11.rész A Malik család

Sziasztok Manócskáim! :) Hogy vagytok,milyen volt a hetetek? Nekem nagyon jó volt,főleg a tegnapi nap. Rövidített óráink voltak+papír gyűjtés+tánc iskola=egy nagyon,nagyon jó nap! :) Tegnap kezdünk el táncolni,mert januárban lesz a tánc vizsga,amit mi lányok nagyon várunk,de a fiúk nem annyira,ami nyilvánvaló,mert a fiúk külön fogalmak! Ami jó,még arra is azt mondják,hogy rossz! :D 
Nagyon köszönöm a 2454 oldalmegjelenítést! Fú,még kimondani is nehéz! :)
Ahogy mondtam novellákat is fogok feltenni a blogra,amit ma meg is tettem. Fent van az első és kíváncsi vagyok,hogy fog nektek tetszeni. Egy párszor átolvastam,hogy biztosan mindent jól írja,ne legyen benne hiba és bár az elején nem nagyon tetszett,sokadik olvasásra megbarátkoztam vele. :)
Vigyázzatok magatokra,jó hétvégét és a következő hétre sok szerencsét az iskolába. Köszönöm nektek mindent! :)

             Jó olvasást és sok puszi: Fanny 




                                                                    **Ashley Roberts**


Már 2 napja nem láttam a fiúkat,csak telefonon keresztül hallottam a hangjukat és már most hiányoznak,főleg Zayn. Alig várom,hogy megölelhessem,formás ajkaira csókot adhassak és vele lehessek. Minden nap szoktunk beszélni reggel,este,de az koránt sem olyan,mint ha mellettem ülne és úgy beszélgetnék vele.
A többi négy fickóval is szoktam beszélni minden nap és már nagyon hiányoznak,főleg,hogy egyedül vagyok és nincs,aki szórakoztasson,de Louis telefonon keresztül is úgy feldobja a napomat,hogy az valami hihetetlen. Elég,ha hallom a hangját és már is jobb kedvem lesz. Telefonon már jóformán mind az ötőjük családjával beszéltem és mindannyian nagyon aranyos és kedves emberek. Zayn legkisebb testvérétől, Safaa-tól,majd be haltam,olyan aranyos dolgokat mondott. Arról áradozott,hogy milyen szép vagyok,mert bátyja mutatott rólam neki képet meg már nagyon várja,hogy találkozzunk,ami hamarosan megvalósul,mert szombaton vagy is 4 nap múlva utazok Bradford-ba,mert az egész Malik család mondta,hogy feltétlen menjek el hozzájuk,mert már nagyon megszeretnének ismerni,ahogy én is őket és nagyon szívesen megyek el hozzájuk. Most az lenne az ésszerű,ha izgulnék és azon gondolkodnék,hogy mit mondjak nekik,de nekem nem kell,mert már beszélgettem Patricia-val,Yaser-rel és a három leányzóval is szóval nincs okom izgulni.
Most jön a kérdés,hogy hogy jutok el barátom szülő városába? Természetesen kocsival,mivel vettem,mert Londonba autó nélkül nem nagyon lehet közlekedni. Nem sok különbség van ez és a New York-i házunk garázsában pihenő között csak annyi,hogy egy kicsivel nagyobb. A mostanit jobban szeretem,mert kényelmesebb és könnyebb vezetni.
                                                                             

A házat is sikeresen megvettem,aminek minden szegletét imádok. Nagy és tágas,ami Dina-nak,Jason-nek és nekem csak jó,mert azt szeretjük,ha minél nagyobb helyünk van és nem kell nyomorognunk és persze a One Direction is folytonos törzs vendégünk lesz és a nagy hely ők miattuk is jó,mert állandóan ugrálnak és ökörködnek. 
Kívülről mesésen néz ki,de belülről ezt nem lehet elmondani,mert minden szana-széjjel van,alig lehet a minden fele lerakott bútoroktól elférni,mivel apukám bevetette magát,mikor megtudta,hogy vettem házat és lak berendezőket küldött hozzám,hogy segítsenek berendezkedni. 
A fő-fő ember a csapatban Peter,aki utasítja a munkásokat,hogy mit hogy csináljanak. Nagyon kedves férfi és mindent elfogad,ami az én elképzeléseimnek tetszik. Végül is csak az én házam és nyilván elfogadja az ötleteim. 
Szinte egész nap a boltokat járjuk festék és egyéb dolgok után kajtatva,mert mindenhol ott kell lennem és kiválasztanom a nekem megfelelő dolgokat. Az egész ház olyan,mint egy múzeum,ahova turisták járnak csak az én házamban éppenséggel munkások járnak,aki megpróbálnak mindent pont úgy megcsinálni,ahogyan én szeretném. Még csak két napja van ez a felfordulás,de olyan,mint ha már egy hete ez lenne. Nem a legkellemesebb a kanapén aludni,amitől minden reggel úgy fáj a hátam,hogy azt sem tudom,hogy keljek fel. A ruháimat minden reggel zsákokból és a bőröndjeimből halászom elő,mert még a szekrények sincsenek összerakva és úgy nehéz lenne bepakolni a cuccaimat,ha még össze sincsen rakva a ruhás szekrényem. A ruhatáram jóval több dologgal bővült,mert New Yorkból elhozattam az ott maradt ruháimat és személyes dolgaimat,amik fontosak és a szívemhez nőttek. Az a szerencse,hogy nagyon gyorsan dolgoznak és ha minden igaz,akkor vasárnapra készen is lesznek,ami pont jó,mert akkor megyek Bradford-ba és nyugodt szívvel mehetek,mert tudom,hogy kész a ház és minden rendben van. 
Dina-éknak még nem szóltam semmit a házzal kapcsolatban,majd ha vissza jöttünk Zayn-nel Londonba szólok nekik,hogy iparkodjanak repülő jegyet venni és szuper gyorsasággal utazzanak London city-be. Azóta már beszéltem velük,igaz nehezen,de tartottam a számat és nem árultam el a számukra nagy hírt.
Már egy jó ideje nem aludtam,de ez nem meglepő,mert nem mostanában aludtam reggel 7 óránál tovább a kicsit sem kényelmesnek mondható kanapémnak hála. A kanapé sincsen a helyén csak a nappalinak az egyik sarkába berakva,hogy még is csak tudjak aludni valahol,mert az nem nagyon menne,ha kicsivel kevesebb,mint egy hét nem aludnák semmit.
A gondolataimba merültem el,mikor hirtelen megszólalt a földön elhelyezkedő telefonom. Felemelkedtem a párnáról és lenyúltam a készülékért,amin megpillantottam Zayn mosolygós pofiját.
-Szia kicsim.-szóltam bele vidáman a telefonba. Nincs annál jobb,ha reggelente az ő hangját hallom elsőnek.
-Szia hercegnőm. Ugye nem ébresztettelek fel?-kérdezte aranyos kis fiús hangon. Amikor becézget a szívem akaratom ellenére gyorsabban kezd verni és hatalmas mosolyra húzódik a szám,amit alig lehet lemosni.
-Nem. Már nem aludtam a cuki kanapémnak hála. Alig várom,hogy végre rendbe legyen a ház és normálisan tudjak aludni.-panaszkodtam,mint egy 2 éves kis lány.
-Elhiszem kicsim,de meglátod megéri a kanapén aludni,mert nagyon szépen megfogják csinálni a házat és utána el is felejted,hogy mennyire fájt a hátad,mert annál jobban fog tetszeni a kis birodalmad.
-Az biztos,de úgy érzem magam,mint egy vén öreg asszony,aki örökös hát fájásban szenved.-biggyesztettem le a számat,amit ő nem láthatott.
-De hogy vagy olyan. Te egy gyönyörű és kivételes lány vagy.-mondta kedvesen.
-Te aztán tudod,hogy fojtsd belém a szót.-nevettem jó kedvűen.
-Nem is hagytam volna,hogy visszavágj.-nevetett ő is.
-Nagyon hiányzol. Már alig várom,hogy lássalak.-mondtam és magamra húztam a takarót.
-Te is nekem,de már csak pár nap és láthatlak. Az egész család annyira vár,hogy mindig téged emlegetnek,anyu már azon agyal,hogy mit főzzön a lányok takarítanak,hogy rend legyen mire jössz,Safaa pedig mindig elveszi a telefonomat és a rólad készült képeket nézegeti.-mondta vidáman.-Még személyesen nem is láttak,de már is imádnak.
-Én is várom,hogy lássam őket. Nagyon aranyosak és kedvesek,Safaa-nak meg üzenem,ha oda értem úgy megszeretgetem,hogy csak na.-mondtam szórakozottan.
-Szia Ashley,én is jól megfoglak szeretgetni.-szólt bele a telefonba az említett leányzó.
-Szia Manó. Megint Zayn-nel aludtál?-kérdeztem nevetve tőle.
-Igen. Vele a legjobb aludni,de szerintem ő veled aludna szívesebben.-mondta nevetgélve.
-De hogy. Nekem mondta,hogy nagyon szeret veled aludni és hozzád bújni,mert olyan vagy mint egy kis mackó.
-Tényleg?-kérdezte meglepődve.
-Tényleg. Nagyon szeret titeket Zayn,mindig szokott nekem mesélni és öröm hallgatni,amiket rólatok mond.-mondtam neki mosolyogva,amit a hangomon is hallhatott.
-Mi is nagyon szeretjük őt és téged is. Már alig várom,hogy itt legyél nálunk csak az a baj,hogy addig még van 4 nap.-mondta szomorkás hangon.
-Figyeld meg hamar elfog telni az a 4 nap és már csak azt veszed észre,hogy ott vagyok nálatok és össze-vissza puszilgatlak meg csikizlek.
-Az jó lesz.-mondta aranyosan.
-Rólam meg is feledkeztél?-kérdezte sértődött hangon Zayn.
-Rólad? Soha. Téged is jól megfoglak szeretkezni,ne aggódj.
-Akkor jó.-sóhajtott drámaian egy nagyot.
-Ne haragudjatok,de le kell tennem,mert nem soká jönnek a munkások és még fel sem öltöztem.-kezdtem el a búcsúzást.
-Rendben. Estére hívlak kicsim,addig is vigyázz magadra. Nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek és téged is Safaa. Jók legyetek és Patricia-t nem idegileg kikészíteni. Puszilok mindenkit. Sziasztok.-köszöntem el.
-Rendben szia.-mondták egyszer és bontottuk a vonalat.
Felálltam a kanapéról és oda mentem az idéglenes szekrényemnek kinyilvánított ruhás zsákomhoz. Nem kerestem semmi extra ruhát csak egy otthoninak mondható ruha összeállítást.
                                                                         

Elmentem a fürdőbe felöltöztem,elvégeztem a reggeli teendőimet és egy kis sminket kentem a szememre,ami szempilla spirálból és szemceruzából állt. 
Pont a konyhába akartam menni,hogy megigyam a reggeli teámat,mikor csengettek. 
Kinyitottam az ajtót és megláttam az ismerős arcokat és az elől mosolygó Peter-t.
-Jó reggelt kis hölgy.-mondta mosolyogva és nyomott két puszit az arcomra.
-Jó reggelt,sziasztok.-köszöntem nekik és beinvitáltam őket.
-Akkor srácok kezdjetek is hozzá a munkához én pedig Ashley-vel megyek megveszem a mára szükséges dolgokat.
-Rendben.-mondták kórusban és mindenki hozzá kezdett a kiadott munkájához.
-Mehetünk?-kérdezte Peter.
-Persze csak felveszem a kabátomat meg a cipőmet.-mondtam neki és már indultam is a fogas felé.

A négy nap nagyon hamar eltelt és teljesen készen van a ház és nagyon-nagyon imádom úgy,ahogy van. 
Ami a legjobban tetszik az a szobám,ami olyan szinten elnyerte a tetszésemet,hogy alig birok kimenni onnan. Ha lehetne minden percet ott töltenék és csak akkor mennék ki,ha nagyon muszáj lenne.

A nappalit is nagyon imádom,mert hatalmas és nagyon szépen be van rendezve. Először nem tudtam,hogy milyen színű legyen,mi hogy legyen elrendezve,de Peter mindenben segített és elmondta,hogy mit hogy gondol és amiket mondott elnyerte a tetszésemet és a végeredmény egy nagyon szép és divatos nappali lett.

A konyhát is nagyon jól megcsinálták és az már biztos,hogy Niall-nek nagy örömmel fogok benne főzni és nem lesz olyan,ha megkér,hogy csináljak neki valamit enni azt mondom neki,hogy nem.
   

Miközben csinálták a belülről a házat,addig én nagyon sokat ültem kint az udvaron és nézelődtem vagy gondolkodtam. Nagyon szeretek kiülni a pavilonba és a teámat szürcsölgetve nézem a kivilágított Londont. Igaz nem olyan sokat látok belőle,mint az erkélyről,de onnan is látok valamit. Nagyon tetszik,hogy tele van fákkal és bokrokkal,amik még szebbé és hangulatosabbá teszi és a kis tó a kedvenc helyem,mert ha ideges vagyok vagy csak egyedül akarok lenni,akkor oda megyek és nézem,hogy békésen úszkálnak benne a halak és én is megnyugszom. Nem tudok mindig kint lenni,mert hamar sötétedik és elég hideg van,ami egy kicsit elszomorít. 

Már tegnap este mindent bepakoltam,amit vinni akarok magammal Zayn-ékhez,de nem sok cuccot,mert holnap délelőtt jövünk haza,mert a srácoknak hétfőn megbeszélésük lesz az Ausztrália-i turnéval kapcsolatban,ezért nem tudnak tovább otthon maradni,pedig egészen biztos,hogy fájó szívvel hagyják ott a családjukat.
Még egy utolsó pillantást vetettem a lakásra,majd kiléptem a házból és a kocsi felé vettem az irányt. Ahogy beültem első dolgom az volt,hogy a JPS-be beírja az úti célt,mert e nélkül a kis masina nélkül elég nehezen jutnák el Bradford-ba.
Már fél úton lehettem,mikor eszembe jutott,hogy fel kéne hívnom aput és megkellene köszönöm,hogy ennyit segített,mert ha ő nem ajánlotta volna fel,hogy ismer egy lak berendezőt és megbeszéli vele,hogy segítsen,akkor most nem lenne egy ilyen gyönyörű házam.
Előhalásztam a mellettem lévő ülésben elhelyezkedő táskámból a telefonomat és tárcsáztam apukám számát.
Nem kellett sok idő és meghallottam kedves és szeretet teljes hangját.
-Szia csillagom.-köszönt boldogan.
-Szia apa. Mi újság,hogy vagy?-kérdeztem lelkesen.
-Minden rendben van és jól vagyok csak nagyon hiányzol. Veled mi újság?
-Velem is minden rendben,fél úton vagyok Bradford felé.-mondtam neki mosolyogva.
-Értem kicsim. Nagyon vigyázz útközben,nehogy legyen veled valami.-mondta aggodalmasan.
-Nem lesz semmi gond,ha oda értem felhívlak.-nevettem bele a telefonba.
-Rendben. Hogy tetszik a lakás? Hívott Peter,hogy kész van.
-Nagyon szép és mindent imádok benne,nagyon jó munkát végeztek Peter-ék és nagyon köszönöm neked a sok segítséget,mert neked köszönhetem,hogy most ilyen meseszép házam van. Nem is tudom,hogy háláljam meg neked.-mondtam neki teljesen feldobva.
-Nagyon örülök,hogy tetszik és nem kell semmivel meghálálnod,örülök,hogy segíthetek neked drágám. Ugye azért apádnak küldesz képet,hogy lássam mi,hogy néz ki?-kérdezte nevetve.
-Feltétlen.-mondtam egyből.-Mi újság anyával? Már vagy egy hete nem beszéltem vele.
-El van.-mondta unottan.
-Ennyi?-kérdeztem meglepetten.
-Nem tudok többet mondani. Mindig csak játsza a fejét,nem lehet vele normálisan beszélni,mert csak nyávog és e miatt mindig csak veszekszünk. Eddig nem mondtam,de jogod van tudni. Én már sokszor azon vagyok,hogy elválok és vissza megyek New Yorkba,de inkább Londonba,mert akkor veled lehetek.-sóhajtott egy nagyot mondandója végén.
-Megértelek apu,mert anyu mellett nagyon nehéz élni és csodálom,hogy te is eddig bírtad. Egy normális nő kellene neked,aki szeret és mindig melletted van nem úgy,mint anyu. Te egy kivételes ember vagy és jobbat érdemelsz.-mondtam el neki a véleményem.
-Köszönöm kicsim,hogy mellettem állsz. Nem tudom meddig bírom még ezt,de szerintem már nem sokáig.
-Ne aggódj apu,biztos vagyok benne,hogy találsz egy hozzád való nőt. Én lennél a legboldogabb,ha ez így lenne komolyan mondom.-biztattam,mert tényleg így gondoltam.
-Nagyon remélem.-mondta ismét vidám hangon.
-Ez a beszéd. Azt szeretem,mikor boldog vagy és nem szomorkodsz,mert nem érdemled meg,hogy szomorú egyél.
-Én meg azt szeretem,hogy van egy olyan lányom,mint te Ashley. Leteszem drágám,ne hogy valami bajod legyen vezetés közben a telefon miatt. Nagyon vigyázz magadra,puszilom Patricia-t és a csajokat,Yaser meg Zayn-t pedig üdvözlöm.-mondta kedvesen.
Mikor apu megtudta,hogy együtt vagyok Zayn-nel azt mondta örül,hogy boldog vagyok mellette és hogy egy olyan fiút találtam,mint Zayn,mert ő is olvasott már róla a neten és szerinte is nagyon szimpatikus és kedves fiú. Tudtam,hogy apu nem fogja ellenezni a kapcsolatunkat,anyut meg nem érdekli,hogy kivel vagyok együtt vagy kivel nem.
-Rendben,szia apu. Átadom nekik a puszit és az üdvözleteket is.-mosolyodtam el.-Nagyon szeretlek és te is vigyázz magadra.
-Én is szeretlek drágám. Szia.-mondta és már nem hallottam semmi hangot a vonal túloldaláról.
Az út további része hamar eltelt és már csak azt vettem észre,hogy a JPS csipog,hogy megérkeztem az úti célomhoz.
Kiszálltam a kocsiból és megpillantottam egy emeletes,barátságos családi házat.  Az anyós ülésről kivettem a kézi táskámat és a sport táskámat és elindultam a ház fele.
Mikor oda értem csengettem és nem kellett sok idő és már nyitódott is az ajtó.
-Úristen megjött Ashley.-kiabált Waliyha és a nyakamba ugrott,amitől majd nem felborultam.
-Szia Wali.-szorongattam meg.
-Szia Ash.-mondta mosolyogva és kaptam tőle egy hatalmas puszit,amit utána ő is megkapott tőlem.
-Ashleyyyy.-hallottam Safaa hangját és már csak azt láttam,hogy rohan felém,mire kapcsoltam és felkaptam,majd pörgettem rajta egyet.
-Szia Manócskám.-mondtam nevetve és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Szia.-ölelte át szorosan a nyakam és ő is adott egy kicsinek nem mondható puszit.
Letettem a földre Safaa-t és a legnagyobb Malik lányhoz,Doniya-hoz mentem.
-Szia Doni.-köszöntem neki mosolyogva,de ahogy kimondtam egyből megölelt és tőle is kaptam két nagy puszit.
-Szia Ashley. Már nagyon vártunk.-mondta,mikor már eltávolodott tőlem.
-Én is nagyon vártam már,hogy itt legyek.-mondtam neki boldogan.
-Szia Ashley.-jött oda hozzám Patricia és ő is jól megölelgetett.
-Szia. Örülök,hogy végre személyesen is találkozhatunk.-mondtam neki.
-Mi is már nagyon vártunk drágám.-mosolygott rám kedvesen és beinvitált a házba.
-Zayn és Yaser merre vannak?-kérdeztem meglepődve,miközben levettem a cipőmet és a kabátomat.
-Bent vannak a nappaliba nézik a meccset.-mondta szem forgatva Wali és megfogta a kezem,majd a nappali felé húzott magával.
Yaser,mikor meglátott egyből mosolygott és már felakart állni,de mind a négyen mutattuk neki,hogy ne csinálja tovább a cselekedetét. Egyből leesett neki,hogy mit akarunk és mint,ha semmi nem történt volna nézte tovább a TV-t.
Oda mentem Zayn háta mögé és befogtam a szemét,amitől elég mérges lett,mert tudni illik nagyon szereti a focit és utálja,ha ilyenkor megzavarják.
-Hagyjál már Safaa. Legalább a focit nézzem végig.-mondta ingerülten.
-Az nem fog menni.-mondtam a fülébe suttogva.
-Ashley?-kérdezte magas hangon.
-Én lennék.-vettem le a szeméről a kezemet nevetve.
Egyből felállt,megkerülve a kanapét és oda jött hozzám.
-Szia drágám.-köszönt mosolyogva és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Szia foci mániás.-mondtam neki nevetve,mikor már eltávolodtunk egymástól.
-Szia Ashley.-jött oda Yaser karjait széttárva,én pedig készségesen bújtam oda hozzá.
-Szia.-adtam egy puszit az arcára.
-Én már nagyon éhes vagyok,nem megyünk enni?-kérdezte reménykedve a legkisebbik leányzó a családból.
-De mehetünk már is csak menjél kezet mosni.-invitálta Patricia a fürdő felé lányát.
-Nem jössz velem Ash?-kérdezte tőlem.
-De megyek csak siess,mert elkaplak.-mondtam neki összehúzott szemekkel,ő pedig sikítva az emelet felé vette az irányt. Én is futásnak indultam és követtem Safaa-t.
Mindannyian nagyon kedvesek és már most nagyon szeretem őket. 



                                                                     **Zayn Malik**


Mikor megláttam Ashley-t a hátam mögött a szívem egyből gyorsabb ütemet diktált és egyből oda mentem hozzá és a karjaim közé zártam. Már egy hete nem láttam és nagyon hiányzott. Hiányoztak a csókjai a kedves mosolya a csilingelő nevetése. Nem gondoltam volna lesz olyan,hogy ennyire megszállottan szeressek egy lányt,de még is van ilyen,mert Ash iránt pontosan ezt érzem.
Mikor megöleltem hajának kellemes illatát beszívtam,amit napok óta nem érezhettem és puha ajkaira adtam csókot,amire napok óta vártam. Az egész családom nagyon szereti és anyu meg apu is mindig azt mondják,hogy vele megfogtam Isten lábát és örülnek,hogy végre nem vagyok együtt Pezz-el,mert mellém nem ő való,hanem Ash. Ők sem szerették Perrie-t meg a testvéreim sem,de Ash-t szinte majd nem megeszik és nem hagyják békén egy percre sem még nővérem is,aki nagyon távolság tartó és nehezen barátkozik,akár csak én.
-Nagyon szereti Safaa,Ashley-t.-mutatott apu az emelet felé,amin az előbb szaladtak fel.
-Látszik rajta meg mikor velem aludt mindig azt kérte,hogy meséljek róla meg hogy,hogy jöttünk össze.-mosolyodtam el.
-Mindannyian nagyon szeretjük Ash-t,nem csak Safaa.-szólalt meg mellettem Doniya.
Elindultam én is nővéremmel és húgommal az emeletre,hogy mi is kezet mossunk és mikor felértünk sikoltozást és nevetést hallottunk.
-Gyere csak ide.-hallottam meg barátnőm hangját.
-Nemm.-kiabált nevetve húgom.
Mikor mind a hárman oda értünk a fürdőszobához azt láttuk,hogy Ash a kád szélén ül tiszta habosan,Safaa pedig csípőre tett kézzel áll előtte szintén habosan.
-Nem akarlak összekenni csak segíteni akarom lemosni a habot.-nyújtotta a kezét makacs húgom fel.
-Persze,hogy megint összekenj.-csóválta meg mutató ujját tesóm maga előtt.
-Esküszöm nem fogom.-állt fel szerelmem és szívére tette kezét.
-Jól van elhiszem.-ment oda Safaa nevetve Ashley elé ő pedig egy törölközővel tüntette el róla a habot.
-Köszi.-adott neki egy puszit,majd minket kikerülve szalad le a konyhába.
-Látom elvoltatok.-mondta nevetve nővérem,miközben megmosta a kezét.
-Igen. Vele nem lehet unatkozni.-nevetett barátnőm is és feltakarította a maradék habot a földről.
-Jól van fiatalok,magatokra hagyunk titeket.-mondta Wali,miközben tolta ki nővérét az ajtón.
-Mint ha te olyan öreg lennél.-mondtam neki,mielőtt becsukta volna az ajtót.
Kivettem Ashley kezéből a felmosót és karjait a nyakam köré fontam. Átkaroltam formás derekát és a lehető legközelebb húztam magamhoz.
-Tudod,hogy hiányoztál?-döntöttem homlokomat az övéhez.-Már alig vártam,hogy lássalak és végre veled lehessek.
-Te is nekem.-mondta és egy puszit nyomott a nyakamra,amitől az egész testem libabőrös lett.
-Ezt lécci ne.-mondtam neki akadozva.
-Mit? Ezt?-kérdezte és megismételte az előbbi cselekedetét,amitől nem csak kirázott a hideg,ha nem már alig bírtam magammal.
-Igen ezt.-mondtam neki és a nyak hajlatába rejtettem az arcom ő pedig a hajamat simogatta,ami most kivételesen nem volt belőve.
-Aranyos vagy ezzel a hajjal.-mondta mosolyogva és felemelte a fejemet,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá kisfiúsan.-Te pedig,mint mindig most is nagyon szexi vagy.-mondtam neki és egy csókot nyomtam ajkaira.
-Ne hozz zavarba,ha lehet.-nevetett fel és mellkasomba rejtette pirosló arcait.
-Szeretem,hogy ilyen érzéseket tudok kihozni belőled.-emeltem fel a fejét és egy puszit nyomtam most már csak enyhén piros arcára.
-De piszok vagy,mert kihasználod.-ütött mosolyogva vállon.-Na gyere,mert anyudék nem tudják elképzelni,hogy mit csinálunk ennyi ideig.-húzott kifele csuklómnál fogva,de visszahúztam és összekulcsoltam a kezünket.
Lementünk a többiekhez a konyhába,ahol már mindenki az asztalnál ült és minket vártak. Ebéd közben jókat beszélgettünk,Ashley mesélt az életéről meg arról is,hogy milyen a viszonya az anyjával,amire anyu enyhén szólva mérgesen elmondta,hogy ő mit gondol,amin Ash csak nevetett.
-Elviszem Ashley egy helyre,nem soká jövünk.-mondtam a társaságnak és felálltam az asztaltól.
Barátnőm is felállt a helyéről,megköszönte a vacsorát és követett az előszoba felé. Mind a ketten felvettük a cipőnket,jó melegen felöltöztünk és kiléptünk az ajtón és gyalog elindultunk a sötétedő utcán.
-Hova megyünk?-kérdezte aranyosan és hozzám bújt én pedig átkaroltam a derekát.
-Majd meglátod hercegnőm.-nyomtam meg pisze orrát.
-Na lécci. Tudod milyen kíváncsi vagyok.-meresztette rám hatalmas barna szemeit,amiknek nehezen,de ellen tudtam állni.
-Tudom,de akkor sem mondok semmit.-nevettem fel.
-Jól van.-nyugodott bele,mert úgy is tudja,hogy nem fogom elmondani neki.
Nem sokat kellett sétálnunk és odaértünk,ahhoz a helyhez,ahova nagyon sokat szoktam járni,mikor itthon vagyok. Szeretem ezt a helyet,mert csönd van,nem zavar senki és a gondolataimba tudok merülni,amik elég kuszák,amióta megalakult a One Direction. Egy elég nagy tó,amit körülvesznek fák és más növények és innen nagyon jól lehet látni a naplementét. Ez az én itthoni "rejtekhelyem".
                                                                               

Oda mentem Ash-el,ahonnan a legjobban lehet látni,ahogy le megy a nap a háta mögé álltam és átkaroltam a vállára tettem a fejemet és úgy kémleltük a számomra szép tájat.
-Ez nagyon szép hely Zayn.-nézett rám.-Köszönöm,hogy elhoztál ide.-adott egy lágy csókot,amitől megremegtek a lábaim.
-Nincs mit kicsim.-fordítottam magam felé.-Nagyon szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni. Nekem te vagy a mindenem.
-Én is nagyon szeretlek. Ugye nem fogsz,majd elhagyni,ha turnéra mész?-kérdezte halkan és lehajtotta a fejét.
-Soha.-emeltem fel állánál fogva a fejét.-Soha. Ezt jól jegyezd meg. Nekem  te vagy az egyetlen nő az életembe és mindig is te maradsz.
Aranyosan elmosolyodott,de nem mondott semmit,ha nem mellkasomra hajtotta a fejét és úgy figyelte a naplementét.
Én is a távolba néztem,de nem voltam teljesen képben,inkább a gondolataimba voltam merülve.
Soha nem hittem az első látásra szerelemben,de most már ez megváltozott,mert a saját bőrömön tapasztaltam,hogy tényleg van ilyen. Mikor megláttam Ash-t már akkor tudtam,hogy benne megtaláltam azt a lányt,akit mindig is kerestem. Nem olyan,mint a többi lány,ő kivételes és meg kell becsülni,mert ha nem,akkor egy életre megbánod,hogy elvesztetted. Ő nem a sztár oldalamat nézte már az elejétől fogva,ha nem az igazi énemet,aki tényleg én vagyok,mindig végig hallgatott és mellettem állt. Nagyon szeretem és örökre vele akarok élni és mindent megteszek,hogy ez így legyen és mellettem ő legyen a legboldogabb lány.