25.rész Inkább én leszek szomorú, mint ő

Sziasztok Drága Olvasóim! (: Feltettem a 25. részt, ami annyit jelent, hogy a történet felénél tartunk. Nagyon sok kedves lánnyal ismerkedtem meg azóta, mióta Bloggerina vagyok és remélem továbbra is így lesz. Köszönöm a komikat, a pipákat, imádlak titeket! Szám a fülemig ér, amikor olvasom a soraitokat és nagyon-nagyon jól esnek, azok a dolgok, amiket írtok! :) Még egyszer mindent köszönök nektek! Vigyázzatok magatokra és további szép hetet! 

                                                               Hatalmas puszi: Fanny



                                                                                   **Zayn Malik**

Miután Louis elég rendesen kioktatott, inkább bementem a szobámba és az ágyon fekve figyeltem a plafont. Nem tudom mit csináljak, teljesen össze vagyok zavarodva és a tudat, hogy Ashley-t megint elveszítettem megőrjít. Nem tudom, hogy kérjek tőle bocsánatot, azt meg főleg nem, hogy akkor mit csinálok, ha többet nem kér belőlem és véglegesen megszakítja velem a kapcsolatot. Ő az, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, mindenben megért, meghallgat és nem a híres Zayn-t keresi bennem, hanem aki valójában vagyok. Bátran kimerem jelenteni, hogy lányt még soha nem szerettem úgy, mint őt és ekkora szükségem se volt eddigi életemben senkire, mint rá. Minden porcikámmal kötődök hozzá és ha abba belegondolok, hogy őt és a bátyját is megaláztam, mikor semmi jogom nem lett volna hozzá, elkap az ideg és mindent, ami körülöttem van szétvernék. Egy hét múlva jön az egyik koncertünkre Németországba és már látom magam előtt megvető pillantását, még ha tudom is, hogy nem ilyen, mivel Pezz-el is úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, de nagyon is megérdemelném, ha olyan lenne velem, amilyen én vele. Felemelő érzés volt mellette felkelni, látni csillogó szemeit, simogatni selymes bőrét és csókot nyomni formás ajkaira, de ezt már nem tehetem meg. Elrontottam mindent és viselnem kell a hülye felfogásom miatt okozott károkat. 
Telefonom a földön heverve kezdett el hangosan zenélni, ami miatt muszáj voltam felkelni és magamhoz venni. A képernyőn anyum képét fedeztem fel, ami egy kicsit felvidított, mert tudtam, hogy ő megért, akármekkora nagy hülyeséget csináltam is.
- Szia anyu - köszöntem neki egy kis kedvet hangomba véve.
- Szia Kicsim - üdvözölt ő is, de érződött a hangjában, hogy valami nem volt rendben.
- Mi a baj?
- Figyelj Zayn - sóhajtott egy nagyot. - Nem akarlak kioktatni, mivel már felnőtt vagy és magad intézed az életedet, de akár hogy próbálok rajtad eligazodni, nem bírok. Összetöröd egy olyan lánynak a szívét, aki kedves, aranyos és rettentően szeret. Mi is, a barátaid is nagyon szeretjük és elmondásod szerint te is, de akkor miért csinálod ezt vele? 
Hosszú percekig nem válaszoltam, mert nem tudtam, hogy mit mondjak. Tisztában vagyok azzal, hogy anyunak és a többieknek is igaza van, de a féltékenység nagyobb úr. Elborult az agyam, aminek nem szabadott volna még akkor se ha a bátyja valójában nem is az lenne, mert nem tudom neki megparancsolni, hogy engem szeressen, miközben ez nem lenne így.
- Tudom, hogy hülye voltam, de nem akartam megbántani, mert tényleg szeretem és nem akarom elveszíteni. Azt hittem, hogy Zac a barátja, miközben nem is és még az is rátett egy lapáttal, hogy a szemem láttára ölelgette - fakadtam ki, ami nálam nagyon ritka volt.
- Persze, hogy ölelgette, mivel 20 éven át nem látták egymást és örülnek, hogy végre együtt lehetnek, mint két testvér - mondta nyugtató hangom és semmi megvetés nem érződött róla. - Ne csináld ezt Kis fiam, szépen kérlek. Ashley-nél szebb és jobb leányzót soha nem fogsz találni és meg kellene becsülnöd. 
- Tudom, megértettem, de mindent elrontottam és nem fogom tudni helyre hozni - sóhajtottam fel. - De te honnan tudtad meg, hogy mi történt?
- Waliya beszélt Ash-el és feltűnt neki, hogy milyen rossz kedve van és addig nem hagyta békén, amíg el nem mondta, hogy mi bántja. Szerintem most jobb, hogy távol vagy a testvéreidtől, mert eléggé haragszanak rád - nevetett fel szórakozottan, amitől nekem is egy kicsit felfele görbült a szám. 
- Ezt valahogy gondoltam - nevettem fel morcosan. - Ebből is látszik, hogy mennyire szeretik.
- Mind a hárman odáig vannak érte meg vissza, de nem is csodálom - hallatott kedves hangot. - Hétvégén mennek hozzá és Safaa kikönyörögte, hogy ott aludhassanak. Lassan már szegénykémnek az agyára mennek.
- Hogy-hogy ennyi ideje van? Nem fotózásra kell menni-e? - lepődtem meg, mert eddig úgy tudtam, hogy kezd beindulni a karriere.
- Visszamondta a fotózást, mert az utazás meg egyéb dolgok miatt nem akarja elveszíteni a barátait és a testvérét. Zac-et is most ismerte meg és szeretne vele minél több időt tölteni - mondta és érződött hangján, hogy mosolygott. 
Anyámmal még egy jó darabig beszélgettem, miközben azon gondolkodtam, hogy felhívjam-e Ashley-t vagy ne. Az egyik vállamon csücsülő angyal azt mondta, hogy igen, mert mindenkinek adnia kell egy második esélyt, de az a baj, hogy már azt is eljátszottam és kétséges, hogy adna egy harmadikat. A másik vállamon lévő ördög meg azt tanácsolta, hogy ne csináljak semmit, mert utál és inkább hagyjam, hogy nyugodtan élje tovább az életét. A tűzben élő lénynek akartam igazat adni, de még is a csillagokkal játszó angyalra hallgattam és ismételten kezembe vettem a kicsiny tárgyat, de ezúttal a Londonban lévő, gyönyörű lánynak számát tárcsáztam és kis idő elteltével fel is vette.
- Szia Zayn - szólt bele semleges hangon, de megmondom őszintén erősen meglepődtem azon, hogy felvette első próbálkozásomra.
- Szia Ashley - nyögtem ki, de mást nem bírtam mondani csak azt vártam, hogy ő kezdjen beszédbe. 
- Miért hívtál? - érdeklődött ugyan azzal a hangnemmel. 
- Nem tudom - adtam meg neki azt a választ, ami a fejembe kavargott, mert minden volt a fejembe csak az nem ami kellett volna, mondjuk észnek. 
- Érdekes, pedig lenne mit mondanod, nem? - nevetett fel halkan, amiről tudtam, hogy nem a jó kedve miatt csinált. - Tudod mit? Inkább kezdem én - könnyítette meg a dolgom és beszélni kezdett. - Nem tudom mit követtem el ellened, de ahogy tegnap, vagyis ma hajnalban te is mondtad, nem érdekel, hogy mit csináltam, amiért ilyen vagy velem. Igaz, hogy elsőnek zsarolás miatt, de félre léptél, amit ha jól tudok meg is bocsájtottam. Úgy tekintettem az egész dologra, mintha meg sem történt volna, de tegnap kérdőre vontál és csitrinek neveztél, miközben ezzel a jelzővel egyáltalán nem nevezhetsz, mert nem csaltalak meg. Zac a bátyám és ha nem hiszed el akkor ha gondolod oda adom apámnak a telefont, hogy megbizonyosodj arról, hogy igazat mondok és nem fekszek fűnek-fának az ágyába. Egy kapcsolat nem a bizalmon alapszik Zayn? - hagyott egy kis szünetet. - Nem is várom el, hogy válaszolj, mert így van. Messze vagy és még sokáig messze leszel, még is bíztam benned és egy cseppnyi kétségem sem volt arról, hogy félrelépnél vagy becsapnál, de a legutóbbi viselkedéseddel elegem lett. Részemről befejezem ezt a kapcsolatot, mert attól félek, hogy a végére ténylegesen is összetörök és azokat a személyeket is elveszítem, akiket nem is akarok. Téged se akarlak és még most is szeretlek, de nem bírom ezt tovább csinálni. Ha rendbe jönnek köztünk a dolgok, akkor megint lesz valami gond, ami közénk áll. Melléd egy olyan lány kell, aki eltudja viselni ezeket és bírja a táv kapcsolatot - sóhajtott egy nagyot.
- Akkor mindennek vége? - lábadtak könnybe szemeim és a szívem, akár egy cukorka összezsugorodott.
- Igen - csuklott el a hangja. - Így mind a kettőnknek jobb lesz, hidd el.
- De szükségem van rád, ne csináld ezt velem légy szíves - rekedt be a hangom és a könnyek megállás nélkül szántották végig arcomat.
- Sajnálom Zayn. Vigyázz magadra, szia - köszönt el és bontotta a vonalat. 
Megsemmisülve ejtettem magam mellé a telefont és üresnek éreztem magam. A szívem kettétört, a lelkem elveszett. Ő az, aki életem szerelme, őt akarom feleségemnek és gyermekeim anyjának és vele akarok a földbe feküdni idős korunkban. Nélküle egy senki vagyok a nagyvilágban és félek, hogy elfogok veszni. Elveszek a bánatban és a magányban. Amióta megismertem miatta keltem fel reggelente, magam előtt láttam csinos, karakteres arcát, fülembe csengett lágy hangja és aranyos nevetése, ahogy most is. Megszeretném ölelni, csókolni és bebizonyítani neki, hogy mennyire szeretem és többet nem teszek ilyet. Nem akarom birtokolni, de meg kell érteni-e, hogy szeretem és nem bírom elviselni, ha számomra ismeretlen fiúk ölelgetik. Nélküle minden más lesz, de remélem, hogy a továbbiakban legalább barátok lehetünk, ha már nem mondhatom a szerelmemnek. 


                                                                             **Ashley Roberts**

Ma reggel Ashley Roberts-et -Zayn Malik barátnőjét- egy ismeretlen fiúval láttuk. Nem tudjuk, hogy mi van az álom pár kapcsolatával, de biztosan nincs minden rendben, hamár Ash kisasszony más férfiak társaságát keresi. A páros nagyon jól elvolt, sokat nevettek, miközben a leányzó többször is megállt a Directioner-ekkel fényképezkedni. A kávézóban nem töltöttek sok időt csak pár percre mentek be, amíg vásároltak, de addig is szorosan egymást követték és összekulcsolt kezekkel álltak be a sorba a pultnál. Nem lehet tudni mi van a Zashley páros háza táján, de reménykedjünk abba, hogy továbbra is együtt lesznek és nem törik össze rajongók millióit a szakításukkal. Továbbá a gyönyörű lány belekezd a modell karrierébe, ami tökéletes szakma számára, mert szép, csinos és elbűvölő. Nem régiben csiripelte twitter profilján az öröm hírt, miszerint hamarosan megkezdi a fotózásokat és járni fogja a nagyvilágot. Sok sikert kívánunk neki a jövőben, biztosan még hallhatunk felőle és értesülünk a vele történt dolgokról.

Az újságot teljesen nyugodtan tettem vissza az asztalra, miután elolvastam a cikket, mert tudtam, hogy Zac-ről azt fogják hinni, hogy az újdonsült barátom. Már gondolkodtam azon, hogy kiírom twitterre, hogy testvérek vagyunk, de most már biztos, hogy megkell tennem, mert nem szeretném, ha elfajulnának a dolgok és teljesen ránk szállnának. A modellkedést pedig nem fogom elkezdeni, mert most kaptam vissza, vagyis most ismertem meg a testvéremet és az örökös utazgatás miatt nem akarom megint elveszíteni. Annyi időt szeretnék vele tölteni, amennyit csak tudok és a barátaimat sem akarom hanyagolni. Biztosan nagyon jó lenne, ha járhatnám a világot és díj átadókat, piros szőnyegen közlekedhetnék és rajongók milliói szeretnének, de a családom mindennél fontosabb. Rob-nak is megmondtam, hogy nem szeretnék ebben a körben forogni, amit nehezen, de elfogadott. Megértette, hogy mit, miért csinálok és azt mondta, hogy jól döntöttem. 
Amióta beszéltem Zayn-el minden más lett. Nem érzem a lelkemben az a mindent betöltő érzést, hanem az ürességet. Magával vitte a boldogságomat és a szerelem, ami bennem volt, eltűnt. Nagyon szeretem és mindig is szereti fogom, de tudom, hogy így minden jobb lesz. Ha együtt is leszünk csak baráti viszonyt fogunk ápolni, semmi többet. Nehezen űzöm ki magamból az iránta érzett szerelmemet és nehezen verem ki a fejemből, de muszáj lesz és el kell engednem. Neki nem olyan lány kell, mint én, hanem egy harcias, kitartó lány, aki eltudja viselni a hiányát. Én nem ilyen típus vagyok és soha nem is voltam. Csendes, visszafogott vagyok és hosszú ideig nem bírnám elviselni, hogy nincs velem. Belebetegednék a hiányába és abba, hogy nem bújhatok hozzá, nem csókolhatom meg. Lehet, hogy soha nem tudom elfelejteni és örökre szeretni fogom, de az fog a legjobban nyugtatni, ha megtalálja maga mellé azt a személyt, akire várt és boldog lesz vele. Inkább én legyek szomorú, minthogy őt lássam magányosnak és elhagyatottnak. Idővel nekem is jobb lesz és talán rátudok más fiúra nézni úgy, mint a szerelmem. 
A kanapén ülve néztem a telefonon a vele készült képeket és videókat, a könnyeim szüntelenül folytak és amikor megláttam kisfiús mosolyát elállt a lélegzetem. Imádtam és most is imádom, ahogy mosolyog és nevet. Engem is nevetésre késztet és sokszor volt olyan, hogy egymásra borulva nevettünk azon, hogy mennyire és hogyan tudunk kacagni. A telefonom tele volt olyan képekkel, ahogy átöleljük egymást, megpuszilja az arcom és még sok aranyosabbnál-aranyosabb képek. Lehet, hogy mérges vagyok rá, de el kell könyvelnem, hogy hozzá hasonló fiút még soha nem láttam. A képekből kiléptem és a kicsi, vékony készüléket magam mellé ejtettem. Arcomat kezeim közé fogtam, hangosan zokogtam és vele megtörtént emlékek gyorsan cikáztak a fejembe, amitől még jobban sírni kezdtem. Magam előtt láttam hatalmas, barna szemeit, amikkel már első nap megbabonázott, mikor a szállodában találkoztunk és becézései, megnyugtató hangja olyan erősen hallattszódott, mint ha mellettem ült volna és tényleg nekem mondaná. A szívem majd megszakadt, mikor a telefonban sírós hangon kérte, hogy maradjunk együtt, de ha azt mondtam volna neki, hogy "Rendben, biztosan minden rendben lesz" akkor semmire nem mentünk volna és továbbra is szenvednék. Érzem, hogy velem semmi nincs rendben, de idővel úgy lesz. Kitudja mi lesz még a jövőben és mi lesz velünk.
- Ashley? - hallottam meg Zac hangját a hátam mögött, mire felé fordultam.
- Tessék? - töröltem le kibuggyanó könnyeimet pulóverom ujjával. 
Nem mondott semmit csak mellém ült és szorosan magához vont. Nem is kellett semmit mondania, mert ezzel a gesztussal többet elért, mert éreztem, hogy velem van és tudtam, hogy számíthatok rá. Arcomat fekete pólójába rejtettem és nagyot szippantottam jellegzetes illatából. Tegnap ismertem meg, de olyan, mint ha mindig is tudtam volna róla és vele nőttem volna fel. Pedig ez sajnos nem így volt, amit jól láthatóan próbál bepótolni és minden kérésemet, mozzanatomat figyeli. Nem mondom ki neki azt a szót, amivel ilyenkor meg kellene illetnem, mert korainak tartom, de tudom, hogy hamarosan ennek is eljön az ideje. Hátán a textilt erősen markoltam és úgy zokogtam, akár egy két éves kislány. Az a hiány, ami bennem van, felemészt és csak sírással tudom csillapítani. Életemben most sírok először ennyire egy fiú miatt, méghozzá egy ilyen kivételes és pótolhatatlan fiú miatt. Zayn számomra az és mindig is az marad, mert ez a kötelék, ami hozzá köt nehezen szakad el. Lehet az idő múlásával gyengülni fog, de nem fog elmúlni.
- Hugi. Nyugodj meg, hidd el minden rendben lesz - simogatta a hátamat, ami némileg megnyugtatott. - Te is szereted Zayn, ő is szeret téged és ha hiszel nekem, akkor még együtt lesztek, mert nem lehet titeket olyan könnyen elszakítani egymástól, ahogy ti azt hiszitek.
Fejemet felemeltem mellkasáról, mire egyből arcomhoz nyúlt és letörölte könnyeimet. Számat arcára nyomtam és egy hosszas puszit adtam rá. Mind a ketten mosolyogva néztünk egymásra és ismét megöleltük egymást. Nem tudok betelni védelmező ölelésével és legszívesebben egész nap ölelném, ha lenne rá alkalmam. 
- Minden rendben van Ash? - jött le a lépcsőn Dina és Jason kézen fogva, amit tesómmal kimeresztett szemekkel néztünk. 
- Fogjuk rá - mosolyogtam rájuk halványan. - Látom kibékültetek. Most már akkor, megint legjobb barátok vagytok?
- Nem igazán - nevetett fel barátnőm és Jas mellkasához bújt.
Egyből felpattantam a helyemről egy hatalmas mosoly kíséretében és a nyakukba ugrottam, amit nevetve fogadtak.
- Tudtam, tudtam - csápoltam össze-vissza és hangosan nevettem. - Tudtam, hogy szeretitek egymás.
- Örülök, hogy örülsz nekünk - fogott kezei közé Jason és megpörgetett, majd mikor letett a biztonságos parkettára egy nagy puszit nyomott a homlokomra. 
- Legalább ti boldogok vagytok és nem kell a hisztimet elviselnetek - öleltem meg még egyszer őket és visszaültem Zac mellé vagy is csak akartam, mert az ölébe húzott.
- Olyan aranyosak vagytok együtt - mutatott ránk Di és szorosan barátja mellé ült. 
Egy kicsit fura, hogy a két legjobb barátom egy párt alkot, de kétségtelenül nagyon összeillenek és remélem nekik a kapcsolatuk nyugodt lesz, nem úgy, mint az enyém és Zayn-é volt. Végig mosollyal az arcomon figyeltem, ahogy egymás kezét fogták és néha-néha megajándékozták egymást egy puszival.
- Tudjuk - nevetett fel bátyám. - De ti se panaszkodhattok. Gratulálok nektek és legyetek jó sokáig együtt.
- Köszi - mondták egyszerre, majd egymásra néztek. 
- Ashley mondani szeretnénk valamit - bizonytalanodott el Dina hangja, amit nem tudtam mire vélni. 
- Mondjátok csak - mosolyogtam rájuk, ezzel jelezve, hogy nem kell tőlem félniük, nem harapok. 
- Szeretnénk Jason-el elköltözni egy saját házba - nevetett fel feszülten. - Nem akarunk a nyakadon lenni, ez a ház a tied és nem a miénk.
Egy kicsit meglepődtem az elgondolásukon, de tudom, hogy nem lesz velük gond és nem kell azon aggódnom, hogy felrobbantanák a házat vagy valami hasonló és most már az is biztos, hogy nem lesz köztük veszekedés.
- Tudjátok, hogy nem vagytok a nyakamon és szeretem, ha velem vagytok, de ha így gondoljátok, akkor rendben. De aztán nem messze költözni, mert megharagszom - nevettem fel és láthatóan megkönnyebbültek mondatom hallatán. 
- Rendben, meglesz - bólogatott erősen Jason, akár egy szófogadó kisgyerek. - Elmondtuk a családunknak is és amíg itt lesznek Londonban, meg is vesszük a házat, amit kinéztünk.
- Ti aztán gyorsak vagytok. Már meg is van, hogy melyik házat szeretnétek? - lepődött meg Zac és az a kérdést tette fel, ami én is akartam. 
- Szeretünk biztosra menni - kacsintott Di és egy puszit nyomott a mellette ülő fiú arcára. 
Örültem, hogy megtalálták a boldogságot és végre bevallották saját maguknak, hogy régóta szeretik egymást. Aranyosak együtt és úgy néznek ki egymás kezét szorongatva, mint egy álom pár. Erről a szóról mindig Zayn és én jut az eszembe, mert minket is ezzel a jelzővel illettek. Szeretem a srácok rajongóit, mert nagyon aranyosak és rengeteget írnak kedves üzeneteket és nagyon jól esik. Kezd minden helyre jönni, de mégse. Visszakaptam a bátyám, elvesztettem a barátom, a szüleimmel összevesztem, a legjobb barátaim szerelmesek egymásba és végre együtt vannak. Erre szokták azt mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Vannak barátaim, akiket imádok és családom is, akikkel jelenleg nem a legjobb a kapcsolatom, de remélem minden helyre jön és az életemet tökéletesnek mondhatom.