Nem tudom mikor jutok megint géphez,de Mikulás napon mindenféle képen jelentkezek és megpróbállak titeket ajándék gyanánt egy új résszel megajándékozni. Nem biztos,hogy összejön,de minden tőlem telhetőt megteszek!;)
December 5-én jelenik meg a srácok Diana című számuknak a klipje,szóval majd irány a You Tube és minél többször nézzétek meg. Reméljük most a hülye Vevo nem fog bekavarni és egy újabb rekordot tudunk megdönteni.
Jó olvasást és vigyázzatok magatokra továbbra is!! :)
U.i.: Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a feliratkozókat,nagyon boldoggá tesztek,de azzal még jobban,ha komiznátok is!:)
Have a nice day: Fanny
**Ashley Roberts**
Ma kezdődik a srácok turnéja,amit megmondom őszintén egy cseppet se vártam. Az egy hónap alatt úgy a szívemhez nőttek,hogy azt se tudom miként fogom kibírni nélkülük ezt a sok időt. Minden napom úgy kezdődött,hogy átjöttek hozzánk vagy én mentem hozzájuk,együtt reggeliztünk,beszélgettünk,hülyéskedtünk és ezek a reggelek pótolhatatlanok. Nem is ismert egyikőjük se,mikor Zayn oda vitt a házukba,de még is kedvesen és aranyosan bántak velem az első pertől fogva. Ahogy egyre jobban megismertem én is őket és ők is engem,olyan szinten összekovácsolódtunk,hogy már azt is tudják mikor,milyen bajom van,ahogy én is nekik. Azzal,hogy a Malik fiú jóvoltából közéjük kerültem,megváltoztatták az életem,boldogságot és annál több nevetést csempésztek a mindennapjaimba és most,hogy elmennek minden más lesz. Igaz,hogy itt lesznek velem Dina-ék és Dani meg El,de még is nagyon fog hiányozni ez az öt teljesen őrült,de még is imádni való fiú.
Zayn-t most már úgy mondom,hogy a múlt és Harry a jelen. Egyre jobban vonzódok hozzá,az érintéseitől,megszólításaitól a rég nem látott pillangóim a gyomromba életre kelnek,akárcsak mikor Zayn-el voltam együtt. Szeretem mikor átölel,az arcomra puszikat ad,de legfőképp,hogy mindenben támogat. Mikor beszél hozzám vagy meséli,amik az X Faktor és kis kora alatt történtek vele,csak úgy iszom minden szavát. Nagyon nehéz lesz tőle elválnom és csak telefonon vagy interneten hallani férfias,de egyben kedves,megnyugtató hangját. Nem mondhatom azt,hogy a banda társa iránt már nem érzek semmit,mert igen is érzek,amit nem tudok magamból kiűzni,akármennyire is próbálom. Minden erőmmel azon vagyok,hogy az a fiú,akit mindenkinél jobban szeretek az Harry legyen és efelé jó úton haladok. Eddig még magamnak se vallottam be,de nem csak szimplán tetszik,hanem szeretem. Valami nagyon megfogott benne,amit még én se tudom,hogy mi az. Aranyos mosolya,az arcán megjelenő gödröcskék,göndör haja és az a megértés és életre valóság,amit magából sugároz,egyből levett a lábamról. Hatalmas bizalmat táplálok felé,ami akkor alakult ki bennem,mikor teljesen össze voltam törve,ő pedig napokig mellettem volt,felvidított és nem engedte,hogy padlóra kerüljek. Csokival és mindenféle cukorral tömött,mert szerinte az édesség kedv csináló,ami igaz,mert tényleg jó kedvem lett tőle.
Louis,Liam és Niall is sokat segítettek már azzal is,ha csak mellettem voltak és fogták a kezem,de nem bírtak magukkal,Lou elkezdett az ágyon ugrálni,az ablakon hülyeségeket kiabált ki és még sorolhatnám,hogy mivel próbált felvidítani. Nem kellett sokat küszködnie,mert mikor kiordította az ablakon,hogy "Már három napja hasmenése van!",úgy elkezdtem nevetni,hogy ha Harry nem kap el,lefordulok az ágyról. Niall és Liam csokit kezdtek el dobálni egymás szájába,amit a párnám alól szedtek elő, -ami mellesleg a dugi kajám volt,mivel Jason minden édességet megesz-. Addig-addig csinálták azt a játékot,hogy Laim úgy beledobott Nialler szájába egy csoki darabot,hogy majd nem leszaladt a torkán,ijedtében felpattant a helyéről és kiakart szaladni a szobából,de nem jutott messzire,mert neki ment az ajtónak és kiterült. Először mindannyian félve néztük,de mikor felnevetett és össze-vissza kezdett gurulni a parkettán,kitört belőlünk a nevetés. Belőlem annyira kitört,hogy már csorgott a könnyem és csápoltam minden felé.
Dina és Jason inkább meghallgattak és órák hosszat vigasztaltak kedves szavakkal,ami nagyon jól esett. Örülök,hogy végre itt vannak velem és ők is mellettem vannak,mert ha ők nem lennének,akkor nem tudom most mi lenne velem. Az biztos,hogy cigihez,droghoz és egyéb undorító dologhoz nem nyúltam volna,ha ők nem lennének nekem és egyedül lennék,mint az ujjam,teljesen elzárkóztam volna mindenkitől,ha a legrosszabb időszakaimban nem lettek volna mellettem.
Amióta szakítottam Zayn-el vagy is még annak se lehet mondani,mert még azt se mondta,hogy befellegzett,már egy hét eltelt és többnyire azt mondhatom,hogy boldog vagyok és minden rendben,ami csak is a barátaim és apukám biztató szavainak köszönhető.
Ha minden igaz egy hónap múlva tudok csak elmenni egy koncertjükre,miután elmentek és pár napot velük tölteni,mivel Rob a managerem szerint,aki felfigyelt rám és kérte,hogy kezdjek neki a modell karrierhez,a képek nagyon jól sikerültek és készüljek fel,hogy kis idő elteltével beindul minden és akkor nincsen megállás. Egy hónap nekem túl sok ahhoz,hogy néhány napra lássam őket,de ki kell bírnom és el kell fogadnom,hogy nekik ez a munkájuk,a rajongóik számítanak rájuk és nem lehetek állandóan a nyakukon. Abba reménykedem,hogy hamar eltelik az a bizonyos idő és megint velük lehetek.
A szemeimet még nem nyitottam ki,de azt éreztem,hogy valaki figyel,ezért nem tudtam tovább nyugodtan feküdni és a gondolataimba merülni. A kíváncsiság úrrá lett rajtam,azért a pilláim mögül,hunyorogva próbáltam kifürkészni,hogy ki az a személy,aki ennyire néz,de nem tudtam rájönni,mert a szobába sötét volt és még homályosan láttam.
-Jó reggelt tündérem.-hallottam meg zaklatóm hangját,aki nem más volt,mint Harry.
Nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe,majd bekuporodtam az ölébe és fejemet mellkasához hajtva hallgattam,ahogy vert a szíve.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá álmoskásan,átkaroltam a nyakát és beszívtam jellegzetes illatát.-Mi járatban itt ilyenkor?-mormogtam,mint egy medve a nyakába.
-Minél több időt szeretnék veled tölteni. Kettőkor már indulnunk kell,mert elég sok idő,mire kocsival Manchesterbe érünk.-sóhajtott egy nagyot és a pizsama felsőmön keresztül elkezdte simogatni a hátam.
-Nem akarom,hogy elmenj.-emeltem rá szemeimet.-Nem akarom,hogy elmenjetek.-helyesbítettem a mondatot.
-Mi se akarunk itt hagyni,de nem tudsz velünk jönni,mivel neked is kezd beindulni a karriered.-simított végig az arcomon és nyomott egy lágy csókot a számra.
Elakart távolodni,de a tarkójánál fogva visszahúztam és egy újabb csókra kényszerítettem,mire elmosolyogta magát reakciómra. Szorosabban öleltem magamhoz,elváltam ajkaitól és amennyire csak tudtam hozzá bújtam. Nem akarom,hogy itt hagyjon és újra egyedül maradjak,mert fontos nekem és nagy szükségem van rá. Minden érzelem,ami bennem játszódott kijött belőlem,csak azt vettem észre,hogy sós könnyek gördülnek ki a szememből. Arcomat amilyen gyorsan csak tudtam,elbújtattam a felsőjébe,hogy ne lássa sírok,de észre vette,fejemet államnál fogva emelte fel,ezáltal találtam szembe magamat szomorú,csillogó szemeivel.
-Ahogy már mondtam te vagy az a lány,akire mindig is vártam és ha attól félsz,hogy megcsallak vagy bármi más,nem kell aggódnod,mert csak téged szeretlek. Én se akarok elmenni és legfőképp itt hagyni,de figyeld meg hamar eltelik az az egy hónap és újra találkozunk.-mosolygott rám halványan és homlokát az enyémnek döntötte.
-Nem attól félek,hogy megcsalsz,mert bízok benned.-vezettem fel egyik kezemet puha arcára.-Inkább attól,hogy sokáig nem láthatlak és a többieket se.-szipogtam el magam.
-Jaj te.-szorított szorosan magához.-Tudtad,hogy kivételes vagy?-bújtatta buksiját kiengedett,kócos hajamba.
-Nem,de nem vagyok az. Egy átlagos lány vagyok,aki a nyakatokon lóg és csak bajt hoz rátok.-nevettem fel cinikusan.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?-kérdezte mérgesen és felállt mellőlem,majd elhúzta a erkélyre vezető ajtót eltakaró függönyt és kiment.
Gyorsan kikeltem az ágyból,felkaptam a kabátját,ami az íróasztalnál lévő széken volt,a puha mamuszomat és ki siettem hozzá. Az erkély korlátjánál állt és meredt a semmibe. Bátortalanul odasétáltam mellé és példáját követve néztem hol az utcákat,hol az eget,amit szürke felhők borítottak.
-Amióta beléptem az életetekbe mindent felforgattam. Miattam széjjel ment Zayn és Perrie,utána én lettem a barátnője,a nyakatokon lógtam több,mint egy hetet,a hülyeségeimmel fárasztottalak titeket és fárasztalak a mai napig is,miattam összevesztetek Zayn-el...-soroltam azokat az érveket,amiért csak púp vagyok a hátukon,de megszakított és hatalmas szemeit rám emelte.
-Amióta beléptél az életünkbe tényleg minden megváltozott,de csak is jó értelembe. Zayn és az a boszorkány nem miattad mentek széjjel,hanem azért,mert már állítólag nem ment köztük,de amint látod megint együtt vannak,szóval nincs miért aggódnod. Nálunk voltál egy hetet,ami nagyon jól telt el és nem is akartuk,hogy elmenj,mert szeretünk.-lépett elém és megfogta a kezeimet.-Amiket meg velünk megosztasz,azok nem hülyeségek,hanem olyan dolgok,amiket jobb,ha elmondasz valakinek és örülünk,hogy mi vagyok azok a valakik. Az meg,hogy haragszunk Zayn-re az teljesen jogos,mert szerintem nagy okot adott arra,hogy ilyenek legyünk. Liam már kedvesebben bánik vele és beszélgetnek,de attól ő is észben tartja azt a dolgot,amit tett. Tudjuk,hogy örökre nem lehet ezt csinálni,mint a dedóba,de ezért nyugodtan jöjjön csak rá,hogy vannak következményei annak,amiket csinál ész nélkül.-mondta komolyan és a derekamnál fogva óvatosan magához húzott.
-Szeretlek.-mondtam ki azt a szót,ami elsőnek az eszembe jutott a beszéde után és ezt nem alaptalanul mondtam,hanem az érzéseim alapján. Szeretem és remélem benne megtaláltam azt a fiút,akit mindig is kerestem.
-Tessék?-nézett rám hitetlenkedve.
-Szeretlek.-mondtam el még egyszer és megerősítés képen adtam neki egy csókot.
-Én is téged.-mondta elvarázsolva és hozzám bújva néztünk mind a ketten a semmibe.-Olyat pedig nem mondj,hogy nem vagy kivételes,mert az vagy és ezt fogadd el. Olyan tulajdonságokkal rendelkezel,ami nagyon sok lányba nincs meg és ezt bárki más megmondaná. Hatalmas szíved van,olyan kisugárzásod,amivel mindenkit elbűvölsz és mikor nevetsz másokat is felvidítasz még ha szomorú vagy letört is.-mondta halkan.
-Te pedig egy megértő és kedves fiú vagy,amiből nagyon kevés van. Van benned egy olyan dolog,amit nem tudok megmagyarázni. Benned van és szinte láncol hozzád.-néztünk egymásra és beletúrtam homloka felett a hajába.
-Gyere menjünk be,mert nagyon hideg van.-fogta meg a kezem és maga előtt beengedett az ajtón.
-A többiek mit szóltak ahhoz,hogy együtt vagyunk?-kérdeztem tőle és elkezdtem a ruhásszekrénybe keresgélni a mai ruháimat.
-Örültek neki és azt mondták remélik sokáig együtt leszünk,de készülj fel Danielle és Eleanor kifognak mindenről kérdezni. Tegnap mondták,mivel ők is ott voltak nálunk,mikor közöltem velük a hírt.-nevette el magát és eldűlt az ágyon.
-Ez valahogy sejtettem,hogy így lesz.-nevettem én is és a fürdőbe mentem.
Megmosdottam,a bozontos hajamat kifésültem,fogat mostam,majd felvettem egy szürke feszülős nadrágot,hozzá egy fehér pólót és arra rá egy szintén szürke bolerót. A szememre egy kis szempilla spirált tettem semmi mást,majd kiléptem a helységből és csatlakoztam az ágyon fekvő,plafont kémlelő barátomhoz.
Ahogy észre vett egyből felült és mutatta,hogy foglaljam el a helyem az ölében. Kérését teljesítettem és a megszokott fekete,szűkített és egyben kiszakadozott nadrággal fedett combjaira ültem.
-Gyönyörű vagy.-mondta mosolyogva és enyhén belecsípett a combomba.
-Köszönöm,de nem kellene már új nadrágokat venned? Akárhányszor látlak mindig szakadt nadrágba vagy te kis csöves.-nevettem fel szórakozottan és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szerintem nem. Még bírják egy darabig.-kezdte el tanulmányozni a térdén lévő kicsinek nem mondható lyukat.
-Te tudod.-rántottam meg a vállam.-Megyünk enni?
-Jó ötlet. Már elég éhes vagyok.-kezdett el nyöszörögni.
-Most olyan voltál,mint Niall.-kuncogtam és felálltam a lábairól.
-Ezt bóknak vettem.-pislogott rám angyalian.
-Oké te kis egoista. Inkább menjünk.-ugrottam a hátára.
-El vagy kényelmesedve drágaságom.
-Nem baj.-kezdtem el rázni a lábaimat nevetve.
-Te akartad.-nézett rám sunyin,majd kinyitotta a szobám ajtaját és futva indul el egészen a lépcsőig.
-Állj! Állj! Állj!-kiabáltam,mikor már a lépcsőre akart lépni ugyan ebbe a tempóba.
-Valami gond van?-nevetett fel gonoszan.
-Ááá,dehogy.-csaptam a vállára.-Ha nem szólok lementél volna velem futva,hát ha kitörjük a nyakunkat? Te ferde nyakkal mennél koncertekre,engem meg úgy fotóznának le. Elég érdekes lenne.-hajoltam előre az arcához nevetve.
-Kapaszkodj meg erősen.-mondta,miután adott egy nyálas puszit az arcomra.
-Undorítóság.-töröltem le fintorogva az arcomat.-Nem futsz le a lépcsőn,mert ha igen kinyírlak.
-Oké.-bólintott egyet és futásnak eredt.
-Harold meghalsz.-ordítottam,miközben próbáltam a hátán maradni.
-Ugye nem is volt vészes?-kérdezte,mikor leértünk,de az utolsó lépcsőfokba megbotlott és tanyáztunk egyet.
-Annyira nem,de most meghalsz.-másztam a derekára és elkezdtem csikizni,amennyire csak bírtam.-Csinálsz még ilyet?
-Nem,nem csak hagyd abba.-fuldoklott a nevetéstől és mindenfele kalimpált,akárcsak egy bolond.
-Tessék? Nem értettem.-játszottam a süketet.
-Nem csinálok többet ilyet.-nevetett hangosan és akadozva mondta a szavakat.
-Rendben most megkegyelmezek.-paskoltam meg az arcát és ott hagytam a földön és az utamat a konyhába vettem,ahonnan finom illatok szöktek ki.
Mikor beértem Dina-t pillantottam meg,miközben palacsintát sütött,Jason meg lekvárt és nutellát vett ki a hűtőből.
-Jó reggelt.-köszöntem,oda mentem Di-hez és adtam az arcára egy puszit,majd Jason barátomhoz is oda lépkedtem és őt is megleptem egy puszival.
-Jó reggelt.-mondták egyszerre,de rám se néztek,amit eléggé furcsálltam.
-Sziasztok.-csörtetett be a ajtón Harry még mindig kacarászva.
-Szia.-köszöntek neki is szintén egyszerre,de őt se méltóztatták meg azzal,hogy egy pillanatra is rá nézzenek.
-Minden oké veletek?-ültem le egy székre,ahol már várt a kakaóm,de oda toltam Hazza elé,mert nekem nem kellett.
-Köszönöm.-jutalmazott meg egy puszival és egyből inni kezdte a számára kincset érő italt.
-Szívesen.-simítottam végig a buksiján,akárcsak egy 5 éves kisfiúnak.
-Pont ez a baj.-fordult felénk Dina és a gázra dobta a palacsinta sütőt,majd elzárta a gázt.
-Micsoda?-néztem rá nagy szemekkel.
-Az,hogy Harry meg Zayn és a több barátod fontosabb,mint mi.-szólalt fel Jason is feldúlt hangon.
-Ezt még is honnan szedtétek?-álltam fel a helyemről és elébük álltam.
-Amióta itt vagyunk le se szarsz minket csak úgy itt vagyunk és kész.-kiabált Dina,ami nagyon ritka nála.-Csak a One Direction körül forog a világ és tudom,hogy most itt van Harry is,de nem érdekel örülök,hogy hallja. A fiúk így a fiúk úgy,de velünk mi van?-tárta szét a kezeit.
-Igaza van Di-nek. Amióta eljöttél New Yorkból teljesen megváltoztál és már szerintem nem is tekintesz minket a barátaidnak. Az jó,ha melletted vagyunk,mikor valami bánt meg az is,ha segíteni kell,de amúgy semmit nem teszel értünk. Mikor mentél el velünk valamerre is,amióta itt vagyunk? Majd én segítek. Semmikor.-oktatott ki másik barátom is.
-Csak kihasználsz minket,nem is vagy jó barát. Egy beképzelt valakivé váltál ez alatt az egy hónap alatt.-köpte szinte szavait nekem a testvéremnek tekintett barátnőm.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Igen.-mondták egyszerre.
-Akkor most egy kicsit felvilágosítalak titeket. Egyáltalán nem csak a fiúk körül forog a világ. Azért,mert Harry a barátom,a többi fiú meg nagyon jó barátom,attól még mindig ti maradtok az első számúak,akik szinté nagyon sokat számítanak és jelentenek az életembe. Az meg egy alaptalan dolog,hogy azt állítjátok,hogy leszarlak titeket,mivel ha így lenne,nem kajtattam volna minden nap ház után,hogy minél hamarabb tudjatok idejönni Londonba. Megtehettem volna azt is,hogy titeket is hívlak ide a semmibe ház,minden nélkül,de nem tettem,mert inkább titeket néztelek,hogy nektek legyen a jobb és majd csak akkor hívlak titeket,mikor már minden rendben volt. Meg azt is csak úgy közlöm veletek,ha ez az öt fiú nem fogad be akkor,lehet még mindig egyedül tengődnék ebbe a nagy városba,ti meg még mindig a világ másik végén lennétek. Hatalmas nagy dolog volt tőlük,hogy csak úgy befogadtak és segítettek,amit a helyetekbe megköszönnék,mert ha őket nem ismertem volna meg,akkor most ti se lennétek itt.-mondta teljesen kikelve magamból,ami az eszembe jutott.-Jason szerintem is Dina-nak mindig igaza van,de ha rá hallgatnánk nem így történt volna semmi. Meg ha szerinted megváltoztam,akkor gondold így,de ti ketten még nálam is jobban megváltoztatok.-mutattam rájuk.-Meg ha Dina szerinted egy beképzelt valakivé váltam akkor nem muszáj velem egy fedél alatt lenni,nyugodtan elmehetsz meg te is.-mutattam Jason-re.-Az utolsó dolog,amit mondani szeretnék az az,hogy nem tudtam elmenni veletek sehova,mert vagy nektek volt valami programotok KETTEN vagy nekem volt dolgom,de attól még nem felejtettem el és próbálok időt szakítani arra,hogy elvigyelek titeket város nézőbe meg ahova akartok menni,de ha ezeket a dolgokat nem értitek meg,akkor sajnálom. Tegnap este is mikor haza jötten csak egy kis papír várt,hogy elmenetetek vacsorázni,majd jöttök. Ha ennyire elakarok menni velem bár hova is,akkor miért nem szóltok,hogy menjek veletek? Mert könnyebb a fejemhez vágni,hogy mekkora szemét vagyok,mikor a barátságunk során már nagyon sok mindet megtettem értetek és cserébe csak annyit kértem,hogy maradjatok mellettem és értsétek meg a gondjaimat. Köszönöm,hogy legalább azzal megtiszteltetek,hogy meghallgattatok.-intettem nekik és válaszukat meg sem várva kiviharoztam a konyhából,majd az előszobába mentem,felöltöztem,magamhoz vettem a telefonomat és kiléptem a hideg udvarra.
Gyors léptekkel átgázoltam a kerten a hóba nehezen haladva,kimentem a kapun és céltalanul elindultam egy irányba. Eszembe jutott,hogy szegény Harry-t otthagytam egyedül azzal a két mírmindó személlyel,de nem volt kedvem és lelki erőm se visszamenni,ezért folytattam tovább az utamat.
Nem értem,hogy miért ilyenek velem,mikor tényleg mindent megteszek nekik,mindig azt nézem,hogy nekik jó legyen,de ez sem jó. Egyszerűen már nem tudom,hogy mit csináljak,hogy rájöjjenek,hogy igen is fontosak nekem és szeretem őket. A srácokat is nagyon szeretem,de csak velük nőttem fel,jóban,rosszban együtt voltunk és sokat köszönhetünk egymásnak. Soha nem fogom elfejteni azt a napot,mikor még kicsi korunkban a közeli parkba,a homokozóban játszva megismerkedtünk és az után nem lehetett minket elszakítani,de nem is akartak. Ott voltunk egymásnak hárman,mindenben segítettük a másikat,az iskolába felelés közbe súgtuk a válaszokat egymásnak,hogy ne kapjunk egyest és még sok más emlék,amit nem fogok elfejteni soha. Tisztelem,szeretem őket és ez akkor se fog megváltozni,ha össze is veszünk,mint most is,mert fontosak számomra mind a ketten.
Már talán egy fél órája bandukolhattam a gondolataimba merülve,mikor azt vettem észre,hogy egy parkban voltam és éppen a játszótér mellett mentem el. A mászóka,csúszda,hinta és egyéb játékok mind havasok voltak,elhagyatottan álltak és tűrték a hideget. A teret nem töltötte be a gyerekek boldog és gondtalan hangja,helyette a nagy csöndet lehetett meg a csizmám talpa alatt ropogó havat hallani. Odasétáltam egy hintához,lesepertem róla a havat és nem foglalkozva azzal,hogy jéghideg ráültem.
Fájnak azok a dolgok,amiket hozzám vágtak és azóta azok a szavak játszódnak vissza a fejembe,hogy "beképzelt valaki","leszarsz minket" meg ehhez hasonló szavak,de legjobban az ütött szíven,hogy "rossz barát vagy". Nem tudom,miért feltételezik ezt rólam,de nem is fogok rákérdezni. Nem tudom a veszekedés után mi lesz velem,de ha nem jön minden helyre és ma a fiúk is elmennek,akkor már csak apára számíthatok,senki másra. Egyedül ő az a személy,aki nem ítél el és akárcsak egy kedves szavával is életed és egy kis örömöt lehel belém. Bízik és hisz bennem,ami nagyon sokat jelent nekem. Ilyenkor lenne rá a legnagyobb szükségem,elmondhatnám neki a gondjaim,megölelhetném és a karjai közt megnyugodnék,akárcsak régen,mikor még kicsi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése