2.rész A találkozás

Sziasztok Drágák! Bocsánat hogy ilyen soká jövök a 2. résszel,de nyaralni voltam és ott sajnos nem tudtam írni! :// Köszönöm a 99 oldal megjelenítést és az 1 feliratkozót! :)) Remélem tetszeni fog ez a rész is! ;) Jó olvasást!
                 
                             Puszi: Fanny
 

                           **Ashley Roberts**

Mindig is olyan lány voltam,aki könnyen alkalmazkodott az új dolgokhoz. Egyedül egy dolog van az életemben,amivel nem tudok a mai napig sem megbarátkozni,az pedig,hogy a szüleim nincsenek velem. De ki is tudna azzal a ténnyel megbarátkozni,hogy a szülei nem törődnek vele? Senki! Azért is költözök Londonban,hogy az új környezet,más emberek és a teljesen új dolgok elfelejtessék velem a rosszat. Örülök,hogy végre eljöhettem New Yorkból és abban a városban élhetem tovább az életem,ahol mindig is akartam. Kíváncsi vagyok,hogy milyen lesz Londonban az életem. Rossz vagy jó? Majd meglátjuk! Azt is eldöntöttem,hogy dolgozni szeretnék valamit és nem csak otthon ülni. Szeretnék új embereket megismerni,szórakozni,kikapcsolódni. Már alig várom,hogy Dina és Jason is Londonba jöjjenek és elmenjünk egy jót bulizni,mert velük aztán lehet! Főleg Jason-al,mert hát néha túlzásba viszi az ivászatot,ezáltal unatkozni sem lehet mellette. Dina alapvetően egy nagyon nyugodt és csendes lány,de ha buliról van szó,szinte megőrül! Elég jól ellehettem a gondolat világomba (ahogy,Di mondaná),mert azt vettem észre,hogy az emberek állnak fel a helyeikről. Betettem a telefonomat és a fül hallgatómat a táskámba és én is felálltam. Ahogy leszálltam a gépről oda mentem a futó szalaghoz,ahol a repülőről lejuttatott poggyászokat lehet magunkhoz venni. Elég sokat kellett várnom,mire a sok bőrönd közül megtaláltam az sajátjaimat. Kimentem a repülőtér épületéből és utána megálltam egy helyben,mert nem tudom most mihez kezdjek. Az út szélén álltam,mikor megállt mellettem egy taxi. A kocsiból egy kedvesen mosolygó,idősebb férfi szált ki.
-Jó napot Kisasszony! Merre vihetem magát?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot! Az igazat megvallva magam sem tudom. Most vagyok itt először Londonban és nem tudom mi merre van.-vázoltam fel neki a helyzetet.
-Ne aggódjon,majd én segítek magának! Tudok egy  nagyon jó szállodát a városban,elviszem oda magát. Ott addig maradhat ameddig akar.-mondta miközben betette a bőröndjeimet a csomagtartóba.
-Köszönöm,hogy segít nekem!-mosolyogtam rá hálásan.
-Ugyan,semmiség! Szívesen segítek másoknak!-legyintett egyet,majd beszállt a volán mögé. Én is elfoglaltam a helyemet a hátsó ülésen,majd elindultunk. Ez a város teljesen más,mint New York. Itt az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek,New Yorkban inkább ellenségesek egymással. Na jó van köztük azért kivétel! A taxis férfi is simán ott hagyhatott volna egyedül,de nem tette inkább egyből segített és,ezért rettentő hálás vagyok neki,mert nem tudom a segítsége nélkül mit kezdtem volna. Kifelé bámultam az ablakon és álmélkodva néztem a várost. Úgy belemerültem a bámészkodásba észre se vettem,hogy megérkeztünk a szállodához. 
-Megérkeztünk a szállodához Kisasszony!-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Kivette a csomagtartóból a csomagjaimat,majd segített oda vinni egészen a szálloda ajtajáig.
-Mennyi lesz a fuvar Uram?-kérdetem meg tőle.
-10 font lesz.-mosolygott rám. Oda adtam neki a pénz és még egyszer megköszöntem a segítségét. A szálloda kívülről is nagyon szép volt,de belülről annál is szebb. Márvány kő borította a padlót,minden fele szebbnél-szebb virágok,a falak fehér és bézs színűek voltak,ülő helyek több helyen is,a plafonon hatalmas csillárok díszelegtek. Nagyon szép és elegáns szállodába hozott a taxis férfi nem mondom! A recepciós pult felé vettem az irányt,hogy foglaljak magamnak egy szobát. Ahogy oda értem a pult mögött megláttam egy szőke hajú lányt szorgosan gépelni valamit. Amikor ő is meglátott engem abba hagyta amit csinált és rám szegezte tekintetét. 
-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Jó napot! Egy szobát szeretnék foglalni Ashley Roberts névre.-mondtam neki én is mosolyogva. 
-Rendben. Egy pillanat türelmet kérek.
-Csak nyugodtan van időm.
Amíg a lány kereste nekem a szobát,addig elnézelődtem. Ez a hely biztos elég előkelő lehet,mert öltönyös férfiak és elegánsan felöltözött nők flangálnak az aulában. Nekem teljesen mind egy a szoba ára az a lényeg tudjak hol lenni,amíg nem találok magamnak saját házat. Dina és Jason is teljesen ki mentek a fejemből. Megígértem nekik,ha ide értem Londonba,akkor felhívom őket. Biztos aggódnak értem,ahogy Di-t ismerem elég aggódós típus. Ha felmentem a szobámba az lesz az első,hogy felhívom őket!
-Meg is van!-olyan hirtelen kiáltott fel,hogy majd nem szív görcsöt kaptam úgy meg ijedtem,de nem mutattam ki előtte. 
-A 243-as szoba lesz a magáé. Remélem mindennel meglesz elégedve és nem lesz semmire panasza!-mondta miközben ide adta a kulcsokat.
-Köszönöm! Abban biztos vagyok,hogy minden elfogja nyerni a tetszésem!-mosolyogtam rá.
Megfogtam a bőröndjeimet és elindultam a lift felé. Már majd nem oda értem,mikor hirtelen valaki kivette a kezemből az egyik csomagom. Oldalra néztem és ott jött mellettem egy kapucnis,szemüveges ember. Az megjelenéséből lehetett látni,hogy biztos nem nő. Nem mondott semmit csak jött tovább mellettem,ezért megálltam,hogy megkérdezzem mit szeretne tőlem. Ahogy én megálltam ő is megállt.
-Elnézést,de elmondaná,hogy mit szeretne tőlem,mert elvette az egyik bőröndöm és jön utánam de nem mond semmit!-mondtam neki meglepetten.
-Ne haragudj nem akartam pofátlan lenni csak segíteni szerettem volna,mert láttam,hogy sok cuccod van.-kezdett el mentegetőzni.
-Nem haragszom csak meglepődtem,és köszönöm,hogy segítesz.-mosolyogtam rá.
Oda értünk a lifthez az idegen fiú megnyomta gombot. Amíg vártunk a liftre nem beszéltünk egymással semmit csak néztünk magunk elé, vagy is én igen,de a fiú nem tudom hova nézett,mert nem láttam a szemét,mivel szemüveget viselt. Eléggé érdekes,hogy így be van öltözve kapucni,szemüveg az ember azt is gondolhatná,hogy egy sztár áll mellette,mert ők szoktak így bujkálni a rajongók elől,de hogy tudok ilyen badarságokat gondolni? Még hogy sztár?! Ha az is lenne,miért segítene cipekedni pont NEKEM!? 
-Hanyadik szoba a tied?-kérdezte az idegen.
-A 243-as.-válaszoltam.
-Az én szobám pont melletted van a 244-es.-mosolygott rám. 
Beszálltunk a liftbe,de nem tudtam melyik gombot nyomjam mivel nem tudom az én szobám hanyadik emeleten van. A mellettem álló fiú megnyomtam 9. emelet gombját. Ezek szerint nem most van itt először.
-Te már többször is jártál ebben a szállodában?-kérdeztem tőle kíváncsian.
-Igen. Úgy mond ez a szálloda a rejtek helyem.-nevetett fel. Erre nem mondtam semmit csak mosolyogtam.
-Amúgy hogy hívnak?-érdeklődött a fiú.
-Ashley Roberts,és téged?-kérdeztem kíváncsian,mert most már nagyon érdekelt,hogy hívják.
-Megígéred,hogy nem fogsz sikítani?-kérdezte félve.
-Nem tudom miért sikítanék,de megígérem.-mondtam neki meglepetten,mert nem értettem miért kéri azt,hogy ne sikítsak.
-Az én nevem Zayn Malik.-mondta mosolyogva és levette a kapucnit és a szemüveget. Én sikítozás helyett inkább lefagyva álltam. Akkor csak jól gondoltam,hogy egy sztár segít nekem cipekedni. Túl feltűnő volt,hogy nem is süt a nap,szinte majd nem esik az eső,de rajta még is szemüveg van. Nem vagyok Directioner,de azért eléggé meglepődtem,hogy a One Direction egyik tagja áll velem szembe. Meg kell mondani nagyon helyes és kedves fiú,de barátnője van és ezt tiszteletben tartom. /Néhány dolgot én is tudok a bandatagokról azért,mert nem vagyok rajongó./ Mindig azzal voltam.hogy mind az öten öntelt,beképzelt emberek de hatalmasat csalódtam,de csak is pozitívan! Szerintem a többi négy fiú is épp olyan figyelmes és rendes,mint Zayn.
-Azt a neki!-ennyit bírtam csak mondani.
-Látom eléggé meglepődtél.-nevetett jó ízűen.
-Hát,nem minden nap találkozik az ember a híres és csodálatos Zayn Malik-kal.-kezdtem el úgy beszélni,mint ha hatalmas rajongó lennék.
-Szóval csodálatos vagyok?-mosolygott rám féloldalasan. 
-Ezt csak feltételesen mondtam,amúgy nem vagyok rajongótok.-mondtam el neki az igazságot mielőtt még bele élte volna magát hogy istenítem. Ahogy elnézem az arcát nem nagyon van hozzá szokva,ha valaki azt mondja neki,hogy nem rajongójuk.
-Szóval akkor nem vagy Directioner?-kérdezte meglepetten.
-Nem,csak néhány dolgot tudok rólatok,de a számaitokat imádom.-az utolsó kijelentésemre vissza került  az arcára a mosoly.
-Milyen dolgokat tudsz rólunk?-kezdett el kíváncsiskodni.
-Például,ölsz ha valaki hozzányúl a hajadhoz.-mondtam neki nevetve,de ő is elnevette magát.
-Amúgy hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-20,és te?-ha ő kérdezősködhet akkor én is.
-Én is 20 éves vagyok.
A lift hirtelen megállt alattunk jelezve,hogy fent vagyunk a 9. emeleten. Kinyílt az ajtó és Zayn egyből meg is indult az egyik bőröndömet húzva. Én is mentem utána mivel egymás mellett van a szobánk. /Micsoda véletlen!/ Zayn nem a saját szobája ajtaja előtt állt meg,ha nem az enyém előtt. Nyújtotta felém a kezét ezzel jelezve,hogy adjam neki oda a kulcsot. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Ahogy beléptem a szobába majd ki esett a szemem. Hatalmas és gyönyörű szoba tárult elém. Minden fehér és piros színű volt. Volt a szobában egy hatalmas nagy francia ágy és fehér színű szekrénysor volt. A helységet egy gyönyörű csillár világította be. A fürdő szoba is nagyon ízlésesen volt berendezve és ott is a fehér és a piros szín dominált. 
-Nem baj ha itt maradok nálad egy kicsit beszélgetni?-kérdezte meg Zayn félve(?).
-De hogy is,maradj nyugodtan.-mosolyogtam rá.
-Te itt laksz Londonban vagy valahol más fele laksz?-kezdett bele megint a kérdezésbe.
-Most költöztem ide New Yorkból,úgy mond családi okok miatt.-nevettem fel cinikusan és egyben szomorúan.
-Hogy értve családi okok miatt?-húzta fel a szemöldökét.
-Ez egy hosszú történet.-ültem le mellé az ágyra sóhajtozva.
-Nekem el mondhatod nyugodtan,megbízhatsz bennem.-simította meg a kezem.
Nem tudom miért,de tényleg megbíztam benne és mindent elmondtam neki az elejétől kezdve egészen mostanáig. A történetem végén nem bírtam tovább  és elsírtam magam. Elég nagy szégyen,hogy 20 évesen bőgök más előtt,ráadásul pont
Zayn Malik előtt,de ez érdekelt a legkevésbé. Inkább az érdekel miért ilyenek velem a szüleim. Ahogy Zayn észre vette,hogy elsírtam magam egyből közelebb ült hozzám és szorosan magához ölelt. Nagyon jól esett,hogy törődik velem annak ellenére,hogy alig ismer. A fejemet a nyakába fúrtam és beszívtam férfias illatát. Nagyon jó illata van. Mikor már nagyjából lenyugodtam elhúzódott egy kicsit,hogy a szemembe tudjon nézni. Amikor belenéztem gyönyörű barna szemeibe,szinte elvesztem bennük. Hirtelen nagyon furcsa dolgot éreztem. Nem szerethetek bele Zayn-be,hiszen neki barátnője van és nagyon szeretik egymást! Oké Ashley,állítsd le magad,nem szerethetsz bele egy sztárba aki mellesleg kapcsolatban van!
-Ashley nagyon sajnálom ami közted és a szüleid között történt.-olyan megnyugtatóan mondta,hogy szinte a szívemig hatoltak a szavai.
-Nem kell Zayn sajnálni ez megtörtént már nem tudok mit csinálni,vagy is tudnák csak a szüleim nem akarnak változtatni a dolgokon. Ha nekik így jó,akkor nekem is.-mosolyogtam rá szomorkásan.
-Itt vagy egyedül ebben a nagy városban,ezek szerint csak engem ismersz. Nem maradhatsz itt egyedül! Költözz oda hozzánk az 1D házba. Mindenki nagyon szeretne téged,főleg a csajok:Perrie,Daniell és Eleanor. Rengeteg hely van nálunk és mi szívesen látunk.-mondta mosolyogva.
-Nem lehet Zayn! Nem szeretnék senki nyakán lenni,elleszek én itt addig ebben a szállodában,amíg találok saját házat. Utána úgy is jön ide Londonba a két legjobb barátom. Köszönöm,hogy segíteni szeretnél,de meg leszek egyedül is.-ahogy elnézem Zayn arcát nem nagyon tetszik neki ez a válasz.
-Nem lennél a nyakunkon Ash. Addig lehetnél nálunk,amíg találsz magadnak házat. Ha gondolod mi is segíthetünk neked keresni.-még mindig nem tágít! Borzasztó ez a gyerek! Alig ismerjük egymást pár órája és már is azt kéri,hogy költözzek oda hozzájuk. Nagyon kedves gesztus tőle,de tudom,hogy ezt csak azért mondja,mert megsajnált és ez a hirtelen ötlete támadt,de ha oda mennék hozzájuk,akkor egy idő után mindannyian megunnának és én azt nem akarom. Híres,felkapott banda és millió más dolguk van azon kívül,hogy engem babusgassanak. 20 éves vagyok meg kell állnom a saját lábamon.