Már csak 2 és egy kicsi nap van hátra a szünetből,de nagyon remélem,hogy mindenkinek jól telt és sokat tudtatok szórakozni,hülyéskedni! Nekem meg volt! Voltunk a barátnőimmel Halloween-ozni és én zombinak öltözve jártam a falut,sok cukrot gyűjtöttünk és rengeteget nevettünk. :)
Vasárnap elindítottam egy blogversenyt az oldalon és örömmel látom,hogy sokan jelentkeznek és ezáltal nagyon jó blogokat olvashatok el. Ha nektek is vannak blogjaitok,nevezzetek és próbáljatok szerencsét!
Alapból nem szeretem a hétfőt,de most még annál is jobban fogom gyűlölni,de nem azért,mert iskolába kell menni,hanem,mert apukám megy vissza Londonba és 3 hónapig nem látom. :(
Kívánom,hogy nektek jobb legyen a hét első napja,mint nekem,jó tanulást és vigyázzatok magatokra!
Jövő héten jelentkezem,jó olvasást nektek! :)
Puszillak titeket: Fanny
**Ashley Roberts**
A lányokkal jól elvoltunk a plázában,nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk,Doniya-val jókat beszélgettem,miközben a kisebbek a ékszerek és a játékok között válogattak. Safaa egy tündéres társasjátékot választott,Waliya pedig nagyon szép és divatos bizsukat.
Ahogy haza értünk neki álltam vacsorát csinálni Doni-val,a másik kettő leányzó meg a nappaliba TV-tek.
-Jól érezted magad? Nem vagyok túl unalmas?-kérdeztem Doniya-tól,miközben kivettem a hűtőből a tojásokat.
-Dehogy is. Nagyon jó veled lenni.-mosolygott rám és egy nagy edénybe szórta a lisztet,mert pizzát szeretnénk csinálni.
-Akkor megnyugodtam.-nevettem rá.
A nappali felől kiabálás és dübörgés hallatszott,ezért gyorsan kimentem,hogy megnézzem miben mesterkedik a két Malik lány. Ahogy kiértem,elég érdekes látvány fogadott,amitől rám jött a nevetés és csak összegörnyedve álltam. A kisebbik csaj a kanapén ugrált és a kezében lóbálta nővére fülbevalóját,Wali meg próbálta tőle visszaszerezni,de nem sok sikerrel,mert testvére mindig elszaladt előle.
-Safaa ez nem vicces,add vissza a fülgőmet,mert ha nem,akkor a játékodat kifogom dobni a kukába!-kiabált Wali és kergetni kezdte húgát.
Safaa felém szaladt én pedig felkaptam a kezembe,ahogy oda ért hozzám,ő meg sikítozva bújt hozzám.
-Nem azért vettelek fel kis asszony,mert megakarlak védeni,hanem,mert szépen oda adod nővérednek a bizsuját. Ő se bántotta a te játékodat.-mondtam neki minden harag nélkül,szinte nevetve,ő pedig vissza adta a kezében lévő tárgyat a tesójának.
-Dehogy nem bántotta. Össze-vissza gyűrte a kártyákat meg mindent széjjel rugdosott,mert neki kell a hely a kütyüjeinek.-mondta mérgesen és kibontakozott a kezemből.-Ashley te se vagy másabb,mint a többiek. Mindig csak én vagyok a rossz meg a hülye,a többiek meg a kis angyalok. Már bánom,hogy idejöttem hozzád.-vágta nekem szavait,szinte sírva és felszaladt az emeletre.
Én csak nagyokat pislogtam és próbáltam helyre tenni fejembe a dolgokat. Nem hiszem,hogy valami olyan dolgot mondtam volna neki,amitől ennyire meg kellett volna bántódnia.
-Ne foglalkozz vele. Ilyenkor csak játssza azt a kugli fejét.-mondta Wali mosolyogva és hozzám bújt.
-Pedig nem mondtam neki semmi rosszat.-simogattam a fejét.
-Tudom,de ő ilyen. Mindent túl reagál.-távolodott el tőlem.-Segíthetek nektek a pizza csinálásban?
-Persze. Legalább hamarabb készen leszünk és reménykedjünk benne,hogy addig a kis manó is lenyugszik.-nevettem fel és a konyhába húztam.
