2014. augusztus 4., hétfő

Epilógus

10 évvel később 


~Zene~
Egy ember élete napról-napra változott, volt jó és rossz dolog is, ahogy a mi családunkban is így történt. 36 éves fejjel az ember máshogy gondolkodott, főleg, úgy, hogy volt egy 14 és 10 éves lánya. Amíg kicsik voltak a a napom minden percét betöltötték, de úgy, hogy nagyobbik lányom ballagott az iskolából, a kisebbik pedig a felsősök közé készült kerülni, így minden másabb volt. Rengeteget jelentett, hogy mire Zayn-el haza mentem a munkából rendet raktak a házban és olykor Zoe még vacsorát is főzött, mivel a nagymamái gondoskodtak arról, hogy menjenek neki az ilyen dolgok. Mind a ketten nagyon ügyes és tehetséges lányok voltak, ezért az apjukkal dagadó mellkassal beszéltünk róluk. Lehet, hogy Zoe-nak továbbra sem én voltam az anyja, de egy cseppet sem bántam, hogy hozzám adta a sors és úgy szerethettem, mint a saját gyermekemet. Az énekléssel felhagytam, mivel nem bírtam volna ki azt, ha úgy nőttek volna fel, mint én. Legalább az egyik szülőjükre szükségük volt, ezért képes voltam feladni azt, amit szerettem, mert a családom számomra mindennél fontosabb volt. A banda tovább ragyogta be az egész világot, ezzel elérve azt, hogy felnőtt koruk ellenére mind a felnőttek, mind a gyerekek imádták őket. Sok nemzedék nőtt velük fel, ahogy velem is tehették volna, de inkább elvégeztem az orvosit, amit egykor akartam és gyermek orvosként dolgoztam egy rendelőben, ami számomra elég volt, mert így mindig a lányaimmal és a férjemmel lehettem. Az utóbbi személlyel talán kevesebbet, de amikor tudtunk, időt szakítottunk egymásra, olykor nem is kevés időt. 
- Anyu! - hallottam meg nagyobbik lányom hangját az emeletről, amitől kibillentem gondolataimból és fejemet enyhén megrázva vissza cseppentem a jelenbe. 
- Tessék? - álltam fel a dolgozó asztalomtól és menésre bírtam magam, hiszen továbbra is ugyan az a lány maradt, aki soha nem találta a dolgait és szeleburdi volt. - Megyek! - válaszoltam inkább fejcsóválva és sietős léptekkel mentem a lépcső irányába. 
- Baj van? - ugrott ki a konyhából Zayn maszatos arccal, mivel éppen reggelizett. 
- Nem, csak már megint nem találja a dolgait  vagy alkotott magával valamit, mint mindig - legyintettem, mire elnevette magát mély hangján és orrát szokásosan és aranyosan felhúzta szórakozottsága közben. 
- Ez nem meglepő - forgatta meg a szemeit lemondóan, mire rám került a sor, hogy felkacagjak. 
- Ahogy az sem, hogy tiszta mocsok az arcod - böktem felé, mire oda kapott egyik kezével a szóban forgó testrészéhez, de meg is bánta, mert a pirítósról rákenődött lekvárba nyúlt.
- Fúj! - húzta vicces fintorba az arcát, mire hangosabban kezdtem nevetni, majd magára hagytam a gondjaival. 
- Köszi az együttérzést! - illetett meg cinikus hangjával, de csak halkan hallottam, mert már a lépcső közepén tartottam. 
- Szívesen! - válaszoltam neki, mikor már az utolsó fokot is magam mögött tudtam. 
- Anyu! - hívott sokkal hangosabban Zoe, mint az imént, mire az ajtajába állva halkan válaszoltam. 
- Itt vagyok, Csillagom, nem vagyok süket - rebegtettem meg szempilláimat, mire felnevetett. - Mi a gond? - mentem beljebb a halvány lila birodalomba, aminek falain rengeteg kép szerepelt a családunkról, mivel nagyon családcentrikus leányzó volt, aminek csak örülni tudtam.
- Összerúzsoztam az ingemet - mondta mérgesen és ágyára vágta a fehér ruhadarabot, amin elég nagy foltban ékeskedett az élénk színű festék. 
- Bent van egy másik a szekrényedben - böktem a nagy bútorra, mire egyből oda szaladt és mikor kezei között tudta a ruhát megnyugodva felsóhajtott. 
- Köszönöm - ugrott a nyakamba és egy nagy cuppanós puszit hagyott az arcomon. 
- Szívesen, de azt ha lehet, akkor ne kend össze, mert nincs másik - simogattam meg az arcát, mire engedelmesen bólogatott, majd nagyot sóhajtva leült a szintén lila színű takarójára, ami a nagy francia ágy tetejét takarta el. - Baj van, Kicsim? - foglaltam mellette helyet, mire fejét az ölembe helyezte és barna szemeivel felnézett rám. 
- Izgulok - vallotta be halkan, miközben kezeimet maga köré helyezte, ezzel ösztönözve arra, hogy öleljem. - Nem akarok el menni egy új iskolába - nézett maga elé és úgy beszélt. 
- Én is ilyen helyzetben voltam régen, de utána rájöttem, hogy felesleges volt szomorkodnom - biztattam mosolyommal, mikor újra szemeimbe nézett. - A középiskola is lesz olyan jó, mint az általános. Folyamatosan nősz és még rengeteg változás lesz az életedben. Új barátok, iskola, tanárok, de ha hiszel nekem, akkor jó lesz, talán még jobb, mint az eddigi iskolád - babráltam selymes hajával, mire hálásan rám mosolygott.
- És a barátaim? Velük mi lesz? - csuklott el a hangja, amitől megsajnáltam és ismét magamhoz vontam. 
- Ha elég erős a barátságotok, akkor mindent kifogtok bírni. Lehet, hogy sokáig nem tartjátok majd a kapcsolatot, de egy idő után újra összehoz titeket a sors és minden olyan lesz, mint régen - néztem le rá, miközben simogattam az arcát, de nem tudtam tovább azt tenni, mert törökülésbe helyezte magát és teljes figyelmét nekem szentelte. 
- Dina-val, Jason-nel és veled is így volt? - kérdezte kíváncsian, mire halványan elmosolyodtam legjobb barátaim nevei hallatán. 
- Igen - bólintottam egy nagyot. - Mind a hárman más-más iskolákba jártunk, de az nem volt akadály. Annak ellenére, hogy már nem mindig, de továbbra is sokat voltunk együtt, mert tudtuk, hogy a barátságunk örök és semmi nem állhat közénk, lehetett az akár egy új iskola is - kulcsoltam össze lábaimat én is, mint lányom és úgy nézhettünk ki, mint két tinédzser lány, de a téma cseppet sem volt olyan gyerekes, mint amilyennek képzelték volna.
- És így is maradt - mosolyodott el gyermetegen, ami felettébb jól állt neki. - Már hosszú éve egymás mellett vagytok - beszélt lelkesen, amit élvezet volt hallgatni. 
- Veletek is így lesz és majd öregasszony koromra kántálhatom azt, hogy "Én megmondtam!" - nevettem el magam, ahogy ő is, majd csak azt vettem észre, hogy teste az enyémnek simult. 
- Szeretlek, Anyu! - mondta szinte suttogva, amitől a szívem kétszer gyorsabb tempóban kezdett el dobogni, ami a boldogság hatására jött elő. 
- Én is téged, Kicsim! - hintettem egy csókot kiengedett hajára, ami szépen begöndörítve omlott a vállára. - Lassan kezdjél öltözködni, mert már 8 óra és 10-re az iskolában kell lennünk - figyelmeztettem, mire eltávolodott tőlem és engedelmesen biccentett egyet. - Szerintem nem pizsamában akarsz megjelenni a ballagásodon - csíptem meg enyhén az arcát, mire akárcsak az apja, felhúzta az orrát, mint egy kis manó. 
- Nem terveztem - húzta el a száját, de nem bírta tovább és hangosan felkacagott.
Az autóval férjem leparkolt az iskola bejáratához lévő legközelebbi helyre, ami nehezen sikerült, mert a parkolónak kinyilvánított terület teljesen zsúfoltan várt minket. A kocsikon és szaladó embereken kívül nem láttunk mást, amit érdekes tekintette vehettem figyelembe, mivel a volán mögött ülő Zayn elnevette magát. 
- Elszoktál már ettől - állapította meg, mire helyeslően bólintottam, mert tényleg így volt. - Vissza kellene szoknod rá, nem gondolod? - húzta fel a szemöldökét somolyogva. 
- Nem! - válaszoltam határozottan, majd az ajtót kinyitva kiszálltam a járműből, mivel nem akartam megint azt végbe hallgatni, hogy nekem újra színészkednem és énekelnem kellett volna, mert arra a döntésre senki nem tudott volna rávenni.
- Úgy se adom fel! - jelentette ki, mikor mellém ért, miután kivette a csomagtartóban pihenő, hatalmas ballagási csokrot, majd egyik kezemet az övé közé vette és összekulcsolta ujjainkat.
- Micsodát? - szaladt mellénk Cloe és szép szemeivel minket kémlelt. 
- Hogy nekem újra a reflektor fényben kell lennem - forgattam meg a szememet felháborodva, mivel szerettem hanyagolni ezt a témát, még ha nehezen is ment. - Valahogy beszéljétek le apátokat erről az ostoba ötletről, mert ahogy mondtam; az elmúlt és jött helyette egy másik, ami ugyan úgy szeretek csinálni csak ezt nem bírja felfogni a pici agyával - simogattam meg a férfi fejét, mire grimaszolva adta tudtomra, hogy akkor lehet én nyertem, de a harcot és nem a csatát.
Két lányom csak jót szórakozott szócsatánkon, ami már sokszor botrányossá vállt, ezért inkább nem mondtak semmit csak mellettünk ballagtak. Ahogy beértünk a hatalmas épületbe, a két lány egyből az osztályához, barátaihoz szaladt, amit mosolyogva néztem, majd az ajkaimon lévő görbület még nagyobb lett, mikor mind a ketten legjobb barátaik nyakába borultak. Akaratom ellenére Dina, Jason és én jutottam az eszembe, mikor még mi is ennyi idősek voltunk és bennünk volt a kétely, hogy a ballagás után mi lesz velünk. Sokszor visszamentem volna abba az időbe, akár egy percre is.
- Min gondolkodsz már megint? - éreztem meg férjem leheletét a fülem mögött, majd hangját vettem figyelembe, ahogy hozzám beszélt. 
- Emlékek - mondtam el azt a egy szót, mire mindent megértett és mosolyogva ölelt magához. 
- Azok jó dolgok, szerencsére nekem is sok van - ölelte át a derekamat hátulról, mikor megálltunk az udvaron, ahol már minden készenlétben állt az ünnepség kezdéséhez.
Mondatára nem mondtam semmit, csak fejemet arca felé fordítottam, majd hagytam rajta egy csókot, amitől egy pillanatra lehunyta a szemét. Tekintetem ismét a nagy teret figyelte, ahol már számtalan ember tartózkodott kezükben egy vagy akár több virágcsokorral, ami az én kezemben is látható volt. Ahogy nekem, úgy Zoe-nak is a fehér rózsa volt a kedvenc virága, amit akkor szeretett meg annyira, mikor az apjától nő napra kapott egy szálat. Csodálta, őrizte és teljesen rajongott a fehér színű növényért.
- Sziasztok! - hallottam meg Perrie hangját, mire egyből megfordultam és megláttam, ahogy bátyám mellett állt és kezében tartotta kisfiukat, Taylor-t, mire arcomra hatalmas mosoly kerekedett, hiszen mindenki ott volt, aki számított.
Liam Danielle és fia, Nick kezét fogta, Harry védelmezően ölelte magához kedvesét, Louis Eleanor-ral, fiával és lányával, a hét éves Mira-val érkezett, Niall felesége vállát karolta át, miközben másik kezében első gyermeke, Ally foglalt helyet, aki egy öt éves, meseszép leányzó volt és végül két legjobb barátom is jelen volt, Dina és Jason, gyönyörű 12 éves lányuk társaságában. Édesanyám, Lucas, Édesapám, Emma, férjem családja, valamint Miranda is eljött az ünnepségre, aki azért nem velünk érkezett, mert már nem lakott a házunkban, mivel szeretett volna egy saját házat és saját életet, amit nehezen, de elfogadtunk.
Ahogy vége lett a ballagásnak Zoe és Cloe eszeveszetten szaladva vetette bele magát szeretteik közé, akik nevetve ölelték őket közre és nagyobbik lányom nem is foglakozott a virágokkal, inkább azokkal, akiket szeretett. Zoe hivatalosan is új élet előtt állt, míg a Cloe további nehézségek küszöbén, amiről tudtam, hogy bírni fogja, hiszen nagyon okos volt. Bágyadtan mosolyogva dőltem férjem vállának, aki államnál fogva felemelte a fejemet és édes csókot hagyott az ajkaimon, amitől minden porcikám felforrósodott. Lassan váltunk el egymástól, majd figyelni kezdtük azokat az embereket, akik rengeteget jelentettek nekünk. Boldogok voltak, annyi idő után is olyanok maradtak, amilyenek voltak és mindenben kitartottak egymás mellett. 
Belegondoltam abba, hogy mi lett volna akkor, ha nem jöttem volna Londonba, ha nem mentem volna abba a szállodába, amit a taxi sofőr ajánlott, ha nem találkoztam volna életem szerelmével, ha nem fogadtam el volna Zayn ajánlatát, miszerint költözzek hozzájuk, ha nem szakított volna Perrie-vel és még rengeteg tényező és a 'volna' szó volt, ami akkor sokat jelentett, de utána nem. Boldog voltam, rettentő boldog, minden rossz ellenére az életem tökéletessé vált és úgy érezhettem magam, akár egy hercegnő a mesében. Fantasztikus barátaim, szeretteim, testvérem, szüleim, gyermekeim és férjem volt, amiért nem bírtam elégszer hálát adni a sorsnak, hogy őket adta nekem. Annyi baj, gond volt már életem során körülöttem, hogy azt elmondani nem lehetett, de valami csoda folytán ez megváltozott. Megtaláltam a hihetetlen szerelmet Zayn Malik-ban, aki a mindenséget vagy még annál is többet jelentett számomra. Az én történetemnek vége lett, lezárult egy fejezett, de mindig van következő, amiről nem lehet tudni, hogy mikor jön. Jön és akkor mindent elsöpör, de elsőnek a szívedet veszi el, mert azt félted a legjobban. Egy szerv, ami irányít és arra ösztönöz, hogy a jót cselekedd és ne az ellenkezőjét. Én így tettem, amit egy pillanatra sem bántam meg, mert odajutottam, ahova akartam. A végtelen boldogság és szerelem mezejére, ahol nem voltak fekete fellegek, hogy gátolják a Nap sugarait.

 Vége
 
An Incredible Love Zayn Malik


Sziasztok Drágáim! :) Utoljára köszönök így nektek, nem lesz több rész, végéhez ért a történet. Nem bírtam tovább magammal, muszáj volt feltennem a mai napon a történet zárását. Ahogy visszaolvastam, patakokban hullottak a könnyeim, mert rettentően fáj a szívem, hogy befejezem Ashley és Zayn történetét. Az egész blogot én alkottam meg, sokaknak nincs nagy jelentősége, de nekem igen, hiszen a szívemhez nőtt! 
Egy utolsó szívességet kérek tőletek, ami csak annyi lenne, hogy akik olvasták ezt a történetet és tetszett nekik, azok mondják el a véleményüket! Nem kérek nagy dolgot, csak ennyit, remélem sok mindenkitől kapok visszajelzést, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok! :)
Jó olvasást kívánok így utoljára és vigyázzatok magatokra nagyon! <3


                           Nagyon szeretlek titeket: Fanny

20 megjegyzés:

  1. Szia Fanni!
    Hát, ezt is megértük. Továbbra is nagyon sajnálom, hogy vége van. Sosem fogom elfelejteni a blogodat. Hiányozni fog ez a történet. A többit már úgyis elmondtam, úgyhogy nem húzom az idődet az unalmas fecsegéseimmel... :'(
    Puszil: Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Laura! :3
      Nagyon, nagyon köszönök neked mindent, elképesztő olvasó vagy és a kommentjeiddel, még ha rossz napom is volt, felvidítottál! Imádlak, Királylány! <3
      Millió puszi, Fanny

      Törlés
  2. wow..nem hittem volna hogy ez is elfog egyszer jonni:( nagyon szerettem Ashley es Zayn tortenetet, szerelmet vegigkovetni, es mindig vartam mikor lesz uj resz, es meghasad a szivem, ha belegondolok, hogy tobbet nem latok olyat, mikor felmegyek a blogger profilomba hogy 'An Incredible Love Zayn Malikba x perce resz jott '. Sajnalom hogy vege a blogodnak, tenyleg nagyon szerettem:( Azt szerettem volna meg megkerdezni, hogy van -e valami blodog, vagy tervezel-e valamit, mert szeretnem tovabb olvasni irasaidat:) Es en se fogom sose elfelejteni a blogodat:'(
    Puszil, olel es szeret: Tami xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Jelenaa! :)
      Nagyon köszönöm, hogy velem voltál és igen, van további blogom. A címe You'll never be alone..., ahova szívesen várlak és remélem, hogy legalább az új történet fele annyira fog tetszeni, mint ez. Frenetikus vagy te is és nem tudok elég hálát adni, azért hogy támogattál! <3
      Ölel: Fanny

      Törlés
  3. Annyira hiányozni fog ez a történet.Imádom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szofi! <3
      Örülök, hogy ilyen véleménnyel vagy a blogról, rettentő boldoggá teszel! Mindent köszönök és hiába írtam minden rész előtt azt, hogy mennyire sokat jelentetek nekem, ezt nem lehet elégszer leírni, mert ahogy a többiek, úgy te is csodálatos leányzó vagy, akinek sokat köszönhetek! Hatalmas hála mindenért! :3
      Big hug: Fanny

      Törlés
  4. Nagyon tetszett az egész történt! Örülök, hogy happy end lett a vége, én azért még egy csomó mindenre kíváncsi lennék. Pl.: hogy hogyan boldogulnak Zoe tini, lázadó dolgaival a továbbiakban, ha egyáltalán lázadó lesz. :D na mindegy is a lényeg hogy nagyon jó amit kihoztal belőle (am bocsi ha valamit nem tudsz elolvasni csak telóról írok! !) szóval szuper egy történet volt és várom a You'll never be alone.. (Asszem ez a címe xD, mindegy) a másik blogod folytatását! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Elena! (:
      Én is szerettem még volna többet írni, de nem akartam csűrni-csavarni az események, úgy láttam jónak, ha itt abba hagyom. Neked is köszönök mindent és azt is, hogy a másik blogomon is támogatsz! Nagyon sokat jelet! Ezer hála azért, hogy velem voltál több, mint egy éven át! <3
      xx, Fanny

      Törlés
  5. Szia!
    Pont a14. szülinapomon fejezted be a blogot. Ez a rész az eyik kedvrnc ajándékom amit kaptsm! Köszönöm!
    Imádtam a blogodat! Az egyik legjobb amit valaha is olvastam! Köszi az élményt! Remélem sok üj történettel ajándékozol meg még bennünket!
    Puszi: Gigi <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gigi lányka! :D
      Így utólag is nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked és örömmel tölt el, hogy a blog befejezésével így megtudtalak lepni! Köszönök mindent, amit értem és az oldalért tettél, hogy elolvastad a történetet és támogattál! Rengeteg dolog, amivel boldoggá varázsoltál minden egyes rész feltevése után!
      És igen, ahogy már az előző leányzóknak is írtam, lesz további blogom -van is, amit a blogban lévő tudnivalók oldalon megtalálsz-, nem fogom abba hagyni az írás, mert a szenvedélyemmé vált! :)
      Love, Fanny

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kitty! :)
      Én is sírtam, csak én akkor, mikor írtam, mert nehéz elengednem a blogot, túlságosan hozzám nőtt! :( Én köszönök neked mindent, mert az olvasóm voltál és támogattál! Hatalmas hála! <3
      Lots of kisses: Fanny

      Törlés
  7. Ahjj neeee nem hiszem el...
    Olyan régóta olvasom ezt a történetet hogy nem tudom elengedni :((
    Olyan szinten a szivemhez nőtt hogy azt nem tudom kifejezni!! Ezt az egész epilógust végig bőgtem, és csak arra gondoltom hogy vége!!
    És én se fogom soha elfelejteni a blogod! :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kata! :)
      Hát igen, több, mint egy évig írtam, ami hosszú idő, mert így volt rá lehetőségem, hogy én hozzám is hozzám nőjön! Neked is csak köszöni tudok mindent, frenetikus lány vagy, akinek hálával tartozom, még ha nem is tudok neked semmit sem tenni, esetleg csak annyit, hogy tovább írok, ami ha elnyeri a tetszésedet, akkor olvashatod! Imádlak, Kata és ahogy te a történetet, úgy én téged nem foglak elfelejteni a többi imádni való olvasómmal együtt! <3
      Kiss, Fanny

      Törlés
  8. Szia Fanni!
    Fantasztikus lett, mint mindig. Le a kalappal előtted! Nagyon sajnálom hogy vége lett, de talán így van rendjén! Nincs időm, mindig rohanok úgyhogy csak annyit, hogy köszönöm hogy ilyen örömteli perceket szereztél nekem és még sokaknak az írásoddal!
    Ölel:
    Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi! :)
      Köszönöm szépen azt, hogy velem voltál és ennyi időn keresztül olvastad a blogomat! Mindig élvezettel olvastam a kommentjeidet, de az a baj, hogy ez többet nem fog megtörténni! :(
      Puszi: Fanny

      Törlés
  9. Kicsit megkésve,itt hagyom ezt emlékbe:
    Imádtam a blogodat remélem nem hagyod abba az írást
    mert te egy tehetséges lány vagy és szeretném ha ezt ki is használnád.
    Legyél festő vagy ami szeretnél,de legalább néha mutatkozz 1-1 blogocskában.
    Köszönöm és vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Di! ^.^
      Már egy jó ideje nem jártam itt, de az, hogy írtál és ráadásul ilyet, ez mindenben kárpótol. Köszönöm a szavaidat, nagyon aranyos vagy! Jelenleg is írok egy blogot, nem szándékozok eltünni. :) Ha gondolod olvass bele az új történetembe. :)
      Ölel, Fanny

      Törlés
  10. Szeretlek! <3
    Őszinte leszek, tavaly elolvastam egyszer a blogodat. Végig 3 napon keresztül olvastam. Olyan volt, hogy egész éjszaka fennmatadtam, hogy elolvassam. :D
    Az idei év elején megint elolvastam, és komolyan mondom többet bőgtem, mi ezt a blogot olvastam, mint valaha életemben.
    És most itt vagyok, és harmadjára olvastam el ezt a blogot, mert elképesztő vagy! Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, nagyon-nagyon imádom. <3
    <3 <3 puszi neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anita!
      Időközönként megszoktam nézni a régebbi blogjaimat egy kis nosztalgiázásképp és milyen jó, hogy most is ezt teszem.
      Én is szeretlek téged és hihetetlennek tartom, hogy még mindig vannak olyan személyek, akik visszalátogatnak ide és még írnak is. Most aztán elérted nálam, hogy meglepődjek, elgondolkodjak és boldog legyek. Örülök, hogy ennyire tetszik a blog.
      A szüleim hülyeségnek tartják, amiért történeteket írok, nem értik meg a lényegét, de én pontosan tudom, hogy mi az. TI! Azok a drága olvasók, akik időt szánnak arra, hogy elolvassák a történeteimet és véleményt alkossanak róla. És nem mellesleg harmadjára(!!!) olvasod el, ami számomra felfoghatatlan.
      Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál! <3
      Hatalmas puszi és ölelés: Fanny

      Törlés