A napokban megjelent a fiúk MM albuma,amit egyenesen imádok és biztosan ti is így vagytok vele. Már azt X Faktor óta rajongójuk vagyok a srácoknak és 3 év elteltével annyi minden történt velük is és velünk is,de azt nyugodtan elmondhatjuk,hogy még egy ilyen banda,mint amilyen az övék nincs és rettentő büszkék lehetünk rájuk!:) Az 1D Day-hez pedig csak annyit tudok hozzáfűzni,hogy imádtam és rettentő sokat nevettem. :D
A 14. rész vége biztosan meglepet titeket,amiért Harry-t és Ashley-t összeboronáltam,de nem kell aggódni mindent készben tartok és biztosra mondhatom,hogy minden jól fog történni a sztori végére!;)
Nem is fecsegek tovább jó olvasást és nagyon vigyázzatok magatokra! KOMIZNI ÉR!! :D
Hatalmas ölelés: Fanny
Soha nem voltam híres a tartós kapcsolataimról,mert egy hónap elteltével vagy én szerettem ki a barátnőmből vagy ő belőlem. Mikor megalakult a banda élveztem,hogy lányok milliói rajongnak értünk és ezt ki is használtam. Ezt nem úgy értem,hogy minden este más lányt vittem az ágyamba,hanem ahogy már mondtam nem voltak hosszú kapcsolataim és ha elment az egyik jött a másik lány. Amikor már sztárok és híresebb nők is felfigyeltek rám,még jobban beleszállt valami a fejembe és úgy történt meg az is,hogy Carolin-nal és Taylor-ral is együtt voltam. A Taylor-ral való kapcsolatomat olyan szinten megbántam,hogyha meglátom még a hátamon is feláll a szőr. Elejébe kerültem és próbáltam minél jobban keresztbe tenni neki,de Paul kérésére inkább abbahagytam és nem foglalkoztam az egésszel.
Az újságokba és az interneten is mindig azt lehet rólam olvasni,hogy mekkora nő faló vagyok és csak szórakozok a barátnőim érzéseivel,pedig ez nem igaz. Igen is tisztelem őket és soha nem bántanák egyet se,semmilyen értelemben. Apám is mindig arra tanított,hogy tiszteljem és becsüljem meg őket,ahogy ezeket nevelő apám,Robin is elmondta és mai napig mondja is. Az tényleg igaz,hogy nem vetem meg a őket,de melyik férfi nem? Van,amikor csak egy éjszakás kalandjaim vannak,de azt is mindig megbeszélem az esetleges lánnyal és még mielőtt kavarnának az emberek és az újságírók elköszönünk egymástól és mind a ketten megyünk a dolgunkra.
Lassan már egy hónapja,hogy megismertük Ashley-t,ami az egyik legjobb dolog volt az életünkben. Kedves,intelligens,okos lány és a rajongóink is imádják őt. Amíg nálunk lakott főzött,mosott,takarított nekünk és ha valamit kértünk egy szóra megcsinálta még ha elleneztük is azt. Mindannyian kivéve Zayn úgy tekintettünk rá,mint ha a testvérünk lenne,de az idő elteltével ez nálam megváltozott. Nem úgy tekintek rá,mint egy lány,hanem a lány. Sokszor figyeltem,nagyon sokat beszélgettem,viccelődtem vele és már csak azt vettem észre,hogy fülig beleszerettem. Amikor Zayn-nel szakítottak és éjnek idején áthívott magához és csak kettesben lehettem vele,olyan érzéseket keltett fel bennem,amiről nem is tudtam. Mikor lefeküdtünk aludni és hozzám bújt,akárcsak egy kiscica,késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam és elmondjam neki az érzéseimet,de nem mertem és ezt nagyon furcsálltam. Akár melyik lány iránt éreztem valamit vagy csak tetszett,elmertem neki mondani és vártam mi sül ki a dologból,de ez Ash-el másképp van. Mélyen elrejtem,ami bennem kavarod és ha megölelem vagy felkapom a hátamra és futok vele,félek,hogy valamilyen fájdalmat okozok neki,amit egyáltalán nem szeretnék. Amikor megtudtam,hogy Zayn és Pezz újra együtt vannak olyan ideg jött belém,amit alig bírtam kontrolálni. Perrie maga a megtestesült sátán,miközben Ashley hozzá képest egy angyal. Egyszerűen se én se a többiek nem bírtuk felfogni,hogy tehet ilyet vele. Tudom,hogy Ash nem egy játékszer,akivel csak úgy lehet szórakozni és a szívét darabokra törni,de mikor hozzám bújva zokogott és kiadta azt,ami a szívét nyomta,elhatároztam,hogy boldoggá teszem és megpróbálom azt a szeretete és szerelmet átadni neki,amit Zayn. 100%-osan elmondhatom,hogy benne megtaláltam azt a lányt,akire mindig is vártam és ténylegesen szeretem,még ha ő nem is érez ilyesfajta érzelmeket irántam,de mindent megteszek azért,hogy belém szeressen és végre boldog legyen,ha nem Zayn mellett,akkor mellettem.
Annyira elgondolkodtam ezeken a dolgokon,észre se vettem,hogy az a gyönyörűség,akiről az előbb ábrándoztam,itt ül a csípőmön és mosolyogva figyel.
-Aranyos vagy,mikor gondolkozol.-mondta nevetve és bánatomra leszállt rólam.
-El kell mondanom neked valamit.-álltam fel én is és lesepertem magamról a havat,majd gyönyörű barna íriszeibe néztem. A kijelentésemre bólintott egyet,mire folytattam a mondandómat.-Tudom,hogy neked Zayn az az ember,aki életed szerelme és magad mellett akarod tudni,de neked is be kell látnod,hogy a kapcsolatotok nem menne,mert az a pióca állandóan közétek állna és mindent megtenne azért,hogy neked legyen a legrosszabb. Nem látok beléd és nem tudom,hogy te mit érzel irántam,de azt tudom,hogy én mit. Megpróbáltam rád csak barát vagy testvérként tekinteni,mert tiszteletben tartottam,ami közted és Zayn között volt,de ez nem ment sokáig,mert teljesen elbűvöltél és teljesen beléd szerettem.-mosolyogtam rá és megfogtam puha kezeit,amik jég hidegek voltak.
Ő is elmosolyodott,majd sóhajtott egyet és szorosan hozzám bújt.
-Az tény,hogy még mindig Zayn-t szeretem és,hogy nehéz lesz elfelejtenem,de veled sikerülni fog.-húzódott el tőlem és aranyosan rám mosolygott.-Mikor megtörtént ez az egész szakításos dolog,akkor jöttem rá,hogy mekkora szükségem van rád és többet érzek irántad mint puszta barátság.
Mikor ezeket a dolgokat elmondta szinte meg se bírtam szólalni. Nem hittem volna,hogy ő is ugyan úgy érez irántam,mint én iránta. Félig arab barátom tényleg úgy hülye,ahogy van. Nem fogta fel,hogy mekkora nagy kincset vesztett el azzal,amit csinált. Ha tényleg annyira szeretné,ahogy elmondja,akkor már rég elmagyarázott volna neki mindent és tett volna annak az érdekében,hogy együtt maradjanak.
-A világ legboldogabb emberévé teszel,de megmondom őszintén,hogy szomorú is vagyok.-hajtottam le a fejem és a lábunkkal taposott havat bámultam.
-Mi a baj Harry?-kérdezte félve és két kezével felemelte a fejem.
-Végre elmondhatom azt,hogy a barátnőm vagy,de holnap kezdődik a turné és azt sem tudom,hogy mikor láthatlak megint. Tudom,hogy eltudsz jönni a lányokkal néhány koncertünkre,de ha neked is beindul a modell karriered még kevesebbszer foglak látni,mert te is a világot fogod járni.-mondtam neki,mire kedvesen elmosolyogta magát.
-Nem is tudtam,hogy a barátnőd vagyok.-nevet fel jó ízűen.
-Tényleg el is felejtettem. Lennél a barátnőm?-néztem rá boci szemekkel és szorosan magamhoz húztam.
-Igen.-hajtotta fejét a vállamra,de egyből fel is emeltem onnan és ajkaimat az övéhez illesztettem.
Mikor megcsókolom a gyomrom görcsbe rándul,a világ forog velem,a szívem a kétszeresét veri és nem akarom elengedni. Mikor eltávolodtunk egymástól még egy puszit nyomtam a homlokára,amire elmosolyodott,mint mindig.
-Szeretlek.-néztem barna szemeibe,mire száját szólásra nyitottam,de nem hagytam.-Nem kérem,hogy te is ezt mond. Majd csak akkor,ha tényleges ezt érzed. Várni fogok rád és tiszteletben tartom,amit érzel.
-Köszönöm.-döntötte homlokát az enyémnek.
-Gyere menjünk,mert már tényleg nagyon hideg van.-mondtam neki és megfogtam az egyik kezét,majd vissza indultunk a kocsihoz,ami még mindig előttünk állt.
Ashley-ékig én vezettem,majd mikor odaértünk,kiszálltunk a kocsiból és gyors léptekkel mentünk be a meleg házba. Meglepetésünkre az egész ház sötétségben úszott,amit láthatóan Ash sem értett,hogy miért.
-Most vagy bujkálnak,mint múltkor vagy elmentek itthonról.-mondja és felkapcsolta az előszobába a villanyt.
-Én inkább az utóbbira szavazok.-mondtam nevetve és odaadtam neki a kis cetlit,ami a tükrön díszelgett.
Kezébe vette és elkezdte olvasni,miközben a szemöldökét néha összeráncolta.
-Azt írták,hogy elmentek vacsorázni majd jönnek.-nézett rám meglepetten.
-És ez baj?
-De hogy csak fura,hogy pont ők ketten mennek el vacsorázni. Előtte nem csináltak ilyet.-rántotta meg a vállát,majd a kabátját felakasztotta a fogasra,ahogy én is.
-Hát most csinálják.-nevettem fel,a kezembe kaptam és a nappaliba vittem.
Letettem a kanapéra és az ölembe húztam,de tudtam sokáig élvezni a közelségét,mert egyből felpattant és a konyha felé sietett.
-Hova mész?-kérdeztem tőle még mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.
-Mindjárt jövök. Ne kíváncsiskodj ennyire.-nevetett fel.
Nem tudtam elképzelni,hogy miért sietett el ennyire,ezért felálltam a helyemről és utána mentem. Mikor bementem a helységbe a pultnál állt és valamit kreált. Odamentem mögé és csinos derekát átöleltem,mire összerezzent és nagy szemekkel nézett rám.
-Gondoltam,hogy nem fogod kibírni mire kimegyek.-mondta szórakozottan és visszafordult a pulthoz.
-Túl jól ismersz.-bújtam a nyakához.-Mit csinálsz?
-Forró csokit.-öntötte bele a bögrékbe a meleg italt.-Tessék.-adta a kezembe.
-Köszönöm.-adtam egy puszit az arcára.
-Szívesen. Megnézünk egy filmet?-nézett rám aranyosan.
-Igen. Milyen filmjeid vannak?
-Mindenféle. Mikor New York-ban éltem nem volt jobb szórakozásom a film nézésnél,ezért elég sok összegyűlt.-ivott bele az italába és kifelé vette az irányt a konyhából.
Mikor odaértünk a kanapéhoz,letettem a dohányzó asztalra a bögrémet és a tévés polchoz mentem. Ahogy mondta tényleg nagyon sok filmje volt és azt se tudtam hol kezdjem a keresést.
-Az akció filmek a Jason-é. Én ki nem állhatom.-mondta grimaszolva és leült az egyik fotelbe a lábait meg maga alá húzta.
-Azt tudom,hogy te csak a vígjátékokat szereted.-kacsintottam rá.
-Látod nem csak én ismerlek téged ennyire,hanem te is engem.-tette le ő is az asztalra a forró csokiját.
-Másnaposok jó lesz?-pillantottam rá.
-Igen. Imádom azt a filmet.-mondta kislányosan,amitől elmosolyodtam.
Betettem a lemezt a lejátszóba,majd odamentem hozzá,a kanapéra húztam és szorosan magamhoz öleltem.
Talán 10 perce nézhettük a filmet,de már ez alatt a kis idő alatt is nagyon jókat nevettünk és közbe mi is ökörködtünk. Éppen megakartam csikizni,amiért meghúzta a hajam,mikor csöngettek.
-Megyek.-kiabálta el magát.
-Most megúsztad,de máskor nem fogod.-kiabáltam utána.
-Majd meglátjuk Harold.-kiabált vissza nevetve.
Amíg nem jött vissza néztem tovább a filmet,de hallottam,hogy valakivel beszélget és nevetgél. Először azt hittem,hogy El és Dani jött,de mikor Ash bekiabált nekem,egyből nem hittem azt.
-Harry gyere vendégeid jöttek.
-Megyek.-álltam fel a helyemről.
Mikor kiértem az előszobába meglepetésemre anyuval és Gemma-val találtam magamat szembe,akik mosolyogva jöttek felém.
-Sziasztok.-ölelem magamhoz anyut.
-Szia kicsim.-adott egy nagy puszit az arcomra.-Holnap már menetek a turnéra és kitudja mikor látunk megint,ezért jöttünk el.
-Szia öcsi.-ölelt meg nővérem is.
-Szia Gemma.-adtam egy puszit a homlokára.-Ne hívj öcsi,ki nem állhatom.
-Ugye nem zavarunk?-kérdezte megszeppenve anyum.
-De hogy is. Örülünk,hogy itt vagytok,de menjünk már beljebb,ne csak itt álljatok.-karolta át Ash mosolyogva.
-Gyönyörű házad van.-ámuldoztak mind a ketten,mikor már a nappaliba voltunk.
-Köszönöm,én is nagyon szeretem.-mosolygott rájuk Ashley.-Nem vagytok éhesek vagy szomjasak?
-Köszönöm egy pohár vizet elfogadnák.-mosolygott rá anyám és leült nővérem mellé a kanapéra.
-Neked Gemma mit hozhatok?-nézett az kérdezett személyre.
-Nekem jó lesz egy pohár víz,köszönöm.
-Rendben.-mondta és már ment is a konyhába.
Én is elfoglaltam a helyemet az egyik fotelbe és vártam a véleményüket,amit mindig elszoktak mondani.
-Nagyon szimpatikus,kedves lány.-mondta mosolyogva anyu.-Pont olyan,amilyennek elmondtad. Akár egy angyal.
-Már most imádom. Láttam már képeket az újságokba róla és akkor is megállapítottam,hogy gyönyörű,de élőben még szebb.-mondta el véleményét tesóm is.-Tényleg elkezdte a modellkedést?
-Igen. Ma volt az első fotózása.-mondta büszkén.
-Az tök jó. Majd mondom neki,hogy mutassa meg a képeket.-ujjongott Gem,mint egy 3 éves.
-Meg is jöttem. Igaz,hogy vizet kértetek,de valahogy nem bírok egy vendégnek vizet adni,ezért hoztam nektek forró csokit,legalább felmelegít titeket.-adta a kezükbe az italokat.-Meg egy kis sütit is hoztam.-tette le a tálcát az előttük lévő asztalra.
-Köszönjük.-simított végig a karján anyum.
-Egészségetekre.-mondta kedvesen,majd leakart ülni melléjük,de egy hirtelen mozdulattal az ölembe húztam és a hasánál átöleltem.
-Ti...?-pislogott nagyokat nővérem.
-Igen,mi együtt vagyunk.-nevettem fel és adtam barátnőm nyakára egy puszit,amitől megborzongott.
Milyen jó kimondani azt,hogy a barátnőm és az még jobb,hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle. Kivételes lány és mindent meg fogok neki adni,amit szeretne és a világ legboldogabb lányává fogom varázsolni.
-Gratulálok nektek. Nagyon aranyosak vagytok együtt.-nevetett fel anyukám és odajött hozzánk,majd mind a kettőnket megpuszilgatott.
-Én is gratulálok.-jött oda Gemma is.-Végre benőtt a fejed lágya és nem vén nyanyákkal vagy együtt.
-Nagyon vicces vagy.-grimaszoltam rá.
-Robin-t hol hagytátok?-kérdezte az ölembe ülő szépség.
-Nem tudott eljönni,mert dolgoznia kell,de puszil titeket és sajnálja,hogy nem találkozhatott veled személyesen.-felelt a kérdésére anyum.
-Én is sajnálom,de majd máskor.-mosolygott rá.
-Amúgy honnan tudtátok,hogy itt vagyok?-tettem fel most én nekik a kérdésem.
-Voltunk nálatok is és a fiúk mondták,hogy itt vagy.-mondta Gemma és falatozni kezdett egy süteményt.-Ashley megmutatod azokat a képeket,amiket a fotózáson csináltak?
-Persze. Benne volt az újságba,hogy modell szeretnék lenni?-nevetett fel.
-Igen és twitteren már nagyon sokan posztolnak rólad és alig várják,hogy lássák a képeket.-kacsintott rá testvérem.
-Ennek örülök. Gyere,fent van a szobámba az album.-fogta kézen és elindultak a lépcső felé.
-Teljes egészében hozzád való csak ne rontsd el úgy,mint Zayn. Amiket elmondtál,hogy mit csinált szegény lánnyal,azok nagyon aljas dolgok és nem ezt érdemli.-ült le mellém anyukám és biztatás képen végig simított a hátamon.
-Tudom és mindent megteszek csak,hogy neki jó legyen.-mosolyogtam rá.
Mindenki első pillanattól fogva imádja,ahogy Gemma és anyu is. Már régóta várják,hogy személyesen is megismerhessék,de soha nem volt rá alkalmuk a távolság miatt. Nem tudom hogy fog alakulni a kapcsolatunk,de nagyon remélem,hogy jól és még sokáig együtt leszünk.
**Ashley Roberts**
Jól érzem magam Harry társaságába,de még mindig bennem van az az érzet,hogy Zayn-nel akarok együtt lenni,de biztosra veszem,hogy az idő múlásával és Harry közelségével minden rendbe jön és túl teszem magamat ezen az egészen. Kivételes fiúk közé tartozik,aki romantikus,vicces és a legfontosabb megbízható. Láttam már mérgesen,szomorúan és boldogan is és minden hogyan,de egyszer sem viselkedett velem a hangulata miatt arrogánsan,hanem kedvesen és megértően,mint mindig. Nagyon remélem,hogy ma Zayn eljön és betartja a szavát,mert kíváncsi vagyok a magyarázatára még akkor is,ha már közöttünk semmi.
Mikor kinyitottam az ajtót és Harry családjával találtam szembe magam,egy kicsit meglepődtem,de nagyon örültem,mert már régóta megakartam őket ismerni. Tényleg bántam,hogy Robin-nal nem találkozhattam,de nagyon remélem,hogy mi hamarabb fogunk. Anne és Gemma nagyon kedves és bámulatos nők,akikre Harry büszke lehet. Ahogy Anne ránéz a fiára és a tekintetébe benne van a mérhetetlen szeretet és büszkeség az leírhatatlan. Gemma nem mutatja ki annyira,de rajta is látszik,hogy igen is büszke az öccsére és nagyon szereti.
Itt ülök egyedül a szobába,mert már Harry-ék elmentek,mert még a srácoknak pakolniuk kell holnapra és még Jason és Dina se jött haza. Elképzelésem sincs,hogy mire fel van ez a vacsora és ez a sok kettesben töltött idő,de nagyon remélem,hogy szerelem van a levegőben,mert nagyon összeillenek és mindig a ketten megérdemlik a boldogságot.
Annyira elgondolkodtam észre se vettem,hogy dörömbölnek az ajtón és folyamatosan csöng a csengő. Nehézkesen a lábamra húztam a mamuszom,majd siettem ajtót nyitni.
-Jól van már,jövök.-kiabáltam az engem kereső személynek,aki nagyon remélem,hogy Zayn.
Mikor odaértem és kinyitottam az ajtót tényleg ő volt és az idegtől pirosló szemmel nézett rám.
-Szia.-köszöntem neki és arrébb álltam az ajtóból.
-Te tényleg együtt vagy Harry-vel?-kérdezte idegesen és becsapta az ajtót.
-Igen.-mondtam neki nyugodtan és a nappaliba vettem az utam.
-És ezt csak ilyen lazán mondod?-fogta meg a csuklóm és maga felé fordított.
-Igen ilyen lazán,amilyen lazán te is lekoptattál engem.-húztam ki a kezemet az övéi közül.
-Az nem lekoptatás volt,hanem...-mondta emelkedett hangod,de utána csöndbe maradt és elfordult.
-Hanem mi? Az Isten szerelmére mondd már el.-mondtam most más én is idegesen és magam felé fordítottam.
-Akármennyire akarom nem mondhatom el.-sütötte le a szemeit.
-Aha. Szóval nem mondhatod el. Akkor minek vagy itt?-böktem meg a vállát.
-Azért,hogy legalább lássalak.-próbált közelebb jönni,de megállítottam.
-Figyelj. Én nem akartam és nem is akarok veled rosszba lenni,de ha így folytatod azt fogod elérni,hogy egy életre megutállak. Egyik pillanatról a másikra elhagysz,majd elkezdesz minden ok nélkül zsörtölődni Harry-vel,mikor te vagy egy nagy idióta,utána meg mikor megtudod,hogy együtt vagyok vele,idejössz velem veszekedni és kérdőre vonsz,de milyen jogon? Én nem vagyok neked senkid most már és úgy gondolom,hogy még a barátod se. Ha megint azzal állsz elő,hogy nem mondhatod el azt,ami miatt minden történt,akkor köszönöm szépen elmehetsz. Azt pedig én döntöm el,hogy kivel vagyok együtt és kivel nem.-mondtam a szemébe minden hangosabb hangnem nélkül és kezemmel mutattam az ajtó felé.
-Ennyi?-kérdezte meg halkan.
-Igen,ennyi. Majd ha rászántad magad a normális,emberi beszédre akkor minden képen meghallgatlak,de így nem. Viszlát.-nyitottam ki előtte az ajtót.
-Szia.-köszönt és kilépett az éjszakába,majd csak azt láttam,hogy elhajt a kocsijával.
Nem értem,hogy minek jön ide azért,hogy mindig csak azt mondja,hogy nem mondhat semmit. Ha nem mondja el tartsa meg magának én biztos nem fogok neki könyörögni. Azt hittem,hogy mindent megtudunk beszélni és legalább a barátságunk megmarad,de tévedtem. Ha ő így áll a dolgokhoz,akkor én is. Sokat csalódtam már és tudom kezelni az ilyen eseteket,de ha még egy darabig ezt fogja csinálni,akkor kiborul a bili és olyat fogok mondani,amit egy életre megfogok bánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése