Köszönöm nektek a rengeteg oldalmegjelenítést,de nagyon szépen megkérlek titeket,hogy iratkozzatok fel,mert nem nagyon akarnak szaporodni a rendszeres olvasóim,ami eléggé elszomorít! :/
Remélem mindenki jól van és tetszeni fog az új rész! :) Jó olvasást és további jó hétvégét nektek!
Ölel és puszil titeket: Fanny
**Ashley Roberts**
Reggel mikor felkeltem hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok,de mikor megismertem Zayn szobáját és éreztem a nyakamnál meleg szuszogását,rájöttem,hogy hol is vagyok. Kezeit óvatosan felemeltem derekamról és szembe fordultam vele,hogy lássam aranyos,egyben férfias vonású arcát.
Sokszor elgondolkodom azon,hogy mit szerethet bennem,mikor nálam vannak szebb lányok is. Híres,felkapott sztár és bármelyik lányt,amelyiket csak szeretné maga mellett tudhatná,de utána nem is gondolkodom tovább ilyen dolgokon,mert ő is szeret engem és én is őt. Annál nincs jobb dolog,mint reggelente mellette felébredni és benned van a tudat,hogy egy olyan fiú barátnője lehetsz,mint az övé.
-Jó reggelt szépségem.-mondta csukott szemmel és magához húzott.
-Jó reggelt.-köszöntöttem én is,miközben adtam egy puszit nyak hajlatába.
-Mennyi az idő?-kérdezte már nyitott szemmel.
Nem mondtam neki semmit csak keresztül hajoltam rajta és magamhoz vettem az éjjeli szekrényen lévő telefonját.
-Fél 9.-mondtam neki és vissza tettem a helyére a készüléket,majd újra hozzá bújtam.
-Jó reggelt puszit már nem is kapok?-kérdezte durcásan.
Nevetve felemeltem mellkasáról a fejem és oda hajoltam hozzá egy puszira,ami egy elég hosszú csókra sikeredett. Akár hányszor hozzámér,megcsókol vagy becézget a szívem hatalmasat lódul és sokszor azt hiszem,hogy ki akar ugrani a helyéről. Akár egy pillantásával zavarba tud hozni és ezt élvezi is,mert tisztában van az erejével.
-Öltözzünk drágám,mert nem fogunk időbe vissza érni Londonba és kapsz a fejedre Paul-tól.-szálltam ki az ágyból és róla is lehúztam a takarót.
-Nem akarok vissza menni.-állt fel pufogva.
-Elhiszem,de a rajongóitok számítanak rátok és gondolj bele,hogy Ausztráliában mennyire fognak örülni,ha megtudják,hogy oda is mentek és valóra válik a legnagyobb álmuk és láthatnak titeket.-simítottam végig enyhén borostás arcán és magamhoz húztam egy csókra.-A hajaddal ne sokat kínlódj,mert a kocsiban úgy se látja senki,hogy hogy van beállítva.-mondtam neki nevetve és az utazó táskámhoz sétáltam,hogy kivegyem belőle a mai ruhámat.
-Szeretem,hogy minden rosszban a jót látod.-jött oda hozzám és egy puszit nyomott az arcomra,majd a ruháival együtt bement a fürdőbe.
Én is elővettem a ruháimat és gyorsan felöltöztem,nehogy valamelyik leányzó benyisson és meglásson az Éva kosztümömben,mert az elég égő lenne. Napról-napra egyre hidegebb van,de ne csodálkozzunk,mikor már december 8. van. Felvettem jó meleg ruháimat,a szennyest pedig visszatettem a táskámba.
-Kicsim lemegyek a konyhába,ha van valami ott keres.-mondtam Zayn-nek a fürdőszoba ajtaja előtt.
-Oké. Én is mindjárt megyek.-mondta én pedig kimentem a szobájából.
Ahogy leértem a konyhába már mindenki ott volt és csinálta a dolgát.
-Jó reggelt.-köszöntem nekik,ahogy beléptem a helységbe.
