Köszönöm szépen a több,mint 1600 oldalmegjelenítés és a feliratkozókat! IMÁDLAK TITEKET!!
Külön köszöntöm azokat a leányzókat,akik nem rég találtak rá a blogra. Nagyon remélem,hogy nekik is tetszik a történet,ahogy reményeim szerint a többieknek is,akik mellettem vannak és nyomon követik az eseményeket! :)
Tudom nem valami eseménydús a sztori,de 1000%-osan megígérem nektek,hogy befognak indulni az események és minden a feje tetejére fog állni,de nyugis és szerelmes részekkel is rukkolok elő nektek.
Remélem mindenki jól van,senki nem beteg és mindenki irul-virul az egészségtől és a boldogságtól! :)
Nagyon szeretlek titeket és vigyázzatok magatokra!
U.i.: Miközben írtam a részt ezt a zenét hallgattam! Rettentően imádom ezt a dalt az énekesnek pedig gyönyörű hangja van! :)
Jó olvasást és sok-sok puszi: Fanny
**Zayn Malik**
A többiek valamelyik nap azzal a megállapításukkal jöttek oda hozzám,hogy én tényleg nagyon szerelmes vagyok,mert ilyen boldognak nem mostanában láttak és még olyan dolgokon sem kapom fel a vizet,amire általában felszoktam. De azt is kifejtették,hogy örülnek,amiért ilyen boldog és idióta vagyok meg,hogy hatalmas hálával tartoznak Ash-nek,mert neki köszönhetően visszakapták a "régi Zayn-t".
Tudom,hogy az utóbbi időben nem volt velem könnyű egy légtérben maradni és megállás nélkül csak bunkóztam,akivel csak lehetett,de mentségemre szóljon,hogy nem szánt szándékból tettem csak sokszor úgy összevesztünk Pezz-el,hogy így adtam ki a feszültséget még ha nem is akartam bunkó lenni a körülöttem lévő emberekkel,akik támogatnak és mindig mellettem állnak.
De az ÚJ ZAYN eltűnt,Ashley-nek köszönhetően és visszatért a RÉGI ZAYN,aki mindenkivel kedves,megértő és nem bunkózik másokkal,ha nem muszáj.
Az a lány,aki jelen pillanatban is itt van mellettem és gyönyörű barna íriszeivel és kislányos még is ellenállhatatlan mosolyával levesz a lábamról,el sem tudja képzelni,hogy csak a jelenlétével is mennyire megtud változtatni és olyan érzéseket ébreszt fel bennem,amiről azt sem tudtam,hogy érezhetek.
-Min gondolkozol ennyire?-repített vissza egy kedves hang az álmodozásomból,ami a mellettem ülő,csillogó szemmel vizslató gyönyörűségtől származott.
-Azon,hogy ma különösen jó kedved van és a megszokottnál is jobban csillognak a szemeid. Megtudhatom a Kisasszonytól,hogy mire fel ez nagy öröm?-kérdeztem,miközben ujjaimmal megcsiklandoztam az oldalát,mire jó ízűen még is halkan felkacagott.
-Igen megtudhatja az Úrfi,de ha nem szeretnéd,hogy a nevetésemtől felkeljenek a többiek és nyávogjanak,amiért nem bírnak aludni,akkor inkább ne csináld ezt az ujjaiddal.-mondta szórakozottan és hosszú,csinos ujjait hasonlóképpen,mint én neki az oldalamba nyomkodta,mire én is elég hangosan felnevettem.
-Oké,megértettem.-vettem el oldalamtól a kezét és mutattam neki,hogy hajtsa a fejét az ölembe.
Nem lepődött meg kérésemen,mert amióta ismerjük egymást és beszélgetünk vagy ő hajtja a fejét az ölembe vagy én neki. Legtöbbször én szoktam a fejemet formás combjaira hajtani,mert sokszor nem bírok magammal és ahelyett,hogy olyat tennék,amit nem szabadna,inkább ilyen dolgokhoz folyamodok.
Nem tudom még meddig bírom az érzéseimet titkolni,de sokszor úgy érzem,hogy nem sok kell és kiborul az a bizonyos bili és mindent,amit érzek iránta elmondom neki még ha ezzel a köztünk lévő jelenlegi kapcsolatot megváltoztatom.
Kérésemet teljesítve fejét a combomra hajtotta és hibátlan arcát felém fordította. Hirtelen megcsapta az orrom hajának kókuszos és parfümjének mámorító illata,amit úgy megjegyeztem első szaglástól kezdve,hogy száz közül is felismerném. Selymes haj zuhataga a lábamra omlott,amit egyből kezeim közé vettem és játszani kezdtem vele. Erre mondják azt,hogy olcsó játék hülye gyerekeknek.
-Visszatérve az örömöm okára,azért vagyok felhőtlenül és még annál is jobban boldog,mert nem rég,talán egy órája beszéltem apuval és mindent tisztáztunk egymás között.-emelte rám szemeit,de értetlen arcomat látva folytatta.-Ez alatt azt értem,hogy elmondta mennyire szégyenli magát,amiért ilyen keveset foglalkozik velem meg hogy,amint lehet haza jön és többet nem is megy vissza dolgozni,mert az elmúlt 16 évet,ahogyan csak lehet beszeretné pótolni és olyan kapcsolatot ápolni velem,mint régen. Egyedül azt nem tudom,hogy a haza szó alatt,New York-ot vagy Londont értette.-húzta el a száját aranyosan,de arca változatlanul sugárzott a boldogságtól.
-Ez tényleg jó hír,örülök,hogy apuddal minden rendben van,de mi lesz anyuddal? Még is csak a családod része,még ha nem is foglalkozik veled úgy,mint ha a lánya lennél.-mondtam neki,amin láthatóan elgondolkodott.
-Figyel Zayn. Én már rengetegszer próbáltam rendbe hozni a kapcsolatomat anyámmal,de soha nem tudtam,mert túl makacs és nem hajlandó elfogadni,hogy hibázik.-feltornászta magát ülő helyzetbe és folytatta.-Órákon át beszéltem vele,hogy valami változást érjek el,de mindig az lett a vége,hogy csúnyán összevesztünk és volt olyan,hogy több,mint egy hónapig nem beszéltük csak apu hívott fel és tartotta bennem félig-meddig a lelket. Nagyon sajnálom,hogy ilyen velem,de ezeket eltekintve szeretem és ez akkor sem fog megváltozni,ha már soha nem lesz az életem része,mert az anyám.-sóhajtott egy nagyot és lehatotta a fejét.
Egy nagy tuskó vagyok,amiért felhoztam ezt a témát,mert tudom,hogy az lefájóbb dolog az életében. A többiek soha nem hozzák fel neki,mert tisztában vannak vele,ha erről beszélnek,akkor még jobban összetörik lelkileg. Én meg pont belevágok a közepébe és kérdőre vonom. Tényleg nem vagyok normális.
-Ne haragudj rám Ashley,nem akartam erről beszélni.-mondtam neki bűnbánóan és megfogtam apró,puha kezeit.
-Ne butáskodj már. Miért haragudnék? Nem a legkellemesebb erről beszélnem,de ahogy én is,te is sok fájó dolgot elmondtál az életedből és mondtam,hogy jól vésd a csinos kis agyadba,hogy hozzám bármikor jöhetsz,én mindig itt leszek melletted.-ujjával megkocogtatta a fejem és elmosolyodott.-Amióta itt vagyok nem volt olyan,hogy nem hallgattál volna meg,bármikor hívtalak egyből jöttél és ezért nagyon hálás vagyok neked,ugye tudod?
-Szóval csinos a fejem?-mosolyogtam rá diadalittasan.
-Hogy te mekkora egoista vagy!-kacagott fel,majd hirtelen rám ugrott,amitől mind a ketten eldőltünk az ágyon.
-Ez ki kérem magamnak Kis hercegnő.-fordítottam a helyzetünkön és ő került alulra.
-Mind annyian így hívtok,de honnan jött ez a becenév?
-Onnan,mert nekünk olyan vagy,mint egy kis hercegnő,akire mindig számíthatunk és felvidítja a napjainkat.-simítottam ki a szeméből egy tincset ő pedig a kijelentésemen elmosolyogta magát.
-Olyan jól esik,hogy foglalkoztok velem. Már szinte a családom részei vagytok és mindannyiótokat nagyon szeretem.
-Akkor engem is?-játszottam a tudatlant és megpöcköltem az orrát.
-Igen,téged is ego harcos.-nevetett fel,ami még gyönyörűbbé tette.
-Mi is nagyon szeretünk téged.-adtam puszit az arcára.
El sem bírja gondolni,hogy én mennyire szeretem. Ő valószínűleg úgy néz ránk,mint a testvéreire,de én nem bírok rá úgy tekinteni. Túl szép és ellenállhatatlan. Tudom nyálas szöveg,de szerintem nála szebb és kedvesebb lánnyal még nem találkoztam az életem során.
-Amúgy Zayn. Ha most valaki benyitna és meglátna minket ilyen pózban könnye félreérthetné a dolgokat. Főleg,ahogy Louis-t ismerem egyből elkezdene kombinálni és nem hagyna minket békén a hülyeségével.-mutatott az ajtó felé.
Nem bírtam neki ésszerű választ adni,mert ahogy ezt kimondta az ajtó egyből nyílt és 4 állatkodó,elemében lévő idióta lépett be.
-Jó reggelt tubicáim,valamit megzavartuk?-kérdezte szórakozottan a Louis névvel ellátott idióta.
-Erről beszéltem.-súgta Ash a fülembe nevetve.
Mosolyogva adtam neki egy puszit és lemásztam róla.
-Nem zavartál meg semmit Lou,csak beszélgettünk,de szerintem neked hiába mondom,mert úgy sem hiszed el.-mondta a barna hajú szépség és felállt mellőlem,majd oda ment hozzájuk,hogy mint minden reggel most is köszöntse őket egy cuppanós puszival.
-Túl jól ismered Louis bácsit Kis hercegnőm.-mondta répa imádó barátom,majd ő is megpuszilgatta,megölelgette Ash-t.
-Túl kiismerhető vagy Répa fiú.-mondta nevetve Ashley,majd oda ment a leghiggadtabb banda társunkhoz,Liam-hez.
-Most jól belé fojtottad a szót.-mondta nevetve Liam,Louis-ra célozva és megpuszilta és megölelte a Kis hercegnőnket.
-Nem is csak inkább hagytam magam.-csattant fel az említett.
-Aha. Én is ezt mondanám.-szólalt meg a mai napon először Harry.
-Ne kezd el Harold,mert beadom a váló pert.-kezdte megint a galamb mániás.
-Úgy se mered!-nevett Harry.-Jó reggelt Ash.-megpuszilta az említett lányt,majd kirohant a szobából.
-Neked is Harry.-mondta magának Ashley,mi meg jót nevettünk rajta,mert elég vicces fejet vágott miközben mondta.
-Hova mész Styles?-kiabált Niall a rohanó Harry után.
-A konyhába enni.-hallottuk a választ.
-Bocsi,de én is megyek,mert este olyan fáradt voltam,hogy éjszaka nem bírtam felkelni enni és most a pici pocim éhes.-simogatta a bendőjét.-Jó reggelt Hercegnő.-puszilta és ölelte meg ő is Ash-t.
-Neked is pocak.-simogatta meg a hátát mosolyogva.
-Amúgy én is itt vagyok.-emeltem sértődötten a kezemet a magasba.
-Tudjuk.-mondta Niall nyugodtan,majd ő is kiment a szobából.
-Hát kösz.
-Nincs mit Malik.-veregette meg a vállamat Louis.-Ugye a reggeli ölelésem nem marad el?-kérdezte kis fiúsan Ash-től és lebiggyesztette a száját.
-Nem hát.-nevetett jó kedvűen.-Jó reggelt Louis.-ment oda a srác elé és megölelte meg adott az arcára egy puszit.
-Neked is Manó.-viszonozta az ölelést és ő is jól megpuszilgatta Ashley-t.
-Ó. Szóval már manó is vagyok?-kérdezte meglepődve és megbökte Louis hasát.
-Igen,mert ez a becenév is rád illik.-mondta a választ Liam a répa gyerek helyett.
-Hát jó.-rántotta meg a vállát.
-Nem tudom ti,hogy vagytok vele,de én már éhes vagyok,szóval megyek enni én is.-mondta Lou,majd kiment a szobából.
-Amúgy már mióta vagytok fent?-kérdeztem Liam-től,mert már csak ő maradt a szobában.
-Talán egy fél órája csak hallottuk,hogy fent vagytok és bejöttünk hozzátok,de én megyek le,mert én is kezdek kajás lenni.-mondta és már ki is ment a szobából.
-Nem semmi vagy.-mondtam az előttem álló gyönyörűségnek.
-Miért is?
-Mert neked minden reggel köszönnek meg megszeretgetnek,de nekem meg azt sem bírják ide böfögni,hogy "Csá".
-Jaj ne duzzogj már.-ült le mellém nevetve,de én arrébb mentem tőle.-Na,most mi bajod van?-nézett rám nagy szemekkel.
-Még te se köszöntél nekem.-húztam az agyát,de egyáltalán nem haragudtam rá.
-De igen is köszöntem. Mikor bejöttél hozzám egyből azzal kezdtem.
-Puszit kaptam?-kérdeztem rá egyből.
Erre már nem mondott semmit csak ült mellettem nagyokat pislogva.
-Jól van na,ne haragudj már rám.-állt fel a helyéről és oda jött elém.-Állj fel te nagy melák.-mondta nevetve.
Teljesítettem kérését és felálltam. Egyből a nyakamba borult és szorosan megölelt. A szívem 10-szer gyorsabban kezdett verni már attól féltem,hogy észre veszi. Levegőt alig bírtam kapni csak álltam,mint egy fa darab. Hirtelen kapcsoltam és én is szorosan magamhoz öleltem és beszívtam mámorító illatát. Arrébb húzódott tőlem és két nagy puszit nyomott az arcomra. Nem szólaltam meg csak gyönyörű barna szemeibe néztem és tartottam vele a szem kontaktust. Én szorosan öleltem a derekát,ő pedig kezeit körbe fonta a nyakam körül. Hatalmas késztetést éreztem,hogy abban a pillanatban megcsókolom és soha nem engedem el. Van két lehetőségem. Az egyik,ha az agyamra hallgatok és elengedem és valami szöveggel tisztázom magam. A második,ha a szívemre hallgatok és most azonnal megcsókolom,amiből vagy baj lesz vagy ő is rájön,hogy érez irántam valamit és a barátnőm lesz.
Már nem bírom magamban tartani az érzéseimet. Az arcommal egyre jobban közelítettem az övé felé és úgy vettem észre,hogy őt sem zavarja a dolog,ezért nem álltam meg közeledtem rózsaszín ajkai felé. Egyre jobban szorítottam magamhoz a szívem meg majd kiesett a helyéről,egyszerűen nem bírtam magammal,mindennél jobban megakartam csókolni. Már majd nem hozzá értem ajkaihoz,mikor egy kicsit eltolt magától és homlokát az enyémnek döntötte.
-Zayn ezt nem szabad.-mondta akadozva.
-Ne haragudj,nem tudom mi ütött belém.-mondtam neki,miközben lehunytam a szemem,hogy valami módon lehiggasszam magam.
-Gyere menjünk inkább le mi is enni.-megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni ki a szobából.
Nem mondtam semmit csak követtem,mert még mindig nem tértem rendesen magamhoz. Ujjainkat összekulcsoltam és visszahúztam magamhoz.
-Te érzel irántam valamit?-néztem bele szemeibe,amiben különös csillogást fedeztem fel.
-Ezt ne most jó? Mindent megbeszélünk megígérem csak majd később,mert a fiúk már így is biztos kombinálnak,hogy mit csinálunk itt fent ennyi ideig.-nevetett fel.
-Rendben.-adtam puszit a homlokára.
-Ashley gyere nagyon gyorsan légyszi!-hallottuk meg Niall kiabálását lentről.
-Megyünk!-kiabáltam vissza és elindultunk le a lépcsőn.
-Mi a baj pocak?-ment oda Ash,Nialler mellé,aki a nyitott hűtőajtó előtt állt és fogta a fejét.
-Pont ez a baj! Már lassan pocaknak se hívhattok,mert üres a hűtő és nem bírok enni!-mondta szinte hiszti rohamot kapva.
-Nyugodj már le! Ashley szerinted tehet arról,hogy mindent felzabálsz és tátong a hűtő az ürességtől?!-szólt rá Harry mérgesen a Horan csimotára.
-Jól van,bocsi Ash. Mondd,hogy tudsz ezekből kaját csinálni.-mondta és kétségbe esetten a hűtőbe mutogatott.
-Semmi baj Nialler. Sajtból,kechupból és savanyú uborkából szerintem nehezen. Nem kockáztatom meg az életeteket azzal,hogy moslékot adok nektek.-nevetett fel hangosan és megveregette a kétségbe esett banda társunk vállát.
-Szerintem Niall-nek az is megfelel.-szólalt meg Liam nevetve.
-Nagyon vicces vagy Payne. Fogod te még kérni,hogy csináljak neked kávét.-összehúzott szemekkel ránézett Liam-re.
-Akkor inkább csinálok én magamnak. Köszi,hogy előre szóltál.-nevetett tovább Liam barátunk.
-Na ezt is megszívtam. Nincs ma valami jó napom.-sóhajtott fel szőke barátom és leült egy székre.
-Nyugalom fiúk,de főleg te nyugodj meg Niall. Elmegyek a boltba veszek nektek reggelit meg bevásárolok,mert ami a hűtőben van azzal nem hiszem,hogy sokat érünk.-mondta Ash és elindult az előszobába,hogy felöltözzön. Elég hideg van oda kint,mivel már lassan december elseje és nem nagyon kéne gyalog járkálnia. Igaz valamelyikőnk oda adná neki a kocsiját,de akkor is nehogy már ő vásároljon,mikor ő a vendég.
-Várjál Ash. Elviszlek kocsival,mert odakint nagyon hideg van meg legalább segíthetek neked vásárolni.-mondta Louis és már vette is fel a kabátját meg a cipőjét.
-Rendben,köszönöm.-mondta,majd felvette a fekete dzsekijét meg a convers cipőjét.-Nem soká jövünk,ha lehet addig ne robbantsátok fel a házat,te pedig Niall hagyjad a hűtőt,mert ha leolvasztod,akkor úszni fog az egész konyha és akkor éhes maradsz még egy darabig,mert majd neked kell feltakarítanod a vizet. Úgyhogy inkább nagy ívbe kerüld el azt a szerencsétlen hűtőt.-paskolta meg Ashley Niall arcát mosolyogva.
-Értettem anyu.-nevetett és hevesen bólogatott,hogy megértette,amit mondott neki Ash.
-Rendben. Remélem ti is megértettétek,amit mondtam.-mutatott Harry-re,Liam-re és rám.
-Rám ne mutass,mert tudod,hogy én mindig jó vagyok és én szoktam a többieket leállítani.-mondta Liam.
-Aha,persze. Akkor kinek az ötlete volt,hogy ijesszetek meg minket meg hogy a matraccal csússzatok le a lépcsőn?-kérdezett vissza kacéran Ashley,amire választ nem kapott,mert Liam elismerte,hogy tényleg igaz,amiket mondott Ash.-Na látod. Szóval neked is mondom,hogy normálisan. Sziasztok.-köszönt el és kiment az ajtón.
-Császtok.-köszönt Louis is és lepacsizott velünk.
-Csá.-mondtuk egyszerre.
-Óvatosan vezess ha lehet,nem szeretnénk,hogy Ashley-t agy rázkódással hozd vissza.-kiabáltam utána.
-Oké-oké.-mondta és ő is kiment az ajtón.
Még mindig kisebb sokk alatt vagyok,amióta majd nem megcsókoltam Ashley-t. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit fog válaszolni a kérdésemre. Remélem,hogy ő is érez irántam valamit,mert én rettentő módon beleszerettem és ez ellen már nem tudok mit tenni.
**Ashley Roberts**
Amióta Zayn majd nem megcsókolt nem tudom,hogy mi van velem. Mindennél jobban megszerettem volna csókolni,de úgy éreztem akkor,hogy hiba lett volna. Ha vissza lehetne pörgetni az időt habozás nélkül megcsókoltam volna és nem kezdtem volna magyarázkodásba. A szemében láttam valami olyat,amit eddig még nem és nem bírtam rájönni azóta se,hogy mi lehet az,ami benne kavarog,de nem mondja el. Tudom,hogy már sokáig úgy sem tudom leplezni az érzéseimet,ezért ma ha beszélünk mindent elmondok neki még akkor is ha ő nem érzi irántam ugyan ezt. Jobb ha megtudja és tisztában van azzal,hogy mit érzek iránta,mint hogy magamat ostorozzam nap mint nap,hogy már nem bírok az érzéseimnek parancsolni.
-Min töröd az agyad ilyen látványosan Manó?-kérdezte Louis,aki ezzel vissza is repített a való világba az én kis gondolat világomból.
-Semmin csak elbambultam.-mondtam a leghamarabb eszembe jutó dolgot.
-Értem.-hagyta ennyiben,de láttam rajta,hogy biztos benne,hogy van más dolog is ami miatt ilyen vagyok.
-Eleanor mikor jön át?-néztem rá a mellettem vezető fiúra.
-Nem tudom,mert a szüleihez haza kell utazni családi okok miatt és még ő sem tudja,hogy mikor tud vissza jönni Londonba.-húzta el a száját és egy pillanatra rám nézett,de utána egyből az útra szegezte minden figyelmét.
-Kár. Pedig jó lenne ha át tudna jönni,legalább tudnánk egy kicsit beszélgetni.
-Tudom én,hogy öt fiú nem a legjobb társaság,de Danielle biztos át tud jönni.-mondta mosolyogva.
-De hogy. Nem vagytok unalmasak. Sőt rettentő jó társaság vagytok. Nem tudom megmondani,hogy életemben mikor nevettem ilyen sokat,mint amióta veletek vagyok.
-Hát,hogy nem vagyunk normális az biztos,de tudunk mi normális és megértő emberkék is lenni.
-Tudom Louis nem kell mondanod. Ha csak rátok néz az ember,már lehet látni,hogy mekkora szívetek van és milyen kedvesek vagytok.-simítottam meg a kezét.
-Köszönöm neked a többiek nevében is,hogy itt vagy nekünk.
-Mit is kell nektek megköszönnötök? Pont,hogy nekem kellene hálálkodnom,amiért nálatok lehetek.-mondtam neki meglepődve.
-Azt köszönjük neked,hogy vissza adtad nekünk a régi Zayn-t. Amióta megismerkedett veled olyan,mint ha kicserélték volna. Az elmúlt fél évben alig bírtuk elviselni,mert megállás nélkül kötekedett mindenkivel meg bunkózott. Még az elején elviseltük,mert Perrie,amit csinált az már tényleg sok volt,de amikor már ez hónapok óta ment,akkor sem veszekedtünk vele,mert félig-meddig megértettük őt,de inkább kerültük a társaságát,mert nem szerettünk volna nagyobb feszkót csinálni a bandában. Utána jöttél te és minden megváltozott. Egyik pillanatról a másikra vissza tért a jó kedvű és mindig bolond Zayn,akit a legelején megismertünk. Meg hát így megismertünk téged is és egy aranyos és bohókás lányt tudhatunk a családunk részének. El sem bírod képzelni,hogy a húgaim már mennyire megakarnak ismerni. Mindig mikor beszélek velük az az első kérdésük,hogy hogy vagy meg hogy mikor láthatnak már.-mondta nevetve.
-Örülök,hogy így gondoljátok és én is pont így vagyok vele,mert én is a családom részének tartalak titeket. A tesóidnak meg üzenem,hogy én is nagyon várom,hogy már lássam őket.-mosolyodtam el.
-Oké,megmondom nekik.-mosolyodott el ő is.-Itt is lennénk a bolt előtt.-mondta.
Leparkolt,leállította a kocsit,majd kiszálltunk az autóból és elindultunk a TESCO bejárata felé.
Már majd nem oda értünk,mikor hirtelen Lou lecövekelt és rám nézett.
-Nem hoztunk bevásárló kocsit.-mondta.
-Elég lesz a kosár is.-legyintettem egyet,majd elindultam.
-Lehet,hogy párszor magadra kell hagyjalak,mert Directionerek szerintem itt is lesznek és ilyenkor nem igazán hagynak vásárolni,inkább képeket és aláírásokat kérnek.-mondta,miközben elhúzta a száját.
-Semmi baj. Meg oldom én egyedül is.
Ahogy beértünk az épületbe,vettünk magunkhoz kosarat,majd elindultunk a sorokon,hogy össze szedjük az otthonra való cuccokat. Louis mondta,hogy miket szeretnek én pedig szedtem hozzá össze az hozzávalókat.
A cuccokat viszonylag hamar összeszedtük,mert csapat munkát végeztünk és egy rajongó sem állította le Louis barátomat és nyugodtan tudtunk vásárolni. Ezzel a sráccal komolyan mondom nem lehet unatkozni. Mindig viccelődik a szája be nem áll megállás nélkül csak mondja és mondja. Egy konzerv tornyot sikeresen fel is borított,mert annyira magyarázott nekem,hogy nem figyel előre és neki ment. Amilyen gyorsan csak lehetett eliszkoltunk onnan,mert ha látták volna,hogy mi voltunk biztos ki zavartok volna minket a fenébe.
-Ezzel is meglennénk.-mondta,mikor bevetődött mellém a kocsiba. Segíteni akartam neki bepakolni a csomagtartóba a megvett dolgokat,de nem engedte a kocsiba invitált és mondta,hogy ki ne merjek szállni,mert kapok a fejemre.
-Benned egy úri ember veszett el.-mondtam neki.
-Ezt már sokan mondták.-mosolygott rám diadalittasan.
-Vicces vagy.-kezdtem el "flegmázni".
-Ezt is mondták már sokan.-mondta,de most már nevetve.
Nem mondtam semmit csak sóhajtottam egy nagyot és hátra döltem az ülésbe.
A haza fele út is hamar eltelt. Végig beszélgettük most kivételesen nem viccelődtünk. Ő is mesélt magáról én is magamról,amit még nem tudtunk egymásról.
-Megjöttünk!-kiabáltuk el magunkat egyszerre Louis-al,mikor már belépünk a bejáratiajtón.
-Na végre,majd kilyukad a gyomrom.-szaladt egyből elénk szőke barátunk.
-Inkább,hogy egyből enni kezdesz,segíthetnél egy kicsit. Mondjuk Ashley-től elvehetnéd a szatyrokat.-dorgálta meg barátját Lou.
Nem kellett kétszer mondani neki egyből kikapta a kezemből a szatyrokat és már rohant is vele a konyhába.
A többi fiú is megjelent és ők is a konyhába vették az irányt,de ők nem mint Niall,rohanva,hanem szépen nyugodtan.
Én is követtem őket és bementem a konyhába,de én még nem vaoltam olyan éhes,ezért leültem egy székre és csak figyeltem őket.
Mindannyian kiválasztották maguknak a fogukra való elemózsiát és leültek az asztalhoz enni. Én addig elfoglaltam magam és kipakoltam a szatyrokból és mindent a helyére tettem.
-Te nem eszel Manó?-kérdezte meg Liam két falat között.
-Még nem vagyok éhes. Majd később eszek.-mosolyogtam rá.
-De mindjárt dél és még nem ettél semmit.-szólalt meg tele szájjal Niall.
-Elhiszem,de tényleg nem vagyok éhes.
-Tudod Niall,Ashley nem olyan,mint te,hogy szinte megállás nélkül eszik.-oktatta ki a szőkeséget Harry.
Én nem mondtam semmit csak nevettem a szóváltásukon. A zabpelyheket akartam betenni a szekrénybe,mikor csöngettek. Liam már állni akart fel,de leintettem.
-Majd megyek én,egyél nyugodtan.-nyomtam vissza a székre,majd elindultam ajtót nyitni.
Ahogy kinyitottam csak a postás mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Jó napot. Ashley Roberts-hez van szerencsém?-kérdezte a 60-as éveiben járó bácsi.
-Jó napot. Igen én vagyok.-mosolyogtam rá.
-Egy levelet hoztam magának.-nyújtotta át nekem a fehér borítékot.-Itt írja alá kérem.-mutatott egy papírra,amivel a munka helyén tudja bizonyítani,hogy átadta nekem a levelet.
Aláírtam a tollat pedig visszaadtam neki.
-Köszönöm szépen,viszlát.-köszöntem el tőle.
-Viszlát Kis asszony,további szép napot.-mosolygott kedvesen.
-Köszönöm,magának is.-viszonoztam a gesztusát.
Nem tudom ki küldhette ezt a levelet,mert a szüleimmel,Dina-val meg Jason-nel is telefonon szoktam beszélni,mással meg nagyon nem tartom a kapcsolatot. Levelezni meg amúgy sem szoktam senkivel.
-Ki volt az?-kiabált ki a konyhából Zayn.
-Csak a postás.-adtam meg neki a választ,majd leültem a kanapéra és kinyitottam a borítékot.
Kedves Ashley!
A nevem Diana Picket és hatalmas One Direction rajongó. 16 éves vagyok és ahogy megláttalak Zayn-el az újságban egyből megszerettek,de legjobban akkor,amikor a fiúk twitcam-on bemutattak téged és hallottam a hangod és közelebbről is láthattalak.
Rettentő kedves és aranyos lány vagy és szinte az egyik példaképemnek tekintelek. Te nem olyan lány vagy aki csak a hírnév és csillogás miatt van a fiúkkal,hanem mert a valódi énjüket szereted és nem a sztár oldalukat,ahogy ezt te is elmondta a rajongóknak twitteren.
Megmondom őszintén nagyon örültem,hogy Perrie és Zayn szét mentek,mert nem szeretem az a lányt. Túl beképzel a hírnév pedig elvette az eszét és már nem tudja,hogy mit kezdjen magával.
Te vagy a megfelelő lány,aki Zayn mellé való,mert a kedvességeddel és mosolyoddal elkápráztatsz mindenkit és ezt nem csak én gondolom így,hanem még sokan mások az 1D rajongók közül. Nem tudom voltál-e,azóta twitteren vagy facebookon,amióta megismerkedtél a fiúkkal,de már most vannak rajongó táboraid és a legtöbben azt akarják,hogy összejöjjetek Zayn-el.
Ha lehet visszakövetnél twitteren,mert nagyon boldoggá tennél vele és ha lehet a fiúknak is megmondanád,hogy kövessenek vissza,mert az az egyik legnagyobb álmom. A twitter nevem: @Diana_P
Üzenem Niall-nek,hogy ő a kedvencen és nagyon szeretem,annak ellenére is,hogy személyesen nem ismerem!
Vigyázz magadra és soha ne feledd,hogy egy kivételes lány vagy,aki egy hatalmas nagy szívvel van megáldva!
U.i.: Ezt a rajzot rólad készítettem. Nagyon remélem,hogy tetszik és van hasonlóság közted és megrajzolt kép között.
Puszil: Diana Picket
Rettentő jól estek Diana szavai és nem hittem volna,hogy a rajongók kedvelni fognak egy kicsit is nem,hogy leveleket meg rólam készült rajzokat fognak nekem küldeni. Amit rajzolt egyszerűen mesés. Pontosan ugyan úgy megrajzolta,ahogy valójában kinézek. Nagyon tehetséges lány az már biztos.
Amióta itt vagyok Londonba tényleg nem mentem fel se twitterre se facebookra,de nem azért mert elfejtettem,ha nem,mert nem szerettem volna a gyűlölködő,fenyegető leveleket olvasni. Nem szeretem,ha az emberek ok nélkül gyaláznak,ezért inkább egyik oldalra sem mentem fel,ezzel is elkerültem a gondokat. De Diana levele után muszáj leszek felmenni,mert kérését teljesítve visszakövetem. Nem hiszem,hogy annyira lázadoznának a Directionerek,mert ahogy a lány a levélben is leírta kedvelnek és nem beszélnek rólam gyűlölködve,ami megnyugtató.
-Mi a baj Ashley? Miért ülsz itt egyedül?-kérdezte Zayn,majd leült mellém és egyből átkarolta a derekam,amitől a pillangóim abban a pillanatban beindultak és minden áron kiakartak jönni a hasamból.
-Nincs semmi bajom.-mosolyogtam rá.-Olvasd el ezt.-nyújtottam át neki a levelet.
Elvette a levelet és végig mosolyogva,olykor nevetve olvasta. A rajzot a kezébe vette és a fejem mellé tartotta és új vizsgálta meg,hogy hasonlít-e rám.
-Ugye,megmondtam,hogy a rajongóink is imádni fognak téged és nem kell félned? Diana-t pedig mind az öten visszafogjuk követni a kézügyessége,pedig nem semmi. Pont úgy lerajzolt,ahogy valójában kinézel.-mosolygott és megsimogatta az arcom.
-Köszönöm.-bújtam mellkasához.
-Micsodát?-kérdezte meglepődve,miközben kezeit körém fonta.
-Hogy visszakövetitek Diana-t.-mormoltam a mellkasába.
-Nincs mit.-simított végig a hátamon,amitől kirázott a hideg.
-Valami baj van Kis hercegnő?-kérdezte a hátunk mögül Harry.
-Nem,nincs semmi bajom.-emeltem fel a fejemet Zayn mellkasáról.
A többi fiúnak is megmutattam a levelet meg a rajzot és ők is mondták,hogy minden képen visszakövetik Diana-t,Niall meg dagadó mellkassal olvasta el,hogy a lánynak ő a kedvence. Amit meg Perrie-ről leírt mindannyian jót nevettek rajta.
A délután folyamán nem csináltunk semmi különöset csak beszélgettünk,TV-ünk meg beszélgettünk skype-on Jason-nel és Dina-val. Nekem több idő a főzéssel meg sütéssel ment el. Mivel ebédre találtak maguknak ennivalót csak vacsorára főztem. Közös megegyezés alapján rántott hús,sült krumpli volt a vacsora,desszertnek pedig sütöttem nekik szőlős krémest.
Niall azt mondta,hogy úgy jól lakott,hogy reggelig nem eszik semmit,de ez csak addig tartott amíg kimondta,mert félóra múlva két nagy szendviccsel ült le a TV elé.
Már lehet vagy 10 óra,de mi még mindig a TV-t bámuljuk bár mindannyionknak majd leragad a szeme és valami öldöklős filmet nézünk,aminek se eleje se hátulja.
-Na jól van srácok én megyek fürödni utána meg aludni,mert ülve elalszok.-jelentettem ki,majd mindenkitől elköszöntem és felballagtam a szobámba.
Ahogy a szobámba értem egyből megcéloztam a fürdőszobát. Felüdülés volt a meleg kádba beleülni és elmerülni a habok között. A szokásos kókusz illatú tusfürdőmmel letisztítottam magam és a hajamat is megmostam. Ültem volna még egy darabig a kádban,de már a víz is kihűlt és a bőröm is rendesen kiázott,mert vagy egy órát biztos ültem a meleg vízben.
Megtörölköztem,felvettem a mackós pizsamámat és a hajamat is megszárítottam. Ahogy kiléptem a fürdőszobából a szoba ajtó felé vettem az irányt,hogy megnézzem,hogy a fiúk is lefeküdtek-e már. Ahogy kinéztem nem látta se merre lámpának a fényét és hangokat sem hallottam. Megnyugodva,hogy már a fiúk is alszanak és nem áll fent az a veszély,hogy felgyújtsák a házat vagy hasonló dolgokat művelnének,pihe-puha ágyikóm felé vetem az irányt.
Mély álomba merülve az álmok mezején járkálva álmodtam,mikor egy hatalmas nagy csattanásra kipattant a szemem és az ijedségtől összehúztam magam. Az éjjeli szekrényen elhelyezkedő telefonomért nyúltam,hogy megnézzem hány óra. 2:25 percet mutatott,majd mikor elsötétült a képernyő visszatettem a helyére. Soha nem szerettem a viharokat,ahogy ez 20 éves koromra sem változott meg. Az ablakon hangosan hallatszott az eső kopogása a tomboló szél és az az átkozott mennydörgés. Még egy óriásit dörrent,amitől még a szememet is összeszorítottam és ijedtemben ülőhelyzetbe pattantam fel.
Nem bírtam tovább egyedül maradni ilyenkor,ezért felkeltem az ágyból és az ajtóhoz indultam. Halkan kinyitottam majd futva még is halkan célba vettem Zayn szobáját. Óvatosan kinyitottam az ajtót,majd becsuktam és oda sétáltam az ágyához. Nem tudom,hogy bír valaki ilyen mélyen aludni,hogy még ezt sem hallja meg. Erre még Jason is felkelne,pedig ő is olyan,hogy a legnagyobb zajra sem kel fel.
Hason fekve és aranyosan szuszogva aludt.
-Zayn.-szólítottam meg halkan,de semmi reakció.
-Zayn! Kelj fel!-szóltam neki hangosabban és egy kicsit megráztam,amivel elértem a célom és felkelt.
-Hm?-emelte fel a fejét kómásan.
-Itt aludhatok nálad? Utálom a viharokat.-mondtam neki egyik lábamról a másikra téve a súlyom.
-Gyere.-emelte fel a takarót.
-Köszönöm.-bújtam be mellé és hátat fordítottam neki.
-Nincs mit.-dörmögte rekedt hangon és szorosan hozzám bújt,egyik kezét meg átfonta a derekam körül.
Már majd nem aludtam,mikor ismét meghallottam a hangját.
-Szeretlek Ashley.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
Szerintem azt hitte,hogy már alszok és azért mondta,de most nem agyalok ezen,mert túl fáradt vagyok. Majd holnap mindent megbeszélünk. Most,hogy így belegondolok még jól is jött ez a vihar,mert legalább itt lehetek mellette és vele alhatok.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés