36.rész Vallomások

Sziasztok Bogárkák! :) Péntek lévén itt is lennék egy újabb résszel, ami remélem tetszeni fog. Eléggé elvagyok fáradva, de nem gondolok erre, mivel este jönnek hozzám a lányok, megyünk Csabára a Centerbe és megnézzük a By The Way-t, utána pedig ha hazaértünk, szétszedjük a szobámat, ahogy szoktuk! :D
Nem beszélek többet, de még annyit, hogy nézzetek be ezekhez a blogokhoz és merüljetek el a soraikban! Fantasztikus történetek! 
Élvezd, hogy félsz , Never Good Enough , The Illusion
Szép hétvégét nektek és vigyázzatok magatokra! 

                      Millió puszi: Fanny



Egész éjszaka csak forgolódtam, nem tudtam aludni egy szemet se. Ha kezdtek pilláim nehezedni, eszembe jutott a levél, a titkos személy szavai és már pihenni se bírtam. Már kínomba kiültem az erkélyre, hátha a meleg szellő és a csönd elálmosít, de nem így lett. Inkább még rosszabb! Csak agyaltam és gondolkodtam, latolgattam a lehetőségeket, hogy ki lehet az. Elakartam menni meg nem is és nehezen jutottam dűlőre, de sikerült. Elmegyek, mert kíváncsi vagyok és mert tartozom neki annyival, hogy megtiszteljem a jelenlétemmel, ha már levelet írt és még csokoládét is küldött. Zayn-nel viszont beszélnem kell, mert nem akarok emiatt gondokat, hiszen örülök, hogy rendbe vagyunk.
Mikor másik oldalamra fordultam, éreztem, hogy nézett valaki, de nem igazán foglalkoztam vele. Túl fáradt voltam. Több perc eltelt, de kezdett idegesíteni a bőrömet égető pillantások. Nehezen nyitottam ki szemeimet, de mikor megláttam, hogy ki bitorolja az ágyamat, hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Egyből megemeltem a fejemet és mellkasára hajtottam.
- Jó reggelt Szépségem - dorombolta reggeli rekedt hangján a fülembe, amitől egyből kirázott a hideg és automatikusan közelebb bújtam hozzá.
- Neked is - mosolyogtam rá, mikor felemeltem fejemet és hatalmas, barna szemeibe néztem.
- Hogy aludtál? - kérdezte lágy hangon és szüntelenül simogatta az arcomat, amitől egy pillanatra lehunytam szemeimet.
- Rosszul - nyögtem ki és visszaejtettem izmos felsőtestére fejemet.
Finom illata egyből orromba kúszott, kezei védően vontak magához és ahogy éreztem hajamon a  szuszogását, mindennél jobb volt. Furcsálltam, hogy ma reggel bejött hozzám, hiszen nem szokta ezt csinálni. Igaz, hogy bujkálva megcsókol, szerelmet vall, de ilyen még nem volt, hogy beszökjön hozzám.
- Nincsenek itthon a többiek vagy csak besurrantál? - emeltem rá ismét tekintetemet, mire szája nagy mosolyra húzódott.
- Jó lenne bujkálni, de sajnos az első feltételed az igaz - húzta el a száját, mire felnevettem.- Apudék levitték Zoe-t a partra, mert tegnap annyira megszerette, hogy alig lehet onnan elrángatni, Dani, El és Dina elmentek vásárolni, de nagyon titokzatosak voltak, nem tudom miben mesterkednek, a srácok meg néhány part szakasszal arrébb őrjöngnek egy röplabda meccsen és még mielőtt megkérdeznéd, hogy honnan tudom, Miranda mondta - vázolta fel egy szuszra, majd a végén vett egy nagy levegőt.
- Értem Drágám, de lélegezni valahogy elfelejtettél - dörgöltem mosolyogva orromat az övének, mire maga alá gyűrt és felém tornyosult.
- Szeretem mikor azt mondod nekem, hogy Drágám - adott egy nagy puszit az arcomra.
- Én meg szeretem mondani - rejtettem arcomat mellkasába. - Úgy hiányoztál - bukott ki belőlem, mire leszállt rólam és az ölébe ültetett.
Percekig csak ölelt magához és ringatózott velem, ami jó volt, mert majd nem előszöktek a könnyeim. Megfogadtam, hogy nem sírok többet, de mikor ez a téma feljön, teljesen elgyengülök. Még mindig magamat hibáztatom, mert tudom, hogy ha nem vagyok gyáva, akkor nem történt volna meg ez és nem marad ki három hosszú év az életünkből.
- Te is hiányoztál nekem Kincsem, de inkább ne beszéljünk erről - súgta halkan a fülembe, mire kezeimet nyaka köré fontam és erősen öleltem magamhoz. - Az a lényeg, hogy itt vagy velem, az ölemben és ezt is megtehetem, amikor csak akarom - fogta kezei közé arcomat és lágy csókot hagyott ajkaimon.
Nem volt elég kényeztetése, ezért eldöntöttem magunkat és ezúttal én tapasztottam be az ő száját. Először csak kisebb puszikat adtam neki, amit egy idő elteltével megunt és vad csók csatába kezdtünk. A szívem eszeveszetten kalapált, szemeim egyből lecsukódtak és belemosolyogtam csókunkba, ahogy ismét fölém kerekedett. Lábaimat csípője köré fontam, mire nyögött egyet, ami nekem kifejezetten tetszett. Éj fekete hajába előszeretettel túrtam bele, ahogy ő is az enyémbe és amikor ajkaimról levándorolt a nyakamra, minden erőm elszállt. Sóhajok szöktek fel belőlem, ahogy apró csókokat hagyott bőrömön, miközben én se tétlenkedtem és körmeimmel óvatosan végigszántottam izmos hátán. A pillangóim szinte kiütötték a has falamat szárnyaikkal és ahogy a felettem lévő személy egyre lejjebb haladt, kezdtem elveszteni a fejemet.
- Inkább abba hagyom, mert ha nem állok le, akkor vége - mondta fojtott hangon és szemei szinte feketék voltak.
Nem mondtam semmit csak halványan elmosolyodtam és figyeltem, ahogy fejét mellkasomra helyezte. Míg ő fedetlen hasamat simogatta meleg kezével, addig én tarkóját és haját puszilgattam. Olyan jó pillanatok voltak, ketten voltunk és kizártuk a világot. Csak Ő és én.
- Nagyon szeretlek Zayn - szólaltam meg halkan, mire rám nézett és elmosolyodott.
- Én is téged Hercegnőm - hajolt közelebb és egy apró csókkal jutalmazott meg. - Köszönöm.
- Micsodát? - lepődtem meg kijelentésén.
- Azt, hogy vagy nekem és adtál egy újabb esélyt, hogy bizonyítsak neked.
- Semmit nem kell köszönnöd. Szeretlek, bízok benned, veled akarom leélni az életemet és még rengeteg érvem van, amiért most itt vagyok veled - adtam egy apró puszit az orra hegyére.
- Ezt akartam hallani - ölelte át derekamat erősen és úgy bújt hozzám, mint egy kisgyerek.
Az ablakom résnyire nyitva volt, ezért behallatszódott az óceán  zúgása és a sirályok hangos beszéde, ami megmosolyogtatott. Úgy megszerettem ezt a helyet, ezt a házat, mivel sok élmény köt hozzá és a part a sziklákkal, órákat tudnának mesélni, hogy mennyi időt töltöttem ott és mennyi mindent kiadtam magamból. Nem tudom hogy döntenék, ha azt mondaná a családom, hogy menjek vissza velük Londonba. Itt van mindenem, a bátyám, Miranda, más barátok és ezek a dolgok nagyon a szívemhez nőttek. Mikor egy hosszú turné után betértem ebbe a házba és megláttam házvezető nőnk mosolygós arcát, megnyugodtam. Tudtam, hogy várt valaki haza, ami nagyon jó érzés volt. Főleg, hogy Miranda milyen sokat jelent nekem. Nekem már három éve ez az otthonom.
- Min gondolkodsz ennyire? - húzott vissza egy kedves hang a jelenbe és társult, hozzá egy aranyos, még is férfias arc.
- Nem lényeges csak elbambultam - vágtam rá egyből, mert nem akartam megosztani vele a gondolataimat, mert tudtam, hogy ez a téma neki is épp annyira rizikós, mint nekem. - Perrie hol van? - váltottam gyorsan témát.
- Ezt most tényleg tőlem kérdezed? - nevetett fel cinikusan, ami nem igazán tetszett.
- Igen, mivel te már régebb óta fent vagy - ültem fel, ezzel lelökve testét magamról.
- Az igaz, de nem azt a boszorkányt figyelem, hogy hol van vagy milyen mérget kotyvaszt - grimaszolt, ami viccesnek bizonyult, de a hozzá állása nem engedte, hogy nevessek rajta.
- Miért beszélsz róla így, mikor te is látod a saját szemeddel, hogy megváltozott? - tártam szét a kezeimet és felálltam az ágyról, majd az ablakhoz menve elhúztam a sötételőket, ami után hunyorogtam, mert nagyon erősen sütött a Nap.
- Ő meg a megváltozás? Az Kicsim az neki külön fogalom. Ő soha nem fog megváltozni, mindig is boszorkány marad - fújtatott egyet, majd az ajtó felé igyekezett.
- Most meg elmész, igaz? Ahogy szoktad. Tipikus Zayn Malik - forgattam meg a szemeimet és inkább nem foglalkozva vele, a szekrényemhez fordultam és elkezdtem keresni az aznapi ruháimat.
- Most komolyan miatta fogunk veszekedni? - hallottam meg a hangját, majd hatalmas kezei derekam köré fonódtak. - Miért mindig neki kell a baj okozójának lenni-e?
- Figyelj - fordultam meg kezei között és szemeibe néztem. - Ha annyira gonosz lenne, mint ahogy te elmondod, akkor szerinted eltudtam volna vele tölteni három évet? Szinte mindig vele voltam, mert ő volt az egyik támaszom. Rengeteg sok mindent köszönhetek neki és azt te tudod a legjobban, hogy régen menyire utáltam. Most meg nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. Olyan, mint a testvérem - mosolyodtam el, majd arcára vezettem kezemet. - Elsőnek tényleg ő volt a hibás, amiért szét mentünk, de mi történt a második alkalomnál? - néztem rá sejtelmesen, mire lehajtotta a fejét.
- De... - kezdte halkan, mire félbeszakítottam, mert tudtam, hogy magyarázkodni akart.
- Nincs de Zayn. Akkor mi voltunk a hibások és nem ő. Szegény lány a társaságotokba meg se mer mukkanni. Szinte már fél tőletek, ami nekem rettentően rossz érzés. Ő is épp olyan fontos az életembe, mint ti és nem akarom, hogy ez legyen. Megváltozott velem szembe, veletek szembe is csak nem akarjátok észre venni, mert gonoszak vagytok - beszéltem neki tovább, mire furcsán nézett rám. - Ne nézz így, mert azok vagytok. Könnyebb kiközösíteni, mint megbékélni vele. Olyanok vagytok, mint a gyerekek.
- Nem vagyunk azok csak elég sok fejfájást okozott nekünk - vágta rá egyből, ami rá vallt.
- Nekem is, hidd el, de inkább a jó oldalát néztem és most van egy fantasztikus barátnőm. Ne legyetek ilyenek vagy legalább te ne - váltottam szinte könyörgő hangnemre, mire elmosolyodott. - Ne mosolyogj Malik, hanem inkább fogadd meg, amiket mondtam - ütöttem meg enyhén a mellkasát, mire magához ölelt.
- Ezért szeretlek ennyire. Arany szíved van - súgta a fülembe, amitől egy nagy mosoly kúszott az arcomra. - Megpróbálok vele normális lenni, de először csak mértékkel.
- Köszönöm - távolodtam el tőle és megpusziltam enyhén borostás arcát. - Te pedig azt mondtad, hogy megváltoztál, nem? Hazudtál. Ugyan olyan makacs és híg agyú vagy, mint voltál - nevettem fel, mire összehúzta a szemeit.
- Ez fájt - fordított nekem hátat, mire ráugrottam, de számíthatott rá, mert egyből elkapta térd hajlataimat. - 23 éves, de olyan mint egy kis majom - mondta inkább magának, mintsem nekem.
- De legalább a te kis majmod vagyok - adtam egy csókot a nyakára, amitől érezhetően kirázta a hideg. - Tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőled - húztam végig ujj begyemet mellkasán, mire még jobban libabőrös lett.
- Ne várd meg, amíg én kínozlak - nevetett fel akadozva, majd letett a földre. - Menjél öltözz fel meg ilyenek, addig én is jobb külsőt varázsolok magamnak - nyomott egy puszit a homlokomra.
Bólintottam egyet, majd elfoglaltam a fürdőszobát és rendbe tettem magamat. Egy farmer rövidnadrágot és kék, pánt nélküli felsőt választottam a mai napra, a hajamat kifésültem és felkötöttem egy copfba. Szemeimet csak spirállal emeltem ki, majd ahogy visszamentem a szobába, fújtam magamra egy kis parfümöt. Az ágyamat pillanatok alatt rendbe raktam, az ablakokat kinyitottam, majd az erkély ajtót is. Nem bírtam megállni, hogy ne menjek ki, lábaim szinte maguktól mentek és mosolyogva figyeltem az elébem táruló tájat. A Nap vakítóan sütött, a parton alig voltak emberek, mivel a mi szakaszunk elég sziklás terület, ide inkább sétálni jönnek, de anyuékat és Zoe-t egyből felfedeztem. Anyám haja szinte repült a belekapott széltől és figyelte, ahogy apu és a kislány próbáltak homok várat készíteni. Nagyon szeretik a csöppséget, szinte az unokájuknak tartják, ami nagyon aranyos dolog. Zayn-t is szeretik és ez még boldogabbá tesz. Alig bírtam levenni róluk a tekintetemet, de egy hang megzavart.
- Szia Ashley - fordultam a forrás irányába és megláttam Justin-t.
Hirtelen azt se tudtam mit csináljak, legszívesebben elszaladtam volna. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, de most, hogy itt állt előttem, olyan lettem, mint, aki megnémult. A szívem szinte kiakart ugrani és a kezeim is izzadni kezdtek. Félek, hogy rosszul fog elsülni a dolog. Nem akarom elveszíteni, mert fontos nekem. Már a szeméből kitudtam olvasni, hogy mindenről tud, ami egy kicsit megnyugtatott, mivel talán egy fokkal könnyebb lesz beszélnem.
- Szia - válaszoltam halkan, majd leültem az egyik fonott székre. - Ülj le nyugodtan - böktem az asztal másik végén elhelyezkedőre.
- Köszönöm - mosolyodott el, majd helyet foglalt. - Figyelj, én nem akarok kertelni, se hibáztatni bármiben is. Először hallgass meg engem, utána én is megfoglak téged - nézett rám nagy szemeivel, amik a fénytől majdhogy ragyogtak.
Bólintottam és vártam, hogy kezdje, de nem tette meg egyből. A tájat figyelte és nagyokat sóhajtott, ami jelezte, hogy neki sem könnyű ez az egész. Sajnáltam, nagyon sajnáltam, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Zayn-t szeretem és ezen már semmi nem változtathat.
- Már az elejétől fogva tudtam, hogy még mindig táplálsz érzelmeket Zayn iránt, de türelmesen vártam - kezdett bele, de továbbra sem nézett rám csak előre hajolt és térdeire támaszkodott. - Reménykedtem abba, hogy talán egyszer engem is fogsz úgy szeret, mint őt, de nem így lett. Az eljegyzést is azért csináltam, mert azt hittem, ha feljebb emeljük a kapcsolatunkat, akkor végre meglátod, hogy mennyire szeretlek. Amikor néhány napja megláttam a rólatok készült képet a neten és megtudtam, hogy itt van Zayn Californiába, akkor már tudtam, hogy mindennek vége. Hiába mindennek, hiszen számítottam arra, hogy megpróbál újra megszerezni, ami meg is történt, de nem volt nehéz dolga. Ha szereted, akkor könnyen bocsájtasz és ez érthető. Nem érzem magamat se megsértettnek, se másnak csak fáj, hogy évekig vártam egy reménytelen szerelemre - sóhajtott fel, majd rám nézett és szemei könnyesek voltak. - Nem gondoltam volna soha életemben, hogy egy lány úgy elcsavarja a fejemet, hogy két év együtt lét után még a kezét is megkérem, de megtörtént. Vakon hittem abban, ami nem történhetett meg. Ne érezd magad hibásnak, hiszen ahogy mondtam, már mikor megismerkedtünk, akkor átjött, hogy még szereted. Csak róla beszéltél, áradoztál, egészen addig, amíg meg nem kérdeztem, hogy leszel-e a barátnőm. Szabad utat adok nektek, legyetek boldogok csak annyit kérek, hogy ne taszíts el magadtól. Szeretném tartani veled a kapcsolatot, mert rettentő fontos vagy a számomra - állt fel a helyéről, majd leguggolt elém. - Megígéred?
- Igen - kezdtem el zokogni és a nyakába borultam. - Nem tudok mást mondani csak azt, hogy köszönöm. Mindent köszönök neked - mondtam halkan, mire válaszként csak erősebben ölelt magához.
- Én köszönöm, hogy eddig kibírtad mellettem, miközben nem is szerettél - nevetett fel halkan, mire eltoltam magamtól és hitetlenkedve néztem rá.
- Ne beszélj butaságokat. Szerettelek csak nem annyira, mint Zayn-t és még most is szeretlek, hiszen te vagy az én hősöm. Ha te nem vagy, akkor nem tudom, hogy most hol lennék - töröltem le a könnyeimet és megsimogattam puha arcát.
- Ugyan ott lennél, hidd el. A tehetséged nem én miattam van meg - mosolyodott el, majd felállított a helyemről, elfoglalta ő és az ölébe húzott.
- De te biztattál, hogy énekeljek és színészkedjek - bújtam hozzá, úgy mint, aki félt valamitől.- Még mielőtt elfelejtem - ültem fel és lehúztam az ujjamról a tőle kapott gyűrűt. - Remélem meg lesz majd az igazi gazdája - adtam a kezébe, mire halványan elmosolyodott.
- Idővel biztos - sóhajtott fel, majd újra mellkasára húzott.
Talán órák hosszat beszélgettünk, de az idő gyorsan telt, neki pedig menni-e kellett dolgozni, hiszen majdnem készen van az új dala. Örültem, hogy mindent megbeszéltünk és nem haragszik rám, ő kérte, hogy maradjak mellette, mint barát. Tisztában vagyok azzal, hogy neki még időbe fog telni, mire tényleg csak barátot fog bennem látni, de az idő úr és mindent rendbe rak. Egyik lábamról a másikra álltam a bejárati ajtóban, mikor ő is kilépett rajta és velem szembe fordult. Nem igazán látszódott boldognak, de minden erejével próbálta azt mutatni.
- Legyetek Zayn-nel nagyon boldogok, de ha megtudom, hogy megint megbántott, esküszöm, hogy megfogom verni - nevetett fel őszinte boldogsággal, ami a beszélgetésünk után nagyon tetszett és megmelengette a szívemet.
- Nem hiszem, hogy szükség lesz rá, de észben tartom, amit mondtál - kuncogtam el magam. - Hívjál minden nap vagy írjál, de értesíts valahogy, hogy mi újság veled - fogtam meg az egyik kezét.
- Rendben - lépett egyet felém és megölelt. - Ha gond van, egy szó és jövök - mondta és adott egy puszit a homlokomra.
Ezúttal én bólintottam beleegyezően és figyeltem, ahogy nyugodt léptekkel a ház előtt parkoló autójához sétált. Ahogy ment, úgy nézett ki, mint egy igazi férfi, felállított haján végig futott a fény és szűk pólója mutatta, hogy van ereje. Nem is kevés. Elkezdett zsebében keresgélni, majd feloldotta a kocsija zárját egy gyors mozdulattal.
- Vigyázz magadra - kiabálta vissza mosolyogva, amit annyira szerettem, ha csinálta.
- Te is - integettem, mire ő is így tett, majd beszállt a volán mögé és elment.
Ahogy beléptem a házba, becsuktam az ajtót, majd egy hatalmasat sóhajtottam. Az eddig szívemet nyomó súly eltűnt, boldog voltam, mert bennem volt a tudat, hogy Justin-nal mindent megtudtunk beszélni és végre azzal lehetek, akivel mindig is akartam. Justin soha nem volt ingerült, nyugodt volt minden helyzetben és ez most sem volt másképp. Támogatott és éreztette velem, hogy mindent eltekintve, ő velem marad mindig. Boldog voltam, nagyon boldog. Le se tagadhattam volna.
Csattogó talpakkal mentem be a konyhába, ahol megpillantottam Perrie-t. A pultnál ült és egy újságot olvasott oly' annyira, hogy észre sem vett. Ahogy minden nap, ma is nagyon szép volt. Hosszú, szőke haja ki volt engedve és egy szép, pántos ruhát viselt, lábán egy ugyan olyan színű és mintájú topánkával.
- Szia - üdvözöltem, mire egy kicsit összerezzent. - Rossz a lelki ismereted?
- Szia - mosolyodott el aranyosan. - Gyere ide, ezt meg kell nézned.
Apró léptekkel mellé álltam és figyeltem a rólam és Zayn-ről készült képet, amihez nem kis szöveget csatoltak. Tudtam, hogy ez lesz, nem is igazán foglalkoztam vele, de rendkívül érdekelt, hogy mit írtak. Leültem barátnőm mellé, kezembe vette a lapot és szorgosan olvasni kezdtem.

Kedves rajongók végre fellélegezhettek! 

A gyönyörű Ashley Roberts-et és a mindig sármos Zayn Malik-ot napjainkba együtt látták. A Malik fiú szorgosan követte a szép leányzót és minden mozzanatát figyelte. Három hosszú év után végre ismét együtt mutatkoztak. Érdekes dolog hiszen az énekes nőnek, ahogy tudjuk vőlegénye van, méghozzá Justin Bieber. Vajon ő mit szól menyasszony exéhez? Nagy titkok vannak körülöttük, de az biztos, hogy a Zashley páros újra berobbant a köz tudatba. Ahogy forrásainkból tudjuk az 1D többi tagja is a lány társaságát élvezi, többek között Zayn kislány és Ashley szülei és legjobb barátai is, valamint Eleanor és Danielle. Ahogy tudjuk, a fiúknak és Ashley-nek is szabadsága van és úgy tűnik, most jött el az idő, hogy ennyi év után ismét találkozzanak. Nagy család az biztos, de ha ilyen hatalmas a boldogság, akkor az idő gyorsan telik, nemde? Egy biztos, szurkolunk az álom párnak és reméljük, hogy ismét együtt lesznek!

Írta: Lisa Wart

Ahogy elolvastam a szöveget, mosoly szökött az arcomra. Végre nem hülyeségeket és hazugságokat írtak, hanem igazat. Nem bánnám, ha mindig az a bizonyos Lisa Wart írna rólam cikkeket! Éreztem, hogy Pezz szüntelenül nézett, de mikor meglátta, hogy boldog vagyok, felcsillantak a szemei. Mindig is azt akarta, hogy Zayn-nel újra egy párt alkossunk, de azt nem mondtam el neki, hogy a napokba mennyire közel kerültünk egymáshoz. Semmit nem mondtam neki, mert még én se értettem igazán, hogy mi is van közöttünk, de most, hogy nem vagyok elkötelezve, vele lehetek. Felmutattam a kezemet, amin nem rég még egy szép eljegyzési gyűrű csillogott, de már nem ékeskedett rajta, mire barátnőm sikítozni kezdett.
- Végre! Azt hittem ez a nap már soha nem jön el! - kiabált és rángatott össze-vissza.
- Oké-oké, nyugalom - nevettem hangosan és próbáltam csitítani, de hasztalanul.
- Mi az, hogy nyugalom? Hála az Istennek boldog lehetsz és azzal élheted az életedet, akit annyira szeretsz - mosolygott szüntelenül. - Akkor az imént Justin volt itt? - állt meg egy pillanatra.
- Igen, mindent megbeszéltünk és a kapcsolatunk a legnagyobb rendben van. Barátok vagyunk és sok boldogságot kívánt nekünk - meséltem hatalmas boldogsággal, mire a mellettem álló lány a nyakamba borult.
- Megérdemelted már, hogy boldog legyél - súgta a fülembe és szipogott egyet.
Óvatosan eltoltam magamtól és megszeppenve figyeltem, hogy sírt. Nem tudtam mire vélni, de az arcán lévő nagy mosoly biztosított arról, hogy nem bánatában csinálta azt.
- Csak nagyon boldog vagyok - legyintett egyet és újra, jó szorosan magához vont. - Sipirc fel hozzá, mert már ideje téged keres - lökött meg egy kicsit, mire gyors léptekkel mentem fel az emeletre. 
Az arcomon még mindig ott virított a levakarhatatlan mosoly és úgy álltam meg szerelmem szobája előtt. Kifújtam a benntartott levegőt, majd lenyomtam a kilincset. Az ágyon feküdt és kezében tartotta a telefonján, amin valamit szorgosan írt. Ahogy észre vette, hogy figyelem, rám nézett, ledobta a kezében lévő tárgyat és hozzám sietett. 
- Már órák óta kereslek, de Miranda mondta, hogy jött hozzád valaki és a szobádban beszélgettek, ezért inkább bejöttem ide - mesélte kisfiúsan mosolyogva, majd a végén oldalra döntötte a fejét. 
- Miért vagy ilyen aranyos? - tettem fel a költői kérdést, majd megfogtam az arcát és adtam neki egy csókot. - Még mielőtt elkezdenéd magadat fényezni, inkább nézd meg a kezem - nyomta szemei elé az említett testrészemet. 
- Miért, mi van vele? Megvágtad vagy megütötted? - kezdte egyből az aggodalmaskodást, mire hangosan felnevettem. 
- Dehogy is - legyintettem egyet. - Az ujjaimat nézd.
Kezei közé fogta az én apró kezemet és tanulmányozni kezdte. Eltartott egy ideig, míg megtalálta rajta a "hibát" és mikor kikerekedett szemekkel rám nézett egy kicsit megijedtem. 
- Talán ő nem örül? - tettem fel magamban a kérdést, de nem volt sok időm ezen gondolkodni, mert szinte ordítozva a kezei közé kapott. 
Az egész szoba, de talán még a ház is a kiabálásától zengett, mire én nem tudtam mást csinálni csak erősen szorítani a nyakát és reménykedni abban, hogy nem esünk el, amíg forgunk.
- Nem hiszem el - állt meg és letett a földre. - Most már tényleges az enyém vagy - mondta halkan és olyan csókban részesített, mint szerintem még soha. 
Az első pillanatba még reagálni se tudtam, de mikor rájöttem, hogy mi történt, egyből visszacsókoltam. Nem, hogy a végtagjaim, az egész testem bele remegett és a szívem talán még egyszer sem vert ilyen erővel. A felhők között éreztem magam. Kezeim egyből hajába túrtak, majd tarkóját szorították, míg ő erősen vont magához és gyengéden simogatta az oldalamat. Vadul faltuk egymás ajkát, ami átváltott gyengéd és érzékibe, majd végleg elváltunk egymástól, hogy a másik szemébe tudjunk nézni. A benntartott levegőt kiengedtünk, majd utána csak pihegtünk. Gyönyörű szemei, ahogy arcomat vizslatták, szinte mosolyogtak és egyből zavarba ejtettek. Mellkasába rejtettem arcomat, mire halkan kuncogni kezdett. 
- Most már mindig itt leszek veled és soha nem engedlek el - emeltem fel fejemet és újra íriszeibe néztem. - Rettentően szeretlek. 
- Én is téged Hercegnőm - hunyta le szemeit és apró csókot adott a számra. 
Már egy jó ideje az ágyon feküdtünk és beszélgettünk, mikor lentről zajokat hallottunk. Egyből felkeltünk addigi helyünkről és lelépkedtünk a lépcsőn, majd megláttuk a nappaliban lévő díszes társaságot. Hangosan beszélgettek, nevettek, ami egyből megmosolyogtatott. Amint észre vettek minket kérték, hogy foglaljunk helyet és elkezdték mesélni a mai napon megtörtént dolgokat. A fiúk, -köztük a bátyám is- elkezdték ecsetelni a röplabda meccset, a lányok a vásárlás túrájuk főbb szakaszait, vagyis a boltokat, míg apámék arról meséltek, hogy miket csináltak a parton. Azt se tudtam, hogy kire figyeljek, mert mind egyszerre akarták mondani, de szívesen hallgattam végig mindegyikőjüket. Teljesen be voltak zsongva, Louis szinte ugrált a kanapén és barátnőjével kötekedett. 
- Fejezd be Aranyom vagy megbánod - szólt rá mérgesen El, mire szerelme csak jót nevetett rajta. - Oké, akkor ma este Ash-el alszok - vágta neki oda durrogva, mire a nevető személy fülét-farkát behúzta.
- Ugye nem engeded neki, hogy veled aludjon? - nézett rám Lou kiskutya szemekkel, mire felnevettem és egy nagyot bólintottam csak hogy még kétségbe esettebbé tegyem. - Csalódtam benned Ashley Roberts. Azt hittem legalább te mellém állsz - húzta fel az orrát hisztizve, amin csak nevetni tudtunk. 
- Kell neked mindig piszkálni a barátnődet - rántottam meg a vállam. - Inkább szégyelld el magad - próbáltam kioktatni, de nem ment, elnevettem magam.
A végére csak segítettek valamit a szavaim, mert Louis szorosan kezei közé szorította Eleanor, aki csak mosolyogva eltátogott egy 'köszönöm'-öt. 
- Ashley - szólalt meg a Zayn kezében pihenő Zoe, mire mosolyogva ránéztem. - Álmos vagyok - dörzsölte meg szemeit. 
- Akkor gyere Nagylány, megyünk pihenni - álltam fel a kanapéról, majd elvettem a férfitól, aki egyből a mellkasomra hajtotta pici fejét. - Látom anyuék jól kifárasztottak - pusziltam a naptól lepirult arcát. 
- Homokoztam - mondta alig hallhatóan, szinte már aludt. 
- Ha pihentél egy kicsit, akkor megint kimegyünk, oké? - kérdeztem tőle halkan, mire bólintott egyet.
Mindvégig éreztem magamon a pillantásokat és ahogy megfordultam, tényleg mindenki minket nézett és mosolyogtak. Viszonoztam gesztusukat, majd a pici lánnyal a kezembe, lassan felballagtam az emeletre. Ahogy beléptem a szobájába, egyből megcsapta orromat apja parfümjének az illata. Nagyot szippantottam belőle, majd beraktam a rácsos kiságyba Zoe-t, amit még akkor vettem neki gyorsan, mikor megtudtam, hogy ő is jött a többiekkel. Kezébe adtam a maciját, amit egyből magához szorított és oldalra fordult és a cumiját is a szájába heyleztem. Betakargattam a rózsaszín, katicás pléddel, ezután pedig elhúztam a sötételőket, hogy ne zavarja az erős fény. Homály uralta a szobát, de ahogy visszaléptem a nyugodtan szuszogó kislányhoz, nézni kezdtem. Olyan védtelen és pici volt és ahogy a szájában lévő cumit szívta, elmosolyodtam. 
- Én is így néztelek régen téged - hallottam meg apám halk hangját, utána pedig alakját is észleltem magam mellett. 
Kedvesen mosolygott és magához húzott, ami nagyon jól esett. Fejemet széles vállára hajtottam és tovább figyeltem a babát. 
- Jó lenne visszapörgetni az időt, hogy te is ilyen kicsi legyél. Sok mindent be kellene pótolnom - nevetett fel halkan, mire ránéztem. - Szégyellem magam Kicsim, de nagyon. Mérges voltam rád, mindenben hibáztattalak mikor eltűntél, pedig én sokkal nagyobb hibákat követtem el - sóhajtott fel, majd leült az egyik fotelba. 
Követtem cselekedetét, de én inkább a szőnyegre ültem vele szembe. Nem mondtam semmit, mert látszódott rajta, hogy folytatni akarta a beszédét.
- Hosszú éveken keresztül egyedül hagytalak, dadát fogadtam fel, minthogy én legyek veled, jó ha fél évente két napra meglátogattalak és még azt is eltitkoltam, hogy van egy bátyád. Sok hiba, ami nyomot hagy az életembe és neked kellene haragudnom, nem neked - emelte rám sötét szemeit, amik könnyben úsztak. 
- Én nem haragszom apu, mert te vagy a példaképen. Hiába a sok hibáknak, ha egyszer csodállak - mondtam neki suttogva, mire hitetlenkedve nézett rám. - Csodállak, mert hatalmas szíved van, erős vagy, aki ismer mind szeret és még számtalan dolog, amiért ennyire felnézek rád. Ne hozd fel a múltat, mert az már elmúlt és számomra az a lényeg, hogy itt vagy vele ennyi hosszú idő után - mosolyogtam rá halványan, mire felállt a helyéről, felhúzott a földről és erősen ölelt magához. 
- Köszönöm Édesem - hallottam meg akadozó hangját. - Hálád adok, amiért te vagy nekem - távolodott el tőlem és egy nagy puszit adott a homlokomra. - Mindig is a kicsi lányom maradsz, a mindenem - mondta, mire egy cseppet elérzékenyültem.
- Gyere menjünk le, mert szeretnék nektek valamit mondani - fogtam meg a kezét és lementünk a nappaliba. 
Ahogy megláttak minket, egyből ránk néztek és mosolyogtak, főleg anyám. Van egy olyan sejtésem, hogy ő mondta apunak, hogy jöjjön fel utánam az emeltre. 
- Szent a béke? - kérdezte a gondolt személy hatalmas mosollyal az arcán. 
- Igen - válaszoltam kérdésére és hozzá bújtam apámhoz. 
- Köszönöm Angyalom - szöktek könnybe a szemei és ő is magához ölelt és a vége az lett, hogy hárman öleltük egymást. 
- Nincs mit köszönnöd - súgtam a fülébe és kibújtam szüleim óvó kezei közül.
Leültem a kanapéra és mikor szüleim helyet foglaltak a két oldalamon, ránéztem a társaságra. A fejembe kezdtem összeszedni a szavakat, amiket mondani akartam, ami eltelt egy kis időbe, de nagy nehezen megszólaltam. 
- Gondolom magyarázatot kértek, azért, amiért három évig eltűntem - mondtam halkan, mire minden szem rám szegeződött és egy emberként bólintottak.
A szavak szüntelenül buktak ki belőlem, ami attól történt meg, hogy mindenki figyelemmel teli szemeket villogtattak rám. Egy-két helyen elcsuklott a hangom, máshol mosolyogtam, de elmondtam nekik mindent, amit láthatóan megértettek. 
- Remélem, hogy nem haragudtok rám, mert nagyon szeretlek titeket - fejeztem be a mondandómat és sóhajtottam egy nagyot. 
- Eddig se haragudtunk csak mérhetetlenül hiányoztál és nagy szükségünk lett volna rád - guggolt le elébem Niall és kezei közé szorított. 
Zayn és Zac csak mosolyogtak rám, mert már tudták, hogy mit miért csináltam. Örültem, hogy elmondtam nekik mindent és egy újabb gond szakadt le a vállamról. Eszembe jutott Perrie, azért felálltam a helyemről és bementem a konyhába. Mint mindig most is ott ült a pultnál és hallgatta Miranda beszédét, aki közben főzött. Utáltam, hogy mindig itt volt és most jött el az idő, hogy tegyek ellene valamit. 
- Gyere Pezz, jelenésed van - mondtam neki ellent mondást nem tűrően és kihúztam a nappaliba. - Tárd ki nekik a szíved - súgtam a fülébe. 
- Nem akarom. Kérlek, ne csinál ezt - suttogta kétségbe esetten, de meg se hallottam szavait. 
Leültettem a kanapéra, majd megkerülve azt megálltam a hát támlájánál és vállaira helyeztem a kezeimet. Biztatóan megszorítottam őket, mire hátra fordult felém és nyelt egy nagyot. 
- Perrie szeretne nektek mondani valamit. Légy szíves hallgassátok végig - idéztem mondatomat a többieknek, akik bólintottak és figyelték a szőke hajú lányt. 
Talán perceken át nem mondott semmit, mire ismét megszorítottam a vállait egy kicsit, ezzel elérve, hogy beszéljen. 
- Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék, vagy is nagyon jól tudom csak nem akaródzik elkezdeni - sóhajtott fel aggodalmasan. - Tisztában vagyok azzal, hogy utáltok és megvettek, de felvállalom a hibáimat és már most az elején bocsánatot kérek mindenkitől. A jelenlétemmel szinte megkeserítettem az életeteket, főleg nektek - nézett rá Danielle-re és Eleanor-ra. - Nem akartam aljasan viselkedni, hiszen én valójában egy rendes lány vagyok, még ha nehéz is elhinni - nevetett fel keserűen. - Engem a szüleim egy tisztességes embernek neveltek, ami szerintem sikerült nekik csak a hirtelen jött hírnév megbolondított. A veletek szembeni viselkedésemnek az oka a féltékenység volt. Féltékeny voltam mind a kettőtökre, mert szépek, okosak vagytok és a viselkedésem ellenére próbáltatok velem jó viszonyt ápolni. Annyira aranyosak voltatok Louis-szal és Liam-mel, ami még egy ok volt, hogy utáljalak titeket, mi meg akkor csak veszekedni tudtunk Zayn-nel. Még mielőtt felháborodnál, tudom, hogy én voltam a hibás és a nagy szám - nézett a barátomra, aki halványan elmosolyodott. - Ti pedig fiúk... - nézett az négy férfira. - mikor már megláttatok, a hátatokon is felállt a szőr - nevette el ismét magát, de nem csak ő, hanem mindenki. - Veletek azért volta olyan, mert a szemem előtt próbáltátok lebeszélni Zayn-t a köztünk lévő kapcsolatról. Fájt, mert akkor tényleg szerettem és nem csak megjátszottam a kamerák előtt. Mikor Ashley-vel összejött, tény akkor csak bosszúból tettem amit, de volt idő, amikor nagyon szerettem Zayn-t. Kezdeni akartam magammal valamit, hogy észre vegyétek, tőlem nem szabadultok és a gonoszkodás volt a legjobb ötlet. Most így évek után visszagondolva, nagy baromság volt. Mindegyikőtöknek rosszat okoztam, de legjobban neked Zayn - nézett a fiúra, aki előrehajolt és úgy figyelte tovább a lányt. - Ash-től számtalanszor bocsánatot kértem, de tőled még nem tudtam. Minden hibámat őszintén sajnálom, kérlek bocsáss meg. Nem kérem, hogy legyetek a barátaim csak lássátok be, hogy megváltoztam. Ennyit kérek, nem többet és még egyszer bocsánat mindenért, amit csak tettem - fejezte be monológját, majd lehatotta a fejét. 
Egyből odahajoltam hozzá, nyomtam az arcára egy puszit és a fülébe súgtam, hogy minden rendbe lesz. Válasza csak egy mosoly volt, de abba minden érzelem és hála bele volt préselve. Csönd telepedett a társaságra, ami elég ideg feszítő volt, de egy valaki megtörte hangjával a feszültséget. 
- Mi van akkor, ha mi akarjuk, hogy a barátunk legyél? - kérdezte Louis, miközben a kétségbe esett lányra mosolygott. - Elfogadjuk a bocsánat kérést és ezt mindannyiunk nevében mondom. 
- Köszönöm - nyögte ki Perrie halkan, mire mindenki felállt a helyéről és megölelte. 
Még Zayn is magához vonta, miközben mosolyogva rám nézett, de én se tudtam más csinálni. Mosolyogtam és néztem, ahogy a barátaim egy hatalmas kupacban ölelték egymást. 
- Gyere te is Hercegnőm - nyújtotta felém kezeit Liam, mire nekem se kellett több és a kör közepén állva nevettem és öleltem, akit csak tudtam. 
Boldog vagyok, rettentően boldog. Az életem maga a tündér mese és ez csak azoknak az embereknek köszönhető, akik körbe vesznek. Ők a támogatóim, életadóim és az életem. Ha ők nem lennének, elvesznék és eltűnnék a látókörből. Három évet szenvedtem a hiányuk miatt és most itt van a családom, barátaim, a szerelmem és a nappali közepén öleljük egymást. Mi egy hatalmas nagy család vagyunk és elmondhatatlan érzés, hogy a részese vagyok. Eljött az a pont az életemben, hogy kimondjam: Felhőtlenül boldog vagyok és az egekben járok!