-Jó reggelt.-mondták egyszerre,kedvesen mosolyogva,kivéve Safaa.
-Mi a baj tündérem?-kérdeztem tőle és leültem mellé az egyik székre.
-Semmi.-mondta és felpattant mellőlem,majd kitrappolt a konyhából.
-Safaa-nak meg mi a baja?-kérdezte Zayn meglepődve,mikor ő is csatlakozott hozzánk.
-Nem tudom,de már tegnap este óta ilyen.-mondta Patricia,nagyot sóhajtva.
-Mindjárt jövök.-mondtam és a leányzó szobája felé indultam.
Ahogy felértem a lépcsőn a folyosó végén megpillantottam a rózsaszín virágokkal és szívecskékkel kidekorált ajtót,amiről egyből rá lehetett jönni,hogy az ő kis birodalma van mögötte.
Ahogy odaértem bekopogtam,de nem jött semmi válasz.
-Safaa légyszíves engedj be.-dőltem az ajtófélfának.
Hallottam,hogy odalépkedett az ajtóig,majd óvatosan kinyitotta azt és megpillantottam buksiját.
-Gyere be nyugodtam.-mondta szipogva és beengedett a szobájába,majd becsukta az ajtót.
Leültem az ágyára és szem ügyre vettem a kis lakosztályát. Nagyon aranyos,barátságos szoba,tele volt a fal,úgy mint az ajtó is színes virágokkal és szívekkel és világos zöld,rózsaszín színben pompázott,az ágyán is ugyan olyan színű párnák díszelegtek,a polcokon szépen rendbe voltak elhelyezve a dolgai.
-Nagyon szép szobád van.-mosolyogtam rá és az ölembe húztam.
-Köszönöm.-mondta egy kisebb mosollyal a pofiján és arcát,kiengedett hajamba bújtatta.
-Mi a baj manó?-simogattam a hátát,mert éreztem,hogy ismét sírni kezdett.-Tudod nekem mindent elmondhatsz. Te vagy a kis barátnőm.
-Tudod én nagyon szeretem Zayn-t,meg örülök,hogy ilyen sikeres és sokan szeretik,de nekem ez nagyon nehéz,mert ritkán látom és nagyon szokott hiányozni. Mindig mikor haza jön,minden olyan jó,itt van velünk,de mikor elmegy több hónapig nem látjuk és én viselem a legnehezebben.-emelte fel fejét és rám emelte könnyes szemeit,amitől majd megszakadt a szívem.-Most pedig már te is a családunk része vagy és nagyon szeretünk,főleg én. Alig vártam,hogy végre láthassalak és nagyon örültem,hogy nem Perrie a bátyám barátnője,hanem te. Az egész család nem szerette,mert mindig kényeskedett,velem meg Wali-val nagyon undok volt már az elejétől fogva,de kitudja téged is mikor látlak megint.-kezdett egyre jobban sírni,én pedig egyre szorosabban öleltem magamhoz. Nagyon életvidám és játékos kislány,de sajnos az összetört és bánatos énjét is láthattam,ami engem is elszomorított és nagyon nem akartam ilyennek látni.
-Ne sírjál kicsim. Van egy ötletem. Ha anyudék beleegyeznek,akkor minden oké lesz.-kacsintottam rá és kiirányítottam a szobából.
-Milyen ötletről beszélsz?-nézett rám nagy szemekkel.
-Majd meglátod,nyugi.-nevettem és a hátamra kaptam.
Lerobogtam vele a lépcsőn egyenes a konyhába,miközben a hátamon csimpaszkodott és jó ízűen nevetett,a többiek meg csak mosolyogva figyeltek minket.
Letettem a hátamról,leültem Zayn mellé és ölembe kaptam a még mindig kacagó lánykát.
-Anya. Ashley-nek van egy ötlete,amit el akar nektek mondani.-vágott bele egyből a közepébe.
-Mi lenne az?-kérdezte Yaser felesége helyett mosolyogva,miközben megcsiklandozta az ölemben ülő lánya oldalát.
-Safaa azért volt ilyen szomorú tegnap óta,mert nem akarja,hogy Zayn elmenjen és hónapokig megint ne lássa,de én azt találtam ki,hogy mivel most lett kész a házam,vannak szabad szobák és ha beleegyeztek-mutattam a szülőkre.-,akkor mind a három leányzó ott lehetne nálam,amíg Zayn nem megy turnéra,utána pedig vissza hoznám mind a hármójukat. Az iskolából meg kikérnénk őket egy hétre,biztos nem lenne olyan sok lemaradásuk. Mit szóltok hozzá?-néztem körbe a társaságon.
-Nem lenne ez nagy teher neked?-kérdezte elgondolkodva Patricia.
-De hogy is. Nagyon jól ellenénk és ha minden igaz holnap költöznek hozzám a legjobb barátaim Dina és Jason,velük is biztos jól kijönnek majd és leszünk elegen,akik figyelnek rájuk.-mondtam mosolyogva.
-Nekem oké,de vigyázz velük,mert Safaa és Wali idegileg kifognak készíteni.-mondta nevetve Yaser és átkarolta a vállam.
-Én is beleegyezek az iskolába pedig beszólok,hogy egy hétig nem mentek,de ugye megígéritek,hogy normálisan fogtok viselkedni és nem lesz rátok panasz?-nézett rá anyjuk,két kisebbik lányára.
-Megígérjük.-mondták kórusban.
-Mehetünk pakolni?-kérdezte Doniya lelkesedve.
-Persze,de nem kell 2 hónapra való ruhát bepakolnotok. Egy hét múlva jöttök haza.-mondta nevetve Zayn és átkarolta a derekam.
Mind a három lány felment a szobájába készülődni,mert hamarosan indulunk és csak mi négyen maradtunk a konyhába.
-Ugye nem baj,hogy felhoztam ezt az ötletemet?-kérdeztem félve.
-Miért lenne baj? Sőt,örülök,hogy felhoztad,mert így legalább az utolsó hétben velem lehetnek.-mondta barátom és megpuszilta a homlokom.
-Olyan aranyosak vagytok így együtt.-nézett minket Patricia.
-Köszönjük.-mosolyogtam rá szégyenlősen.
A lányok nagy nehezen összepakolták,amiket hozni akarnak magukkal,Zayn is összepakolta a cuccait,megreggeliztünk és fél 11-kor indulásra készek voltunk.
-Örülök,hogy találkozhattam veletek és köszönöm a vendég látást.-köszöntem el Zayn szüleitől.
-Mi is nagyon örülünk drágám. Egy hét múlva találkozunk,addig is vigyázz magadra és remélem a lányok nem akasztanak ki nagyon.-mondta Patricia és szorosan megölelt és kaptam két puszit.
-Vigyázz magadra és köszönöm,hogy boldoggá teszed a fiamat.-ölelt meg jó szorosan Yaser is és tőle sem maradt el a puszi.
A lányok már elköszöntek a szüleiktől a cuccaik is be voltak pakolva a csomagtartóba,ezért beültünk a kocsiba és vártuk,amíg Zayn is elköszön a szüleitől. Most Zayn sem szomorúan és bánatosan búcsúzik el tőlük,mert egy kicsivel több,mint 2 hét és ismét láthatja őket,mivel karácsonyra hazajöhetnek a turnéról és a családjaikkal lehetnek.
Most nem én fogok vezetni,hanem Zayn,mert azt mondta jobb úgy ha ő ül a volán mögött. Én engedelmesen beleegyeztem és az anyós ülésre ültem be. A lányok a hátsó ülésen foglalták el helyeiket,amíg mi az öv bekötéssel és más dolgokkal voltunk elfoglalva,addig Zayn is beült a kocsiba.
Az út felét végig viccelődtünk,nagyon sokat beszélgettünk,de utána a lányok elaludtak és csak mi beszélgettünk halkan Zayn-nel.
-Mikor jön Jason meg Dina?-kérdezte.
-Ma akarom felhívni őket,hogy a leghamarabbi járatra vegyenek jegyet. Ha meg ide értek a csajokkal kimegyünk értük.
-Nagyon jól kijössz a lányokkal,öröm benneteket nézni,mikor együtt vagytok. Doniya-n lepődtem meg a legjobban. Mindig is nehezen barátkozott,mint én,de veled egyből megtalálta a közös hangot és olyan,mintha már ezer éve ismerne téged. Safaa-n meg Waliya-n nem lepődtem meg,mert könnyen barátkoznak.-mosolyodott el.
-Nagyon szeretek velük lenni,mert Wali és Safaa mindig viccelődnek és nagyon jól el lehet velük szórakozni. Doniya pedig már 21 éves és nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Kész érett nő.-mosolyogtam rá.
Az út további részében nem nagyon beszélgettünk,én is egy kicsit elbóbiskoltam és már csak arra keltem fel,hogy megállt alattunk a kocsi. Elővettem a telefonomat a zsebemből,hogy megnézzem mennyi az idő,ami negyed 2-őt mutatott.
Kiszálltunk a kocsiból,mindent bepakoltunk,még Zayn cuccát is,mert azt mondta,hogy ma itt akar aludni nálam.
-Gyertek csajok,megmutatom melyik lesz a ti szobátok. Van egy 3 ágyas vendégszoba,ami pont jó lesz nektek.-indultam meg az emelet felé ők pedig követtek engem.
-Nagyon szép házad van.-ámuldozott Doniya.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
Kinyitottam a szoba ajtaját és előre engedtem őket.
-Jó lesz a szoba?-kérdeztem meg tőlük.
-Igen nagyon szép és köszönjük,hogy elhoztál ide minket.-ölelt meg Waliya.
-Nagyon szívesen.-adtam egy puszit a fejére.-Pakoljatok ki nyugodtan,lent leszünk a konyhába,ha készen vagytok gyertek le.
-Rendben.-mondta Safaa aranyosan,én pedig kimentem a szobából.
Lementem az emeletről és megpillantottam Zayn-t,ahogy a kanapén ül a nappaliba és bámul maga elé.
-Valami baj van?-kérdeztem tőle és leültem mellé.
-De hogy is,csak gyönyörködtem a házadban. Tényleg nagyon szép lett. Minden a te stílusod.-mondta mosolyogva és a mellkasára vont.
-Nekem is nagyon tetszik és a lányoknak is,mert már áradoztak róla egy sort.-nevettem fel.
-Köszönöm neked kicsim,hogy elhoztad ide magadhoz őket és örömet szereztél nekik.-csókolt meg lágyan,nekem pedig a hasamba felkeltek a pillangók és elkapott az ismerős érzés.
-Szívesen tettem. Örülök,ha boldogok és nem szomorkodnak,mert tudom,hogy milyen nehéz nekik,amikor hónapokig nem láthatnak.-mondtam neki és elindultam az udvar ajtó felé.
-Hova mész?-kérdezte csodálkozva.
-Az udvarra. Felhívom Jason-t.-válaszoltam neki és kabátomat,mamuszomat felvéve,mentem ki a csípős hidegbe. Leültem a szeretett pavilonomba,kezembe vettem a telefonomat és már tárcsáztam is Jason számát. Biztos nagyon fog a hívásomnak örülni,mert ott még csak hajnali 1óra van,de nagyon remélem,hogy azért fel veszi.
-Szia király lány. Mi újság?-kérdezte álmos,rekedt hangon,amikor felvette.
-Szia tökfej. Itt minden oké,de egy fontos dolog miatt hívtalak.
-Mi az a fontos dolog?-kérdezte éberebb hangon.
-Az,hogy a leghamarabbi londoni járatra vegyetek jegyet,mert vettem házat,minden rendben van és nagy szeretettel várlak benneteket.-mondtam neki,de nem válaszolt rá semmit.-Itt vagy Jason?
-Igen itt vagyok,de ugye most nem viccelsz?
-De hogy viccelek. Nektek is a szobátok rendbe van és csak rátok vár,ahogyan mi is a fiúkkal.-mondtam nevetve.
-Bakker ez nagyon jó hír. Majd hívlak,hogy melyik géppel megyünk,de most leteszem,mert sietek át Di-hez,hogy neki is elmondjam,hogy költözünk Londonba.-mondta boldogan és a mondat végét már szinte üvöltötte.
-Rendben,vigyázzatok az úton. Szeretlek titeket.
-Oké,mi is szeretünk. Puszi.-köszönt el ő is.
Nevetve raktam le a telefonomat az asztalra és elgondoltam,hogy milyen jó lesz,ha ők ketten is itt lesznek velem. Már nagyon hiányoznak és alig várom,hogy mehessek értük a repülőtérre.
**Zayn Malik**
Nem tudtam elgondolni hol van már Ash,ezért utána mentem az udvarra,de mikor megláttam,hogy a pavilonba ül,akkor vissza mentem a házba,magamra vettem a cipőmet meg a kabátomat és oda mentem hozzá.
Ahogy leültem mellé egyből az ölembe húztam és csak csöndben egymást ölelve bámultunk magunk elé. Nem volt kínos csend,inkább megnyugtató. A szüleim előtt is megmutatta,hogy mekkora szíve van azzal,hogy a testvéreimet csak úgy elhozta magához egy hétre. Ezzel mind a három lánynak hatalmas örömet szerzett,mert nem minden nap tudnak eljönni Bradfordból Londonba és örülnek,ha egy kicsit kimozdulhatnak és ráadásul még iskolába se kell menniük.
-Beszéltél Jason-nel?-törtem meg a csendet.
-Igen. Nagyon örül,hogy végre jöhetnek és egyből szalad Dina-hoz,hogy elmondja neki is a hírt. Biztos örült neki,hogy hajnali 1-kor felkeltette.-kacagott fel.
-Tényleg az idő eltolódás.-világosodtam fel.
-Mikor kell menned a stúdióba?-kérdezte,miközben arcát mellkasomhoz tette és éreztem a levegő vételét,mert a kabátot nem cipzároztam össze magamon.
-3-ra,de nem leszek sokáig. Beszéltem még tegnap este Harry-vel és mondta,hogy ők is jönnek majd velem ide hozzád,mert már alig várják,hogy lássanak.
-Az jó lesz,mert már én is alig várom,hogy lássam őket. Egy hétig nem találkoztam veletek,de már az is sok volt,akkor mi lesz velem,ha turnén lesztek?-mosolygott rám szomorúan.
-Nekünk is nagyon fogsz hiányozni,de inkább ne beszéljünk róla,mert még van hátra egy hetünk.-simítottam meg selymes arcát.
-Nagyon szeretlek.-bújt hozzám,mint egy kiscica.
-Én is téged hercegnőm.-fontam szorosan körbe kezeimet a derekán.
Ismét nem szóltunk egymáshoz csak csöndben élveztük egymás társaságát,mikor láttuk,hogy Safaa és Wali trappol ki a házból,de ők a fák és bokrok miatt nem láttak minket.
-Ashleyyy!-kiabált kisebbik húgom.-Merre vagy?
-Itt vagyok manó a pavilonba.-kiabált vissza barátnőm.
-Oké megyünk.-kiabált most már Wali is.
Mind a két leányzó úgy szaladt,mint ha kergették volna őket. Safaa,ahogy odaért hozzánk,egyből kihúzta az ölemből Ashley-t,leültette mellém és az ölébe ült.
-Gonosz vagy.-mondtam neki összehúzott szemekkel.
-Nem vagyok gonosz csak szeretem Ash-t.-nyújtotta rám a nyelvét.
-Nem csak te Safaa,ha nem én is.-mondta Waliya is és szorosan barátnőm mellé ült és hozzá bújt.
-Én is szeretlek titeket.-adott mind a kettőjüknek puszit az arcára.-Miért kerestetek ennyire?
-Néztük a nappaliba a TV-t és mutatták,hogy a plázába nyílt egy új játék bolt és megszeretném nézni. Ugye elviszel?-kérdezte Safaa kiskutya szemeket meresztve.
-Én pedig szép bizsukat láttam és szeretnék venni egy párat. Elhoztam a zsebpénzemet,úgyhogy nem a te pénzedből lenne.-mondta Wali is az óhaját.
-Természetesen elviszlek titeket,ahova menni szeretnétek,de csak akkor,ha a pénzedet itthon hagyod.-nézett mosolyogva nagyobbik húgomra.
-Rendben.-bólintott rá a dologra.
-Megbeszéltük,de menjünk be,mert megfogtok fázni.-mondta Ash és maga előtt tolva invitálta be őket a házba.
Nagyon jól bánik a gyerekekkel és már előttem van,ha nekünk lesz gyerekünk,akkor milyen jó anyukája lesz a kislányunknak/kisfiúnknak. Soha nem volt olyan,hogy ha valakibe beleszeretek,akkor a házasságot,gyermek vállalást képzeltem el vele,de Ashley teljesen más,mint a többi lány és rettentően szeretem és azt szeretném,ha őt mondhatnám gyermekeim anyjának.
Ahogy bementünk a meleg házba kirázott a hideg,mert ahogy esteledik,úgy egyre hidegebb van odakint és felüdülés volt bemenni. Telefonomat elővettem,hogy megnézzem mennyi az idő,ami már fél 3-at mutatott. Tenni akartam vissza a zsebembe,mikor csörögni kezdett és megpillantottam a kijelzőn Perrie nevét. Ashley a lányokkal ült a kanapén és beszélgettek,de nem akartam,hogy meghallják kivel beszélek,ezért a konyhába mentem.
-Szia Pezz.-szóltam bele egyhangúan.
-Szia drágám.-mondta nyálasan.-Hogy megy sorod a kicsit Ashley mellett?
-Nagyon jól és örülnék,ha nem hívnál a hülyeségeid miatt.-mondtam neki mérgesen.
-Én a helyedbe nem beszélnék ilyen hangnemben Zayn baby,mert a kis barátnőd fogja megbánni.-kezdett bele a fenyegetőzésbe.
-Csak a szád nagy. Úgy se mersz semmit csinálni,mert akkor oda az imidzsednek meg ha valami baja esik és állok jót magamért.-nevettem bele a telefonba cinikusan.
-Honnan veszed te azt,hogy én csinálnék vele valamit drága Zayn? Vannak nekem embereim,ne aggódj.-kacagott fel gonoszan.-Van egy ajánlatom.
-Hallgatlak.-mondtam unottan.
-Ha szakítasz Ashley-vel és újra velem leszel együtt,akkor békén hagyom őt és örökre eltűnők az életéből,de ha nem szakítasz vele,akkor teszek arról,hogy szomorú sorsa legyen.
-Azt lesheted,hogy én mikor fogok vele szakítani Edwards.-préselem ki fogaim közül mérgesen a szavakat. Nem sok kellett,hogy elüvöltsem magamat,de inkább nem tettem,mert akkor meghallották volna,miket mondok Perrie-nek.
-Rendben,te akartad. Akkor majd figyeld a következményeit.-mondta és lerakta a telefont.
Nem tudom mit akar csinálni,de az biztos,hogy mindenre képes,ha meg akar valamit szerezni. Ez esetben engem.
Kimentem a konyhából és oda mentem a lányokhoz,hogy elköszönjek tőlük,de Ashley-t magammal vittem egészen a bejárati ajtóig.
-Ha menetek a plázába nagyon vigyázz magadra és ha meglátod,hogy valaki követ vagy figyel,azonnal hívjál engem és már megyek is értetek. Oké?-kérdeztem tőle.
-Oké,de nem értelek Zayn. Miért figyelne vagy követne engem valaki?-kérdezte meglepetten.
-Az nem lényeges kicsim.-adtam neki egy csókot. Elakartam tőle távolodni,de tarkómnál fogva visszahúzott még egy csókra,amibe mind a ketten bele mosolyogtunk. Semmi kedvem nincs itt hagyni,ha lehetne állandóan ölelném meg csókolnám,de nem lehet,mert vár a munka.
-Szeretlek.-mondtam,miközben adtam neki még egy utolsó csókot.
-Én is téged.-mosolygott rám.
Liam-mel megbeszéltem,hogy jön értem,mert nincs itt a kocsim,de Ashley-ét nem vihetem el,mert ők nekik is kell. Mire kiértem az utcára,már előttünk állt és dudál egyet jelzés képen. Futólépésbe mentem a járgány felé és behuppantam barátom mellé.
-Szia haver.-fogott velem kezet.-Mi újság veletek?
-Hello.-köszöntem én is.-Minden oké,de Perrie nagyon belekavar az életembe.
-Ezt,hogy érted?-nézett rám nagy szemekkel,majd beindította a kocsit.
-10 perce felhívott és egy ajánlatot tett.
-Milyen ajánlatot?-kérdezte kíváncsian.
-Hogy ha szakítok Ashley-vel és újra vele leszek,akkor békén hagyja,de ha nem akkor tesz arról,hogy szét menjünk.-mondtam egyre idegesebben.
-Erre te?
-Erre én mondtam neki,hogy nem fogok vele szakítani,de azt mondta rosszul döntöttem,majd csak figyeljem meg a következményeit.
-Erre nem tudok Zayn mit mondani,mert Pezz-ből tényleg mindent kinézek és nehogy tényleg valami baja essen Ash-nek.-mondta mérgesen.
-Ez az és most nem tudom,hogy mit csináljak.
-Annyit,hogy amikor csak lehet mellette leszünk és figyelünk rá.-nézett rám jelentőség teljesen.
Az út további része hamar eltelt és se perc alatt oda értünk a stúdióhoz.
Már a többiek kocsija ott volt a parkolóban,gyorsan mi is kiszálltunk az autóból és az épület felé vettük az irányt.
Mikor beértünk a helységbe már a srácok Paul-al beszélgettek,de amikor meglátott minket,egyből felénk vette az irányt.
-Na végre. Azt hittem már nem is jöttök.-fogott velünk kezet.
-Bocs Paul csak elnéztük az időt.-mondta Liam,majd mi is leültünk a többiekhez.
-Császtok.-köszöntem nekik.
-Hello haver.-mondták mind annyian.
A megbeszélés nem tartott 2 óránál tovább,arról beszéltünk jobban,hogy mi hogy lesz,milyen városokba fogunk menni és milyen sorrendben,de én már tűkön ültem,minden bajom volt és ezt a többiek is észrevették.
Már mind annyian a kocsinkhoz mentünk-vagyis én a Liam-éhez-,de a srácok megállítottak mielőtt beszálltam volna.
-Mi a bajod Zayn? Mi van veled?-kérdezte Niall csodálkozva.
Nekik is elmondtam azt,amit Liam-nek és ők is ugyan olyan mérgesek és feszültek lettek,mint én.
Ahogy megbeszéltük,ők is jöttek Ashley-hez,mert már nagyon szeretnének találkozni vele. Hamar oda értünk kiszálltunk a kocsiból és a kapu felé vettük az irányt.
-Senkinek ne beszéljetek a Perrie incidensről,de leginkább Ash-nek ne. Nem szeretném,ha tudna erről,mert biztos magát okolná.-mondtam nekik,mielőtt beléptünk volna a házba. Mindannyian bólintottak,hogy megértették a kérésem.
Nagyon remélem,hogy Pezz nem fog semmi hülyeséget csinálni és békén fogja hagyni Ashley-t,mert nekem ő a mindenem és nem tudom mi lenne velem,ha tényleg valami baja esne. Ő a legfontosabb dolog az életembe,ő hozott vissza a való életbe,mikor még zsörtölődő és ideg beteg hülye voltam és ő tanított meg arra,hogy milyen tényleg valakit tiszta szívből és feltétel nélkül szeretni. Ő az a nő,aki mellett megakarok öregedni és ha kell meghalni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése