21.rész Mi?!

Halihó Drága Olvasóim! Itt is vagyok a következő résszel! 31.-ig már nem fogok jelentkezni, ezért Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :) Milyen hamar eltelt ez az év is. Ezt a tanévet is most nem rég kezdtük el, de már mindjárt vége és számomra kezdődik egy új élet, a gimnáziumban. :)
Az ünnepek nem telnek valami kellemesen az én részemről, mivel megvagyok fázva, alig kapok levegőt és még a torkom is fáj! Hurrá, imádok beteg lenni! :/
Biztos vagyok benne, hogy aki olvassa a blogot az látta a trailer-t is. Én csináltam a videót és elszeretném mondani, hogy amit láttatok benne az nem úgy lesz. Változtatni fogok a dolgokon és máshogy fogom írni a történetet! 
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást, vigyázzatok magatokra és komizni még mindig ér! :)

                Big Hug: Fanny


                                                                     **Zayn Malik**


A tegnap este nagyon jól telt, sokat beszélgettem Ash apjával és Emma-val. Mind a ketten nagyon kedves, aranyos emberek. Szeretik a viccet és a hülyéskedést, ezért nem éreztem feszülten magamat a társaságukba, mert olyan volt, mint ha a barátaimmal lettem volna. Alex-al kapcsolatban, már telefonon keresztül hallva a hangját is megállapítottam, hogy nagyon rendes ember. Kifinomult, lelki ismeretes és nagyon jó társaság. Vacsora közben elnéztem, ahogy a lányával beszélgetett és látszódott rajta, hogy minden erejével azon van, hogy a legtöbb időt vele töltse és az elmaradt időt valamelyest bepótolja. Kinézetre igaz, hogy nem hasonlítanak annyira, mivel Ash inkább az anyja felé húz kinézetileg, de természetre és beszédre, akár az ikrek. Meggondolják mondanivalójukat, kedves, nyugtató hangon beszélnek, az elképzelésük legtöbb esetben megegyezik és hatalmas szívük van. Azt hittem, hogy Alex neheztelni fog rám, amiért megbántottam a lányát, de nem így volt, hanem akárcsak a fia lennék meleg szívvel bánt velem. Sokat kérdeztek Emma-val a turnéról, az éneklésről és a velem megtörtént dolgokról. Lelkesedve tartottam nekik élmény beszámolót és örültem, hogy ennyire érdeklem őket és kedvelnek.
Én is, ahogy barátnőm is az apja iránt táplál, úgy mond nagyobb szeretett, tiszteletet, de ez nem meglepő dolog, mivel ő már csak Alex-ra számíthat nagyrészt. Én azért vagyok inkább apámmal jobban el, mivel egyedüli fiú gyerek vagyok a családba és négy lány között sokszor ő volt a menedékem. Anyámat is nagyon szeretem és az már biztos, hogy nem tudnám elviselni, ha olyan lenne a viszonyom vele, mint Ashley és az anyja között. Nem értem valakit, hogyan visz rá a lélek, hogy a saját gyermekével, akit a világra hozott így bánjon vele. Ash már sokszor elmondta, hogy ha neki lesz egy gyereke, foggal-körömmel küzdeni fog érte és nem hagyja soha cserben. Amióta velünk van sokat játszott Lux-al, míg Lou elhozta hozzánk, mert dolga volt és mindannyian mosolyogva néztük, ahogy játszik, beszélget a kislánnyal. Nagyon szereti a gyerekeket és ez fordítva is elmondható. Míg másnál sírnak, addig nála nevetgélnek és édesen gagyognak. Olyan kisugárzása van, hogy még a csöppségeket is ámulatba ejti vele.
Már egy jó ideje nem aludtam, mert a gondolataim felébresztettek, ezért volt időm csodálni a kezeim között alvó angyalt. Nem úgy alszik, mint más lányok, akiknek a haja égnek áll, hangosan szuszognak, össze-vissza mocorognak, hanem, mint egy aranyos kislány. Barna haj zuhataga lágyan omlik a hátára, arca nyugodtságot sugall, néha rózsaszín ajkai mosolyra húzódnak, kezei aranyosan foglalnak helyet pofija alatt és halkan veszi a levegőt. Néha éjszakánként észre veszem, hogy kezét felvezeti mellkasomra és közelebb bújik hozzám, amire egyből reagálok és én is közelebb bújok hozzá. Ha együtt alszunk lábaink rendszerint egymásba csavarodnak és jól eső érzés járja át a testem, ahogy puha talpa hozzá nyomódik az én lábfejemhez. Nem tudnék és nem is akarok nála tökéletesebb lányt magam mellett tudni, mert nekem csak is kizárólag ő kell. Őt akarom az oltárhoz vinni és örök hűséget fogadni neki, vele akarom a gyerekeinket felnevelni és vele együtt megöregedni és utolsó perceinkben is egymás kezét fogni. Lehet hülyeség, amiket gondolok, mivel össze-vissza még csak két hetet voltunk együtt, de ennyi idő bőven elég volt, hogy ezeket a dolgokat bátran kimerjem jelenteni. Mikor nem volt mellettem az életkedvem is elment, legszívesebben egész nap a szobámba ültem volna és azon gyötrődtem volna, hogy mit csináljak, mihez kezdjek, hogy megint magam mellett tudhassam. Mindig a telefonomat szorongattam és rendszerint a vele készült képeket néztem és reménykedtem, vártam a csodára. Féltem elé állni és megmondani neki a valós okot, amiért elhagytam és szórakoztam vele. Most is félek neki elmondani, de muszáj leszek, mert járok neki annyival, hogy tudjon erről az egész teketóriáról. Ha Pezz elfogadta volna, hogy nekem csak is ő kell és már másra nem tudok szerelmemként tekinteni csak rá, akkor már egy hónapja együtt lehetnénk minden gond nélkül. Nem tudom, hogy Edwards kisasszony tényleg elfogadta a tényt és lenyugodott vagy egy darabig eltűnik, majd megint romokba dönti az életünket. Nagyon remélem, hogy az első reszortom fog megvalósulni, mert ha tetszik neki, ha nem akkor is vele fogok maradni.

Tekintetem ismét szerelmem gyönyörű arcára veszettem és ámulattal néztem. Szempillái néha-néha megremegtek, pisze orrát megmozgatta és gyönyörű barna szemeit eltakarta a szemhéja. Egy hajszál az arcába csúszott, amit egyből el sepertem onnan és már elakartam venni a kezem, mikor hirtelen elkapta azt.
- Malik úr. -mosolyodott el még mindig csukott szemmel. - Ha folyton nézel, akkor nem nagyon fog menni az alvás. - nyitotta ki mondandója végén csillogó szemeit.
- Ezer bocsánat, de túlságosan szép vagy. - csúsztam lejjebb és nyomtam egy puszit langyos homlokára.
- Ne túlozz. - nevetett fel, majd rám nézett. - Jó reggelt.
- Neked is hercegnőm. - simítottam meg haját.
- Puszit már nem is kapok? - biggyesztette le ajkait.
Fel nevettem gyermekded cselekedetén, majd egyik kezemet arcára vezettem és lágy csókot nyomtam szájára. Szabad kezét felvezette a hajamba, amitől kirázott a hideg, majd onnan levándorolt egészen a tarkóm aljáig. Pizsama felsője felcsúszott, ezért kapva az alkalmon simogatni kezdtem csinos derekát. Az agyam kezdett elborulni és nehezemre esett kontrolálni magam. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, mind a ketten többet akartunk, de tudtuk, hogy nem most van ennek az ideje. Beletúrtam selymes hajába, élveztem a közelségét, de eltávolodtam tőle, mert féltem, hogy ténylegesen elkap a mámor és nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Íriszeit mélyen az enyémbe fúrta és tisztán látszott tekintetéből, hogy ő is azt érzi, amit én. Arca ki volt pirulva, ahogy az enyém is, mert éreztem, ahogy elöntött a melegség és a szobát csak a hangos szuszogásunk töltötte be. Mindkettőnkben elfojtott érzelmek kavarogtak, de nem mondtunk semmit csak néztük egymást. Aranyosan rám mosolygott, majd viszonozva gesztusát ismét magamhoz húztam és karjaim közé húztam.
- Zayn. - szólalt meg halkan.
- Igen?
- Akarlak. - mondta hasonló hangszínben, de mondandója végén cinikusan felnevetett és elbújtatta arcát pólómba.
- Nézz rám kicsim. - próbáltam felemelni fejét, de nem hagyta magát.
- Nem. - ellenkezett. - Vedd úgy, mint ha nem mondtam volna semmit.
- De nem akarom úgy venni. - mondtam, mire ellazította magát és feltudtam emelni a fejét.
Szemeit lesütötte, arca pírban úszott és mélyeket lélegzett.
- Nézz rám Ashley. - mosolyodtam el, mire rám emelte tekintetét. - Én is ugyan azt érzem, mint te, de ennek nem most van itt az ideje.
- Tudom. - sóhajtott. - Ekkora hülyeséget még életembe nem mondtam.
- Ez nem hülyeség te kis butus. - bújtam hozzá nevetve.
- Oké, váltsunk témát. - rázta meg a fejét. - Ma mikor mész Bradfordba?
- Dél előtt már elakarok indulni, mert sok idő, mire haza érek. - sóhajtottam egy nagyot. - Már megint itt kell hagyjalak.
- Igaz, de gondolj a családodra, a rajongókra és már nem is fog ez a dolog a fejedbe járni. - mosolygott rám szomorkásan és kezét arcomra tette.
- Te mindig a fejembe jársz drágám. - fogtam meg arcomon lévő kezét. - Minden percben. - pusziltam bele tenyerébe.
- Te is nekem. - kacsintott rám. - Főleg, mikor reggel felkelsz és alsó gatyában levánszorogsz a konyhába egy bögre kávéért. Az mindig előttem van. - nevetett.
- Te pedig fehérneműben vagy mindig előttem. A legszebb látvány a világon. - mondtam kacéran.
- Jól van elég. - bökött hasba kacagva. - Nem nekem van halacskás gatyám.
- Nem is. Honnan tudod? - meresztettem rá szemeimet.
- Amióta ismerlek nem egyszer volt már rajtad. Meg tudod a nadrágot fel szokás húzni, ha lecsúszik. - szállt ki az ágyból és az ablakhoz ment.
- Gonosz vagy. - ültem fel durcásan a takarók között.
- De így is szeretsz. - mosolygott rám angyalian, majd elhúzta a függönyt.
Hunyorogva néztünk egymásra, mert bántotta a szemünket a fény, mivel eddig sötét uralkodott a szobába. Én is kiszálltam az puha ágyból és a sport táskámhoz mentem, ami az egyik fotelba pihent. Előhalásztam belőle egy fekete farmert, fehér pólót, szürke pulóvert és a tisztálkodási cuccaimat, míg ő a ruhás szekrénybe kutakodott szintén ruhák után.
- Mehetek én előbb a fürdőbe? - kérdeztem meg tőle, majd a háta mögé mentem és nyomtam a nyakára egy puszit.
- Persze. - fordult meg és adott egy puszit az arcomra.
Be ballagtam a helységbe, de még mielőtt becsuktam volna az ajtót mosolyogva figyeltem, hogy szitkozódva próbál kiszedni egy felsőt a szekrényből. Fejemet rázva ténylegesen becsuktam a faszerkezetet és dolgaimat lepakolva a fürdőszoba szekrényre, kinyitottam a csapot a zuhanyzóba, betettem oda a tusfürdőm, samponom és a szivacsomat. Levettem magamról a pizsamának szolgáló pólót és alsógatyát, majd beálltam a meleg víz alá. Kirázott a hideg, ahogy a cseppek hozzáértek a bőrömhöz. Órákig álltam volna a meleg vízsugár alatt, de az idő úr és ha időben haza akarok érni, akkor haladnom kell. Kezembe vettem a kék szivacsot, majd nyomtam rá a tusfürdőből és szétkentem magamon a hideg anyagot. Testem minden szegletét megtisztítottam, hajat is mostam, majd kiszálltam a párával teli kabinból. A hűvös levegő megcsapott, ezért gyorsan magamra tekertem a törölközőt, amit még Ashley adott múlt este fürdés előtt. Alaposan megtöröltem tagjaimat, majd a ruhaanyagot csípőm köré tekertem. Egy kisebb törölközővel megdörzsöltem víztől ázott hajamat, majd kezembe vettem a haj szárítót és elkezdtem szárazzá varázsolni fekete haj koronám, mivel ha vizes olyan vagyok, mint egy ázott kutya. Nem totojáztam sokáig az öltözködéssel és a zselével, csak egy keveset kentem a hajamra, csak hogy még is álljon valahogy. A nedves textil darabokat kiterítettem a szárítóra, ami a falon függött, majd kiléptem a fürdőből. Már Ashley is fel volt öltözve, haját kisebb kontyba fogta össze, csinos lábait egy fekete melegítő nadrág fedte és felsőtestét egy fehér pulóverral takarta el. A falon díszelgő tükör előtt csinosította magát és egy kevéske parfümöt fújt a nyakára. Az ágy már rendbe volt rakva a ruháim szépen sorakoztak a táskám mellett. Észre vette, hogy figyelem, ezért megfordult és kedves mosolyt villantott rám.
- Te nem fürdesz le? - kérdeztem és a dolgaimat belehajítottam a fotelba.
- Nem. - rántotta meg vállát. - Egész nap itthon leszek, szóval felesleges.
- Nem akarok elmenni innen. - ültem le a szépen összehajtott takaróra és mutattam neki, hogy üljön az ölembe.
- Pedig muszáj. - teljesítette kérésem és helyet foglalt combjaimon. - Anyukádék is örülni fognak, hogy karácsonykor velük lehetsz, főleg a lányok. - mosolyodott el.
- Tudom, de téged akkor sem akarlak itt hagyni.
- Akkor csomagolj bele a táskádba és megyek veled. - mutatott nevetve a fotelban pihenő tárgyra.
- Nem is olyan rossz ötlet. - kaptam fel és elindultam vele az előbb említett dolog felé.
- Csak vicceltem. - nevetett. - Nem is férek bele.
- De hogy nem. - ültettem rá a már így is kilapított pakkra.
- Max a fenekem. - nevetett még jobban, mire belőlem is kitört a jókedv.
- Látod ezért akarok mindig veled lenni. - guggoltam le elé és kezeimet ráhelyeztem formás combjaira.
- Miért is? - húzta fel egyik szemöldökét somolyogva.
- Mert ha veled vagyok, akkor jól érzem magam és minden rosszat kitudok zárni. - simítottam meg arcát.
- Szeretlek tudod? - döntötte homlokát az enyémhez.
- Én is téged. - mosolyodtam el és nyomtam hívogató ajkaira egy csókot.
Amint hozzáért ajkam a puha bőr felülethez a fejem egyből megszédült és többet akartam egy csóknál. A hajába nem tudtam belevezetni ujjaimat, mert fel volt kötve, ezért tarkójánál fogva húzta még közelebb magamhoz. Egyik keze mellkasomat simogatta, míg a másik hajamba kalandozott fel. Érezhetően megremegtem, ahogy ujj begyei érintkeztek fejbőrömmel. Mind két kezemet csípőjére helyeztem, de nem bírtam ki, hogy ne nyúljak puha bőréhez, ezért vastag pulóvere alá csúsztattam mancsaimat és óvatosan simogattam a hátát. Ajkaink lassú, majd gyors ütemet diktáltak, én pedig alig bírtam ellen állni és majd nem kezeim közé kaptam és az ágyhoz vittem. Szájától elváltam és nyakát kezdtem puha csókokkal behinteni, mire libabőrös lett és apró kezeit hátamra helyezve simogatni kezdte azt. Egyre lejjebb haladtam, az agyamat elöntötték az érzelmek és alig bírtam nem megtenni azt, amit most még nem kéne.
- Zayn. - mondta halkan.
Egy kicsit elhátráltam tőle és figyeltem arca minden szegletét. Ő is akarta, ahogy én is, szemei bőszen csillogtak és szája sarkában kis mosoly bujkált. Más időpontban és helyen, minden bizonnyal megtettem volna, de még is csak az apja házában vagyunk és ráadásul biztosan már fent vannak. Akarom minden porcikáját és azt is akarom, hogy ténylegesen az enyém legyen, de még várat magára a dolog egy kicsit.
- Tudom. - sóhajtottam egy nagyot és álló helyzetbe tornáztam magam. - Mennyi az idő?
- Fél 10. - mutatott a falon kattogó órára.
- Lassan indulnom kell. - fogtam meg kezét és felállítottam magammal szembe.
- Értem. - biggyesztette le száját és megfordulva pakolni kezdte a dolgaimat a sport táskába.
- Haragszol? - bújtam hozzá hátulról.
- Ne hülyéskedj már Zayn Malik. - nevette el magát. - Olyanokat tudsz kérdezni. Persze, hogy nem. Tudom, hogy számít rád a családod, a srácok és a rajongóitok is.
- Csak bár nem ilyen áron, hogy ne lássalak hónapokig. - húztam magamhoz.
- Nem hónapokig, hanem csak egy hónapig. - mormolta a pulcsimba. - Januárba úgy is megyek egy koncertetekre és találkozunk.
- Az még sok idő. - pusziltam bele hajába.
- Jaj te nagy melák. - puszilta meg az orrom. - Hamar eltelik az a kis idő.
Egymást öleltük és hallgattuk a másik levegő vételét, mikor kopogást hallottunk az ajtó felől.
- Gyere. - szólt ki Ash és egy kicsit eltávolodtunk egymástól.
- Jó reggelt fiatalság. - találtuk szembe magunkat Alex mosolygós arcával.
- Neked is apu. - mosolyodott Ashley és oda ment hozzá, majd nyomott az arcára egy puszit.
- Jó reggelt Alex. - mosolyogtam rá az előttem álló férfira.
- Gyertek reggelizni. - nyitotta ki jobban az ajtót és előre ment.
- Egyúttal leviszem a táskámat is, mert reggeli után már megyek. - vettem fel a tatyómat, majd kimentünk a szobából mind a ketten.
Megfogtuk egymás kezét és lassan ballagtunk le a lépcsőn. Nem nagyon akaródzott elmenni úgy, hogy nem jöhet velem, de igaza van, hogy muszáj elmennem a családomhoz. Ők is nagyon hiányoznak és legalább karácsonykor is velük lehetek, még ha nem is sok ideig.
Letettem a holmimat a kanapéra és bementünk a konyhába, ahonnan finom illatok kúsztak ki.
- Jó reggelt Emma. - köszönt neki egyből barátnőm, aki egy nagy tányér palacsintát tett le az asztalra.
- Jó reggelt. - mosolygott ránk kedvesen, majd mind a kettőnk arcára nyomott egy-egy puszit. - Hogy aludtatok?
- Jól. - mondtuk egyszerre Ash-el.
- Látom nagyon egy hullámhosszon vagytok. - nevetett fel.
Erre nem mondtunk semmit csak egy váll rándítással tudtuk le, majd helyet foglaltunk az asztalnál és mind a négyen hozzákezdtünk a reggelihez. Ahogyan tegnap este, ma is jót beszélgettem, nevettem a felnőttekkel evés közben, de Ashley nem nagyon szólt bele a dolgokba, csak piszkálta a tányérján lévő palacsintáját és hallgatott, mint a sír. Alex és Emma hirtelen felpattantak az asztaltól és kapva az alkalmon rákérdeztem barátnőmre, miért ilyen szontyoli.
- Mi a baj? - fogtam meg kezét.
- Semmi. - erőltetett egy mosolyt arcára, amit persze nem hittem el neki.
- Ismerlek már annyira, hogy tudja, ha van valami gond. - simogattam meg arcát, mire rám nézett.
- Tudod, nem nagyon szeretek búcsúzkodni, azt meg végképp nem, hogy megint nem foglak látni csak skype-on. - sóhajtott egy nagyot. - Tudom, nem rég mondtam, hogy várnak rád a rajongók meg mindenki, de nagyon nehéz így.
- Nekem is, de kifogjuk bírni, figyeld meg. - mosolyogtam rá halványan. - Biztos vagyok benne, hogy van olyan erős a szerelmünk, hogy kibírjuk egy kis ideig egymás nélkül.
- Az a baj, hogy nem kis időről beszélünk. - emelte fel maga tehetetlenül kezeit.
- Az idő nem számít csak az, hogy mindent kibírunk együtt. - húztam magamhoz.
Akárcsak egy kiscica hozzám bújt és megfogta kicsi kezeivel az enyémet. Az ajtó hirtelen kicsapódott és Emma-ék jöttek be rajta egy nagy ajándék dobozt szorongatva.
- Gyere közelebb kicsim. - intett Ash-nek apja, mire felállt és odament hozzájuk. - Boldog karácsonyt. - mondták egyszerre egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Köszönöm. - viszonozta gesztusukat és átvette tőlük az ajándékot.
Óvatosan lehámozta róla a csomagolást, majd levette a tetejét és egy pillanatra megállt a mozgással.
- Mi van benne? - kérdeztem kíváncsian.
- Gyere ide és meglátod. - nevette el magát, de szemeit egy pillanatra se vette le az előtte lévő ajándékáról.
Felálltam a székről és oda léptem hozzájuk és meglátta, hogy egy gyönyörű, lila ruha pihen benne. Kiemelte és ámuldozva nézte a ruhadarabot. Hatalmas mosoly ékeskedett arcán és forgatni kezdte kezei között.
- Mesés. - nézett apjára és Em-re. - Köszönöm szépen. - tette vissza óvatosan a helyére és megölelgette őket.
- Nagyon szívesen angyalom, örülünk, hogy tetszik. - vonta szorosan mellkasára Alex.
- Remélem szereted a lilát. - ölelte meg nevelő anyja is és nyomott egy puszit a homlokára.
- A kedvenc színem. - távolodott el tőle.
- De van ott még valami. - somolygott apja és a dobozra bökött.
Csodálkozva lépett vissza a papír tárgyhoz és keresni kezdte az észre nem vett ajándékot. A ruhát kivette és az egyik székre helyezte, majd kiemelt az aljáról két papír lapot.
- Ez micsoda? - nézett csodálkozva az előtt álló személyekre.
- Két repülő jegy Mallorca-ra, neked és Zayn-ek. Gondoltuk vele szívesebben mész nyaralni, mint velünk. - nevette el magát Emma.
- Ez butaság, de köszönjük szépen. - lépett hozzám és féloldalasan átölelt.
- Valószínűleg csak a turné végén tudunk elmenni, de köszönjük. - mosolyogtam rájuk.
- Mindenre gondoltunk. - kacsintott egyet Alex. - A jegyet bármikor használhatjátok, nincsen megszabva az idő.
- Ha már ajándékozunk, akkor nekem is van számotokra egy kis meglepetésem. - mondta vidáman barátnőm Alex-éknak és az ajtó felé indult. - Mindjárt jövök. - lépett ki a konyhából.
- Öröm nézni, hogy milyen boldog. - utalt Emma kijelentésével Ashley-re. - Te miattad ilyen. - bökte meg mosolyogva vállamat.
- Minden erőmmel azon vagyok, hogy ez így is maradjon. - ültünk le mind a hárman az asztalhoz. - Az hittem, hogy majd neheztelni fogtok rám, amiért nem rég megbántottam.
- Az igaz, hogy nem repestem az örömtől, mikor sírva hívott fel a történtek miatt, de látom rajtad, hogy nagyon szereted és ez a lényeg. - szorította meg barátságosan vállamat Alex.
- Nem azért hagytam el, mert így akartam, hanem, mert Perrie a volt barátnőm megfenyegetted azzal a címszóval, hogy ha nem leszek ismét vele, akkor bántani fogja Ash-t. Ezt nem akartam, ezért bele mentem a játékába, pedig a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Tényleg Ashley-t szeretem és mást nem is fogok. - mosolyodtam el.
- Aranyosak vagytok együtt és nagyon sok mindenben hasonlíttatok. Tegnap este, ahogy beszélgettünk, egyből feltűnt. - mondta Emma.
- A srácok is mindig ezt mondják. Egyszer azt, hogy én vagyok olyan, mint ő csak fiúba vagy ő olyan, mint én csak lányba. - nevettem fel.
- Igazuk van. - mosolygott tovább Em.
- Ezt eddig nekem miért nem bírtad elmondani? - hallottuk meg Ash hangját és egyből az ajtó felé kaptuk a fejünket.
- Micsodát? - kérdeztem vissza.
- Hogy Perrie megfenyegetett. - sóhajtott egy nagyot. - Egész végig azt hittem, hogy velem van a baj és már nem szeretsz. Folytonosan azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el.
- Mert féltem elmondani neked. - álltam fel és odamentem hozzá. - Elakartam, de egy kicsit később.
- Ezt egyből el kellett volna mondanod Zayn. Nem lett volna a veszekedés meg semmi, ha nem titkolod el.
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Akkor most mi lesz?
- Mi lenne te butus? - nevetett fel. - Ez a tény nem változtat semmin. Ugyan úgy szeretlek.
- Akkor jó. - könnyebbültem meg és magamhoz húztam egy ölelésre.
Egy pillanatra kilépett az ajtón, majd két dobozzal a kezében jött vissza. Mosolyogva lépett oda a többiekhez és átadta nekik az ajándékokat.
- Boldog karácsonyt. - ölelte meg őket.
- Köszönjük. - mondták egyszerre.
- Aha, és még mi vagyunk egy hullámhosszon. - nevettem fel.
- Jól van na. - legyintett egyet Emma, szintén nevetve.
Akárcsak a gyerekek, izgatottan bontották ki a csomagokat és kérdezgették egymástól, hogy melyikőjük mit kapott.
Alex egy bőr övet, két pólót és egy nagy üveges parfümöt, Emma szettben nyakláncot, karkötőt, fülbevalót és egy lovas képet kapott, mivel imádja a lovakat. Láthatóan nagyon örültek az ajándékoknak, mert össze-vissza ölelgették Ashley-t, aki alig bírt megállni a lábán. 

                                ~.~.~.~                                                                                                        

Az ajándékok átadása után nem sokat maradtam Ashley-éknél, mert a vonat, amivel haza akartam menni hamarosan indult. Barátnőm felajánlotta, hogy kivisz az állomásra, ezért hamar odaértünk. Kiszálltunk a kocsiból  és míg én a táskámat kivettem a csomagtartóból, addig ő figyelte minden mozdulatomat. Út közben nem sokat beszélgettünk, ő az utat, én meg a várost figyeltem. Én se szeretek búcsúzkodni, főleg tőle nem, de ha akarok, ha nem, akkor is el kell indulnom. Lehajtottam az ajtót, majd táskámat a földre dobva, oda léptem hozzá. Nem mondtunk semmit csak szorosan egymáshoz bújtunk és vártuk, hogy kettőnk közül valaki megszólaljon. Nem erősségem az ilyen dolog és azt se tudtam, hogy kezdjek hozzá a mondandómhoz, de szerencsémre ő szólalt meg előbb.
- Vigyázz magadra nagyon, oké? - emelte rám szomorú szemeit.
- Rendben, te is. - nyomtam egy puszit homlokára. - Nem nagyon tudom, hogy mit mondjak, de azt igen, hogy nagyon szeretlek.
- Én is téged. - hajtotta le fejét és mély levegőt vett. - Már most hiányzol. - rugdosta lábával a betonon lévő köveket.
- Minden nap hívlak, amikor csak tudlak. - emeltem fel fejét és szembe találtam magam könnyes íriszeivel. - Ne sírj kicsim. - töröltem le könnyeit.
- Nem fogok. - erőltetett egy mosolyt magára. - Csak az a baj, ha nem vagy velem, akkor minden másabb. Lehet önzőség, de az lenne a jó, ha mindig magam mellett tudhatnálak. 
- Nem az, mert én is azt szeretném, ha veled lehetnék minden percben és akkor csinálhatnám ezt, amikor akarom. - nyomtam egy csókot ajkaira, mire elmosolyogta magát. - Ne sírj miattam.
- Ne kérj ilyen hülyeségre. - ráncolta össze homlokát, mire elnevettem magam. - A barátom vagy és ha nem látlak hónapokig, jó hogy sírok, mivel hiányzol.
- Nekem is nagyon fogsz hiányozni, de akkor se sírj. - helyeztem kezemet arcára.
- Miért vagy ilyen makacs? - forgatta meg szemeit nevetve.
- Nem is tudom. - illegtem-billegtem előtte, mint egy idióta és ettől még jobban nevetett.
- Jól van mókamiki, haladj a vonathoz, mert lefogod késni. - bökött a bejárat felé. - Puszilom az egész Malik családot és ha haza értél feltétlen hívjál fel.
- Rendben hercegnőm. - mosolygtam rá. - A barátnőm is vagy és egyben az anyám is.
- Igen, mert túl szelekótya vagy. - húzta meg játékosan a fülem. - Nagyon szeretlek. - bújt hozzám és kezeivel átölelte a derekam.
- Én is téged. - emeltem fel kezeivel fejét és nyomta szájára egy hosszabb csókot. - Amint haza értem hívlak. - távolodtam el tőle és felvettem a földről a sport táskám.
- Rendben. - mosolyodott el. - Jó legyél.
- Én mindig az vagyok. - kacsintottam egyet. - Szia kicsim.
- Szia. - integetett aranyosan, egészen addig, amíg be nem léptem az állomás bejáratán.
Figyeltem, ahogy beszáll a kocsiba, majd elmegy és csak utána mentem, ahhoz a vonathoz, ami elvisz Londonba, onnan meg egy másik szülő városomba Brafordba.
Soha senkit nem szerettem úgy, mint most őt. Gyönyörű, kedves, a mosolyával kábít, a kisugárzása olyan, amilyen senkinek nincsen és egy kivételes, hibátlan lányt tudhatok a magaménak. Aranyos viselkedésével minden alkalommal elvarázsol és ahogy neki is mondtam, mikor vele vagyok nem érdekel semmi és senki csak ő. Elfelejteti velem a gondjaimat, ha szomorú vagyok felvidít, mindenben támogat és a legfontosabb, hogy szeret. Áldom az eszem, amiért akkor odamentem hozzá a szállodában segíteni és megtudtam, hogy nincsen háza csak akkor utazott Londonba. Ha nem teszem meg azt a cselekedetemet, hogy felajánljam neki a házunkat szállásként, akkor lehet soha az életben nem láttam volna többet és most nem mondhatnám el róla, hogy a szerelmem. A rajongóink, a srácok, Danielle, Eleanor, mindenki imádja egytől-egyig. A lányok első látásra megszerették és mindenhova az az első, hogy hívják és a szabd idejük nagy részét vele akarják tölteni. A srácok imádnak vele beszélgetni, hülyéskedni, mert mindenre vevő. Nem az a hisztis, nyávogós féle lány, hanem inkább hülyülős, életvidám. Mindenben segít, akinek csak tud csak az a baj, hogy sokan ezt nem viszonozzák neki. Perrie-t se értem a viselkedése miatt, mivel semmi joga nem volt, ahhoz hogy egyből neki essen és kérdőre vonja. Biztos vagyok benne, ha ő is megtudná, hogy milyen kedves lány, más lenne róla a véleménye és a barátnője akarna lenni. 


                                                                      **Ashley Roberts**

Ez az egy nap -még annyi se- egyáltalán nem volt elég, hogy Zayn-el legyek. Rettentően örültem, hogy képes volt eljönni hozzám Párizsba és a háta mögött tudni sok óra hossza utazást. Végre újra megölelhettem, formás ajkaira csókot nyomhattam és ha nem is sok időt, de vele lehettem. Az elejétől kezdve tudtam, hogy ha vele akarok lenni, akkor sok mindent ki kell bírnia a kapcsolatunknak.  Tudtam, hogy mi a kötelessége, az utazások, turnék, díj átadók és még rengeteg dolog, amiért keveset lehetünk együtt. Vállaltam ezt a dolgot, mert benne megtaláltam azt a személyt, akit mindig is kerestem. Figyelmesség, hűség, hatalmas szeretet, egyszóval minden meg van benne. Kivételes fiú és még a mai napig se tudtam felfogni, hogy az én barátom és sok millió lány közül engem választott. Mikor visszament Pezz-hez, azt hittem, rájött, hogy mellé egy híres személy való, akit rajongók ezrei támogatnak, mint a szőke hajú leányzót. Biztosra vettem, hogy engem egy senkinek tart és csak egy hétre kellettem neki, de nem így lett. Ténylegesen engem választott és nem érdekli, ha híres vagyok vagy nem. Elmondása szerint én vagyok a mindene és nagyon szeret, ahogy én is őt. Eddig akikkel együtt voltam, csak kihasználtak, másra nem voltam nekik jó csak, hogy ágyba bújjak velük és ebből elegem lett. Elkezdtem kerülni a fiúk társaságát, -kivéve Jason-ét- és még a szerelem gondolata se fordult meg a fejembe. Előtte sokat jártam bulizna, de ahogy kiismertem a fiúkat azt is kerültem és csak néhanapján léptem be egy disco ajtaján. Inkább a barátaimmal töltöttem az időt, nyáron sokszor elmentünk nyaralni tengerpartokra és élveztük az életet. Az udvarunkon sátoroztuk, pille cukrot sütöttünk, jókat nevettünk és szerelmi kapcsolat nélkül is megvoltam, de ahogy a szállodában megismertem a One Direction egyik szívtipróját, minden megváltozott. Egy szem pillantás alatt a bizalmamba fogadtam, olyan dolgokat mondtam el neki, amiket csak Dina-éknak mondtam el és amilyen hamar megbarátkoztunk, olyan hamar bele is szerettem. Lenyűgözött a laza stílusával, a kedves, megértő beszédével és az egész lénye. A pillantásaival zavarba hoz, a mosolya egyszerűen lehengerlő és mikor nevet, nekem is nevetnem kell, mert olyan aranyos és "fertőző" nevetése van. Az orrát felhúzza, a szemei csillognak és olyan akárcsak egy kisfiú. Benne olyan dolgokat fedeztem fel, amiket fiúban még soha. Mikor hatalmas, barna szemeibe belenézek olyan, akár egy csoki örvénybe keverednék, az érintéseitől kiráz a hideg és a szavai a szívemig hatolnak. Tapintatos, megértő, nyugodt, kedves és még sok-sok olyan tulajdonság megtalálható benne, ami a legtöbb fiúba nincs meg, de benne igen és ez egyből megfogott. Tekintettel voltam arra, hogy barátnője van és próbáltam minél távolabb kerülni tőle minden féle képen és csak jó baráti viszonyt ápolni vele, de nem ment. Egyikünk se ment és egyik napról a másikra csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Egy kicsit zavart, hogy barátnője van, mi meg többet érzünk egymás iránt, mint szimpla barátság, de mikor megtudtam, hogy szakítottak Perrie-vel, megnyugodtam és nem elleneztem a kettőnk közti viszonyt. 
Perrie az elejétől fogva utál engem, de nem tudom, hogy miért. Zayn-el úgy jöttem össze, hogy már nem volt köztük semmi és semmi oka nem volt arra, hogy emiatt utáljon. Egyszer megbeszéltem vele a dolgokat, de nem mentem vele sokra, mert még jobban megutált és még gonoszabb terveket kezdett szövögetni, hogy szét tudjon minket szedni. Töretlenül azt állította, hogy szerelmes Zayn-be és nem akarja elveszíteni, de ha én tényleges ezt érzem egy személy iránt, akkor nem fenyegetem meg. El kellett volna fogadni, hogy Zayn mást szeret és beletörődni, hogy vége a kapcsolatuknak. Híres lány és rengetek fiú vagy sztár örülne annak, ha ő lenne a barátnőjük. Mikor Zayn visszament hozzá, elfogadtam, hogy őt szereti közbe ez nem is volt igaz. A Malik fiú végig engem szeretett csak ő tett arról, hogy semmilyen úton fogva ne lehessünk együtt. Szerencsére ez a dolog is megoldódott és egy tökéletes fiút tudhatok magam mellett, Zayn személyében.
Ahogy elköszöntem barátomtól, nem menetem haza, hanem elmentem szét nézni a városba. A kocsiba jó meleg volt, mert ment a fűtés és a kiskutyám társaságát is élvezhettem. Elhoztam magammal, mert elszeretnék menni egy parkba, amit már régóta be akartam járni csak nem volt időm és neki is biztos tetszene. Jókat futkározhat, amit biztos nem fog ellenezni, mert még kölyök és lét eleme a mozgás. Az anyós ülésen pihent mellettem és aranyosan bámészkodott. Aranyos buksiját megsimítottam és élveztem, hogy puha szőre kicsúszik ujjaim közül. Farkát szüntelenül csóválta, ami kifejezetten tetszett. Imádom az állatokat, főleg a kutyusokat. Sok-sok évig volt egy Molly nevű vizslám, akit szintén nagyon szerettem, de egy betegségben elpusztult. 4 éves koromba kaptam és 18 éves koromig hű társam volt. Hiányzott már egy állat, aki mindig mellettem van és még ha nem is tud beszélni, de jó hogy van nekem, emiatt is örültem annyira ennek a játékos kis szőrgombócnak.
Már több, mint egy órája járhattam Párizs utcáit, ezért befordultam a parkhoz vezető útra. Mikor odaértem, kerestem egy szabad helyet és leparkoltam. Leállítottam a kocsit, zsebembe csúsztattam a telefonomat, majd kiszállt. Roy oldalához siettem és ráadtam a pórázt, amit nyugodtan tűrt, hogy megigazítsak. Fürge mozdulattal leugrott a helyéről, majd ugatni kezdett, hogy haladjunk. Fel nevettem játékos viselkedésén, majd bezártam a kocsit, a kulcsot meg nadrágom zsebébe rejtettem. Leguggoltam házi kedvencem elé, mire egyből megnyalta az arcom és hangos ugatásba kezdett.
- Nyugalom apróság. - emelkedtem fel és ma már sokadjára megsimogattam buksiját.
Aranyosan baktatott mellettem, szaglászott és élvezte, hogy kint lehet a szabadba. A parkba nem voltak sokan, ezért lecsatoltam róla a pórázt és hagytam egy kicsit futkosni. Nevetve figyeltem, ahogy a hóban hemperedett, kicsi termetével próbált elhúzni egy nagy ágat, ami nem nagyon ment neki és morgott meg ugatott mérgében. Csizmámmal én is tapostam a havat és nyomott hagytam magam után, miközben én is nézelődtem és hallgattam a csendet. Kellett egy kis nyugalom, mert apa és Emma nagyon szeretnek beszélni és ha velük vagyok mindig felhoznak egy témát, amiről órákat tudnak beszélni. Nagyon szeretem őket és imádom a sztorijaikat hallgatni, de néha egy kis csend is kell. Szememmel követtem Roy-t és figyeltem, ahogy játszik, mikor megcsörrent a telefonom. Vastag kabátom miatt nehezen kerestem ki a zsebemből és mikor sikerült, megláttam, hogy idegen számon keresnek. 
- Igen tessék? Ashley Roberts. - szóltam bele.
- Szia, én meg Perrie vagyok. - hallottam meg keresőm nevét, amin enyhén szólva meglepődtem.
- Miért keresel? - kérdeztem meg tőle normál hangszínben. Nem bunkóztam vele, mert az nem az én szerepem.
- Bocsánatot szeretnék tőled kérni mindenért. - hallatott halk hangot.
- Mi?! - emeltem magasba a hangom.
- Jól hallottad, bocsánatot szeretnék kérni. Ocsmányul viselkedtem veled is meg Zayn-el is és nagyon röstellem. Valójába nem ilyen vagyok csak elkapott a féltékenység. Nem bírtam felfogni, hogy Zayn téged szeret, de most már megértettem. Ti ketten rettentően összeilletek és többet nem szólok bele az életetekbe. Veled is úgy viselkedtem, mint egy kígyó, pedig meg sem érdemelted. - sóhajtott egy nagyot. - Meg tudsz bocsájtani?
- Ha ez nem szín játék, mint a múltkori, akkor igen.  
- Persze, hogy nem az. Jóba szeretnék veled lenni és ha lehet jó baráti viszonyt ápolni. - hadarta gyorsan. - Zayn-től már bocsánatot kértem nem rég, de ő nem nagyon akarta elfogadni.
- Ő nem, de én elfogadom. - mosolyodtam el. - Tudom, hogy te kedves és aranyos lány vagy és nem ilyen... - nem bírtam befejezni, mert közbe szólt.
- Undorító dög. - nevette el magát cinikusan.
- Nem azt akartam mondani, hanem, hogy gonosz. - nevettem fel. - Sokszor láttalak a neten meg a TV-ben és látszott rajtad, hogy nem ilyen vagy.
- Köszönöm Ashley és még egyszer sajnálom. - fújta ki a levegőt hallhatóan. - Jövő héten nem lenne kedved találkozni egy kávézóban? - vidult fel a hangja.
- De lenne. - beszéltem én is hasonló hangszínben. - Melyik nap és mikor?
- Mondjuk csütörtökön 2-kor? - gondolkodott el. - Érted megyek.
- Rendben. Akkor majd találkozunk, szia Perrie. - köszöntem el tőle.
- Szia Ashley. - köszönt ő is, majd bontottuk a vonalat.
Nagyon meglepődtem, hogy bocsánatot kért és most érződött a hangján, hogy komolyan gondolja és nem volt szívem elutasítani a bocsánat kérését. A YouTube-on már sokszor láttam róla és a bandájáról videót és feltűnően látszódott rajta, hogy mennyire kedves. Ahogy a rajongóival beszélgetett és aláírta nekik a posztereket, újságokat mosolyognom kellett. Soha senkire nem tudok sokáig haragudni, ami sokszor elég rossz. Nem egyszer volt olyan, hogy olyannak bocsájtottam meg, akinek nem kellett volna és utána jött a gond csőstül. Ahogy most meghallottam a kedves hangját, rájöttem, hogy biztos nem olyan rossz, amilyennek kimutatta magát előttem. Sokan mondják, hogy a féltékenység nagy úr és rettentően megváltoztatja az embereket. Ő is bele esett ebbe a csapdába, bár nehezen, de kitudott jutni. Nagyon remélem, hogy tényleg jóba leszünk és egy új barátnőre találhatok az ő személyében. A találkozásra meg nagyon kíváncsi leszek, mert baráti alapon még soha nem találkoztuk, de bízok benne, hogy minden rendben lesz.