2013. október 27., vasárnap

BLOGVERSENY -Lezárult!

Sziasztok!:)
Elindítom a blogon az 1. versenyt,amire mindenkit szeretettel várok és bízom benne,hogy minél többen fogtok indulni és szerencsét próbáltok.
Eddig nagyon sok jó és annál is jobb blogot olvastam és ezért határoztam el,hogy versenyt indítok,mert akik sok munkával és rengeteg időt szentelve csinálják a blogjaikat megérdemlik,hogy jutalmat kapjanak és elismerjék a munkájukat,tehetségüket. 
Izgalommal várom,hogy jelentkezzetek és a zsűrikkel együtt eldöntsük a sok jó blogok közül,hogy melyikek a legjobbak!:)
A két zsűri,akit felkértem nagyon tehetséges és hatalmas fantáziával megáldott lányok,akik elvállalták a kérésem és segítenek a döntésben és egyéb dolgokba. Szerintem legtöbben ismeritek őket,akik nem mások,mint Nessa és AshleyBo,akiknek fantasztikus blogjuk/blogjaik vannak!


JELENTKEZÉSI FELTÉTELEK: 

-Egy személy maximum három bloggal jelentkezhet.
-Egy bloggal maximum három kategóriába lehet nevezni.
-A versenyhez tartozó képet jól látható helyre ki kell tenned a blogodon,illetve a linket is hozzá kell csatolnod! Ha nem kerül ki az oldaladra a kép,akkor a jelentkezésedet sajnos nem tudjuk elfogadni.
-Jelentkezni komiba lehet és mielőtt felírnánk,ellenőrizzük,hogy teljesítetted-e a feltételeinket. 

 KATEGÓRIÁK:

-Legjobb fanfiction:
  • Brooklyn White http://upallnight-onedirection-lovestory.blogspot.co.uk/
  • Eleanor  http://mandyharry03.blogspot.hu
  • Elena Gilbert  http://elenagilbert-storyofmydreams.blogspot.hu/
  • Noi Styles  http://mariam-clark-the-game.blogspot.hu/
  • Dorina  www.cartesrstory.blogspot.hu
  • Dorina   www.majkrem.blogspot.hu
  • L.T.P.~  http://ltp-perfect.blogspot.hu/
  • L.T.P.~  http://ltp-alone.blogspot.hu/
  • Kata Szabo  http://savemefromthedarkness.blogspot.hu/
  • BJ72  http://falloutboyfanfiction.blogspot.hu/
  • Réka S.  http://youaremyheroharrystyles.blogspot.hu/
-Legszebb design:
  • Sun :) http://avegeljon.blogspot.hu/
  • Sz Bius http://hazugjatszma.blogspot.hu/  http://photofiltrestudio-x.blogspot.hu/
  • Miss Babe  http://myfuckedupworld-missbabe.blogspot.hu/
  • Noi Styles  http://mariam-clark-the-game.blogspot.hu/ 
  • Dorina  www.meterrel.blogspot.hu
  • Dorina  www.majkrem.blogspot.hu
  • L.T.P.~  http://directionerekide.blogspot.hu/
  • Kata Szabo  http://savemefromthedarkness.blogspot.hu/
  • Réka S.  http://youaremyheroharrystyles.blogspot.hu/
-Legszebb fejléc  /lehet saját készítésű és rendelt is/:
  • Sz Bius  http://photofiltrestudio-x.blogspot.hu/
  • Miss Babe  http://myfuckedupworld-missbabe.blogspot.hu/
  • Dorina  www.cartesrstory.blogspot.hu 
  • L.T.P.~  http://ltp-perfect.blogspot.hu/
  • Réka S.  http://youaremyheroharrystyles.blogspot.hu/
    -Legjobb főszereplő  /csak 1 szereplővel lehet nevezni/:
    •  Bia Joy (Alex)  http://shesnextdoor.blogspot.hu/
    • Brooklyn White (Camille Jade Styles) http://upallnight-onedirection-lovestory.blogspot.co.uk/
    • Brooklyn White  (Bethany Carla Tompson)  iremember-when.blogspot.co.uk 
    • Elena Gilbert  (Elena Gilbert) http://elenagilbert-storyofmydreams.blogspot.hu/
    • Vacak  (Mary Leader) http://nemmindenkielhetitul-hv.blogspot.hu/
    • Lilla~*  (Rose Flowers) http://sisters-in-the-life.blogspot.hu/
    • Noi Styles (Danielle Edwards)  http://mariam-clark-the-game.blogspot.hu/
    • Dorina (Carter Campell)  www.cartesrstory.blogspot.hu
    • Dorina (Brenda) www.meterrel.blogspot.hu
    • Dorina (Elisabeth Henderson)  www.majkrem.blogspot.hu
    • L.T.P.~  (Larissa Moor) http://ltp-perfect.blogspot.hu/
    • Brigi Pánczél  (Harry Styles Tomlinson) http://strange2life.blogspot.hu/

     NYERTESEK DÍJAI ÉS EGYÉB NYEREMÉNYEK:

    -Minden versenyzőt a végén emlék lappal ajándékozunk meg.
    -Az első három helyezett,minden kategóriába külön oklevélben részesül,a nyertesek pedig további díjakat is kapnak majd,amiket a zsűrikkel együtt fogunk kitalálni.

     TUDNIVALÓK:

    -Egy kategóriát csak akkor fogunk elindítani,ha legalább három versenyző jelentkezik,de ha nem lesz meg,akkor azt a kategóriát felfüggesztjük.
    -Minden kategóriában három helyezettet hirdetünk ki,az elért pontszámok alapján.

     JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2013. november 15.
    EREDMÉNYHIRDETÉS: 2013. december 10.
                                             

    Mindenkinek sok sikert és jó versenyzést kívánunk!:)            

    Főszervező: Sz. Fanny
    Vendég zsűrik: Nessa és AshleyBo

    Bejegyezte: dátum: 69 megjegyzés:

    2013. október 19., szombat

    12.rész A telefonhívás

    Hi Guys! :) Eljött újra a szombat és megint itt vagyok,egy új résszel,amivel nem vagyok megelégedve,de többet nem tudtam kihozni magamból. Megígérem,hogy jövő héten hosszabb és izgalmasabb résszel fogok jönni. 
    Köszönöm nektek a rengeteg oldalmegjelenítést,de nagyon szépen megkérlek titeket,hogy iratkozzatok fel,mert nem nagyon akarnak szaporodni a rendszeres olvasóim,ami eléggé elszomorít! :/ 
    Remélem mindenki jól van és tetszeni fog az új rész! :) Jó olvasást és további jó hétvégét nektek!

                               Ölel és puszil titeket: Fanny



                                                                        **Ashley Roberts**
    Reggel mikor felkeltem hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok,de mikor megismertem Zayn szobáját és éreztem a nyakamnál meleg szuszogását,rájöttem,hogy hol is vagyok. Kezeit óvatosan felemeltem derekamról és szembe fordultam vele,hogy lássam aranyos,egyben férfias vonású arcát. 
    Sokszor elgondolkodom azon,hogy mit szerethet bennem,mikor nálam vannak szebb lányok is. Híres,felkapott sztár és bármelyik lányt,amelyiket csak szeretné maga mellett tudhatná,de utána nem is gondolkodom tovább ilyen dolgokon,mert ő is szeret engem és én is őt. Annál nincs jobb dolog,mint reggelente mellette felébredni és benned van a tudat,hogy egy olyan fiú barátnője lehetsz,mint az övé.
    -Jó reggelt szépségem.-mondta csukott szemmel és magához húzott.
    -Jó reggelt.-köszöntöttem én is,miközben adtam egy puszit nyak hajlatába.
    -Mennyi az idő?-kérdezte már nyitott szemmel.
    Nem mondtam neki semmit csak keresztül hajoltam rajta és magamhoz vettem az éjjeli szekrényen lévő telefonját.
    -Fél 9.-mondtam neki és vissza tettem a helyére a készüléket,majd újra hozzá bújtam.
    -Jó reggelt puszit már nem is kapok?-kérdezte durcásan.
    Nevetve felemeltem mellkasáról a fejem és oda hajoltam hozzá egy puszira,ami egy elég hosszú csókra sikeredett. Akár hányszor hozzámér,megcsókol vagy becézget a szívem hatalmasat lódul és sokszor azt hiszem,hogy ki akar ugrani a helyéről. Akár egy pillantásával zavarba tud hozni és ezt élvezi is,mert tisztában van az erejével.
    -Öltözzünk drágám,mert nem fogunk időbe vissza érni Londonba és kapsz a fejedre Paul-tól.-szálltam ki az ágyból és róla is lehúztam a takarót.
    -Nem akarok vissza menni.-állt fel pufogva.
    -Elhiszem,de a rajongóitok számítanak rátok és gondolj bele,hogy Ausztráliában mennyire fognak örülni,ha megtudják,hogy oda is mentek és valóra válik a legnagyobb álmuk és láthatnak titeket.-simítottam végig enyhén borostás arcán és magamhoz húztam egy csókra.-A hajaddal ne sokat kínlódj,mert a kocsiban úgy se látja senki,hogy hogy van beállítva.-mondtam neki nevetve és az utazó táskámhoz sétáltam,hogy kivegyem belőle a mai ruhámat.
    -Szeretem,hogy minden rosszban a jót látod.-jött oda hozzám és egy puszit nyomott az arcomra,majd a ruháival együtt bement a fürdőbe.
    Én is elővettem a ruháimat és gyorsan felöltöztem,nehogy valamelyik leányzó benyisson és meglásson az Éva kosztümömben,mert az elég égő lenne. Napról-napra egyre hidegebb van,de ne csodálkozzunk,mikor már december 8. van. Felvettem jó meleg ruháimat,a szennyest pedig visszatettem a táskámba. 
                                                                              

    Sminkkel nem foglalkoztam,mert felesleges lenne feltenni,ezért inkább úgy gondoltam,hogy mivel már rendben vagyok,lemegyek a többiekhez.
    -Kicsim lemegyek a konyhába,ha van valami ott keres.-mondtam Zayn-nek a fürdőszoba ajtaja előtt.
    -Oké. Én is mindjárt megyek.-mondta én pedig kimentem a szobájából.
    Ahogy leértem a konyhába már mindenki ott volt és csinálta a dolgát.
    -Jó reggelt.-köszöntem nekik,ahogy beléptem a helységbe.
    -Jó reggelt.-mondták egyszerre,kedvesen mosolyogva,kivéve Safaa.
    -Mi a baj tündérem?-kérdeztem tőle és leültem mellé az egyik székre.
    -Semmi.-mondta és felpattant mellőlem,majd kitrappolt a konyhából.
    -Safaa-nak meg mi a baja?-kérdezte Zayn meglepődve,mikor ő is csatlakozott hozzánk.
    -Nem tudom,de már tegnap este óta ilyen.-mondta Patricia,nagyot sóhajtva.
    -Mindjárt jövök.-mondtam és a leányzó szobája felé indultam.
    Ahogy felértem a lépcsőn a folyosó végén megpillantottam a rózsaszín virágokkal és szívecskékkel kidekorált ajtót,amiről egyből rá lehetett jönni,hogy az ő kis birodalma van mögötte.
    Ahogy odaértem bekopogtam,de nem jött semmi válasz.
    -Safaa légyszíves engedj be.-dőltem az ajtófélfának.
    Hallottam,hogy odalépkedett az ajtóig,majd óvatosan kinyitotta azt és megpillantottam buksiját.
    -Gyere be nyugodtam.-mondta szipogva és beengedett a szobájába,majd becsukta az ajtót.
    Leültem az ágyára és szem ügyre vettem a kis lakosztályát. Nagyon aranyos,barátságos szoba,tele volt a fal,úgy mint az ajtó is színes virágokkal és szívekkel és világos zöld,rózsaszín színben pompázott,az ágyán is ugyan olyan színű párnák díszelegtek,a polcokon szépen rendbe voltak elhelyezve a dolgai.
    -Nagyon szép szobád van.-mosolyogtam rá és az ölembe húztam.
    -Köszönöm.-mondta egy kisebb mosollyal a pofiján és arcát,kiengedett hajamba bújtatta.
    -Mi a baj manó?-simogattam a hátát,mert éreztem,hogy ismét sírni kezdett.-Tudod nekem mindent elmondhatsz. Te vagy a kis barátnőm.
    -Tudod én nagyon szeretem Zayn-t,meg örülök,hogy ilyen sikeres és sokan szeretik,de nekem ez nagyon nehéz,mert ritkán látom és nagyon szokott hiányozni. Mindig mikor haza jön,minden olyan jó,itt van velünk,de mikor elmegy több hónapig nem látjuk és én viselem a legnehezebben.-emelte fel fejét és rám emelte könnyes szemeit,amitől majd megszakadt a szívem.-Most pedig már te is a családunk része vagy és nagyon szeretünk,főleg én. Alig vártam,hogy végre láthassalak és nagyon örültem,hogy nem Perrie a bátyám barátnője,hanem te. Az egész család nem szerette,mert mindig kényeskedett,velem meg Wali-val nagyon undok volt már az elejétől fogva,de kitudja téged is mikor látlak megint.-kezdett egyre jobban sírni,én pedig egyre szorosabban öleltem magamhoz. Nagyon életvidám és játékos kislány,de sajnos az összetört és bánatos énjét is láthattam,ami engem is elszomorított és nagyon nem akartam ilyennek látni. 
    -Ne sírjál kicsim. Van egy ötletem. Ha anyudék beleegyeznek,akkor minden oké lesz.-kacsintottam rá és kiirányítottam a szobából.
    -Milyen ötletről beszélsz?-nézett rám nagy szemekkel.
    -Majd meglátod,nyugi.-nevettem és a hátamra kaptam.
    Lerobogtam vele a lépcsőn egyenes a konyhába,miközben a hátamon csimpaszkodott és jó ízűen nevetett,a többiek meg csak mosolyogva figyeltek minket.
    Letettem a hátamról,leültem Zayn mellé és ölembe kaptam a még mindig kacagó lánykát.
    -Anya. Ashley-nek van egy ötlete,amit el akar nektek mondani.-vágott bele egyből a közepébe.
    -Mi lenne az?-kérdezte Yaser felesége helyett mosolyogva,miközben megcsiklandozta az ölemben ülő lánya oldalát.
    -Safaa azért volt ilyen szomorú tegnap óta,mert nem akarja,hogy Zayn elmenjen és hónapokig megint ne lássa,de én azt találtam ki,hogy mivel most lett kész a házam,vannak szabad szobák és ha beleegyeztek-mutattam a szülőkre.-,akkor mind a három leányzó ott lehetne nálam,amíg Zayn nem megy turnéra,utána pedig vissza hoznám mind a hármójukat. Az iskolából meg kikérnénk őket egy hétre,biztos nem lenne olyan sok lemaradásuk. Mit szóltok hozzá?-néztem körbe a társaságon.
    -Nem lenne ez nagy teher neked?-kérdezte elgondolkodva Patricia.
    -De hogy is. Nagyon jól ellenénk és ha minden igaz holnap költöznek hozzám a legjobb barátaim Dina és Jason,velük is biztos jól kijönnek majd és leszünk elegen,akik figyelnek rájuk.-mondtam mosolyogva.
    -Nekem oké,de vigyázz velük,mert Safaa és Wali idegileg kifognak készíteni.-mondta nevetve Yaser és átkarolta a vállam.
    -Én is beleegyezek az iskolába pedig beszólok,hogy egy hétig nem mentek,de ugye megígéritek,hogy normálisan fogtok viselkedni és nem lesz rátok panasz?-nézett rá anyjuk,két kisebbik lányára.
    -Megígérjük.-mondták kórusban.
    -Mehetünk pakolni?-kérdezte Doniya lelkesedve.
    -Persze,de nem kell 2 hónapra való ruhát bepakolnotok. Egy hét múlva jöttök haza.-mondta nevetve Zayn és átkarolta a derekam.
    Mind a három lány felment a szobájába készülődni,mert hamarosan indulunk és csak mi négyen maradtunk a konyhába.
    -Ugye nem baj,hogy felhoztam ezt az ötletemet?-kérdeztem félve.
    -Miért lenne baj? Sőt,örülök,hogy felhoztad,mert így legalább az utolsó hétben velem lehetnek.-mondta barátom és megpuszilta a homlokom.
    -Olyan aranyosak vagytok így együtt.-nézett minket Patricia.
    -Köszönjük.-mosolyogtam rá szégyenlősen.
    A lányok nagy nehezen összepakolták,amiket hozni akarnak magukkal,Zayn is összepakolta a cuccait,megreggeliztünk és fél 11-kor indulásra készek voltunk.
    -Örülök,hogy találkozhattam veletek és köszönöm a vendég látást.-köszöntem el Zayn szüleitől.
    -Mi is nagyon örülünk drágám. Egy hét múlva találkozunk,addig is vigyázz magadra és remélem a lányok nem akasztanak ki nagyon.-mondta Patricia és szorosan megölelt és kaptam két puszit.
    -Vigyázz magadra és köszönöm,hogy boldoggá teszed a fiamat.-ölelt meg jó szorosan Yaser is és tőle sem maradt el a puszi.
    A lányok már elköszöntek a szüleiktől a cuccaik is be voltak pakolva a csomagtartóba,ezért beültünk a kocsiba és vártuk,amíg Zayn is elköszön a szüleitől. Most Zayn sem szomorúan és bánatosan búcsúzik el tőlük,mert egy kicsivel több,mint 2 hét és ismét láthatja őket,mivel karácsonyra hazajöhetnek a turnéról és a családjaikkal lehetnek.
    Most nem én fogok vezetni,hanem Zayn,mert azt mondta jobb úgy ha ő ül a volán mögött. Én engedelmesen beleegyeztem és az anyós ülésre ültem be. A lányok a hátsó ülésen foglalták el helyeiket,amíg mi az öv bekötéssel és más dolgokkal voltunk elfoglalva,addig Zayn is beült a kocsiba.
    Az út felét végig viccelődtünk,nagyon sokat beszélgettünk,de utána a lányok elaludtak és csak mi beszélgettünk halkan Zayn-nel.
    -Mikor jön Jason meg Dina?-kérdezte.
    -Ma akarom felhívni őket,hogy a leghamarabbi járatra vegyenek jegyet. Ha meg ide értek a csajokkal kimegyünk értük.
    -Nagyon jól kijössz a lányokkal,öröm benneteket nézni,mikor együtt vagytok. Doniya-n lepődtem meg a legjobban. Mindig is nehezen barátkozott,mint én,de veled egyből megtalálta a közös hangot és olyan,mintha már ezer éve ismerne téged. Safaa-n meg Waliya-n nem lepődtem meg,mert könnyen barátkoznak.-mosolyodott el.
    -Nagyon szeretek velük lenni,mert Wali és Safaa mindig viccelődnek és nagyon jól el lehet velük szórakozni. Doniya pedig már 21 éves és nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Kész érett nő.-mosolyogtam rá.
    Az út további részében nem nagyon beszélgettünk,én is egy kicsit elbóbiskoltam és már csak arra keltem fel,hogy megállt alattunk a kocsi. Elővettem a telefonomat a zsebemből,hogy megnézzem mennyi az idő,ami negyed 2-őt mutatott.
    Kiszálltunk a kocsiból,mindent bepakoltunk,még Zayn cuccát is,mert azt mondta,hogy ma itt akar aludni nálam.
    -Gyertek csajok,megmutatom melyik lesz a ti szobátok. Van egy 3 ágyas vendégszoba,ami pont jó lesz nektek.-indultam meg az emelet felé ők pedig követtek engem.
    -Nagyon szép házad van.-ámuldozott Doniya.
    -Köszönöm.-mosolyogtam rá.
    Kinyitottam a szoba ajtaját és előre engedtem őket.
                                                                             

    -Jó lesz a szoba?-kérdeztem meg tőlük.
    -Igen nagyon szép és köszönjük,hogy elhoztál ide minket.-ölelt meg Waliya.
    -Nagyon szívesen.-adtam egy puszit a fejére.-Pakoljatok ki nyugodtan,lent leszünk a konyhába,ha készen vagytok gyertek le.
    -Rendben.-mondta Safaa aranyosan,én pedig kimentem a szobából.
    Lementem az emeletről és megpillantottam Zayn-t,ahogy a kanapén ül a nappaliba és bámul maga elé.
    -Valami baj van?-kérdeztem tőle és leültem mellé.
    -De hogy is,csak gyönyörködtem a házadban. Tényleg nagyon szép lett. Minden a te stílusod.-mondta mosolyogva és a mellkasára vont.
    -Nekem is nagyon tetszik és a lányoknak is,mert már áradoztak róla egy sort.-nevettem fel.
    -Köszönöm neked kicsim,hogy elhoztad ide magadhoz őket és örömet szereztél nekik.-csókolt meg lágyan,nekem pedig a hasamba felkeltek a pillangók és elkapott az ismerős érzés.
    -Szívesen tettem. Örülök,ha boldogok és nem szomorkodnak,mert tudom,hogy milyen nehéz nekik,amikor hónapokig nem láthatnak.-mondtam neki és elindultam az udvar ajtó felé.
    -Hova mész?-kérdezte csodálkozva.
    -Az udvarra. Felhívom Jason-t.-válaszoltam neki és kabátomat,mamuszomat felvéve,mentem ki a csípős hidegbe. Leültem a szeretett pavilonomba,kezembe vettem a telefonomat és már tárcsáztam is Jason számát. Biztos nagyon fog a hívásomnak örülni,mert ott még csak hajnali 1óra van,de nagyon remélem,hogy azért fel veszi.
    -Szia király lány. Mi újság?-kérdezte álmos,rekedt hangon,amikor felvette.
    -Szia tökfej. Itt minden oké,de egy fontos dolog miatt hívtalak.
    -Mi az a fontos dolog?-kérdezte éberebb hangon.
    -Az,hogy a leghamarabbi londoni járatra vegyetek jegyet,mert vettem házat,minden rendben van és nagy szeretettel várlak benneteket.-mondtam neki,de nem válaszolt rá semmit.-Itt vagy Jason?
    -Igen itt vagyok,de ugye most nem viccelsz?
    -De hogy viccelek. Nektek is a szobátok rendbe van és csak rátok vár,ahogyan mi is a fiúkkal.-mondtam nevetve.
    -Bakker ez nagyon jó hír. Majd hívlak,hogy melyik géppel megyünk,de most leteszem,mert sietek át Di-hez,hogy neki is elmondjam,hogy költözünk Londonba.-mondta boldogan és a mondat végét már szinte üvöltötte.
    -Rendben,vigyázzatok az úton. Szeretlek titeket.
    -Oké,mi is szeretünk. Puszi.-köszönt el ő is.
    Nevetve raktam le a telefonomat az asztalra és elgondoltam,hogy milyen jó lesz,ha ők ketten is itt lesznek velem. Már nagyon hiányoznak és alig várom,hogy mehessek értük a repülőtérre.


                                                                           **Zayn Malik**


    Nem tudtam elgondolni hol van már Ash,ezért utána mentem az udvarra,de mikor megláttam,hogy a pavilonba ül,akkor vissza mentem a házba,magamra vettem a cipőmet meg a kabátomat és oda mentem hozzá.
    Ahogy leültem mellé egyből az ölembe húztam és csak csöndben egymást ölelve bámultunk magunk elé. Nem volt kínos csend,inkább megnyugtató. A szüleim előtt is megmutatta,hogy mekkora szíve van azzal,hogy a testvéreimet csak úgy elhozta magához egy hétre. Ezzel mind a három lánynak hatalmas örömet szerzett,mert nem minden nap tudnak eljönni Bradfordból Londonba és örülnek,ha egy kicsit kimozdulhatnak és ráadásul még iskolába se kell menniük.
    -Beszéltél Jason-nel?-törtem meg a csendet.
    -Igen. Nagyon örül,hogy végre jöhetnek és egyből szalad Dina-hoz,hogy elmondja neki is a hírt. Biztos örült neki,hogy hajnali 1-kor felkeltette.-kacagott fel.
    -Tényleg az idő eltolódás.-világosodtam fel.
    -Mikor kell menned a stúdióba?-kérdezte,miközben arcát mellkasomhoz tette és éreztem a levegő vételét,mert a kabátot nem cipzároztam össze magamon.
    -3-ra,de nem leszek sokáig. Beszéltem még tegnap este Harry-vel és mondta,hogy ők is jönnek majd velem ide hozzád,mert már alig várják,hogy lássanak.
    -Az jó lesz,mert már én is alig várom,hogy lássam őket. Egy hétig nem találkoztam veletek,de már az is sok volt,akkor mi lesz velem,ha turnén lesztek?-mosolygott rám szomorúan.
    -Nekünk is nagyon fogsz hiányozni,de inkább ne beszéljünk róla,mert még van hátra egy hetünk.-simítottam meg selymes arcát.
    -Nagyon szeretlek.-bújt hozzám,mint egy kiscica.
    -Én is téged hercegnőm.-fontam szorosan körbe kezeimet a derekán.
    Ismét nem szóltunk egymáshoz csak csöndben élveztük egymás társaságát,mikor láttuk,hogy Safaa és Wali trappol ki a házból,de ők a fák és bokrok miatt nem láttak minket.
    -Ashleyyy!-kiabált kisebbik húgom.-Merre vagy?
    -Itt vagyok manó a pavilonba.-kiabált vissza barátnőm.
    -Oké megyünk.-kiabált most már Wali is.
    Mind a két leányzó úgy szaladt,mint ha kergették volna őket. Safaa,ahogy odaért hozzánk,egyből kihúzta az ölemből Ashley-t,leültette mellém és az ölébe ült.
    -Gonosz vagy.-mondtam neki összehúzott szemekkel.
    -Nem vagyok gonosz csak szeretem Ash-t.-nyújtotta rám a nyelvét.
    -Nem csak te Safaa,ha nem én is.-mondta Waliya is és szorosan barátnőm mellé ült és hozzá bújt.
    -Én is szeretlek titeket.-adott mind a kettőjüknek puszit az arcára.-Miért kerestetek ennyire?
    -Néztük a nappaliba a TV-t és mutatták,hogy a plázába nyílt egy új játék bolt és megszeretném nézni. Ugye elviszel?-kérdezte Safaa kiskutya szemeket meresztve.
    -Én pedig szép bizsukat láttam és szeretnék venni egy párat. Elhoztam a zsebpénzemet,úgyhogy nem a te pénzedből lenne.-mondta Wali is az óhaját.
    -Természetesen elviszlek titeket,ahova menni szeretnétek,de csak akkor,ha a pénzedet itthon hagyod.-nézett mosolyogva nagyobbik húgomra.
    -Rendben.-bólintott rá a dologra.
    -Megbeszéltük,de menjünk be,mert megfogtok fázni.-mondta Ash és maga előtt tolva invitálta be őket a házba.
    Nagyon jól bánik a gyerekekkel és már előttem van,ha nekünk lesz gyerekünk,akkor milyen jó anyukája lesz a kislányunknak/kisfiúnknak. Soha nem volt olyan,hogy ha valakibe beleszeretek,akkor a házasságot,gyermek vállalást képzeltem el vele,de Ashley teljesen más,mint a többi lány és rettentően szeretem és azt szeretném,ha őt mondhatnám gyermekeim anyjának.
    Ahogy bementünk a meleg házba kirázott a hideg,mert ahogy esteledik,úgy egyre hidegebb van odakint és felüdülés volt bemenni. Telefonomat elővettem,hogy megnézzem mennyi az idő,ami már fél 3-at mutatott. Tenni akartam vissza a zsebembe,mikor csörögni kezdett és megpillantottam a kijelzőn Perrie nevét. Ashley a lányokkal ült a kanapén és beszélgettek,de nem akartam,hogy meghallják kivel beszélek,ezért a konyhába mentem.
    -Szia Pezz.-szóltam bele egyhangúan.
    -Szia drágám.-mondta nyálasan.-Hogy megy sorod a kicsit Ashley mellett?
    -Nagyon jól és örülnék,ha nem hívnál a hülyeségeid miatt.-mondtam neki mérgesen.
    -Én a helyedbe nem beszélnék ilyen hangnemben Zayn baby,mert a kis barátnőd fogja megbánni.-kezdett bele a fenyegetőzésbe.
    -Csak a szád nagy. Úgy se mersz semmit csinálni,mert akkor oda az imidzsednek meg ha valami baja esik és állok jót magamért.-nevettem bele a telefonba cinikusan.
    -Honnan veszed te azt,hogy én csinálnék vele valamit drága Zayn? Vannak nekem embereim,ne aggódj.-kacagott fel gonoszan.-Van egy ajánlatom.
    -Hallgatlak.-mondtam unottan.
    -Ha szakítasz Ashley-vel és újra velem leszel együtt,akkor békén hagyom őt és örökre eltűnők az életéből,de ha nem szakítasz vele,akkor teszek arról,hogy szomorú sorsa legyen.
    -Azt lesheted,hogy én mikor fogok vele szakítani Edwards.-préselem ki fogaim közül mérgesen a szavakat. Nem sok kellett,hogy elüvöltsem magamat,de inkább nem tettem,mert akkor meghallották volna,miket mondok Perrie-nek.
    -Rendben,te akartad. Akkor majd figyeld a következményeit.-mondta és lerakta a telefont.
    Nem tudom mit akar csinálni,de az biztos,hogy mindenre képes,ha meg akar valamit szerezni. Ez esetben engem.
    Kimentem a konyhából és oda mentem a lányokhoz,hogy elköszönjek tőlük,de Ashley-t magammal vittem egészen a bejárati ajtóig.
    -Ha menetek a plázába nagyon vigyázz magadra és ha meglátod,hogy valaki követ vagy figyel,azonnal hívjál engem és már megyek is értetek. Oké?-kérdeztem tőle.
    -Oké,de nem értelek Zayn. Miért figyelne vagy követne engem valaki?-kérdezte meglepetten.
    -Az nem lényeges kicsim.-adtam neki egy csókot. Elakartam tőle távolodni,de tarkómnál fogva visszahúzott még egy csókra,amibe mind a ketten bele mosolyogtunk. Semmi kedvem nincs itt hagyni,ha lehetne állandóan ölelném meg csókolnám,de nem lehet,mert vár a munka.
    -Szeretlek.-mondtam,miközben adtam neki még egy utolsó csókot.
    -Én is téged.-mosolygott rám.
    Liam-mel megbeszéltem,hogy jön értem,mert nincs itt a kocsim,de Ashley-ét nem vihetem el,mert ők nekik is kell. Mire kiértem az utcára,már előttünk állt és dudál egyet jelzés képen. Futólépésbe mentem a járgány felé és behuppantam barátom mellé.
    -Szia haver.-fogott velem kezet.-Mi újság veletek?
    -Hello.-köszöntem én is.-Minden oké,de Perrie nagyon belekavar az életembe.
    -Ezt,hogy érted?-nézett rám nagy szemekkel,majd beindította a kocsit.
    -10 perce felhívott és egy ajánlatot tett.
    -Milyen ajánlatot?-kérdezte kíváncsian.
    -Hogy ha szakítok Ashley-vel és újra vele leszek,akkor békén hagyja,de ha nem akkor tesz arról,hogy szét menjünk.-mondtam egyre idegesebben.
    -Erre te?
    -Erre én mondtam neki,hogy nem fogok vele szakítani,de azt mondta rosszul döntöttem,majd csak figyeljem meg a következményeit.
    -Erre nem tudok Zayn mit mondani,mert Pezz-ből tényleg mindent kinézek és nehogy tényleg valami baja essen Ash-nek.-mondta mérgesen.
    -Ez az és most nem tudom,hogy mit csináljak.
    -Annyit,hogy amikor csak lehet mellette leszünk és figyelünk rá.-nézett rám jelentőség teljesen.
    Az út további része hamar eltelt és se perc alatt oda értünk a stúdióhoz.
    Már a többiek kocsija ott volt a parkolóban,gyorsan mi is kiszálltunk az autóból és az épület felé vettük az irányt.
    Mikor beértünk a helységbe már a srácok Paul-al beszélgettek,de amikor meglátott minket,egyből felénk vette az irányt.
    -Na végre. Azt hittem már nem is jöttök.-fogott velünk kezet.
    -Bocs Paul csak elnéztük az időt.-mondta Liam,majd mi is leültünk a többiekhez.
    -Császtok.-köszöntem nekik.
    -Hello haver.-mondták mind annyian.
    A megbeszélés nem tartott 2 óránál tovább,arról beszéltünk jobban,hogy mi hogy lesz,milyen városokba fogunk menni és milyen sorrendben,de én már tűkön ültem,minden bajom volt és ezt a többiek is észrevették. 
    Már mind annyian a kocsinkhoz mentünk-vagyis én a Liam-éhez-,de a srácok megállítottak mielőtt beszálltam volna.
    -Mi a bajod Zayn? Mi van veled?-kérdezte Niall csodálkozva.
    Nekik is elmondtam azt,amit Liam-nek és ők is ugyan olyan mérgesek és feszültek lettek,mint én.
    Ahogy megbeszéltük,ők is jöttek Ashley-hez,mert már nagyon szeretnének találkozni vele. Hamar oda értünk kiszálltunk a kocsiból és a kapu felé vettük az irányt.
    -Senkinek ne beszéljetek a Perrie incidensről,de leginkább Ash-nek ne. Nem szeretném,ha tudna erről,mert biztos magát okolná.-mondtam nekik,mielőtt beléptünk volna a házba. Mindannyian bólintottak,hogy megértették a kérésem.
    Nagyon remélem,hogy Pezz nem fog semmi hülyeséget csinálni és békén fogja hagyni Ashley-t,mert nekem ő a mindenem és nem tudom mi lenne velem,ha tényleg valami baja esne. Ő a legfontosabb dolog az életembe,ő hozott vissza a való életbe,mikor még zsörtölődő és ideg beteg hülye voltam és ő tanított meg arra,hogy milyen tényleg valakit tiszta szívből és feltétel nélkül szeretni. Ő az a nő,aki mellett megakarok öregedni és ha kell meghalni érte.

    Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

    2013. október 12., szombat

    11.rész A Malik család

    Sziasztok Manócskáim! :) Hogy vagytok,milyen volt a hetetek? Nekem nagyon jó volt,főleg a tegnapi nap. Rövidített óráink voltak+papír gyűjtés+tánc iskola=egy nagyon,nagyon jó nap! :) Tegnap kezdünk el táncolni,mert januárban lesz a tánc vizsga,amit mi lányok nagyon várunk,de a fiúk nem annyira,ami nyilvánvaló,mert a fiúk külön fogalmak! Ami jó,még arra is azt mondják,hogy rossz! :D 
    Nagyon köszönöm a 2454 oldalmegjelenítést! Fú,még kimondani is nehéz! :)
    Ahogy mondtam novellákat is fogok feltenni a blogra,amit ma meg is tettem. Fent van az első és kíváncsi vagyok,hogy fog nektek tetszeni. Egy párszor átolvastam,hogy biztosan mindent jól írja,ne legyen benne hiba és bár az elején nem nagyon tetszett,sokadik olvasásra megbarátkoztam vele. :)
    Vigyázzatok magatokra,jó hétvégét és a következő hétre sok szerencsét az iskolába. Köszönöm nektek mindent! :)

                  Jó olvasást és sok puszi: Fanny 




                                                                        **Ashley Roberts**


    Már 2 napja nem láttam a fiúkat,csak telefonon keresztül hallottam a hangjukat és már most hiányoznak,főleg Zayn. Alig várom,hogy megölelhessem,formás ajkaira csókot adhassak és vele lehessek. Minden nap szoktunk beszélni reggel,este,de az koránt sem olyan,mint ha mellettem ülne és úgy beszélgetnék vele.
    A többi négy fickóval is szoktam beszélni minden nap és már nagyon hiányoznak,főleg,hogy egyedül vagyok és nincs,aki szórakoztasson,de Louis telefonon keresztül is úgy feldobja a napomat,hogy az valami hihetetlen. Elég,ha hallom a hangját és már is jobb kedvem lesz. Telefonon már jóformán mind az ötőjük családjával beszéltem és mindannyian nagyon aranyos és kedves emberek. Zayn legkisebb testvérétől, Safaa-tól,majd be haltam,olyan aranyos dolgokat mondott. Arról áradozott,hogy milyen szép vagyok,mert bátyja mutatott rólam neki képet meg már nagyon várja,hogy találkozzunk,ami hamarosan megvalósul,mert szombaton vagy is 4 nap múlva utazok Bradford-ba,mert az egész Malik család mondta,hogy feltétlen menjek el hozzájuk,mert már nagyon megszeretnének ismerni,ahogy én is őket és nagyon szívesen megyek el hozzájuk. Most az lenne az ésszerű,ha izgulnék és azon gondolkodnék,hogy mit mondjak nekik,de nekem nem kell,mert már beszélgettem Patricia-val,Yaser-rel és a három leányzóval is szóval nincs okom izgulni.
    Most jön a kérdés,hogy hogy jutok el barátom szülő városába? Természetesen kocsival,mivel vettem,mert Londonba autó nélkül nem nagyon lehet közlekedni. Nem sok különbség van ez és a New York-i házunk garázsában pihenő között csak annyi,hogy egy kicsivel nagyobb. A mostanit jobban szeretem,mert kényelmesebb és könnyebb vezetni.
                                                                                 

    A házat is sikeresen megvettem,aminek minden szegletét imádok. Nagy és tágas,ami Dina-nak,Jason-nek és nekem csak jó,mert azt szeretjük,ha minél nagyobb helyünk van és nem kell nyomorognunk és persze a One Direction is folytonos törzs vendégünk lesz és a nagy hely ők miattuk is jó,mert állandóan ugrálnak és ökörködnek. 
    Kívülről mesésen néz ki,de belülről ezt nem lehet elmondani,mert minden szana-széjjel van,alig lehet a minden fele lerakott bútoroktól elférni,mivel apukám bevetette magát,mikor megtudta,hogy vettem házat és lak berendezőket küldött hozzám,hogy segítsenek berendezkedni. 
    A fő-fő ember a csapatban Peter,aki utasítja a munkásokat,hogy mit hogy csináljanak. Nagyon kedves férfi és mindent elfogad,ami az én elképzeléseimnek tetszik. Végül is csak az én házam és nyilván elfogadja az ötleteim. 
    Szinte egész nap a boltokat járjuk festék és egyéb dolgok után kajtatva,mert mindenhol ott kell lennem és kiválasztanom a nekem megfelelő dolgokat. Az egész ház olyan,mint egy múzeum,ahova turisták járnak csak az én házamban éppenséggel munkások járnak,aki megpróbálnak mindent pont úgy megcsinálni,ahogyan én szeretném. Még csak két napja van ez a felfordulás,de olyan,mint ha már egy hete ez lenne. Nem a legkellemesebb a kanapén aludni,amitől minden reggel úgy fáj a hátam,hogy azt sem tudom,hogy keljek fel. A ruháimat minden reggel zsákokból és a bőröndjeimből halászom elő,mert még a szekrények sincsenek összerakva és úgy nehéz lenne bepakolni a cuccaimat,ha még össze sincsen rakva a ruhás szekrényem. A ruhatáram jóval több dologgal bővült,mert New Yorkból elhozattam az ott maradt ruháimat és személyes dolgaimat,amik fontosak és a szívemhez nőttek. Az a szerencse,hogy nagyon gyorsan dolgoznak és ha minden igaz,akkor vasárnapra készen is lesznek,ami pont jó,mert akkor megyek Bradford-ba és nyugodt szívvel mehetek,mert tudom,hogy kész a ház és minden rendben van. 
    Dina-éknak még nem szóltam semmit a házzal kapcsolatban,majd ha vissza jöttünk Zayn-nel Londonba szólok nekik,hogy iparkodjanak repülő jegyet venni és szuper gyorsasággal utazzanak London city-be. Azóta már beszéltem velük,igaz nehezen,de tartottam a számat és nem árultam el a számukra nagy hírt.
    Már egy jó ideje nem aludtam,de ez nem meglepő,mert nem mostanában aludtam reggel 7 óránál tovább a kicsit sem kényelmesnek mondható kanapémnak hála. A kanapé sincsen a helyén csak a nappalinak az egyik sarkába berakva,hogy még is csak tudjak aludni valahol,mert az nem nagyon menne,ha kicsivel kevesebb,mint egy hét nem aludnák semmit.
    A gondolataimba merültem el,mikor hirtelen megszólalt a földön elhelyezkedő telefonom. Felemelkedtem a párnáról és lenyúltam a készülékért,amin megpillantottam Zayn mosolygós pofiját.
    -Szia kicsim.-szóltam bele vidáman a telefonba. Nincs annál jobb,ha reggelente az ő hangját hallom elsőnek.
    -Szia hercegnőm. Ugye nem ébresztettelek fel?-kérdezte aranyos kis fiús hangon. Amikor becézget a szívem akaratom ellenére gyorsabban kezd verni és hatalmas mosolyra húzódik a szám,amit alig lehet lemosni.
    -Nem. Már nem aludtam a cuki kanapémnak hála. Alig várom,hogy végre rendbe legyen a ház és normálisan tudjak aludni.-panaszkodtam,mint egy 2 éves kis lány.
    -Elhiszem kicsim,de meglátod megéri a kanapén aludni,mert nagyon szépen megfogják csinálni a házat és utána el is felejted,hogy mennyire fájt a hátad,mert annál jobban fog tetszeni a kis birodalmad.
    -Az biztos,de úgy érzem magam,mint egy vén öreg asszony,aki örökös hát fájásban szenved.-biggyesztettem le a számat,amit ő nem láthatott.
    -De hogy vagy olyan. Te egy gyönyörű és kivételes lány vagy.-mondta kedvesen.
    -Te aztán tudod,hogy fojtsd belém a szót.-nevettem jó kedvűen.
    -Nem is hagytam volna,hogy visszavágj.-nevetett ő is.
    -Nagyon hiányzol. Már alig várom,hogy lássalak.-mondtam és magamra húztam a takarót.
    -Te is nekem,de már csak pár nap és láthatlak. Az egész család annyira vár,hogy mindig téged emlegetnek,anyu már azon agyal,hogy mit főzzön a lányok takarítanak,hogy rend legyen mire jössz,Safaa pedig mindig elveszi a telefonomat és a rólad készült képeket nézegeti.-mondta vidáman.-Még személyesen nem is láttak,de már is imádnak.
    -Én is várom,hogy lássam őket. Nagyon aranyosak és kedvesek,Safaa-nak meg üzenem,ha oda értem úgy megszeretgetem,hogy csak na.-mondtam szórakozottan.
    -Szia Ashley,én is jól megfoglak szeretgetni.-szólt bele a telefonba az említett leányzó.
    -Szia Manó. Megint Zayn-nel aludtál?-kérdeztem nevetve tőle.
    -Igen. Vele a legjobb aludni,de szerintem ő veled aludna szívesebben.-mondta nevetgélve.
    -De hogy. Nekem mondta,hogy nagyon szeret veled aludni és hozzád bújni,mert olyan vagy mint egy kis mackó.
    -Tényleg?-kérdezte meglepődve.
    -Tényleg. Nagyon szeret titeket Zayn,mindig szokott nekem mesélni és öröm hallgatni,amiket rólatok mond.-mondtam neki mosolyogva,amit a hangomon is hallhatott.
    -Mi is nagyon szeretjük őt és téged is. Már alig várom,hogy itt legyél nálunk csak az a baj,hogy addig még van 4 nap.-mondta szomorkás hangon.
    -Figyeld meg hamar elfog telni az a 4 nap és már csak azt veszed észre,hogy ott vagyok nálatok és össze-vissza puszilgatlak meg csikizlek.
    -Az jó lesz.-mondta aranyosan.
    -Rólam meg is feledkeztél?-kérdezte sértődött hangon Zayn.
    -Rólad? Soha. Téged is jól megfoglak szeretkezni,ne aggódj.
    -Akkor jó.-sóhajtott drámaian egy nagyot.
    -Ne haragudjatok,de le kell tennem,mert nem soká jönnek a munkások és még fel sem öltöztem.-kezdtem el a búcsúzást.
    -Rendben. Estére hívlak kicsim,addig is vigyázz magadra. Nagyon szeretlek.
    -Én is szeretlek és téged is Safaa. Jók legyetek és Patricia-t nem idegileg kikészíteni. Puszilok mindenkit. Sziasztok.-köszöntem el.
    -Rendben szia.-mondták egyszer és bontottuk a vonalat.
    Felálltam a kanapéról és oda mentem az idéglenes szekrényemnek kinyilvánított ruhás zsákomhoz. Nem kerestem semmi extra ruhát csak egy otthoninak mondható ruha összeállítást.
                                                                             

    Elmentem a fürdőbe felöltöztem,elvégeztem a reggeli teendőimet és egy kis sminket kentem a szememre,ami szempilla spirálból és szemceruzából állt. 
    Pont a konyhába akartam menni,hogy megigyam a reggeli teámat,mikor csengettek. 
    Kinyitottam az ajtót és megláttam az ismerős arcokat és az elől mosolygó Peter-t.
    -Jó reggelt kis hölgy.-mondta mosolyogva és nyomott két puszit az arcomra.
    -Jó reggelt,sziasztok.-köszöntem nekik és beinvitáltam őket.
    -Akkor srácok kezdjetek is hozzá a munkához én pedig Ashley-vel megyek megveszem a mára szükséges dolgokat.
    -Rendben.-mondták kórusban és mindenki hozzá kezdett a kiadott munkájához.
    -Mehetünk?-kérdezte Peter.
    -Persze csak felveszem a kabátomat meg a cipőmet.-mondtam neki és már indultam is a fogas felé.

     A négy nap nagyon hamar eltelt és teljesen készen van a ház és nagyon-nagyon imádom úgy,ahogy van. 
    Ami a legjobban tetszik az a szobám,ami olyan szinten elnyerte a tetszésemet,hogy alig birok kimenni onnan. Ha lehetne minden percet ott töltenék és csak akkor mennék ki,ha nagyon muszáj lenne.
    A nappalit is nagyon imádom,mert hatalmas és nagyon szépen be van rendezve. Először nem tudtam,hogy milyen színű legyen,mi hogy legyen elrendezve,de Peter mindenben segített és elmondta,hogy mit hogy gondol és amiket mondott elnyerte a tetszésemet és a végeredmény egy nagyon szép és divatos nappali lett.


     A konyhát is nagyon jól megcsinálták és az már biztos,hogy Niall-nek nagy örömmel fogok benne főzni és nem lesz olyan,ha megkér,hogy csináljak neki valamit enni azt mondom neki,hogy nem.
       

    Miközben csinálták a belülről a házat,addig én nagyon sokat ültem kint az udvaron és nézelődtem vagy gondolkodtam. Nagyon szeretek kiülni a pavilonba és a teámat szürcsölgetve nézem a kivilágított Londont. Igaz nem olyan sokat látok belőle,mint az erkélyről,de onnan is látok valamit. Nagyon tetszik,hogy tele van fákkal és bokrokkal,amik még szebbé és hangulatosabbá teszi és a kis tó a kedvenc helyem,mert ha ideges vagyok vagy csak egyedül akarok lenni,akkor oda megyek és nézem,hogy békésen úszkálnak benne a halak és én is megnyugszom. Nem tudok mindig kint lenni,mert hamar sötétedik és elég hideg van,ami egy kicsit elszomorít. 


    Már tegnap este mindent bepakoltam,amit vinni akarok magammal Zayn-ékhez,de nem sok cuccot,mert holnap délelőtt jövünk haza,mert a srácoknak hétfőn megbeszélésük lesz az Ausztrália-i turnéval kapcsolatban,ezért nem tudnak tovább otthon maradni,pedig egészen biztos,hogy fájó szívvel hagyják ott a családjukat.
    Még egy utolsó pillantást vetettem a lakásra,majd kiléptem a házból és a kocsi felé vettem az irányt. Ahogy beültem első dolgom az volt,hogy a JPS-be beírja az úti célt,mert e nélkül a kis masina nélkül elég nehezen jutnák el Bradford-ba.
    Már fél úton lehettem,mikor eszembe jutott,hogy fel kéne hívnom aput és megkellene köszönöm,hogy ennyit segített,mert ha ő nem ajánlotta volna fel,hogy ismer egy lak berendezőt és megbeszéli vele,hogy segítsen,akkor most nem lenne egy ilyen gyönyörű házam.
    Előhalásztam a mellettem lévő ülésben elhelyezkedő táskámból a telefonomat és tárcsáztam apukám számát.
    Nem kellett sok idő és meghallottam kedves és szeretet teljes hangját.
    -Szia csillagom.-köszönt boldogan.
    -Szia apa. Mi újság,hogy vagy?-kérdeztem lelkesen.
    -Minden rendben van és jól vagyok csak nagyon hiányzol. Veled mi újság?
    -Velem is minden rendben,fél úton vagyok Bradford felé.-mondtam neki mosolyogva.
    -Értem kicsim. Nagyon vigyázz útközben,nehogy legyen veled valami.-mondta aggodalmasan.
    -Nem lesz semmi gond,ha oda értem felhívlak.-nevettem bele a telefonba.
    -Rendben. Hogy tetszik a lakás? Hívott Peter,hogy kész van.
    -Nagyon szép és mindent imádok benne,nagyon jó munkát végeztek Peter-ék és nagyon köszönöm neked a sok segítséget,mert neked köszönhetem,hogy most ilyen meseszép házam van. Nem is tudom,hogy háláljam meg neked.-mondtam neki teljesen feldobva.
    -Nagyon örülök,hogy tetszik és nem kell semmivel meghálálnod,örülök,hogy segíthetek neked drágám. Ugye azért apádnak küldesz képet,hogy lássam mi,hogy néz ki?-kérdezte nevetve.
    -Feltétlen.-mondtam egyből.-Mi újság anyával? Már vagy egy hete nem beszéltem vele.
    -El van.-mondta unottan.
    -Ennyi?-kérdeztem meglepetten.
    -Nem tudok többet mondani. Mindig csak játsza a fejét,nem lehet vele normálisan beszélni,mert csak nyávog és e miatt mindig csak veszekszünk. Eddig nem mondtam,de jogod van tudni. Én már sokszor azon vagyok,hogy elválok és vissza megyek New Yorkba,de inkább Londonba,mert akkor veled lehetek.-sóhajtott egy nagyot mondandója végén.
    -Megértelek apu,mert anyu mellett nagyon nehéz élni és csodálom,hogy te is eddig bírtad. Egy normális nő kellene neked,aki szeret és mindig melletted van nem úgy,mint anyu. Te egy kivételes ember vagy és jobbat érdemelsz.-mondtam el neki a véleményem.
    -Köszönöm kicsim,hogy mellettem állsz. Nem tudom meddig bírom még ezt,de szerintem már nem sokáig.
    -Ne aggódj apu,biztos vagyok benne,hogy találsz egy hozzád való nőt. Én lennél a legboldogabb,ha ez így lenne komolyan mondom.-biztattam,mert tényleg így gondoltam.
    -Nagyon remélem.-mondta ismét vidám hangon.
    -Ez a beszéd. Azt szeretem,mikor boldog vagy és nem szomorkodsz,mert nem érdemled meg,hogy szomorú egyél.
    -Én meg azt szeretem,hogy van egy olyan lányom,mint te Ashley. Leteszem drágám,ne hogy valami bajod legyen vezetés közben a telefon miatt. Nagyon vigyázz magadra,puszilom Patricia-t és a csajokat,Yaser meg Zayn-t pedig üdvözlöm.-mondta kedvesen.
    Mikor apu megtudta,hogy együtt vagyok Zayn-nel azt mondta örül,hogy boldog vagyok mellette és hogy egy olyan fiút találtam,mint Zayn,mert ő is olvasott már róla a neten és szerinte is nagyon szimpatikus és kedves fiú. Tudtam,hogy apu nem fogja ellenezni a kapcsolatunkat,anyut meg nem érdekli,hogy kivel vagyok együtt vagy kivel nem.
    -Rendben,szia apu. Átadom nekik a puszit és az üdvözleteket is.-mosolyodtam el.-Nagyon szeretlek és te is vigyázz magadra.
    -Én is szeretlek drágám. Szia.-mondta és már nem hallottam semmi hangot a vonal túloldaláról.
    Az út további része hamar eltelt és már csak azt vettem észre,hogy a JPS csipog,hogy megérkeztem az úti célomhoz.
    Kiszálltam a kocsiból és megpillantottam egy emeletes,barátságos családi házat.  Az anyós ülésről kivettem a kézi táskámat és a sport táskámat és elindultam a ház fele.
    Mikor oda értem csengettem és nem kellett sok idő és már nyitódott is az ajtó.
    -Úristen megjött Ashley.-kiabált Waliyha és a nyakamba ugrott,amitől majd nem felborultam.
    -Szia Wali.-szorongattam meg.
    -Szia Ash.-mondta mosolyogva és kaptam tőle egy hatalmas puszit,amit utána ő is megkapott tőlem.
    -Ashleyyyy.-hallottam Safaa hangját és már csak azt láttam,hogy rohan felém,mire kapcsoltam és felkaptam,majd pörgettem rajta egyet.
    -Szia Manócskám.-mondtam nevetve és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
    -Szia.-ölelte át szorosan a nyakam és ő is adott egy kicsinek nem mondható puszit.
    Letettem a földre Safaa-t és a legnagyobb Malik lányhoz,Doniya-hoz mentem.
    -Szia Doni.-köszöntem neki mosolyogva,de ahogy kimondtam egyből megölelt és tőle is kaptam két nagy puszit.
    -Szia Ashley. Már nagyon vártunk.-mondta,mikor már eltávolodott tőlem.
    -Én is nagyon vártam már,hogy itt legyek.-mondtam neki boldogan.
    -Szia Ashley.-jött oda hozzám Patricia és ő is jól megölelgetett.
    -Szia. Örülök,hogy végre személyesen is találkozhatunk.-mondtam neki.
    -Mi is már nagyon vártunk drágám.-mosolygott rám kedvesen és beinvitált a házba.
    -Zayn és Yaser merre vannak?-kérdeztem meglepődve,miközben levettem a cipőmet és a kabátomat.
    -Bent vannak a nappaliba nézik a meccset.-mondta szem forgatva Wali és megfogta a kezem,majd a nappali felé húzott magával.
    Yaser,mikor meglátott egyből mosolygott és már felakart állni,de mind a négyen mutattuk neki,hogy ne csinálja tovább a cselekedetét. Egyből leesett neki,hogy mit akarunk és mint,ha semmi nem történt volna nézte tovább a TV-t.
    Oda mentem Zayn háta mögé és befogtam a szemét,amitől elég mérges lett,mert tudni illik nagyon szereti a focit és utálja,ha ilyenkor megzavarják.
    -Hagyjál már Safaa. Legalább a focit nézzem végig.-mondta ingerülten.
    -Az nem fog menni.-mondtam a fülébe suttogva.
    -Ashley?-kérdezte magas hangon.
    -Én lennék.-vettem le a szeméről a kezemet nevetve.
    Egyből felállt,megkerülve a kanapét és oda jött hozzám.
    -Szia drágám.-köszönt mosolyogva és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
    -Szia foci mániás.-mondtam neki nevetve,mikor már eltávolodtunk egymástól.
    -Szia Ashley.-jött oda Yaser karjait széttárva,én pedig készségesen bújtam oda hozzá.
    -Szia.-adtam egy puszit az arcára.
    -Én már nagyon éhes vagyok,nem megyünk enni?-kérdezte reménykedve a legkisebbik leányzó a családból.
    -De mehetünk már is csak menjél kezet mosni.-invitálta Patricia a fürdő felé lányát.
    -Nem jössz velem Ash?-kérdezte tőlem.
    -De megyek csak siess,mert elkaplak.-mondtam neki összehúzott szemekkel,ő pedig sikítva az emelet felé vette az irányt. Én is futásnak indultam és követtem Safaa-t.
    Mindannyian nagyon kedvesek és már most nagyon szeretem őket. 



                                                                         **Zayn Malik**


    Mikor megláttam Ashley-t a hátam mögött a szívem egyből gyorsabb ütemet diktált és egyből oda mentem hozzá és a karjaim közé zártam. Már egy hete nem láttam és nagyon hiányzott. Hiányoztak a csókjai a kedves mosolya a csilingelő nevetése. Nem gondoltam volna lesz olyan,hogy ennyire megszállottan szeressek egy lányt,de még is van ilyen,mert Ash iránt pontosan ezt érzem.
    Mikor megöleltem hajának kellemes illatát beszívtam,amit napok óta nem érezhettem és puha ajkaira adtam csókot,amire napok óta vártam. Az egész családom nagyon szereti és anyu meg apu is mindig azt mondják,hogy vele megfogtam Isten lábát és örülnek,hogy végre nem vagyok együtt Pezz-el,mert mellém nem ő való,hanem Ash. Ők sem szerették Perrie-t meg a testvéreim sem,de Ash-t szinte majd nem megeszik és nem hagyják békén egy percre sem még nővérem is,aki nagyon távolság tartó és nehezen barátkozik,akár csak én.
    -Nagyon szereti Safaa,Ashley-t.-mutatott apu az emelet felé,amin az előbb szaladtak fel.
    -Látszik rajta meg mikor velem aludt mindig azt kérte,hogy meséljek róla meg hogy,hogy jöttünk össze.-mosolyodtam el.
    -Mindannyian nagyon szeretjük Ash-t,nem csak Safaa.-szólalt meg mellettem Doniya.
    Elindultam én is nővéremmel és húgommal az emeletre,hogy mi is kezet mossunk és mikor felértünk sikoltozást és nevetést hallottunk.
    -Gyere csak ide.-hallottam meg barátnőm hangját.
    -Nemm.-kiabált nevetve húgom.
    Mikor mind a hárman oda értünk a fürdőszobához azt láttuk,hogy Ash a kád szélén ül tiszta habosan,Safaa pedig csípőre tett kézzel áll előtte szintén habosan.
    -Nem akarlak összekenni csak segíteni akarom lemosni a habot.-nyújtotta a kezét makacs húgom fel.
    -Persze,hogy megint összekenj.-csóválta meg mutató ujját tesóm maga előtt.
    -Esküszöm nem fogom.-állt fel szerelmem és szívére tette kezét.
    -Jól van elhiszem.-ment oda Safaa nevetve Ashley elé ő pedig egy törölközővel tüntette el róla a habot.
    -Köszi.-adott neki egy puszit,majd minket kikerülve szalad le a konyhába.
    -Látom elvoltatok.-mondta nevetve nővérem,miközben megmosta a kezét.
    -Igen. Vele nem lehet unatkozni.-nevetett barátnőm is és feltakarította a maradék habot a földről.
    -Jól van fiatalok,magatokra hagyunk titeket.-mondta Wali,miközben tolta ki nővérét az ajtón.
    -Mint ha te olyan öreg lennél.-mondtam neki,mielőtt becsukta volna az ajtót.
    Kivettem Ashley kezéből a felmosót és karjait a nyakam köré fontam. Átkaroltam formás derekát és a lehető legközelebb húztam magamhoz.
    -Tudod,hogy hiányoztál?-döntöttem homlokomat az övéhez.-Már alig vártam,hogy lássalak és végre veled lehessek.
    -Te is nekem.-mondta és egy puszit nyomott a nyakamra,amitől az egész testem libabőrös lett.
    -Ezt lécci ne.-mondtam neki akadozva.
    -Mit? Ezt?-kérdezte és megismételte az előbbi cselekedetét,amitől nem csak kirázott a hideg,ha nem már alig bírtam magammal.
    -Igen ezt.-mondtam neki és a nyak hajlatába rejtettem az arcom ő pedig a hajamat simogatta,ami most kivételesen nem volt belőve.
    -Aranyos vagy ezzel a hajjal.-mondta mosolyogva és felemelte a fejemet,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
    -Köszönöm.-mosolyogtam rá kisfiúsan.-Te pedig,mint mindig most is nagyon szexi vagy.-mondtam neki és egy csókot nyomtam ajkaira.
    -Ne hozz zavarba,ha lehet.-nevetett fel és mellkasomba rejtette pirosló arcait.
    -Szeretem,hogy ilyen érzéseket tudok kihozni belőled.-emeltem fel a fejét és egy puszit nyomtam most már csak enyhén piros arcára.
    -De piszok vagy,mert kihasználod.-ütött mosolyogva vállon.-Na gyere,mert anyudék nem tudják elképzelni,hogy mit csinálunk ennyi ideig.-húzott kifele csuklómnál fogva,de visszahúztam és összekulcsoltam a kezünket.
    Lementünk a többiekhez a konyhába,ahol már mindenki az asztalnál ült és minket vártak. Ebéd közben jókat beszélgettünk,Ashley mesélt az életéről meg arról is,hogy milyen a viszonya az anyjával,amire anyu enyhén szólva mérgesen elmondta,hogy ő mit gondol,amin Ash csak nevetett.
    -Elviszem Ashley egy helyre,nem soká jövünk.-mondtam a társaságnak és felálltam az asztaltól.
    Barátnőm is felállt a helyéről,megköszönte a vacsorát és követett az előszoba felé. Mind a ketten felvettük a cipőnket,jó melegen felöltöztünk és kiléptünk az ajtón és gyalog elindultunk a sötétedő utcán.
    -Hova megyünk?-kérdezte aranyosan és hozzám bújt én pedig átkaroltam a derekát.
    -Majd meglátod hercegnőm.-nyomtam meg pisze orrát.
    -Na lécci. Tudod milyen kíváncsi vagyok.-meresztette rám hatalmas barna szemeit,amiknek nehezen,de ellen tudtam állni.
    -Tudom,de akkor sem mondok semmit.-nevettem fel.
    -Jól van.-nyugodott bele,mert úgy is tudja,hogy nem fogom elmondani neki.
    Nem sokat kellett sétálnunk és odaértünk,ahhoz a helyhez,ahova nagyon sokat szoktam járni,mikor itthon vagyok. Szeretem ezt a helyet,mert csönd van,nem zavar senki és a gondolataimba tudok merülni,amik elég kuszák,amióta megalakult a One Direction. Egy elég nagy tó,amit körülvesznek fák és más növények és innen nagyon jól lehet látni a naplementét. Ez az én itthoni "rejtekhelyem".
                                                                                   

    Oda mentem Ash-el,ahonnan a legjobban lehet látni,ahogy le megy a nap a háta mögé álltam és átkaroltam a vállára tettem a fejemet és úgy kémleltük a számomra szép tájat.
    -Ez nagyon szép hely Zayn.-nézett rám.-Köszönöm,hogy elhoztál ide.-adott egy lágy csókot,amitől megremegtek a lábaim.
    -Nincs mit kicsim.-fordítottam magam felé.-Nagyon szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni. Nekem te vagy a mindenem.
    -Én is nagyon szeretlek. Ugye nem fogsz,majd elhagyni,ha turnéra mész?-kérdezte halkan és lehajtotta a fejét.
    -Soha.-emeltem fel állánál fogva a fejét.-Soha. Ezt jól jegyezd meg. Nekem  te vagy az egyetlen nő az életembe és mindig is te maradsz.
    Aranyosan elmosolyodott,de nem mondott semmit,ha nem mellkasomra hajtotta a fejét és úgy figyelte a naplementét.
    Én is a távolba néztem,de nem voltam teljesen képben,inkább a gondolataimba voltam merülve.
    Soha nem hittem az első látásra szerelemben,de most már ez megváltozott,mert a saját bőrömön tapasztaltam,hogy tényleg van ilyen. Mikor megláttam Ash-t már akkor tudtam,hogy benne megtaláltam azt a lányt,akit mindig is kerestem. Nem olyan,mint a többi lány,ő kivételes és meg kell becsülni,mert ha nem,akkor egy életre megbánod,hogy elvesztetted. Ő nem a sztár oldalamat nézte már az elejétől fogva,ha nem az igazi énemet,aki tényleg én vagyok,mindig végig hallgatott és mellettem állt. Nagyon szeretem és örökre vele akarok élni és mindent megteszek,hogy ez így legyen és mellettem ő legyen a legboldogabb lány.







     
    Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:
    Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)