Remélem mindannyian jól vagytok és mindenkinek jól megy a suli!
Nagyon vigyázzatok magatokra és jók legyetek! :) Jó olvasást Manók!
Sok puszi és ölelés: Fanny
**Liam Payne**
Nagyon megszeretem Ashley-t,szinte már a családunk része. Az elejétől kezdve szimpatikusnak tartom és áldom Zayn agyát,amiért felajánlotta neki,hogy költözzön ide hozzánk,mert megismerhettük és egy olyan lányt mondhatunk a barátunknak,mint ő.
Amióta itt van nálunk az amúgy is energikus és jó napjaink még jobbak. Mindig vidám,érti a vicceinket és nagyon nyitott személyiség,amivel még jobban feldobja a napjainkat és a hangulatot.
Mind az 5-őnk családja megakarja őt ismerni,ami rendben lenne,mivel 3 hét pihenőt kaptunk,amiből már letelt egy és a második hetet mindegyikünk a családjával tölti,de Ashley-t nem tudjuk öt helyre elcipelni és bemutatni mindenkinek. Legjobban a Malik család van fellelkesülve az Ashley-vel való találkozás terén,amit nem csodálok,mivel Ash miatt végre egyetlen fiukat boldognak láthatják vagy inkább hallhatják,mivel csak telefonon tudnak beszélni. Mondta Zayn,hogy az anyukájának meg apukájának is az az első kérdése,ha beszélnek,hogy mi újság Ash-el. A család tagjaink még nem is ismerik,de ő már is levesz mindenkit a lábáról.
Mindannyian nagyon jó barátra leltünk benne és örülünk,hogy megismerhettük és a legfontosabb,hogy neki köszönhetően visszakaptuk azt a Zayn-t,akit még az X Faktorban megismertünk. A mindig vidám és teljesen őrült Malik fiút.
A négy bandatársam közül Zayn az,akivel mindent megtudok beszélni és ami csak a szívemet nyomja,lehet az jó vagy rossz dolog elmondhatom neki,mert tudom,hogy megbízhatok benne.
Amikor volt a dühöngős időszaka és csak piszkálódott meg fikázott mindent és mindenkit én egy cseppet sem haragudtam rá,inkább sajnáltam,mert csak szenvedett. Egyedül azt nem értem a mai napig sem,hogy ha már vagy fél éve nem ment Pezz-el a kapcsolatuk,akkor miért nem szakított már vele a legelején és akkor nem lett volna ez az egész macska-egér harc köztük.
Próbáltam neki többször is segíteni,de jóformán minden egyes próbálkozásomnál elküldött a francba,amit én felfogtam és inkább magára hagytam,mert tudtam olyankor nem kell neki lelkizés meg miegymás,hanem az egyedüllét.
Mindig is olyan srác volt,aki az érzéseit magában tartotta és inkább ostorozta magát vele,mint hogy elmondja valakinek és tanácsot vagy segítséget kérjen. Ő mindig is ilyen volt és ilyen is lesz és ezt el kell fogadnunk,akár tetszik,akár nem.
Nem tudom,hogy Ashley egy hét elteltével,hogy tudta a morcos és ideg beteg Zayn-t visszahozni és újra egy kedves és higgadt gyereket faragni belőle,de egy biztos,hogy félig arab barátunkat rabul ejtette a szerelem és nagyon remélem,hogy többet ki se bír szabadulni,mert akkor tényleg nagyon bolond,ha hagy elmenni egy olyan lányt,mint Ashley. Nagyon aranyosak LESZNEK együtt,szinte egymásnak vannak teremtve. Azért mondom azt,hogy lesznek,mert addig úgy sem fogunk nyugodni,amíg össze nem jönnek!
Nem tudom meddig agyalhattam ezeken a dolgokon,de már az vettem észre,hogy ébren vagyok és a plafont bámulom. A házban én vagyok a harmadik ember,aki viszonylag korán fel kel és ez ma sincs másképp. A földre dobott telefonomért nyúlok,hogy megnézzem mennyi az idő. A telefonom szerint fél 9 van,de az fix,hogy a többiek még alszanak és még Lou is,mert tegnap Ash lefárasztotta. Az egész házban kergetőztek még az udvaron is. A hercegnőnk kitartóan küzdött,hogy kellően kifárassza Duracel nyuszi barátunkat,mert kijelentette,hogy ma sokáig akar aludni,mert Louis-tól soha nem tudja kipihenni magát,amit nem csodálok,mert a répa gyerek mindig őt szúrja ki elsőnek célpontnak és addig nem hagyja békén,amíg ki nem kelti az ágyból.
-Fent vagy haver?-csapta ki az emlegetett szamár vagy is Louis a szoba ajtót és üvöltve tette fel a kérdését. Úgy látszik nem hatott Ash lefárasztó módszere.
-Nem.-mondtam neki unottan és ülőhelyzetbe tornáztam magam.
-Nincs idő viccelődésre,eltűnt Ashley. Nincs a szobájába se sehol,mert már Niall-el átkutattuk az egész házat.-mondta hálál komoly arccal és hadarva.
-Micsoda?-pattantam fel az ágyról egyből és kifelé vettem az irányt.
-Mondom. Már átnéztünk mindent,de sehol nincs.
-Az nem lehet. Miért ment volna el?-kérdeztem tőle csodálkozva.
-Mit tudom én. Lehet megunta,hogy minden reggel piszkálom és elment.-tárta szét a kezeit.
-Emiatt biztos nem ment el. 100%,hogy nem ment sehova,itt van a házban.
-Ashleyyy,Ashleyyy!-kezdte el üvölteni a nevét.
Niall is Lou-t utánozva lent kiabált. Ezek szerint lent sincs. Zengett az egész ház az üvöltözésüktől,de semmi válasz nem jött és Ashley sem jelezte merre van.
-Minek üvöltöztök? Mások még aludnának.-mondta Harry félig aludva a szoba ajtajában állva.
-Nem alszol ilyenkor. Eltűnt Ashley.-mondta artikulálva meg mutogatva Louis.
-Micsoda? Eltűnt?-kérdezte egyből szinte teljese felébredve.
-Lou állítja azt,hogy eltűnt,de szerintem itt van valahol a házban.-nyugtattam meg Harry-t.
-Na,akkor ne csak itt álljunk,ha nem menjünk megkeresni.-kezdett minket tolni Hazza lefele a lépcsőn.
Lementünk a nappaliba,ahol Nialler kutatott minden fele. Az ajtókat csapkodta és látszólag elég ideges volt,ahogy mindannyian.
-Ez nem igaz,nincs sehol.-mondta idegesen szőke barátunk és levágta magát a kanapéra.
Mind a négyen tehetetlenül álltunk/ültünk a nappaliba,mikor megszólalt a csengő.
-Ez biztos Ashley.-pattant fel egyből Niall és rohant a bejárati ajtóhoz.
Kinyitotta,de nem Ash állt az ajtóban,hanem szépséges barátnőm,Danielle.
-Ez csak Dani.-fújtatott Louis,Niall meg Harry.
-Látom örültök,hogy jöttem.-tárta szét karjait barátnőm és csalódott arcot vágott.
-Örülnek,hogy jöttél csak nem találjuk Ashley-t és eléggé idegesek vagyunk.-mentem oda hozzá és adtam neki egy csókot.
-Mi az,hogy nem találjátok?-emelte fel a hangját,arrébb lökött az ajtóból és nappali felé vette az irányt.
-Már mindent átnéztünk,de nincsen sehol.-mondta Harry,mikor már mi is bent voltunk a nappaliba.
-Zayn-nél már néztétek?-kérdezte Dani és az emelet felé vette az irányt.
-Tényleg! Ez miért nem jutott az eszünkbe?-csapott a homlokára Lou és megelőzve minket rohant fel a lépcsőn.
-Ti is értelmesek vagytok. Pont Zayn szobájában nem néztétek meg?-dorgált meg miket göndör hajú barátnőm,miközben hátra nézett ránk a lépcsőn felmenet.
-Jól van na. Ez teljesen kiment a fejünkből.-durcázott Nialler.
-Ha tényleg ott lesz,akkor ti fogtok nekünk olyan reggelit csinálni,amilyet kérünk.-kezdett bele az alkudozásba Danielle. Az a baj,hogy akkor szokta ezt csinálni,ha tényleg biztos valamiben,szóval ma reggelit fogunk nekik csinálni.
-Benne vagyok,de ha nincs ott akkor ti csináltok nekünk,ha előkerül végre Ash.-fogott kezet egyből Niall Dani-val.
Ha kajáról van szó,akkor mindenbe belemegy.
-Gyerekek,tényleg itt van. Édesen szundiznak,de nem sokáig,mert Louis bácsi tesz a dolog érdekében.-mondta üvöltözve diló barátunk és már csak egy nagy csattanást hallottunk.
-Na Niall jöhet a fincsi reggeli.-simogatta a hasát diadalittasan Dani.
-Aha,csak nehogy véletlenül hashajtót tegyek a reggelitekbe.-mondta Harry huncutan mosolyogva.
-Az nem jó nincs itthon.-mondta csalódottan ír barátunk.
-De hogy nem. Louis-nak biztos van,mert az fő kelléke a csíny tevésekben.-világosítottam fel a társaságot.
-Jól van milyen vagy,ellenem játszol.-húzta fel az orrát Dani,majd ott hagyott miket és bement Zayn szobájába.
-Úgy se haragszik.-legyintett egyet Harold barátom.
-Remélem.-indultam meg én is a szobába velük együtt.
Ahogy bementünk a szobába elég érdekes látvány fogadott minket. Louis az ágy túloldalán a földön fetrengve nyavalygott,Ash és Zayn az ágyon ültek összebújva és röhögtek,ahogy Dani is aki már a hasát fogta a nevetéstől. Mi sem bírtuk tovább és elnevettük magunkat.
-Mi van szerelmem nem jól mérted be az ágyat?-kérdezte Harry nevetve még mindig a földön fetrengő barátunktól.
-Nagyon vicces Styles,nagyon vicces.-tápászkodott fel a földről Lou és leült az ágyra.
-Tudod,hogy megijesztettél minket Kis asszony? Égen földön kerestünk,de nem találtunk sehol. Azt hittük,hogy eltűntél.-dorgálta meg Niall Ashley-t,mint ha az apja lenne.
-Nagyon nem szeretem a viharokat,ezért átjöttem Zayn-hez aludni. Bocsi srácok nem akartam senkire a szív bajt hozni.-mosolygott ránk még mindig Zayn karjai közül.
Úgy látszik nem kell segíteni nekik és összehozni őket,de azért figyeljük őket és terveket szövögetünk a rosszabb napokra,ha nem alakulnának köztük a dolgok.
-Amúgy jó reggelt.-mosolygott a Malik gyerek,mint a vadalma.
-Nektek is,de látom Zayn neked már csodásan kezdődik a napod.-csipkelődött a mellettük ülő Louis és bemászott közéjük a takarót magára húzta,kezeit a feje alá tette és onnan figyelte a fejleményeket.
Zayn a galamb mániás barátunk csipkelődésére csak egy fejbe vágással reagált,Louis meg mint egy 3 éves kis gyerek,Ash ölébe hajtotta a fejét és sírást színlelt.
-Jól van Picikém,ne sírjál. Mindjárt ad neked a mami répát és minden jobb lesz.-gagyogott a "síró" gyereknek Ash és a fejét simogatta.
-Komolyan?-kapta fel hirtelen a fejét Lou és mosolyogva figyelte a Kis hercegnőnket.
-Komolyan.-erősítette meg Ash az előbbi mondatát.
-Imádlak Manó. Lent várlak a konyhába.-mondta a Duracel nyuszi és már rohant is ki a szobából.
-Egy kis répa csodákra képes.-nevetett.-Amúgy szia Dani.-állt fel az ágyról és oda ment barátnőjéhez egy ölelésre.
-Szia Ash.-adott neki egy puszit mosolyogva barátnőm.-Ma a fiúk fognak nekünk reggelit csinálni és olyat,amilyet mi szeretnénk.-mondta lelkesen.
-Az,hogy lehet? Önszántukból vagy fogadásból?-kérdezte Ash nevetve.
-Fogadásból,mert mondtam nekik,ha itt leszel Zayn-nél,akkor ők csinálnak nekünk,de ha nem vagy itt,akkor mi csinálunk nekik. De hát itt vagy és elvesztették a fogadást,szóval jó főzőcskézést fiúk.-nézett ránk önelégülten.
-Ez így nem jó. Inkább csinálok én reggelit,mert nem szeretnék gyomor rontást kapni. Tudom,hogy Zayn,Harry és Liam tudtok főzni,-mutatott hármunkra Ash.-de Niall,-mutatott itt a szőke barátunkra.-meg Louis,amilyen bolodosak vagytok biztos tesztek a kajába valami marhaságot,szóval én csinálom a reggelit meg Dani,ha van kedve segíteni.-mondta nevetve,amin mi is nevettünk,mert tényleg igaz,amit mond.
Az egy hét elteltével túl jól kiismert minket és már sokszor azt is kitalálja,amit csak gondolunk. Nagyon jókat lehet vele beszélgetni,viccelődni,bármit elmondhat neki az ember,mert mindenkit meghallgat és rengeteget törődik velünk. Már felnőtteknek számítunk,de mi még gyerekeknek nézzük magunkat,mert mi mindig is ilyen tökkelütöttek leszünk és nagyon jól esik mindannyiónknak,hogy törődik és foglalkozik velünk. Takarít,főz,mos mindent megcsinál nekünk,annak ellenére is,hogy mindig mondjuk neki,hogy hagyja a francba ezeket a dolgokat. Nem tudom mi lesz velünk,ha elmegy,olyan lesz az egész ház,mint ha bomba csapódott be. Egy már biztos,hogy ha el is megy nem hagyjuk békén,amikor csak lehet és van időnk a nyakán fogunk lógni és fárasztjuk a hülyeségünkkel.
**Ashley Roberts**
Valamelyik nap,mint általában minden nap a net előtt ültem és házakat kerestem,hogy minél hamarabb elmenjek a fiúktól,mert holnap mennek haza a családjaikhoz és nem szeretnék másoknak a házában lenni,mikor nincsenek is itthon és hatalmas nagy mákomra találtam egy kertes házat,ami nagyon szép kívülről és belülről is és megbeszéltem a tulajjal,hogy ma elmegyek és megnézem élőben is és ha tetszik a ház meg is veszem.
Pont jó,hogy itt van Dannielle,mert így legalább elhívhatom és az ő véleményét is kikérhetem a ház kinézetéről. Kár,hogy El nincs itthon és ő nem tud velünk jönni,de remélem hamar vissza jön a szüleitől és hárman vásárolhatunk meg csajos napokat tarthatunk,ha meg Dina is idejön Londonba,akkor ő is biztos velünk tart majd.
A fiúknak még nem szóltam,hogy találtam házat,majd a reggelinél elmondom nekik,Dani-t meg megkérem,hogy kísérjen el.
Dani lement a fiúkkal a konyhába,mert mondta,hogy előkészíti a gofrihoz a hozzávalókat és ha rendbe szedtem magam,akkor menjek és kezdhetjük is a gofri sütést.
Bementem a szobámba összeszedtem a mai ruha összeállításomat egy szürkés,hosszabb felsőt,ami jó meleg meg egy sötét farmer nadrágot és célpontba vettem a fürdőt. 20 perc alatt megfürödtem,hajat most nem mostam,mert azt már múlt este megtettem,felöltöztem jó meleg ruháimba,mert december eleje van és elég hideg az idő,hajamat kiengedve hagytam a szememet enyhén kihúztam egy kis szempilla spirál a pilláimra és késznek nyilvánítottam magam.
Kimentem a fürdőből és az ágyamhoz mentem,hogy megcsináljam az ágyam,mikor halk kopogást hallottam az ajtó felől.
-Gyere.-szóltam ki az ajtó túloldalán álló személynek.
-Bejöhetek egy kicsit?-dugta be a fejét mosolyogva Harry.
-Persze,gyere csak.-mondtam neki és intettem,hogy jöjjön az ágyhoz és üljön le mellém.
Kérésemet teljesítve leült mellém,de ahelyett,hogy mondott volna valamit lehajtotta a fejét.
-Mi a baj Harry?-kérdeztem meg tőle és biztatás képen megsimítottam a hátát.
-Tegnap este összevesztem az egész családommal,mert látták az újságban,hogy már megint leittam magam és mindig más lánnyal vagyok.-sóhajtott egy nagyot.
-Biztos nem haragudnak rád csak jót akarnak neked és elmondják a véleményüket,hogy belásd a hibáidat. Figyel Harry nem akarlak bírálni,de az tényleg nem ésszerű dolog,hogy minden egyes buliba a sárga földig leiszod magad és azt sem tudod,hogy mit csinálsz. Elhiszem,hogy jól akarod magad érezni és kikapcsolódni,de ezt ital nélkül is meglehet tenni vagy ha iszol is akkor ne ennyit. A rajongóid felnéznek rád a példádat követik és legalább ezt vedd figyelembe meg a családodat. A szüleid és Gemma is rettentő büszkék rád,mert hatalmas sikereket értek el a srácokkal,de fogadd meg a tanácsukat és az italból vegyél vissza egy kicsit. Paul-nál is nem rég kicsaptad a biztosítékot és ez neked sem jó meg a többieknek sem,ha mindig veszekedés van a bandában. Ugye megértesz?-fogtam meg a kezét.
-Igen és mindenben igazad van,de holnap megyek haza és nem akarok úgy haza menni,hogy mindenki haragszik rám és lenézően néz.-törölte le kibuggyanó könnyeit.
-Ne butáskodj már. Nem haragszanak rád és nem is néznek le. Nagyon szeretnek téged és alig várják,hogy haza menjél és végre találkozhassanak veled. Amiket anyukádról elmeséltél nem azt vettem ki belőle,hogy egy ilyen dolog miatt lenézne és szégyellne,mert a fia vagy és nagyon szeret. Hívd fel őket és ígérd meg nekik,hogy változtatsz a dolgokon és az ivászat terén megváltozol. A legnagyobb meggyőződésem,hogy anyukád is már bánja,hogy veszekedtetek,ahogy a többi család tagod is. Még valami! Ha minden este más lánnyal vagy,akkor nem mostanában lesz egy normális és kedves barátnőd,mert azt fogják hinni,hogy csak szórakozol a nőkkel. Légyszi,amiket mondtam ne felejtsd el.-mosolyogtam rá és adtam neki egy zsebkendőt.
-Köszönöm.-köszönte meg a zsepit.-Nem felejtem el és köszönöm,hogy meghallgattál és segítettél.-ölelt meg jó szorosan.
-Tudod Harry,hogy én mindig itt vagyok és leszek is veletek.-fúrtam arcomat a nyakába.
Neki másabb az illata,mint Zayn-nek,de neki is nagyon kellemes Harry illata van. Nem tudom máshogy mondani,mert egyedül Harry-nek van Harry illata. Zayn-nek egy kicsivel férfiasabb és egy kis cigi füst szaggal is meg van spékelve.
-Szeretlek Ashley.-mondta,miközben arcát a hajamba rejtette.
-Én is téged.-távolodtam el tőle és egy puszit nyomtam az arcára.-Na gyere. Te szépen bevonulsz a szobádba és megbeszéled a családoddal a dolgokat én meg megyek gofrit sütni,mert Niall már szerintem éhen hal.-mondtam nevetve és felhúztam az ágyról.
-Rendben.-nevetett ő is és egy puszit nyomott a homlokomra.
Kimentünk a szobámból,ahogy mondtam neki ő a szobájába vette az irányt,én pedig lefele a konyhába,mert innen fentről lehet hallani,hogy Dani már nem nagyon bír Nialler-el.
Ahogy lementem a lépcsőn a nappaliba láttam,hogy Zayn,Liam és Louis a kanapén henyélnek és nézik a TV-be a Sponge Bob-ot,Dani és Niall meg a konyhában harcolnak egymással.
-Kész vagy Manó?-nézett rám Lou.
-Aha.-mosolyogtam rá.-Hallom már a has pók nagyon éhes.
-Eléggé. Úgy hogy jobb ha kezditek csinálni a reggelit,mert szétszedi a konyhát meg titeket is.-nevetett Liam.
-Értettem.-kacsintottam rájuk.
-Harry merre van?-szólt utánam Zayn.
-Az anyukájával beszélget telefonon.-válaszoltam neki a konyha ajtóból.
Ahogy beléptem a konyhába egy fa kanál csapódott a fejemhez,ami eléggé fájt.
-Nézd meg mit csináltál te diló! Még Ash-t is lecsapod azzal a fa kanállal.-dorgálta barátnőm,Niall-t.
-Semmi baj pocak,el van nézve.-legyintettem egyet.
-Bocsi,nem akartam.-jött oda hozzám és egy puszit nyomott a fájó pontra,ahol a fejemhez csapódott a fegyvernek használt fa kanál.
-Oké-oké,de menjél ki te is a nappaliba TV-ni,mert ha itt kotnyeleskedsz,akkor nem mostanában fogsz enni.-toltam ki a konyhából és becsuktam az ajtót.
-Na lécci maradhassak már. Nem csinálok semmit csak azokat a gofrikat eszem meg,ami megégett.-jött vissza,de azzal a lendülettel Dani ki is tolta az ajtón.
-Hát,akkor a megégett gofrikat a kuka eszi meg nem Niall.-nevettem.
Miközben csináltuk a reggelit nem nagyon beszéltem,inkább azon gondolkodtam,hogy mit hogy csináljak meg ha már nem fogok a srácokkal lakni,akkor vajon tartjuk-e még a kapcsolatot meg ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben. Danielle mesélt nekem,hogy milyen táncokat tanulnak meg amióta nem találkoztunk mi jót csinált,de én csak helyeseltem,mint egy idióta.
-Mi a baj Ash? Miért vagy ilyen csöndes?-kérdezte csodálkozva.
-Ezt még nem mondtam senkinek,de valamelyik nap találtam az interneten egy nagyon szép házat,ami nincs is innen messze csak 3 utcával lejjebb és ma megyek délután egykor megnézni és ha élőben is olyan szép,mint a képeken,akkor meg is veszem.
-De hát ez tök jó hír. Nincs okod szomorkodni,de te azt csinálod. Miért?-meresztette rám értetlen szemeit.
-Azért,mert nagyon megszerettem a fiúkat és téged is meg El-t és attól félek,ha már nem találkozunk annyiszor,mint most,akkor megszakad a kapcsolat és már nem is fogunk többet találkozni.
-Ne legyél már ilyen butus. Miért ne találkoznánk? Mindannyian megmondtuk,hogy minket már nem tudsz magadról lerázni,mert mi is nagyon szeretünk és az egyik legjobb barátunk/barátnőnk vagy.-mondta és a sülő gofrival nem törődve oda jött hozzám és megölelt.
-Nagyon remélem,hogy tényleg így lesz,ahogy mondod.-mosolyodtam el szomorkásan.
-Na,ne vágj már ilyen fancsali képet,te nem ilyen vagy. Nevessél és bohóckodjál,mint mindig.-kacsintott rám.
-Rendben,Peazer kis asszony.-böktem meg játékosan a vállát.-Ha ráérsz eljönnél velem megnézni a házat?-kérdeztem meg tőle.
-Persze,úgy sincs ma semmi dolgom. Utána meg beülhetnénk egy kávézóba beszélgetni,mert ezektől a fickóktól nem nagyon lehet.-nevetett fel.
-Jó ölet.-értettem vele egyet.
Olyan sok gofrit sütöttük,hogy még egy hadseregnek is elég lenne,ha nem lenne a banda egyik tagja Niall Horan. Direkt figyelembe vettük az ír fiú falánkságát és kétszer annyit csináltunk,ne hogy utána panaszkodjon,hogy neki nem volt elég.
Dani mondta,hogy szóljak a fiúknak ő addig megterít. A nappaliba a négy személyes kanapén öten kuporogtak,mivel már Harry is csatlakozott a társasághoz és tátott szájjal nézték a mesét.
-Kész a reggeli.-kiabáltam el magam a hátuk mögött.
Mindannyian összerezzentek,de Liam úgy megijedt,hogy levágódott a földre. Én hangos nevetésbe törtem ki és a hangzavart meghallva Dani is kijött és amikor meglátta barátját a földön nevetve ő is elnevette magát.
-Na végre azt hittem már soha nem lesz kész.-rohant egyből a konyhába Niall.
Mindannyian bementünk a konyhába és elfoglaltuk a helyünket az asztalnál. A fiúk fejenként megettek vagy 6 gofrit,de én csak 2 tudtam megenni Danielle-el egyetemben,Nialler-ről meg ne is beszéljünk.
-Ashley mondani szeretne valamit.-szólalt meg Dani és minden szem rám szegeződött,én meg kicsit sem csábos pillantást lövelltem a velem szemben ülő barátnőmre.
-Micsodát?-kérdezte meg egyből Zayn.
-Találtam az interneten egy nagyon szép kertes házat,ami innen három utcával van lejjebb és ma megyek délután egy órára megnézni és megbeszélni a dolgokat a tulajjal.
-Ez tök jó és nincs is messze.-mondta vidáman Louis.
-Ne kísérjünk el?-kérdezte mosolyogva Liam.
-Nem kell drágám,mert már én kísérem el.-paskolta meg Dani szerelme vállát.
-Mikor költöznél oda,ha meg is veszed a házat?-kérdezte Niall,aki most a kajával nem is foglalkozott.
-Szerintem már ma,mert úgy sincs sok cuccom és a tulaj mondta a telefonba,hogy azonnal be lehet költözni.-mosolyogtam rá.
-Ez tényleg jó hír,de rossz lesz,hogy nem leszel itt velünk.-húzta el a száját.
-Ne aggódj Niall attól remélem ugyan úgy találkozunk és nem fogok messze lakni,bármikor átjöhettek.
-Ez igaz.-mondta mosolyogva.
-Nem tudom ti,hogy vagytok vele,de én nem akarom,hogy elmenj Ashley.-mondta Harry a szemembe nézve.
-De nem maradhatok itt örökre a nyakatokon nektek is megvannak a magatok dolga és amúgy is Dina és Jason is jönnek ide és már nincs annyi szobátok.-mondtam neki én is szintén a szemébe nézve.
-Ash nem lennél a nyakunkon,sőt nagyon örülünk,hogy itt vagy akkor miért kell ezt csinálnod?-csattant fel Zayn és a széket felborítva kiviharzott a konyhából.
Nem mondtam semmit egyből felálltam a helyemről és utána mentem,mert nem szeretnék vele rosszba lenni,mert nagyon fontos személy az életemben. Sőt!
**Zayn Malik**
Mikor elmondta Ash,hogy elköltözik tőlünk lehet,hogy már ma,nem dühöt,hanem mérhetetlen félelmet éreztem. Rettentően félek attól,hogy elmegy és elfelejt minket és többet nem is láthatom. Ha találkozok is vele az nem olyan,mint ha minden nap itt lenne és látnám,hallanám a hangját és velünk lenne.
Felrobogtam az emeletre és a szobámba érve becsaptam a szoba ajtót és leültem az ágyra.
Már nem tudnám nélküle elképzelni az életem és nem akarom,hogy elmenjen. Tudom önző vagyok,amiért kiakarom magamnak sajátítani,de nagyon szeretem és azt akarom,hogy mindig velem legyen.
Megszoktam,hogy minden este beszélgetek vele vagy az én szobámba vagy az övébe,reggelente azzal kezdem a napot,hogy átmegyek hozzá és a fejemet az ölébe hajtva beszélgetünk órák hosszat. Ő egy olyan lány,akit meg kell becsülni és szeretni és én ezt bátra kijelenthetem,hogy ezeket a dolgokat mind teljesíteni tudom. Mikor tegnap éjjel átjött és velem aludt azt az érzést nem tudom elmondani. Hozzábújhattam,átölelhettem azt érezhettem,hogy az enyém.
Hátra dőltem az ágyon és a plafont kezdtem szuggerálni és kattogott az agyam,hogy hogy tudnám megakadályozni,hogy elmenjen,mikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere be.-szóltam ki unottan,mert az életkedvem is elment,attól amit Ash mondott.
Az ajtó lassan kinyitódott és megláttam őt,bűnbánó szemeket meresztve rám.
-Bejöhetek egy kicsit?-kérdezte meg félve.
-Persze,gyere csak.-ültem fel a fekvő helyzetemből ő pedig mellém ült.
-Zayn,mi a baj? Mi volt ez az előbb?-kérdezte és megfogta a kezem apró kezeivel.
-Nincsen semmi bajom.-erőltettem magamra egy mosolyt,ami inkább vigyorgásnak nézett ki.
-Ezt a bolondnak meséld be. Ismerlek már,mint a tenyeremet és tudom,hogy van valami bajod.
-Emlékszel arra a kérdésemre,amit tegnap még a szobádban feltettem?-emeltem fel a fejem és gyönyörű,barna szemeibe néztem.
-Igen.-mondta és bólintott is hozzá egyet.
-Felteszem még egyszer. Érzel irántam valamit?-nyeltem nagyot a mondat végén.
-Igen.-mondta halkan és lehajtotta a fejét én meg a boldogságtól csillogó szemekkel néztem rá.-De...-kezdte volna,de én félbe szakítottam.
-Én mérhetetlenül beléd szerettem Ashley. Azért jöttem fel a szobámba,mert nem akarom,hogy elmenjél,azt akarom,hogy itt maradj velem. Amikor elsőnek megláttalak a szállodában már akkor levettél a lábamról. Nagyon szeretlek és nem akarom hogy itt hagyj.-mondtam neki és az állánál fogva felemelte a fejét és megsimítottam az arcát.
-Zayn én is ugyan ezt érzem irántad. Mikor csak a közelemben vagy,vagy ha hozzám érsz a torkom elszorul a pillangóim meg öngyilkosok lesznek a hasamban.-mosolyodott el.-Nem hagylak el Zayn,de muszáj elköltöznöm,mert Dina és Jason szinte a testvéreim és nagyon hiányoznak és alig várom,hogy végre velem legyenek és láthassam őket. Azt meg be kell látnod neked is,hogy az nem mehet,hogy mind a hárman itt lakjunk nálatok. Ugye megérted?-kérdezte és kezét felvezette az arcomra és megsimogatta.
-Megértelek,de attól félek,ha elköltözöl,akkor elfelejtesz minket és nem látunk többet.
-Zayn,hogy felejthetnélek el titeket,mikor a családom részei vagytok,téged pedig mindennél jobba szeretlek?-kérdezte mosolyogva és széttárta a kezeit.
Nem mondtam semmit csak magamhoz öleltem és a nyak hajlatába temettem az arcomat,ő pedig a hátamat simogatta.
Eltávolodtam tőle és semmivel nem törődve magamhoz húztam és megcsókoltam.
Talán egy perc elteltével eltávolodtunk egymástól és pihegve néztük egymást.
-Nagyon szeretlek Ashley.-mondtam neki és egy kisebb csókot leheltem édes ajkaira.
-Én is téged Zayn.-mondta és szorosan hozzám bújt.
Legutoljára,akkor éreztem magamat ilyen boldognak,mikor a srácokkal a mentor házból tovább jutottunk az élő show-ba,ami az egyik legjobb pillanat volt az életemben,de ez az érzés még azt is túlszárnyalja. Végre azt a lányt tudhatom magam mellett,aki a legfontosabb az életemben és ő az,akit mindig is kerestem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése