fogta meg a kezem és maga előtt beengedett az ajtón.
-A többiek mit szóltak ahhoz,hogy együtt vagyunk?-kérdeztem tőle és elkezdtem a ruhásszekrénybe keresgélni a mai ruháimat.
-Örültek neki és azt mondták remélik sokáig együtt leszünk,de készülj fel Danielle és Eleanor kifognak mindenről kérdezni. Tegnap mondták,mivel ők is ott voltak nálunk,mikor közöltem velük a hírt.-nevette el magát és eldűlt az ágyon.
-Ez valahogy sejtettem,hogy így lesz.-nevettem én is és a fürdőbe mentem.
Megmosdottam,a bozontos hajamat kifésültem,fogat mostam,majd felvettem egy szürke feszülős nadrágot,hozzá egy fehér pólót és arra rá egy szintén szürke bolerót. A szememre egy kis szempilla spirált tettem semmi mást,majd kiléptem a helységből és csatlakoztam az ágyon fekvő,plafont kémlelő barátomhoz.
Ahogy észre vett egyből felült és mutatta,hogy foglaljam el a helyem az ölében. Kérését teljesítettem és a megszokott fekete,szűkített és egyben kiszakadozott nadrággal fedett combjaira ültem.
-Gyönyörű vagy.-mondta mosolyogva és enyhén belecsípett a combomba.
-Köszönöm,de nem kellene már új nadrágokat venned? Akárhányszor látlak mindig szakadt nadrágba vagy te kis csöves.-nevettem fel szórakozottan és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szerintem nem. Még bírják egy darabig.-kezdte el tanulmányozni a térdén lévő kicsinek nem mondható lyukat.
-Te tudod.-rántottam meg a vállam.-Megyünk enni?
-Jó ötlet. Már elég éhes vagyok.-kezdett el nyöszörögni.
-Most olyan voltál,mint Niall.-kuncogtam és felálltam a lábairól.
-Ezt bóknak vettem.-pislogott rám angyalian.
-Oké te kis egoista. Inkább menjünk.-ugrottam a hátára.
-El vagy kényelmesedve drágaságom.
-Nem baj.-kezdtem el rázni a lábaimat nevetve.
-Te akartad.-nézett rám sunyin,majd kinyitotta a szobám ajtaját és futva indul el egészen a lépcsőig.
-Állj! Állj! Állj!-kiabáltam,mikor már a lépcsőre akart lépni ugyan ebbe a tempóba.
-Valami gond van?-nevetett fel gonoszan.
-Ááá,dehogy.-csaptam a vállára.-Ha nem szólok lementél volna velem futva,hát ha kitörjük a nyakunkat? Te ferde nyakkal mennél koncertekre,engem meg úgy fotóznának le. Elég érdekes lenne.-hajoltam előre az arcához nevetve.
-Kapaszkodj meg erősen.-mondta,miután adott egy nyálas puszit az arcomra.
-Undorítóság.-töröltem le fintorogva az arcomat.-Nem futsz le a lépcsőn,mert ha igen kinyírlak.
-Oké.-bólintott egyet és futásnak eredt.
-Harold meghalsz.-ordítottam,miközben próbáltam a hátán maradni.
-Ugye nem is volt vészes?-kérdezte,mikor leértünk,de az utolsó lépcsőfokba megbotlott és tanyáztunk egyet.
-Annyira nem,de most meghalsz.-másztam a derekára és elkezdtem csikizni,amennyire csak bírtam.-Csinálsz még ilyet?
-Nem,nem csak hagyd abba.-fuldoklott a nevetéstől és mindenfele kalimpált,akárcsak egy bolond.
-Tessék? Nem értettem.-játszottam a süketet.
-Nem csinálok többet ilyet.-nevetett hangosan és akadozva mondta a szavakat.
-Rendben most megkegyelmezek.-paskoltam meg az arcát és ott hagytam a földön és az utamat a konyhába vettem,ahonnan finom illatok szöktek ki.
Mikor beértem Dina-t pillantottam meg,miközben palacsintát sütött,Jason meg lekvárt és nutellát vett ki a hűtőből.
-Jó reggelt.-köszöntem,oda mentem Di-hez és adtam az arcára egy puszit,majd Jason barátomhoz is oda lépkedtem és őt is megleptem egy puszival.
-Jó reggelt.-mondták egyszerre,de rám se néztek,amit eléggé furcsálltam.
-Sziasztok.-csörtetett be a ajtón Harry még mindig kacarászva.
-Szia.-köszöntek neki is szintén egyszerre,de őt se méltóztatták meg azzal,hogy egy pillanatra is rá nézzenek.
-Minden oké veletek?-ültem le egy székre,ahol már várt a kakaóm,de oda toltam Hazza elé,mert nekem nem kellett.
-Köszönöm.-jutalmazott meg egy puszival és egyből inni kezdte a számára kincset érő italt.
-Szívesen.-simítottam végig a buksiján,akárcsak egy 5 éves kisfiúnak.
-Pont ez a baj.-fordult felénk Dina és a gázra dobta a palacsinta sütőt,majd elzárta a gázt.
-Micsoda?-néztem rá nagy szemekkel.
-Az,hogy Harry meg Zayn és a több barátod fontosabb,mint mi.-szólalt fel Jason is feldúlt hangon.
-Ezt még is honnan szedtétek?-álltam fel a helyemről és elébük álltam.
-Amióta itt vagyunk le se szarsz minket csak úgy itt vagyunk és kész.-kiabált Dina,ami nagyon ritka nála.-Csak a One Direction körül forog a világ és tudom,hogy most itt van Harry is,de nem érdekel örülök,hogy hallja. A fiúk így a fiúk úgy,de velünk mi van?-tárta szét a kezeit.
-Igaza van Di-nek. Amióta eljöttél New Yorkból teljesen megváltoztál és már szerintem nem is tekintesz minket a barátaidnak. Az jó,ha melletted vagyunk,mikor valami bánt meg az is,ha segíteni kell,de amúgy semmit nem teszel értünk. Mikor mentél el velünk valamerre is,amióta itt vagyunk? Majd én segítek. Semmikor.-oktatott ki másik barátom is.
-Csak kihasználsz minket,nem is vagy jó barát. Egy beképzelt valakivé váltál ez alatt az egy hónap alatt.-köpte szinte szavait nekem a testvéremnek tekintett barátnőm.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Igen.-mondták egyszerre.
-Akkor most egy kicsit felvilágosítalak titeket. Egyáltalán nem csak a fiúk körül forog a világ. Azért,mert Harry a barátom,a többi fiú meg nagyon jó barátom,attól még mindig ti maradtok az első számúak,akik szinté nagyon sokat számítanak és jelentenek az életembe. Az meg egy alaptalan dolog,hogy azt állítjátok,hogy leszarlak titeket,mivel ha így lenne,nem kajtattam volna minden nap ház után,hogy minél hamarabb tudjatok idejönni Londonba. Megtehettem volna azt is,hogy titeket is hívlak ide a semmibe ház,minden nélkül,de nem tettem,mert inkább titeket néztelek,hogy nektek legyen a jobb és majd csak akkor hívlak titeket,mikor már minden rendben volt. Meg azt is csak úgy közlöm veletek,ha ez az öt fiú nem fogad be akkor,lehet még mindig egyedül tengődnék ebbe a nagy városba,ti meg még mindig a világ másik végén lennétek. Hatalmas nagy dolog volt tőlük,hogy csak úgy befogadtak és segítettek,amit a helyetekbe megköszönnék,mert ha őket nem ismertem volna meg,akkor most ti se lennétek itt.-mondta teljesen kikelve magamból,ami az eszembe jutott.-Jason szerintem is Dina-nak mindig igaza van,de ha rá hallgatnánk nem így történt volna semmi. Meg ha szerinted megváltoztam,akkor gondold így,de ti ketten még nálam is jobban megváltoztatok.-mutattam rájuk.-Meg ha Dina szerinted egy beképzelt  valakivé váltam akkor nem muszáj velem egy fedél alatt lenni,nyugodtan elmehetsz meg te is.-mutattam Jason-re.-Az utolsó dolog,amit mondani szeretnék az az,hogy nem tudtam elmenni veletek sehova,mert vagy nektek volt valami programotok KETTEN vagy nekem volt dolgom,de attól még nem felejtettem el és próbálok időt szakítani arra,hogy elvigyelek titeket város nézőbe meg ahova akartok menni,de ha ezeket a dolgokat nem értitek meg,akkor sajnálom. Tegnap este is mikor haza jötten csak egy kis papír várt,hogy elmenetetek vacsorázni,majd jöttök. Ha ennyire elakarok menni velem bár hova is,akkor miért nem szóltok,hogy menjek veletek? Mert könnyebb a fejemhez vágni,hogy mekkora szemét vagyok,mikor a barátságunk során már nagyon sok mindet megtettem értetek és cserébe csak annyit kértem,hogy maradjatok mellettem és értsétek meg a gondjaimat. Köszönöm,hogy legalább azzal megtiszteltetek,hogy meghallgattatok.-intettem nekik és válaszukat meg sem várva kiviharoztam a konyhából,majd az előszobába mentem,felöltöztem,magamhoz vettem a telefonomat és kiléptem a hideg udvarra.
Gyors léptekkel átgázoltam a kerten a hóba nehezen haladva,kimentem a kapun és céltalanul elindultam egy irányba. Eszembe jutott,hogy szegény Harry-t otthagytam egyedül azzal a két mírmindó személlyel,de nem volt kedvem és lelki erőm se visszamenni,ezért folytattam tovább az utamat. 
Nem értem,hogy miért ilyenek velem,mikor tényleg mindent megteszek nekik,mindig azt nézem,hogy nekik jó legyen,de ez sem jó. Egyszerűen már nem tudom,hogy mit csináljak,hogy rájöjjenek,hogy igen is fontosak nekem és szeretem őket. A srácokat is nagyon szeretem,de csak velük nőttem fel,jóban,rosszban együtt voltunk és sokat köszönhetünk egymásnak. Soha nem fogom elfejteni azt a napot,mikor még kicsi korunkban a közeli parkba,a homokozóban játszva megismerkedtünk és az után nem lehetett minket elszakítani,de nem is akartak. Ott voltunk egymásnak hárman,mindenben segítettük a másikat,az iskolába felelés közbe súgtuk a válaszokat egymásnak,hogy ne kapjunk egyest és még sok más emlék,amit nem fogok elfejteni soha. Tisztelem,szeretem őket és ez akkor se fog megváltozni,ha össze is veszünk,mint most is,mert fontosak számomra mind a ketten.
Már talán egy fél órája bandukolhattam a gondolataimba merülve,mikor azt vettem észre,hogy egy parkban voltam és éppen a játszótér mellett mentem el. A mászóka,csúszda,hinta és egyéb játékok mind havasok voltak,elhagyatottan álltak és tűrték a hideget. A teret nem töltötte be a gyerekek boldog és gondtalan hangja,helyette a nagy csöndet lehetett meg a csizmám talpa alatt ropogó havat hallani. Odasétáltam egy hintához,lesepertem róla a havat és nem foglalkozva azzal,hogy jéghideg ráültem.

Ismét a gondolataimba merültem,figyeltem,ahogy néha a nap kikukucskált a vastag felhők mögül,hallgattam a téli madarak beszédét és néha meglöktem magam a hintával,ami nyikorgó hangot adott ki. 
Fájnak azok a dolgok,amiket hozzám vágtak és azóta azok a szavak játszódnak vissza a fejembe,hogy "beképzelt valaki","leszarsz minket" meg ehhez hasonló szavak,de legjobban az ütött szíven,hogy "rossz barát vagy". Nem tudom,miért feltételezik ezt rólam,de nem is fogok rákérdezni. Nem tudom a veszekedés után mi lesz velem,de ha nem jön minden helyre és ma a fiúk is elmennek,akkor már csak apára számíthatok,senki másra. Egyedül ő az a személy,aki nem ítél el és akárcsak egy kedves szavával is életed és egy kis örömöt lehel belém. Bízik és hisz bennem,ami nagyon sokat jelent nekem. Ilyenkor lenne rá a legnagyobb szükségem,elmondhatnám neki a gondjaim,megölelhetném és a karjai közt megnyugodnék,akárcsak régen,mikor még kicsi voltam.

15.rész Harry családja és a "beszélgetés"

Sziasztok Manócskáim!:) Ismételten elnézést kérek a késői jelentkezésért,de ahogy már múltkor is mondtam sok a dolgom,de itt vagyok. Tudom nem hosszú rész,de csak ennyire volt időm, remélem ezzel is meglesztek elégedve ezt eltekintve.
A napokban megjelent a fiúk MM albuma,amit egyenesen imádok és biztosan ti is így vagytok vele. Már azt X Faktor óta rajongójuk vagyok a srácoknak és 3 év elteltével annyi minden történt velük is és velünk is,de azt nyugodtan elmondhatjuk,hogy még egy ilyen banda,mint amilyen az övék nincs és rettentő büszkék lehetünk rájuk!:) Az 1D Day-hez pedig csak annyit tudok hozzáfűzni,hogy imádtam és rettentő sokat nevettem. :D
A 14. rész vége biztosan meglepet titeket,amiért Harry-t és Ashley-t összeboronáltam,de nem kell aggódni mindent készben tartok és biztosra mondhatom,hogy minden jól fog történni a sztori végére!;)
Nem is fecsegek tovább jó olvasást és nagyon vigyázzatok magatokra! KOMIZNI ÉR!! :D

                      Hatalmas ölelés: Fanny

             **Harry Styles**


Soha nem voltam híres a tartós kapcsolataimról,mert egy hónap elteltével vagy én szerettem ki a barátnőmből vagy ő belőlem. Mikor megalakult a banda élveztem,hogy lányok milliói rajongnak értünk és ezt ki is használtam. Ezt nem úgy értem,hogy minden este más lányt vittem az ágyamba,hanem ahogy már mondtam nem voltak hosszú kapcsolataim és ha elment az egyik jött a másik lány. Amikor már sztárok és híresebb nők is felfigyeltek rám,még jobban beleszállt valami a fejembe és úgy történt meg az is,hogy Carolin-nal és Taylor-ral is együtt voltam. A Taylor-ral való kapcsolatomat olyan szinten megbántam,hogyha meglátom még a hátamon is feláll a szőr. Elejébe kerültem és próbáltam minél jobban keresztbe tenni neki,de Paul kérésére inkább abbahagytam és nem foglalkoztam az egésszel. 
Az újságokba és az interneten is mindig azt lehet rólam olvasni,hogy mekkora nő faló vagyok és csak szórakozok a barátnőim érzéseivel,pedig ez nem igaz. Igen is tisztelem őket és soha nem bántanák egyet se,semmilyen értelemben. Apám is mindig arra tanított,hogy tiszteljem és becsüljem meg őket,ahogy ezeket nevelő apám,Robin is elmondta és mai napig mondja is. Az tényleg igaz,hogy nem vetem meg a őket,de melyik férfi nem? Van,amikor csak egy éjszakás kalandjaim vannak,de azt is mindig megbeszélem az esetleges lánnyal és még mielőtt kavarnának az emberek és az újságírók elköszönünk egymástól és mind a ketten megyünk a dolgunkra.
Lassan már egy hónapja,hogy megismertük Ashley-t,ami az egyik legjobb dolog volt az életünkben. Kedves,intelligens,okos lány és a rajongóink is imádják őt. Amíg nálunk lakott főzött,mosott,takarított nekünk és ha valamit kértünk egy szóra megcsinálta még ha elleneztük is azt. Mindannyian kivéve Zayn úgy tekintettünk rá,mint ha a testvérünk lenne,de az idő elteltével ez nálam megváltozott. Nem úgy tekintek rá,mint egy lány,hanem a lány. Sokszor figyeltem,nagyon sokat beszélgettem,viccelődtem vele és már csak azt vettem észre,hogy fülig beleszerettem. Amikor Zayn-nel szakítottak és éjnek idején áthívott magához és csak kettesben lehettem vele,olyan érzéseket keltett fel bennem,amiről nem is tudtam. Mikor lefeküdtünk aludni és hozzám bújt,akárcsak egy kiscica,késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam és elmondjam neki az érzéseimet,de nem mertem és ezt nagyon furcsálltam. Akár melyik lány iránt éreztem valamit vagy csak tetszett,elmertem neki mondani és vártam mi sül ki a dologból,de ez Ash-el másképp van. Mélyen elrejtem,ami bennem kavarod és ha megölelem vagy felkapom a hátamra és futok vele,félek,hogy valamilyen fájdalmat okozok neki,amit egyáltalán nem szeretnék. Amikor megtudtam,hogy Zayn és Pezz újra együtt vannak olyan ideg jött belém,amit alig bírtam kontrolálni. Perrie maga a megtestesült sátán,miközben Ashley hozzá képest egy angyal. Egyszerűen se én se a többiek nem bírtuk felfogni,hogy tehet ilyet vele. Tudom,hogy Ash nem egy játékszer,akivel csak úgy lehet szórakozni és a szívét darabokra törni,de mikor hozzám bújva zokogott és kiadta azt,ami a szívét nyomta,elhatároztam,hogy boldoggá teszem és megpróbálom azt a szeretete és szerelmet átadni neki,amit Zayn. 100%-osan elmondhatom,hogy benne megtaláltam azt a lányt,akire mindig is vártam és ténylegesen szeretem,még ha ő nem is érez ilyesfajta érzelmeket irántam,de mindent megteszek azért,hogy belém szeressen és végre boldog legyen,ha nem Zayn mellett,akkor mellettem.
Annyira elgondolkodtam ezeken a dolgokon,észre se vettem,hogy az a gyönyörűség,akiről az előbb ábrándoztam,itt ül a csípőmön és mosolyogva figyel.
-Aranyos vagy,mikor gondolkozol.-mondta nevetve és bánatomra leszállt rólam.
-El kell mondanom neked valamit.-álltam fel én is és lesepertem magamról a havat,majd gyönyörű barna íriszeibe néztem. A kijelentésemre bólintott egyet,mire folytattam a mondandómat.-Tudom,hogy neked Zayn az az ember,aki életed szerelme és magad mellett akarod tudni,de neked is be kell látnod,hogy a kapcsolatotok nem menne,mert az a pióca állandóan közétek állna és mindent megtenne azért,hogy neked legyen a legrosszabb. Nem látok beléd és nem tudom,hogy te mit érzel irántam,de azt tudom,hogy én mit. Megpróbáltam rád csak barát vagy testvérként tekinteni,mert tiszteletben tartottam,ami közted és Zayn között volt,de ez nem ment sokáig,mert teljesen elbűvöltél és teljesen beléd szerettem.-mosolyogtam rá és megfogtam puha kezeit,amik jég hidegek voltak.
Ő is elmosolyodott,majd sóhajtott egyet és szorosan hozzám bújt.
-Az tény,hogy még mindig Zayn-t szeretem és,hogy nehéz lesz elfelejtenem,de veled sikerülni fog.-húzódott el tőlem és aranyosan rám mosolygott.-Mikor megtörtént ez az egész szakításos dolog,akkor jöttem rá,hogy mekkora szükségem van rád és többet érzek irántad mint puszta barátság.
Mikor ezeket a dolgokat elmondta szinte meg se bírtam szólalni. Nem hittem volna,hogy ő is ugyan úgy érez irántam,mint én iránta. Félig arab barátom tényleg úgy hülye,ahogy van. Nem fogta fel,hogy mekkora nagy kincset vesztett el azzal,amit csinált. Ha tényleg annyira szeretné,ahogy elmondja,akkor már rég  elmagyarázott volna neki mindent és tett volna annak az érdekében,hogy együtt maradjanak.
-A világ legboldogabb emberévé teszel,de megmondom őszintén,hogy szomorú is vagyok.-hajtottam le a fejem és a lábunkkal taposott havat bámultam.
-Mi a baj Harry?-kérdezte félve és két kezével felemelte a fejem.
-Végre elmondhatom azt,hogy a barátnőm vagy,de holnap kezdődik a turné és azt sem tudom,hogy mikor láthatlak megint. Tudom,hogy eltudsz jönni a lányokkal néhány koncertünkre,de ha neked is beindul a modell karriered még kevesebbszer foglak látni,mert te is a világot fogod járni.-mondtam neki,mire kedvesen elmosolyogta magát.
-Nem is tudtam,hogy a barátnőd vagyok.-nevet fel jó ízűen.
-Tényleg el is felejtettem. Lennél a barátnőm?-néztem rá boci szemekkel és szorosan magamhoz húztam.
-Igen.-hajtotta fejét a vállamra,de egyből fel is emeltem onnan és ajkaimat az övéhez illesztettem.
Mikor megcsókolom a gyomrom görcsbe rándul,a világ forog velem,a szívem a kétszeresét veri és nem akarom elengedni. Mikor eltávolodtunk egymástól még egy puszit nyomtam a homlokára,amire elmosolyodott,mint mindig.
-Szeretlek.-néztem barna szemeibe,mire száját szólásra nyitottam,de nem hagytam.-Nem kérem,hogy te is ezt mond. Majd csak akkor,ha tényleges ezt érzed. Várni fogok rád és tiszteletben tartom,amit érzel.
-Köszönöm.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Gyere menjünk,mert már tényleg nagyon hideg van.-mondtam neki és megfogtam az egyik kezét,majd vissza indultunk a kocsihoz,ami még mindig előttünk állt.
Ashley-ékig én vezettem,majd mikor odaértünk,kiszálltunk a kocsiból és gyors léptekkel mentünk be a meleg házba. Meglepetésünkre az egész ház sötétségben úszott,amit láthatóan Ash sem értett,hogy miért.
-Most vagy bujkálnak,mint múltkor vagy elmentek itthonról.-mondja és felkapcsolta az előszobába a villanyt.
-Én inkább az utóbbira szavazok.-mondtam nevetve és odaadtam neki a kis cetlit,ami a tükrön díszelgett.
Kezébe vette és elkezdte olvasni,miközben a szemöldökét néha összeráncolta.
-Azt írták,hogy elmentek vacsorázni majd jönnek.-nézett rám meglepetten.
-És ez baj?
-De hogy csak fura,hogy pont ők ketten mennek el vacsorázni. Előtte nem csináltak ilyet.-rántotta meg a vállát,majd a kabátját felakasztotta a fogasra,ahogy én is.
-Hát most csinálják.-nevettem fel,a kezembe kaptam és a nappaliba vittem.
Letettem a kanapéra és az ölembe húztam,de tudtam sokáig élvezni a közelségét,mert egyből felpattant és a konyha felé sietett.
-Hova mész?-kérdeztem tőle még mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.
-Mindjárt jövök. Ne kíváncsiskodj ennyire.-nevetett fel.
Nem tudtam elképzelni,hogy miért sietett el ennyire,ezért felálltam a helyemről és utána mentem. Mikor bementem a helységbe a pultnál állt és valamit kreált. Odamentem mögé és csinos derekát átöleltem,mire összerezzent és nagy szemekkel nézett rám.
-Gondoltam,hogy nem fogod kibírni mire kimegyek.-mondta szórakozottan és visszafordult a pulthoz.
-Túl jól ismersz.-bújtam a nyakához.-Mit csinálsz?
-Forró csokit.-öntötte bele a bögrékbe a meleg italt.-Tessék.-adta a kezembe.

 

-Köszönöm.-adtam egy puszit az arcára.

-Szívesen. Megnézünk egy filmet?-nézett rám aranyosan.

-Igen. Milyen filmjeid vannak?

-Mindenféle. Mikor New York-ban éltem nem volt jobb szórakozásom a film nézésnél,ezért elég sok összegyűlt.-ivott bele az italába és kifelé vette az irányt a konyhából.

Mikor odaértünk a kanapéhoz,letettem a dohányzó asztalra a bögrémet és a tévés polchoz mentem. Ahogy mondta tényleg nagyon sok filmje volt és azt se tudtam hol kezdjem a keresést.

-Az akció filmek a Jason-é. Én ki nem állhatom.-mondta grimaszolva és leült az egyik fotelbe a lábait meg maga alá húzta.

-Azt tudom,hogy te csak a vígjátékokat szereted.-kacsintottam rá.

-Látod nem csak én ismerlek téged ennyire,hanem te is engem.-tette le ő is az asztalra a forró csokiját.

-Másnaposok jó lesz?-pillantottam rá.

-Igen. Imádom azt a filmet.-mondta kislányosan,amitől elmosolyodtam.

Betettem a lemezt a lejátszóba,majd odamentem hozzá,a kanapéra húztam és szorosan magamhoz öleltem.

Talán 10 perce nézhettük a filmet,de már ez alatt a kis idő alatt is nagyon jókat nevettünk és közbe mi is ökörködtünk. Éppen megakartam csikizni,amiért meghúzta a hajam,mikor csöngettek.

-Megyek.-kiabálta el magát.

-Most megúsztad,de máskor nem fogod.-kiabáltam utána.

-Majd meglátjuk Harold.-kiabált vissza nevetve.

Amíg nem jött vissza néztem tovább a filmet,de hallottam,hogy valakivel beszélget és nevetgél. Először azt hittem,hogy El és Dani jött,de mikor Ash bekiabált nekem,egyből nem hittem azt.

-Harry gyere vendégeid jöttek.

-Megyek.-álltam fel a helyemről.

Mikor kiértem az előszobába meglepetésemre anyuval és Gemma-val találtam magamat szembe,akik mosolyogva jöttek felém.

-Sziasztok.-ölelem magamhoz anyut.

-Szia kicsim.-adott egy nagy puszit az arcomra.-Holnap már menetek a turnéra és kitudja mikor látunk megint,ezért jöttünk el.

-Szia öcsi.-ölelt meg nővérem is.

-Szia Gemma.-adtam egy puszit a homlokára.-Ne hívj öcsi,ki nem állhatom. 

-Ugye nem zavarunk?-kérdezte megszeppenve anyum.

-De hogy is. Örülünk,hogy itt vagytok,de menjünk már beljebb,ne csak itt álljatok.-karolta át Ash mosolyogva.

-Gyönyörű házad van.-ámuldoztak mind a ketten,mikor már a nappaliba voltunk.

-Köszönöm,én is nagyon szeretem.-mosolygott rájuk Ashley.-Nem vagytok éhesek vagy szomjasak?

-Köszönöm egy pohár vizet elfogadnák.-mosolygott rá anyám és leült nővérem mellé a kanapéra.

-Neked Gemma mit hozhatok?-nézett az kérdezett személyre.

-Nekem jó lesz egy pohár víz,köszönöm.

-Rendben.-mondta és már ment is a konyhába.

Én is elfoglaltam a helyemet az egyik fotelbe és vártam a véleményüket,amit mindig elszoktak mondani.

-Nagyon szimpatikus,kedves lány.-mondta mosolyogva anyu.-Pont olyan,amilyennek elmondtad. Akár egy angyal.

-Már most imádom. Láttam már képeket az újságokba róla és akkor is megállapítottam,hogy gyönyörű,de élőben még szebb.-mondta el véleményét tesóm is.-Tényleg elkezdte a modellkedést?

-Igen. Ma volt az első fotózása.-mondta büszkén.

-Az tök jó. Majd mondom neki,hogy mutassa meg a képeket.-ujjongott Gem,mint egy 3 éves.

-Meg is jöttem. Igaz,hogy vizet kértetek,de valahogy nem bírok egy vendégnek vizet adni,ezért hoztam nektek forró csokit,legalább felmelegít titeket.-adta a kezükbe az italokat.-Meg egy kis sütit is hoztam.-tette le a tálcát az előttük lévő asztalra.

-Köszönjük.-simított végig a karján anyum.

-Egészségetekre.-mondta kedvesen,majd leakart ülni melléjük,de egy hirtelen mozdulattal az ölembe húztam és a hasánál átöleltem.

-Ti...?-pislogott nagyokat nővérem.

-Igen,mi együtt vagyunk.-nevettem fel és adtam barátnőm nyakára egy puszit,amitől megborzongott.

Milyen jó kimondani azt,hogy a barátnőm és az még jobb,hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle. Kivételes lány és mindent meg fogok neki adni,amit szeretne és a világ legboldogabb lányává fogom varázsolni.

-Gratulálok nektek. Nagyon aranyosak vagytok együtt.-nevetett fel anyukám és odajött hozzánk,majd mind a kettőnket megpuszilgatott.

-Én is gratulálok.-jött oda Gemma is.-Végre benőtt a fejed lágya és nem vén nyanyákkal vagy együtt.

-Nagyon vicces vagy.-grimaszoltam rá.

-Robin-t hol hagytátok?-kérdezte az ölembe ülő szépség.

-Nem tudott eljönni,mert dolgoznia kell,de puszil titeket és sajnálja,hogy nem találkozhatott veled személyesen.-felelt a kérdésére anyum.

-Én is sajnálom,de majd máskor.-mosolygott rá.

-Amúgy honnan tudtátok,hogy itt vagyok?-tettem fel most én nekik a kérdésem.

-Voltunk nálatok is és a fiúk mondták,hogy itt vagy.-mondta Gemma és falatozni kezdett egy süteményt.-Ashley megmutatod azokat a képeket,amiket a fotózáson csináltak?

-Persze. Benne volt az újságba,hogy modell szeretnék lenni?-nevetett fel.

-Igen és twitteren már nagyon sokan posztolnak rólad és alig várják,hogy lássák a képeket.-kacsintott rá testvérem.

-Ennek örülök. Gyere,fent van a szobámba az album.-fogta kézen és elindultak a lépcső felé.

-Teljes egészében hozzád való csak ne rontsd el úgy,mint Zayn. Amiket elmondtál,hogy mit csinált szegény lánnyal,azok nagyon aljas dolgok és nem ezt érdemli.-ült le mellém anyukám és biztatás képen végig simított a hátamon.

-Tudom és mindent megteszek csak,hogy neki jó legyen.-mosolyogtam rá.

Mindenki első pillanattól fogva imádja,ahogy Gemma és anyu is. Már régóta várják,hogy személyesen is megismerhessék,de soha nem volt rá alkalmuk a távolság miatt. Nem tudom hogy fog alakulni a kapcsolatunk,de nagyon remélem,hogy jól és még sokáig együtt leszünk.

                                                                 **Ashley Roberts**

                             

Jól érzem magam Harry társaságába,de még mindig bennem van az az érzet,hogy Zayn-nel akarok együtt lenni,de biztosra veszem,hogy az idő múlásával és Harry közelségével minden rendbe jön és túl teszem magamat ezen az egészen. Kivételes fiúk közé tartozik,aki romantikus,vicces és a legfontosabb megbízható. Láttam már mérgesen,szomorúan és boldogan is és minden hogyan,de egyszer sem viselkedett velem a hangulata miatt arrogánsan,hanem kedvesen és megértően,mint mindig. Nagyon remélem,hogy ma Zayn eljön és betartja a szavát,mert kíváncsi vagyok a magyarázatára még akkor is,ha már közöttünk semmi. 

Mikor kinyitottam az ajtót és Harry családjával találtam szembe magam,egy kicsit meglepődtem,de nagyon örültem,mert már régóta megakartam őket ismerni. Tényleg bántam,hogy Robin-nal nem találkozhattam,de nagyon remélem,hogy mi hamarabb fogunk. Anne és Gemma nagyon kedves és bámulatos nők,akikre Harry büszke lehet. Ahogy Anne ránéz a fiára és a tekintetébe benne van a mérhetetlen szeretet és büszkeség az leírhatatlan. Gemma nem mutatja ki annyira,de rajta is látszik,hogy igen is büszke az öccsére és nagyon szereti. 

Itt ülök egyedül a szobába,mert már Harry-ék elmentek,mert még a srácoknak pakolniuk kell holnapra és még Jason és Dina se jött haza. Elképzelésem sincs,hogy mire fel van ez a vacsora és ez a sok kettesben töltött idő,de nagyon remélem,hogy szerelem van a levegőben,mert nagyon összeillenek és mindig a ketten megérdemlik a boldogságot.

Annyira elgondolkodtam észre se vettem,hogy dörömbölnek az ajtón és folyamatosan csöng a csengő. Nehézkesen a lábamra húztam a mamuszom,majd siettem ajtót nyitni.

-Jól van már,jövök.-kiabáltam az engem kereső személynek,aki nagyon remélem,hogy Zayn.

Mikor odaértem és kinyitottam az ajtót tényleg ő volt és az idegtől pirosló szemmel nézett rám.

-Szia.-köszöntem neki és arrébb álltam az ajtóból.

-Te tényleg együtt vagy Harry-vel?-kérdezte idegesen és becsapta az ajtót.

-Igen.-mondtam neki nyugodtan és a nappaliba vettem az utam.

-És ezt csak ilyen lazán mondod?-fogta meg a csuklóm és maga felé fordított.

-Igen ilyen lazán,amilyen lazán te is lekoptattál engem.-húztam ki a kezemet az övéi közül.

-Az nem lekoptatás volt,hanem...-mondta emelkedett hangod,de utána csöndbe maradt és elfordult.

-Hanem mi? Az Isten szerelmére mondd már el.-mondtam most más én is idegesen és magam felé fordítottam.

-Akármennyire akarom nem mondhatom el.-sütötte le a szemeit.

-Aha. Szóval nem mondhatod el. Akkor minek vagy itt?-böktem meg a vállát.

-Azért,hogy legalább lássalak.-próbált közelebb jönni,de megállítottam.

-Figyelj. Én nem akartam és nem is akarok veled rosszba lenni,de ha így folytatod azt fogod elérni,hogy egy életre megutállak. Egyik pillanatról a másikra elhagysz,majd elkezdesz minden ok nélkül zsörtölődni Harry-vel,mikor te vagy egy nagy idióta,utána meg mikor megtudod,hogy együtt vagyok vele,idejössz velem veszekedni és kérdőre vonsz,de milyen jogon? Én nem vagyok neked senkid most már és úgy gondolom,hogy még a barátod se. Ha megint azzal állsz elő,hogy nem mondhatod el azt,ami miatt minden történt,akkor köszönöm szépen elmehetsz. Azt pedig én döntöm el,hogy kivel vagyok együtt és kivel nem.-mondtam a szemébe minden hangosabb hangnem nélkül és kezemmel mutattam az ajtó felé.

-Ennyi?-kérdezte meg halkan.

-Igen,ennyi. Majd ha rászántad magad a normális,emberi beszédre akkor minden képen meghallgatlak,de így nem. Viszlát.-nyitottam ki előtte az ajtót.

-Szia.-köszönt és kilépett az éjszakába,majd csak azt láttam,hogy elhajt a kocsijával.

Nem értem,hogy minek jön ide azért,hogy mindig csak azt mondja,hogy nem mondhat semmit. Ha nem mondja el tartsa meg magának én biztos nem fogok neki könyörögni. Azt hittem,hogy mindent megtudunk beszélni és legalább a barátságunk megmarad,de tévedtem. Ha ő így áll a dolgokhoz,akkor én is. Sokat csalódtam már és tudom kezelni az ilyen eseteket,de ha még egy darabig ezt fogja csinálni,akkor kiborul a bili és olyat fogok mondani,amit egy életre megfogok bánni.

14.rész Egy barát vagy nem...

Halihó Mindenkinek! :)  Tudom megint késtem a résszel,de tényleg nem direkt csinálom! Nagyon sok a tanulni való és itthon is van dolgom. A Harry-s blogomba is 3!! napomba telt,mire megírtam a részt,mert annyi dolgom volt,hogy mindig csak egy kicsit tudtam írni. Most már nem szombatonként teszem fel az új részeket,hanem bizonytalan idő rendbe,ami nagyon bánt,mert szeretnék nektek minél többet írni,de sajnos nem tudok! :/ Jön a felvételi,tánc vizsga,de ha ennek vége,visszaáll a rend és ugyan úgy szombatonként jönnek a részek!:)
Nagyon-nagyon köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a sok feliratkozót. Nagyon jól esik,hogy kérdezitek mikor jön új rész,ami számomra azt jelenti,hogy tetszik a történet és szeretitek olvasni.
Vigyázzatok magatokra,jól öltözzetek fel,ha kimentek,mert nagyon hideg van,meg ne fázzatok! :)

                  Jó olvasást és sok-sok puszi: Fanny

                                                                        **Zayn Malik**

                

Amit most érzek az egy olyan dolog,amit szavakkal nem tudok elmondani. Egy olyan nő miatt,akit már szinte az ellenségemnek tekintek,elvesztettem a barátaimat és a legfontosabb személyt az életembe,Ashley-t. Ő az lány,aki mellett leakarom élni az életem és örökre vele lenni,de minden tönkre ment egy szem pillantás alatt. Perrie megfenyegetett,hogy ha nem leszek újra a barátja,akkor gondoskodni fog arról,hogy Ashley-nek legyen valami baja vagy rosszabb esetben a föld felszínéről is eltünteti. Mindent megtennék azért,hogy neki jó legyen és minden napja boldogan teljen el,ezért belementem ebbe a mocskos dologba,amit még a hátam közepére sem kívánok,de muszáj megtennem a szerelmemért.
Már több,mint egy hete,hogy még Liam is aki mindig mellettem szokott állni és olyan dolgokban is támogat,amit még ő se helyesel,hozzám se szól,de ha még is,semlegesen és haraggal,amit meg is értek. Harry,Niall és Louis is ha a közelembe vannak csak megcsóválják a fejüket és elmennek. Nem tudom mi lesz velem a turnén több hónapon keresztül,de az már biztos,hogy egyhamar nem fognak velem megbékélni.
Letelt a szabadságunk és holnap elkezdődik a turné és itt kell hagynunk Ash-t,ami mindannyiónkat elszomorít. A többiek az elmúlt hétben próbáltak minél több időt vele tölteni,ami nekik ment is,de nekem nem. Helyette figyeltem minden mozdulatát és hallgattam csilingelő hangját,aranyos nevetését. Többször is próbáltam beszélni vele vagy csak pár szót hozzá szólni,de bátortalan voltam és inkább csak csöndben maradtam.
A testvéreimmel is sikeresen össze vesztem és haraggal mentek vissza Bradford-ba. Ami egy hetet Ash-nél töltöttek,minden bizonnyal nagyon élvezték,mert Safaa és Wali haza se akartak menni és Doniya-n is azt láttam,még ha nem is mondta. Doni-val szerintem az életben soha nem vesztem össze,de ezt most bepótoltuk,mert egy alapos fejmosást kaptam tőle,amiben 100%-ig igaza van,de nem tudok mit tenni. Megvagyok kötözve és ha valami olyat csinálok,ami Pezz-nek nem tetszik,akkor aztán robban a bomba és ezt nem akarom megkockáztatni,mert minden kitelik tőle. Safaa olyan szinten mérges rám,hogy mielőtt elment puszit se adott és hozzám se szólt,egyetembe Waliya-val,ami megmondom őszintén rosszul esett. Tudom,hogy már nagyobbaknak számítanak,mivel Safaa 9,Wali 14 éves,de azt hittem,hogy másképp fognak nézni mindent és legalább ők nem fognak rám haragudni,de nem úgy lett.
Ashley barátnőjével Dina-val se úgy alakultak a dolgok,ahogy akartam,mivel ő is szintén haragszik rám,de Jason nagyon rendes srác,beszélget velem,ha átjön hülyéskedünk,mesél Ash-ről,mikor kicsi volt miket csinált,amiken mind a ketten jól elszórakozunk,mert ahogy elmondja nagyon szelekótya és vicces kislány volt,ahogy most is.
Egyik nap mikor egy kávézóban ültünk a srácokkal,a tesóimmal és Ashley-vel,oda jött hozzánk egy 40 év körüli pasas és megkérte Ash-t,hogy menjen el hozzá egy fotózásra,mert nagyon szép,csinos és a modellkedéssel sokra menne és híres lehet. Adott neki egy névjegy kártyát,de Ashley azt se tudta mit csináljon,de Danielle és Eleanor rábeszélték,hogy mindenképpen menjen el,mert igaza van a pasasnak és tényleg sikeres modell lehet belőle.
Ma kellett mennie és már lassan 3 órája oda van,de még mindig nem jött át hozzánk,pedig megígérte a srácoknak,hogy eljön és mindent elmesél és az elkészült képeket is megmutatja.
-Mikor jön már a kis hercegnő?-kérdezte Harry idegesen,miközben a TV-t bámulta.
-Nem tudom,de most már ideje lenne. Alig várom,hogy lássam a képeket.-mondta izgatottan Danielle.
-Szerintem még lesz egy jó idő,mert...-kezdte el mondani El,de be se fejezte a mondatot,mert Ashley nyitott be az ajtón havasan és lihegve.
-Sziasztok.-köszönt mosolyogva,majd a fal mellé tette szőrmés csizmáját,a kabátját felakasztotta a fogasra és csatlakozott hozzánk.-Bocsánat,hogy ilyen soká jöttem,csak Dina-ék feltartottak,mert vagy egy óráig nézték a képeket meg beszélgethetnékük volt.
-Miért nem jöttek át ők is?-kérdezi Niall és mutatta a szépségnek,hogy üljön az ölébe.
Egy kicsit bánt a helyzet meg féltékeny vagyok,amiért mindenki ölelgeti,puszilgatja én meg még hozzá se szólhatok csak érjem be azzal,ha láthatom.
-Túl lusták,ahhoz,hogy a kocsiba üljenek.-mondta nevetve és elfoglalt a helyét szőke barátom ölében.
-Logikus.-mondta együtt érzően Louis,odament hozzá és adott egy puszit az arcára.-Csak,mert te nem vagy képes odajönni hozzám.
-Jól van na. Tudod,hogy szeretlek titeket.-nézett rá ,,mérgesen".
-Ha szeretsz,akkor gyere ide és adj egy puszit.-mondta Harry bazsalyogva és mutatta mellé az ujjával is,hogy álljon fel.
Harold már napok óta ezt csinálja,megállás nélkül puszilgatja,ölelgeti,amit nem tudok hova tenni. Vagy én vagyok most már tényleg rigolyás vagy szerelmes belé csak nem akarja neki elmondani.
-Oké. Akkor mindenkihez odamegyek és adok neki puszit. Úgy jó lesz?-nézett körbe mindenkin,beleértve engem is,amin úgy meglepődtem,hogy csak meresztettem rá a szemem.
-Nagyon helyes.-mondta Niall szigorkodva.-Kezdheted velem.
-Nekem mind egy.-rántotta meg a vállát,majd adott neki egy nagy puszit az arcára.-Gyere ide Dani-kám.-indult meg a göndör hajú lány felé.
-Gyere drágám.-nevetett fel Dani és adtak egymásnak két puszit.
-Most te jössz El.-ment oda hozzá és őt is megpuszilgatta.
-Ha Harold azt akarod,hogy adjak puszit,akkor állj fel.-állt meg előtte.
-Igen is.-pattant fel,mire Ash neki is nyomott egy puszit az arcára,de Harry magához húzta,szorosan megölelte és adott a homlokára egy puszit.
-Gyere Liam.-ment oda hozzá is és a nyakába ugrott,amit barátunk nevetve fogadott és a kezébe kapta.
-Talpra puszit is vállalsz?-nézett rá sunyin.
-Nem hiszem,inkább arcra puszi.-mondta kacagva és már adott is neki egy jó nagy cuppanósat.
-Te jössz répa uraság.-szökdécselt oda hozzá és ahogy a többieknek is,őt is részesítette egy Ash pusziban.
-Olyan cuki vagy,mikor így szökdécselsz.-nevetett Louis.
-Ó,köszönöm.-kacsintott rá,majd oda jött elébem,én meg csak néztem rá,mint kisgyerek az anyjára.-Ne nézz így rám,ha nem állj fel.-mondta nevetve.
Óvatosan felemelkedtem és csak álltam előtte,mint egy rakás szerencsétlenség,mire adott egy hosszabbnak mondható puszit az arcomra,amitől kirázott a hideg,de csak akkor tértem magamhoz,mikor hozzám simult és puha kezeit a nyakam köré tekerte. Kezeimet körbefontam csinos derekán,rég nem érzett illatát beszívtam és csak a pillanatnak éltem. Minden olyan,volt mint,mielőtt összevesztünk és elmondhattam,hogy csak az enyém.
-Este,majd gyere át. Beszélgetni szeretnék veled.-súgta a fülem és eltávolodott tőlem,amitől majd megzavarodtam.
-Rendben.-mondtam neki,mire halványan rám mosolygott,utána pedig visszaültem a helyemre.
-Hadd lássuk a képeket.-mondta Dani és összecsapta tenyereit.
-Már hozom is.-indult ki az előszobába és már csak azt láttuk,hogy egy albummal a kezében jön vissza.-Tessék.-adta oda a két lánynak,mire mindannyian köréjük gyűltünk.
Ahogy Eleanor kinyitotta a fénykép albumot a szívem hatalmasat dobbant a képeken látott gyönyörűség miatt. Egyszerű képeket készítettek róla,de még is kitűnt,hogy mennyire gyönyörű. Csillogó,barna haja mindegyik képen máshogy volt feltűzve és más-más pózokban fényképezték. A szemei csak úgy csillogtak és a mosolya,engem is mosolygásra bírt,ahogy a többiket is.

 

-Gyönyörű vagy a képeken.-szólalt meg Liam,miután percekig néztük a mester műveket.

-Te erre születtél.-jelentette ki Danielle,mire Ash elnevette magát.

-Köszönöm,de nem tudom,hogy még mi lesz. Nagyon élveztem az egészet,de lehet azt mondják nem lettek jók és vége az egésznek.-húzta el a száját.

-De nem lesz úgy,mert gyönyörű vagy és kész.-ment oda El hozzá és biztatás képen megölelte.

-Igaza van El-nek meg amúgy is,aki azt mondja,hogy rosszak lettek a képek,akkor az egy tökkel ütött.-ment oda Harry is és leguggolt elé.

-Meglátjuk.-nevetett fel.-Inkább együnk.

-De mit?-kiáltott fel Niall hisztérikusan.

-Gondoltam mindenre.-állt fel Ashley a helyéről és az előszobában lévő szekrényről levett két Nando's-os szatyrot.

-Imádlak,imádlak,imádlak.-kiabált Nialler és már egy szatyorral szaladt is a konyhába.

-Én is.-mondta magának Ash,amin jót nevettünk.

-Zayn gyere már egy kicsit.-fogta meg a vállam Liam és intett fejével az emelet felé.

-Jó.-mondtam neki és elindultunk a lépcső felé.

Mikor felértünk az én szobámba akartam bemenni,de átirányított a saját szobájába. Ahogy beléptünk,leültem az ágyára és vártam,hogy mondjon valamit.

-Mi lett veled?-kérdezte gondterhelten.

-Én nem változtam meg csak nem tudjátok mi van és jobb szemétkedni velem. Már egy hete csak egyedül vagyok,te se jössz oda,pedig nem vagy ilyen. Mindig,mindenre keresel megoldást és addig nem nyugszol,amíg helyre nem jönnek a dolgok.

-Az lehet,de most ilyen vagyok,mert egyszerűen nem bírom megérteni,hogy csinálhattad ezt Ashley-vel,mikor egy aranyos kedves lány és tényleg nagyon szeret. Biztos nem fogok melléd állni,mikor csak szórakozol vele és azt se szeretném és a többiek se,hogy a hülyeségeid miatt elveszítsük. Szinte a testvéremként szeretem és azt szeretném,ha mindig velünk lenne.-mondta,de semmi harag nem volt a hangjába.

-Én is rettentően szeretem és ő az életem,de nem tudok mit tenni. Muszáj Perrie-vel lennem és kész. Mindent elfogok mondani nektek csak adjatok egy kis időt.-emeltem rá,eddig lesütött szemeimet.

-De az nem megoldás,ha időt kérsz,miközben teljesen összetöröd a szívét és szórakozol vele.-ült le mellém.

-Tudom és egy hatalmas nagy disznónak érzem magam,de mindent elfogok mondani.-szorítottam meg a vállát és halványan rámosolyogtam.

-Rendben csak ne csinálj még nagyobb galibát.-nevetett fel.-Akkor szent a béke?

-Ezt én kérdezhetném,de igen.-nevettem el magam én is,magamhoz öleltem és megveregettem a hátát. 

-Zayn gyere,jött a szerelmed.-hallottam meg Niall mérges hangját,majd az állítólagos barátnőm sipítós hangját is.

-Gyere ne várasd meg a kis drágát.-mondta cinikusan Liam.-Ha tetszik,ha nem,akkor se fogom elfogadni,amit csinálsz,annak ellenére,hogy nem haragszom most már rád.-ment ki a szobából.

Unottan lebaktattam a lépcsőn és szembetaláltam magam Pezz-el,ahogy a kanapén ült és tűri a többiektől a szúrós tekinteteket. Ashley az egyik fotelba ült,a körmét birizgálta és rá-rá pillantott az előtte ülő szőke csajra. Danielle-re és Eleanor-ra még én se mertem ránézni,mert olyan csúnyán és megvetően nézték,hogy rendesen meglehetett tőlük ijedni.

-Ha megkérdezhetem,minek jöttél ide?-tette fel a kérdés El egy cseppet sem nyugodtan.

-Szia Perrie.-köszöntem oda neki,hogy ezzel is oldjam a feszültséget.

-Szia kicsim,hogy vagy?-pattant fel egyből és odasietett hozzám.

-Jól és te?

-Én is,de puszit már nem is kapok?-meresztette rám szemeit.

-De.-villantottam egy mű mosolyt és kelletlenül adtam egy puszit a szájára.

Leültünk mind a ketten a kanapéra,ő meg egyből kezei közé kapta az enyémet és simogatni kezdte,aminek jól kellett volna esni-e,de helyette kirázott a hideg és azt  kívántam bárcsak vége lenne ennek az egésznek és Ashley-t puszilgathatnám,szeretgethetném.

-Az előbb nem válaszoltál a kérdésemre.-szólalt meg ismét El és szúrósan nézett a mellettem ülő lányra.

-Nem mindegy az neked? Örülj inkább annak,hogy itt vagyok.-mosolygott rá gonoszan.

-De nem örülünk neked,képzeld el. Zayn nem is téged szeret,ha nem Ashley-t,aki egy kedves,aranyos lány és nem olyan,mint egy kígyó,amilyen te is vagy.-mondta hangosan Dani és oda ment a barna hajú gyönyörűséghez és leült mellé,miközben ölelte.

-Ugye ezt te se gondolod komolyan? Nézz már rá meg ránk és egyből meglátszik,hogy hozzánk képest milyen csúnya.-nevetett fel cinikusan és Dani-ra meg El-re mutatott.

-Most fejezd be Edwards. Nagyon elég most már belőled. Ha csak parádézni jöttél ide,akkor mehetsz is el.-mondta mérgesen és komolyan Louis.

-Nem megyek sehova,mikor itt van a szerelmem.-dűlt hátra elégedetten és kezemet a nyaka köré fonta.

-Nem kell menni-e sehova,majd inkább én megyek el.-állt fel Ashley a helyéről és magához vette az asztalon lévő fénykép albumát.-Örülök,hogy megismerhettem Perrie ezt az énedet is,de én a helyedbe elszégyellném magam.-mosolygott rá.

-Egyelek meg,te beszélsz kis taknyos? Hány éves vagy 15?-kérdezte szórakozottan Ash-től.

-Nem tudom ez most,hogy jött ide,amúgy 20 éves vagyok,de nem kezdek veled veszekedésbe,mert nem érsz meg annyit.-ütögette meg a vállát.-Sziasztok.-ment oda a többiekhez és mindegyikőjüket megpuszilgatta.

-Várjál hercegnő,megyek veled.-szólt utána Harry,mikor már kiakart menni a házból.

-Oké.-mosolygott rá.

Hazza is gyorsan felvette a kabátját,cipőjét és már ki is mentek a házból.

-Nagyon ügyes vagy,te miattad ment el Ash.-mondta mérgesen Liam Pezz-nek és kiment a konyhába.

-Nem baj az. Legalább nincs a nyakatokon.-legyintett egyet Pezz és hozzám bújt,de legszívesebben eltoltam volna magamtól.

-Inkább te vagy a nyakunkon nem ő.-mosolygott rá ,,kedves" Niall.

Én egész végig nem mondtam semmit csak figyeltem az eseményeket. Legszívesebben utána mentem volna Ashley-nek és elvittem volna egy olyan helyre,ahol mindent megtudok beszélni és elmondom neki mennyire szeretem,de Harry ment vele. Lehet tényleg boldogabb lenne Harry mellett,mint mellettem,de ha össze is jönnének nem tudnám nekik boldogan mondani,hogy legyenek sokáig együtt,mert mindig is szeretni fogom és szeretem is és küzdeni fogok azért,hogy magam mellett tudhassam egy életre,mert nekem ő a mindenem.

**Ashley Roberts**

 

Amióta Zayn-el szétmentünk minden erőmmel megpróbálom elfelejteni és boldog lenni,ami nehezen,de megy. Nagyon sokat jelent,hogy mellettem vannak a barátaim és apukám is sokszor felhív és felvidít. Amióta megismertem a fiúkat Harry-vel nagyon szoros lett a kapcsolatom és már csak a mosolyával felvidít és öröm minden percet vele tölteni. Minden titkunkat,bánatunkat,örömünket elmondjuk egymásnak és sokszor eszembe jut,hogy Zayn-el is mennyit beszélgetem esténként és milyen jókat nevettünk egy-egy vicces sztorin. Hiányoznak a vele töltött percek,az érintései,a kedves szavai,de nem tehetek semmit,mert Perrie-t szereti és akármennyire ostorozom magam vele,el kell fogadnom. 

Volt olyan,hogy szerettem volna beszélgetni Harry-vel éjszaka 2-kor,felhívtam és képes volt átjönni éjnek idején egy szál pizsamában és mamuszban. Az ágyamba ültünk betakarózva,miközben majszoltuk a csokit és ittuk a kakaót,jókat beszélgettünk és nagyon sokat nevettünk. Rettentő sokat jelent nekem,hogy van egy olyan barátom,mint ő és mindent elmondhatok neki. Louis-t,Niall-t és Liam-et is imádom és mindent megtennék értük,de valahogy Harry-vel minden másabb.

Amióta itt van velem Dina és Jason,minden teljesen más. Feldobják az egész napomat és még ha hülyeségekkel is zargatnak,örömmel beszélgetek velük és élvezem,hogy itt vannak nekem. Jason a hülyeségével,Dina meg az örökös nevetésével éri el,hogy én is nevessek és hülyéskedjek velük együtt. 

Sokszor van olyan,hogy lefekszek és azon gondolkodok,mi lenne ha Zayn és köztem minden rendeződne,de utána rá kell jönnöm,hogy semmi nem lenne ugyan olyan ezek után. Az éjjeli szekrényemen van egy kép kettőnkről és azt szoktam nézni,ami miatt rendszerint rám jön a sírás és az életkedvem is elmegy. 

-Minden oké hercegnőm?-kérdezte Harry és átölelte a vállam,miközben a kocsi felé tartottunk.

-Igen.-mosolyogtam rá.-Nem megyünk inkább el egy kicsit sétálni?

-De,mehetünk.-puszilta meg a homlokom.-Tudom,hogy bánt,amiért együtt vannak,de hidd el Zayn téged szeret és nem azt a hárpiát.

-Ha engem szeretne,akkor most velem lenne és nem vele.-néztem bele hatalmas,zöld szemeibe.

-Nem tudjuk,hogy miért csinálta ezt,de biztos oka volt rá. Te nem hallottad,de mi igen,hogy milyen szerelmesen és boldogan beszélt rólad és 100%,hogy még mindig nagyon szeret.-ölelt magához.-Nekem mindig azt mondta,hogy te vagy a mindene és veled akarja leélni az életét.

-Az akkor volt,de most most van.-nevettem fel szomorúan.-Még mindig nagyon szeretem,de a szívem darabokra tört. Ti tartjátok bennem a lelket,meg apukám,de legfőképp te. Mindig mellettem vagy és meghallgatsz. Most is velem sétálsz a hidegben,mikor otthon lehetnél a többiekkel. Nagyon szeretlek.-állítottam meg és szorosan hozzá bújtam.

-Persze,hogy melletted vagyok.-nevetett fel.-Én is nagyon szeretlek.-nyomta bele arcát kiengedett hajamba.-Úgy szeretem a hajad illatát.-mondja mosolyogva,mikor már eltávolodott tőlem.

-Neked meg olyan jó Harry illatod van. Ha elmenetek holnap a turnéra itt hagyod nekem az egyik pólódat.-kérdeztem tőle bőszen mosolyogva.

-Igen kis diló.-nevetett fel.-Adsz nekem egy képet,azok közül,amiket ma mutattál?

-Igen,majd nálam kiválasztod melyiket szeretnéd.

-Oké.-kacsintott egyet és megfogta a kezem.

Lábunkkal a hóban gázoltunk egy parknak a széles,hosszú járdáján,egymás kezét fogva és csak a másik szuszogását hallgattuk. Nem beszélgettünk,szavak nélkül is élveztük egymás társaságát. Minden olyan meghitt volt és akik láttak minket azt gondolhatták,hogy egy párt alkotunk,de nekem még is Zayn körül keringett a gondolatom és még mindig azok a MI LENNE HA... gondolatok bántották az elmémet. Mindig olyan dolgokat képzelek el,amik soha nem fognak megtörténni,mint például,hogy összeházasodunk,lesznek gyönyörű gyermekeink és egy összetartó és boldog családban fognak felnőni. Nem voltunk sokáig együtt csak 1 hétig,de ez alatt a kis idő alatt is annyira megszerettem,hogy az elmondhatatlan. Felemelő érzés volt a karjai között elaludni és felkelni,kedves hangját hallani és érintéseit,csókjait,amik az ajkaimat égették élvezni. Az elejétől fogva úgy gondoltam,hogy egy hosszú és meghitt kapcsolat lesz a miénk,de ami meg van írva,annak úgy kell lenni-e. Ha a sors úgy akarja,hogy együtt legyünk,akkor az úgy is lesz,de minket nem akar egymás mellett tudni sajnos.

-Nagyon hideg a kezed,menjünk most már haza. Kezd sötétedni és a hó is elkezdett esni.-állított meg és rám villantotta hófehér fogait.

-Rendben.-fordultam sarkon és visszafele vettük az utunkat.

-Nagyon csöndbe vagy. Zayn jár a fejedbe?-fogta újra keze közé az enyémet.

-Igen.-sóhajtottam nagyot.-Minden percben ő rá gondolok.

-Mert szereted. Ez nem csodálni való.-mosolygott rám halványan.

-Ez a baj. El kellene felejtenem az egész kapcsolatunkat,de nem megy. Akárcsak egy szóról vagy tárgyról ő jut az eszembe és ez már kezd megőrjíteni.-dűtöttem fejemet a vállának.

-Az Harry Styles és Ashley Roberts,gyertek gyorsan.-hallottuk meg a hátunk mögül egy mélyebb férfi hangot.

-Lesi fotósok.-nézett rám nagy szemekkel Harry.-Siessünk.

-Felesleges,úgy se hagynak minket békén és a kocsi is messze van.-mondtam neki.

-Igazad van.-ejtette maga mellé kezeit feladóan.-Készülj fel,hogy Zayn-ről is fognak kérdezni.-mondta száj húzogatva,miközben újra megfogta a kezemet és nem foglalkozott a fényképezővel felszerelt emberkékkel,akik szorgosan használták azt.

-Tudom.-mosolyogtam rá.

-Sziasztok.-köszönt az előbb kiabáló ember.

-Jó napot.-köszöntünk egyszerre.

-Ashley először hozzád szeretnénk pár kérdést intézni.-mosolygott rám egy szőke hajú nő,mire én bólintottam egyet.-Miért mentetek széjjel Zayn-el?

-Ő még mindig Perrie-t szereti és ezért szakítottuk meg a kapcsolatunkat. Mind a ketten boldogok vagyunk és elfogadom,hogy Pezz-t választotta.-mosolyogtam rá halványan a nőre.

-Értem és mit gondolsz lehettek még együtt a jövőben,mert a Directioner-ek fel vannak háborodva,amiért Zayn szórakozott veled.

-Nem tudom ezek után mi lesz,de ha még is együtt leszünk,akkor semmi nem lesz olyan,mint előtte. Nagyon jól esik,hogy a rajongók mellém állnak és olvasni szoktam az üzeneteiket és mindannyian nagyon kedvesek,de én miattam ne haragudjanak a kedvencükre.-mondtam,miközben nagyokat pislogtam,mert már a vaku nagyon bántotta a szemem.

-Értem és most Harry-vel egy párt alkottok?

-Nem. Nagyon jó barátok vagyunk,akik egymás mellett vannak jóban,rosszban,de semmi több. Sokat köszönhetek neki,ahogy a többi fiúnak is és mindegyikőjükhöz baráti szálak fűznek.-mondtam el nekik az igazságot és magamhoz öleltem az említett fiút,aki mosolyogva adott a homlokomra egy puszit.

-Örülünk,hogy ennyire jóba vagytok.-mosolygott ránk a férfi a nő helyett mondandója végén.-Köszönjük Ashley,hogy válaszoltál a kérdéseinkre.

-Nagyon szívesen.

-Harry most neked szeretnénk pár kérdést feltenni.-pillantott rá a szakállas férfi.-Mi lesz a turnétok első állomása?

-Manchester. Először Anglia nagyobb városaiba fogunk turnézni,majd fojtatjuk Európa többi országaival.-mondta kedvesen.

-Meddig fog tartani a turné?

-Azt még nem tudjuk,de az biztos,hogy különbözni fog a többitől és minden másabb lesz.-nevette el magát.

-Értem. Mit szólsz ahhoz,amit Zayn csinált az utóbbi időben és szórakozott az egyik legjobb barátoddal?-mutatott rám a fotós.

-Ahogy Ashley,úgy Zayn is nagyon jó barátom,de egyáltalán nem repestem az örömtől,mikor miatta sírt és napokig szomorkodott.-nézett rám és szorosabban ölelt magához.-Nagyon haragszom rá most is és egyáltalán nem gondoltam volna pont róla,hogy ezt fogja csinálni. Mindig mindenki azt hiszi rólam,hogy én vagyok egy nagy nőcsábász,de mindig is tiszteltem a nőket és soha nem játszottam velük.

-Mindenki máshogy gondolkodik.

-Az biztos,de most már mennénk,mert hideg van és kezd sötétedni is. Viszlát.-köszönt el a fotósoktól és folytattuk tovább az utunkat.

-Látod,nem is volt olyan vészes.

-Nem,de lehetett volna rosszabb is.-mondta és a hátára kapott,mire én hangosan felnevettem.

-Ne szaladj,elfogunk esni.-kiabáltam kacagva.

-Dehogy is.-mondta,de ahogy kimondta már repültünk is a hóba.

-Tényleg nem esünk el.-nevettem még jobban és elkezdtem rá dobálni a havat.

-Dobálsz,dobálsz?-kérdezte kacéran és ő is megdobott egy kicsinek nem mondható golyóval.

-Amint látod.-álltam fel és szaladni kezdtem egy vastag fa felé.

-Gyere ide.-kiabált utánam és a nyomomba eredt.

-Neeem.-lihegtem és elbújtam egy másik fa mögé.

A hangos szuszogásomat próbáltam halkabbra fogni és még egy kis neszt se hangoztatni. Megpillantottam az egyik fánál,ahogy körbe-körbe járkálja és azzal van,hogy a mögött bujkálok. Nem sok kellett,ahhoz,hogy el ne nevessem magam,de erőt vettem magamon és visszatartottam a hangom.

-Ashleyyy. Merre vagy?-kiáltotta el magát.

A földön találtam egy fa darabot,amit eldobtam az ellenkező irányba,amit egyből meg is hallott és óvatos léptekkel ment be a fa rengetegbe. Kihasználva azt,hogy háttal van nekem,futásnak indultam és a hátára ugrottam.

-Itt vagyok.-kiabáltam nevetve,miközben ő is alig kapott levegőt a nevetéstől.

-Cseles vagy.-kezdett el velem forogni,de összeakadtak a lábai és ismét kiterültünk.

-Te meg idétlen.-másztam rá és a földhöz nyomtam mind a két kezét.

Nem mondott semmit csak a szemeimbe nézett,ahogy én is az övéibe. Óvatosan elengedtem a csuklóját és mellkasára simítottam a kezem. Izmos karjait derekam köré fonta,de a szem kontaktust egy pillanatra se szakítottuk meg.

-Gyönyörű szemed van.-szólalt meg halkan és kezét az arcomra simította. 

Nem tudtam a kijelentésére semmit mondani csak rámosolyogtam és küzdöttem a bennem tomboló érzéssel. Ugyan úgy érzem magam,mint mikor Zayn-el voltam. A torkomban egy hatalmas nagy gombóc ékeskedik,a gyomromban a pillangók még a hideg ellenére is felébredtek és a szívem tízszer gyorsabban ver. Hirtelen fordított helyzetünkön és az én testem nyomódott a hideg,mégis puha hóba. Felém magasodott és mosolyogva figyelt.

-Lehet ebből baj lesz,de nem érdekel.-mondta kábultan és ajkait az enyémre helyezte.

Kezeimet nyaka köré fontam és a világot kizárva élveztem ajkai puhaságát és gyengéd érintéseit. Ajkai teli érzelemmel játszottak az enyémmel,miközben egyre jobban húztam magamhoz.

Nem tudom ezek után mi lesz kettőnk között,de azt tudom,hogy nem akarom e miatt elveszíteni,mert nagyon fontos nekem és szükségem van rá,akár barátként,akár a szerelmemként. Amióta ilyen közel kerültünk egymáshoz,éreztem,hogy én is és ő is többet érezünk egymás iránt,mint barátság,de nem tudom mit csináljak. Zayn-t még minidig szeretem,de Harry is egyre jobban a szívembe lopja magát. Hiába várok egy olyan szerelemre,ami lehetetlen,mivel Zayn Perrie-t szereti és lehet nekem is jobb lesz,ha Harry-ben találok rá a nagy szerelemre. Nagyon kedves és figyelmes fiú,minden lány álma,hogy ilyen barátja legyen. Mindig azt hallottam róla,hogy a NAGY NŐCSÁBÁSZ,de ez nincs így. Igen is tiszteli a nőket és soha egyet se bántana vagy sértene meg. Akárhogy is lesz boldog akarok lenni és talán mellette az lehetek és nem csak játszani fog velem ő is.