Doniya és Waliya segítségével hamar készen lettünk a kajával,ami szerintünk jól sikerült,mert finom illata volt,ami nem sejtet rosszat és jó sokat csináltunk belőle Niall-t figyelembe véve.
Megterítettünk 9 főre,mivel a srácok is hamarosan jönnek és együtt akartunk velük enni. Az asztalra tettük az innivalókat is és a süteményeket,amiket Tricia adott nekünk,mielőtt eljöttünk tőlük.
Pont az járt a fejembe,mennyire várom,hogy lássam a fiúkat és mindegyikőjüket egytől-egyig megölelgessek,mikor hallottam,hogy nyílik a bejárati ajtó és Louis sipítós hangját.
-Sziasztok drágáim.
-Louisss.-kiabáltam el magam és kirohantam a konyhából és a kabátját levevő fiú nyakába ugrottam.
-Szia hercegnőm. De jó végre látni.-ölelt meg jó szorosan egy nagy puszi társaságában.
-Titeket is. Ez az egy hét olyan volt nélkületek,mint a pokol.-bújtam ki Lou kezei közül és a többieket is megszeretgettem.
-Aha,szóval én már nem is vagyok jó?-húzta fel az orrát Zayn és a nappali felé akart menni,de a csuklójánál fogva visszahúztam és adtam neki egy csókot.
-De te is jó voltál és vagy is drágám.-bújtam mellkasához nevetve és beszívtam finom illatát,amivel soha nem fogok tudni betelni.
-Akkor jó.-nevetett fel és egy újabb csókot kaptam tőle.
-Ó,hogy egyelek meg titeket.-mondta gyerekesen Nialler.-Annyira összeilletek,hogy az már fáj.
-Jaj,de kis édi vagy. Köszönjük.-nyávogott vissza barátom,mire én hangosan felnevettem.
-Ne csak itt álljunk már,menjünk beljebb.-kulcsoltam össze Zayn-el kezeinket és mindannyian beljebb mentünk.
-Nagyon szép házad van.-ámuldozott Liam és a hátára kapott.
-Köszönöm.-bújtam nyakához és elkezdtem szuszogni,amitől felnevetett és elkezdett velem együtt ugrálni. Még jó,hogy tudom mi a gyenge pontja.
-A lányok merre vannak?-kérdezte Niall kíváncsian.
-Doniya és Waliya a konyhában,Safaa meg szerintem még a szobájában. Volt egy kis összetűzésünk.-mondtam csalódottan és leugrottam Liam hátáról.
-Mi történt?-kérdezte Harry és oda jött mellém.
-A konyhába voltam Doni-val,csináltuk a vacsorát,mikor hangos kiabálást hallottam innen és kijöttem megnézni. Safaa elvette Wali fülgőjét és elakarta venni tőle,de a kisebbik mindig elszaladt. Én meg rendet tettem közöttük,de Safaa megharagudott és felment a szobájukba.
-Ne törődj vele.-ölelt meg Zayn.-Ilyen kis érzelgős,de utána megnyugszik és bocsánatot fog kérni.
-Remélem,mert nagyon szeretem őt is és nem akarom,hogy amíg itt vannak rosszba legyünk.-emeltem fel a fejemet és gyönyörű barna szemeibe néztem.
-Ő is szeret hidd el.-mosolygott rám.-Menjünk enni,mert már nagyon éhesek vagyunk.
-Szerintem is.-kiáltott fel has pók barátunk és a konyhába szaladt.
-De jó végre ezt hallani.-sóhajtottam fel mosolyogva.
-Mit?-kérdeztem meg egyszerre a többi fiú.
-Hogy Niall mindig éhes,Louis és Harry viccelődését,Liam aranyos nevetését és Zayn-nek meg a rossz fiús hangját.-mutattam rá az előttem álló srácokra.
-Nekem mindened hiányzott.-mondta aranyosan a fekete hercegem.
Nem mondtam rá semmit csak adtam neki egy csókot. Elakartam indulni a többiek után a konyhába,de megfogta a csuklóm és az előszobába húzott.
-Na! Mi a baj?-néztem rá nagy szemekkel.
-A plázában minden rendben volt,nem ment utánatok senki vagy figyelt?
-Nem. Vagy is nem vettem észre,de miért vagy ilyen feszült már délután óta?-simítottam meg arcát.
-Semmi csak nem szeretném,ha a lesi fotósok utánad loholnának azért,mert a barátnőm vagy. Féltelek,mert nekem te vagy a legfontosabb.-húzott a mellkasára és egy puszit nyomott a fejemre.
Bementünk a konyhába és leakartunk ülni az asztalhoz,de én nem tudtam,mert csengettek.
-Majd én megyek.-pattant fel Harry,kezében egy szelet pizzával.
-Nem te mész,hanem én. Egyél nyugodtan.-szóltam rá és siettem ajtót nyitni.
Mikor kinyitottam az ajtót az előttem álló személy láttán egy kicsit lefagytam,de mosolyt varázsoltam az arcomra és próbáltam a legkedvesebb énemet mutatni.
-Szia Ashley.-ölelt meg Perrie és adott két puszit az arcomra én meg csak álltam,mint egy bolond,mert ezt se tudom honnan tudja hol lakom meg miért jött ide.
-Szia,te mit keresel itt?
-Nem is örülsz nekem? Amúgy nem is hozzád jöttem,hanem Zayn-hez. Tudod a szerelmemhez.-verdeste meg a vállam és bement a házba.
Én úgy tudom,hogy már régen szakítottak és semmi közük egymáshoz,de akkor minek keresi?
Becsuktam az ajtót és visszamentem a többiekhez,de ahogy beértem ki is mentem,mert Perrie és Zayn nagyban falták egymást és semmi kedvem az állítólagos barátomat így látni. Nem vagyok egy harcias típus,de szívem szerint úgy megcibáltam volna azt a kiállhatatlan nőt,hogy az összes haja a kezembe maradt volna.
Nem bírtam az érzéseimnek parancsolni és a könnyeim magától törtek utat maguknak,bementem a szobámba és kimentem az erkélyre.
Már az elején se értettem,hogy miért viselte Zayn olyan könnyen,hogy szakítottak Edwards-al,de most már rájöttem,hogy még mindig érez iránta valami és velem csak szórakozott. Én nagyon szeretem és azt gondoltam az elejétől fogva,hogy egy kivételes fiú és nem olyan,mint a többi,de most rádöbbentem,hogy ez nem így van.
A sötétségbe meredve álltam az erkélyen egy szál pólóban,mikor egy kar átölelt hátulról és még a hideg is kirázott úgy megijedtem. Megfordultam és Harry gyönyörű íriszeivel találtam szembe magam.
-Itt egy pulcsi,vedd fel,mert meg fogsz fázni.-adta kezembe a ruhadarabot.
-Köszönöm.-vettem el tőle és egyből magamra kaptam.
-Tudom,hogy láttad és Zayn-t legszívesebben felpofoztam volna,de inkább bejöttem ide hozzád.-ölelt magához.
-Nem értem egyszerűen,hogy mi van,nem bírok rajta eligazodni. Azt hittem,hogy szeret,de ezek szerint nem.-szipogtam és a mellkasába nyomtam az arcom.
-Biztos,hogy szeret csak Pezz elcsavarja a fejét és azt sem tudja,hogy mit csinál.
-De ha én valakit szeretek,akkor nem foglalkozok másokkal,hanem a párommal. Én tudom,hogy mi ez. Engem nem is szeret csak egy pótléknak használt.-kezdtem egyre jobban sírni,ami inkább már zokogásnak volt nevezhető.
-Ne sírjál hercegnő,minden rendbe fog jönni,hidd el.-szorított még jobban magához.
-Most hol van Zayn?-emeltem rá tekintetem.
-Elment minden szó nélkül azzal a piócával.-mondta komoran,de nem nézett rám.-Valamit súgott Edwards a fülébe,mire egyből felpattant a helyéről és köszönés nélkül lelépett.
-Látod Harry,így semmi nem fog helyre jönni. Egy hatalmas nagy tapló és egy érdektelen ember csak az a legnagyobb baj,hogy még ennek ellenére is nagyon szeretem és ő az a férfi,aki mellett akarok továbbra is élni.
-Megígéred,hogy egy ilyen idióta miatt nem fogsz sírni?-emelte fel az államnál fogva a fejem és letörölte a könnyem.
-Igen.-mondtam halkan és egy puszit nyomtam az arcára.-Köszönöm,hogy itt vagy mellettem. Nagyon szeretlek tudod?
-Tudom Ashley. Én is téged.-adott egy puszit a homlokomra.-Egyedül hagylak,a lányokat meg magunkkal visszük,ellesznek nálunk,holnap úgy sincs semmi dolgunk.
-Mindent köszönök nektek,de lemegyek én is,elköszönök a többiektől.-vettem magamhoz zsepiket,amiket a zsebembe rejtettem és kimentünk a szobából.
Ahogy leértünk mindenki sajnálattal teli tekintetébe ütköztem. Soha nem szerettem,ha sajnálnak,mert így csak egy nagy szerencsétlenségnek érezem magam.
-Ne nézzetek rám légyszi így. Minden rendbe van.-mosolyogtam rájuk halványan.
-Tudjuk,hogy nincs rendbe semmi,de elhiheted,hogy nem hagyjuk ennyibe a dolgot.-mondta Niall és oda jött hozzám,majd megölelt.
-Túl jól ismertek.-súgtam a fülébe.
-Az a jó,mert így legalább tudunk neked segíteni.-súgta vissza,mire elmosolyogtam magam.
-Safaa lejött már?-néztem körbe.
-Nem,még fent van.-mondta Doni és elindult az emeletre,de megállítottam.
-Majd én megyek,úgy is beszélnem kell vele.-mondtam és felmenetem a lépcsőn.
Ahogy megálltam a lányok szobája ajtaja előtt,hirtelen rám jött a félelem és azt sem tudtam,hogy mit mondjak egy kis lánynak a történtekről,aki mellesleg haragszik rám és lehet feleslegesen fogok beszélni.
-Manó bejöhetek?-kopogtam be,mire meghallottam halk hangját,miszerint bemehetek.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és megpillantottam az ágyán ülni a társasjátéka darabjait pakolva. Háttal ült nekem,ezért leültem az ágy szélére és vártam,hogy mondjon valamit.
-Zayn hol van?-kérdezte,de még mindig nem fordult meg.
Ahogy eszembe jutott,hogy mit csinált a bátyja a torkom ismét elszorult és nagy erővel próbáltam leplezni a könnyeimet,de nem ment és ismét azon kaptam magam,hogy sírok.
-Elment.-mondtam neki lehajtott fejjel és a barna padlód szuggeráltam,ami hirtelen nagyon érdekesnek bizonyult.
-Ashley te sírsz?-kérdezte meglepődve és az ölembe fészkelte magát,mire én csak bólintottam egyet.-De miért?
-Idejött Perrie és Zayn-el elkezdtek csókolózni,utána meg minden szó nélkül elmentek.-néztem rá,mire szorosan hozzám bújt és elkezdte simogatni a hátam.-Tudtam,hogy érez még valamit iránta,de akkor velem miért szórakozott? Annak ellenére,hogy ezt csinálta én még mindig szeretem és ez a baj.
-Biztosra veszem,hogy nem szereti azt a kígyót. Hidd el.-simogatta meg apró kezeivel az arcom.-Bocsánatot kérek,amiért úgy beszéltem veled,de nem rád haragudtam,hanem Waliya-ra.
-Semmi baj,felejtsük el.-mosolyogtam rá,amennyire csak telt tőlem.-Ma a fiúknál fogtok aludni,mert egy kicsit egyedül szeretnék lenni,de reggel megyek értetek és csinálunk együtt valami jó programot. Rendben?
-Rendben. Szedek össze holnapra ruhát meg szólok a lányoknak is.-mondta aranyosan és kiszaladt a helységből.
Már volt egy pár barátom,de mindegyik kapcsolatomnak az lett a vége,hogy megcsaltak vagy szórakoztak velem és azóta féltem szerelembe esni,de Zayn-él azt hittem minden más lesz,de ilyenkor mondják azt,hogy álmodj király lány. Nem gondoltam volna,hogy ilyen aljas és képmutató ember,de jobb hamarabb megtudni,mint később.
-Minden rendben?-ült le mellém Doni és agodó tekintettel figyelt.
-Persze. Pár nap és olyan leszek,mint új koromban.
-Ha találkozok azzal az idióta öcsémmel az már biztos,hogy lesz hozzá egy-két szavam. Figyeld meg,hogy hamarosan rá fog jönni,hogy elveszített és már csak a fejét fogja fogni,mert te tényleg egy kivételes lány vagy és nem ezt érdemled.-simította meg a vállam.
-Köszönöm neked is,hogy itt vagy nekem.-öleltem magamhoz szorosan.
-Még szép,hogy itt vagyok neked. Az egész családom és én is nagyon szeretünk és ha összejön újra Zayn meg Edwards,ha nem,mi akkor is melletted leszünk és támogatunk.-kacsintott rám és a bőröndjéhez ment,hogy kivegyen magának belőle pár dolgot holnapra.
Mind a három lány összeszedte a szükséges dolgait és lementünk a fiúkhoz,akik még mindig a nappaliba álltak és bámultak maguk el.
-Mehetünk tör pilla?-guggolt le Louis Safaa elé mosolyogva.
-Igen.-nevetett fel.
-Oké,akkor menjetek előre és válasszátok ki melyik kocsival akartok menni.-mutatott kifele a mindig vidám fiú,de most nem volt olyan,amilyen lenni szokott.-Még jó,hogy mindannyian kocsival jöttünk.-mondta miközben visszafordult hozzánk.
-Minden oké lesz veled? Ne maradjon itt veled valamelyikünk?-tette fel nekem kérdéseit Niall.
-Dehogy,menjetek nyugodtan. Elleszek én egyedül. Nem ez lesz az első alakom,hogy egyedül fogok aludni.-nevettem fel kínomban.
-Ha van valami,hívjál bármelyikőnket,kivéve Zayn-t és már jövünk is.-mondta nyugtató hangon Liam és a mellkasára húzott.
-Rendben.-adtam egy puszit az arcára.-Jó éjszakát.
A többi fiút is megszeretgettem,elköszöntem tőlük,de Louis nem ment ki,hanem megfogta a csuklóm és a kanapéhoz vezetett.
-Tudom,hogy most nem szeretsz erről beszélgetni,de azért én elmondom,amit gondolok. Zayn egy hatalmas nagy idióta,barom,aki nem tud eligazodni az érzésein és inkább szórakozik veled. Nagyon szeretlek,a húgomnak tekintelek és nem akarom azt látni,hogy megint szenvedsz. A szüleid miatt már eleget szomorkodtál,ezért egy ilyen állat miatt ne csináld megint ezt. Zayn-t is nagyon szeretem,mert annyira összenőttük a három év alatt,mint ha testvérek lennénk,de ezt akkor sem fogom eltűrni neki. Te egy olyan lány vagy,akit meg kell becsülni és szeretni,de úgy látszik,hogy ezt az a jómadár nem tudja megadni neked. Rengeteg fiú van a világon,aki mellett boldog lehetnél,de azt is tudom,hogy még mindig nagyon szereted. Én azt javaslom,hogy egy kis időre zárd ki az életedből és utána mindent kezdjetek el az elejétől.-ölelt meg.-Hidd el minden jobb lesz. Jó éjszakát,holnap találkozunk.-adott egy puszit és felállt mellőlem.
-Jó éjszakát nektek is. A lányokra meg 100 szemetek. Holnap olyan 10 óra fele megyek értük.-kiabáltam utána,mert már a bejárati ajtónál volt.
-Rendben főnök asszony.-kiáltott vissza és már csak az ajtó csukódását hallottam.
Szép komótosan felballagtam a szobámba és lefeküdte az ágyra. Nem aludtam csak úgy mindenen elkezdtem gondolkodni és Louis monológja járt a fejembe.
Mielőtt ide Londonba költöztem volna csak a barátim tartották bennem a lelket,a szüleimmel nem ápoltam valami jó viszonyt. Mindig egyedül éreztem magam,annak ellenére is,hogy Dina és Jason ott voltak mellettem. Mikor ide jöttem egyből megbarátkoztam a srácokkal,akik már az életem részei és még a szerelem is megtalált,ami egy hét elteltével el is ment. Apuval is kibékültem és nagyon jó a kapcsolatunk,akárcsak régen,talán még jobb is. Anyámmal nem békültem ki,de megmondom őszintén,hogy nem is érdekel. Amióta én a világon vagyok,mindig is úgy tekintett rám,mint ha nem is a lánya lennék,hanem csak egy idegen és ha ő ezt csinálja,akkor én miért ne? Azt hittem,hogy most már tényleg minden jóra fog fordulni,de megint tévednem kellett. Fogalmam sincs,hogy ezek után,hogy nézek Zayn szemébe,mit fogok csinálni,ha a közelembe lesz. Még mindig nagyon szeretem,de Lou tanácsát tényleg meg kell fogadnom,miszerint ki kell zárnom egy darabig az életemből és el kell felejtenem. Tudom,hogy nagyon nehéz lesz,mivel a fiúkkal nagyon sok időt fogok tölteni és ő is ott lesz,de azzal nem érek el semmit,ha csak sajnáltatom magam és begubózva ülők a szobámba. Ha minden igaz holnap végre már itt lesznek Londonba Jason-ék is és ők meg Harry-ék biztosan eltudják valamilyen szinten felejtetni velem Zayn-t és ezt az egész dolgot.
Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy rám talált az álom és tényleg minden gondot kizárva lehettem az álom világomba.
Egy szép álom közepén tartottam,mikor lentről hangos dübörgést és kiabálást hallottam. Kipattantam a meleg ágyamból és a mamuszomat felvéve siettem le az emeletről. A nappaliba mikor feloltottam a villanyt,egyből rápillantottam a falon kattogó órára,ami hajnali 1-et mutatott. Egész jól elaludtam,ahhoz képest.
-Jövök már,nyugalom.-szóltam rá a zaklatómra és kinyitottam az ajtót,de kár volt,mert számomra egy nem kívánatos személy állt előttem,aki nem más volt,mint Zayn Malik.
-Te mit keresel itt? Meguntad Perrie-kédet és inkább ide jöttél?-kérdeztem meg tőle cinikusan,de nem mondott rá semmit.-Mondasz valamit vagy még itt állsz egy jó darabig,mert ha igen akkor inkább megyek vissza aludni.-már csukni akartam be az ajtót,de hatalmas kezét odatette és nem bírtam.
-Én téged szeretlek Ashley. Mindennél és mindenkinél jobban.-engedte el az ajtót és barna szemeit az enyémekbe fúrta.
-Komolyan szeretsz? Hát én nem úgy veszem észre. Szerinted,ha valaki szereti a másikat,akkor csak úgy elkezd az exbarátnőjével csókolózni és minden szó nélkül elmegy a francba? Ne nevettess,hagyjál engem békén és tekints úgy,mint ha nem is léteznék.
-De azt sem tudod,hogy miről van szó. Tényleg nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-jött oda hozzám és kezei közé fogta az arcom.
Egy pillanatra elgyengültem az érintésétől és a lepkéim,mint mindig most is felébredtek,de erősnek kell mutatnom magam,mert ha meglátja rajtam a kétségbe esést újra kifog használni.
-Akkor mondd el mi az a dolog,amiről én nem tudok.-néztem a szemeibe.
-Nem mondhatom el. Ha elmondom,akkor nem csak magamnak fogok ártani,hanem neked is.
-Na jó ebből elég. Engedje el,hagyjál engem békén örökre,legyetek boldogok Pezz-el és ezt tiszta szívből kívánom. Egy kapcsolatba van olyan,hogy bizalom,de te erről nem tudsz,de nem is baj,majd az élet megtanítja neked valamikor.-mondtam neki mérgesen és rácsaptam az ajtót.
A könnyek ismét utat törtek magunk,ma már sokadjára,leültem a kanapéra és párnába nyomott arccal zokogtam. Van egy dolog,amit nem mondhat el,akkor tartsa meg magának. Engem nem szeret,soha nem is szeretett és ezt elfogadom. Sok mindenen keresztül menetem már,akkor ezen is túlfogom tenni magamat idővel. Akármennyire fáj és hiányoznak az érintései,csókjai és ő maga,boldog fogok lenni és minden időmet a barátaimmal fogok tölteni,akik mindig mellettem vannak és támogatnak.
A gondolat menetemből az emeletről jövő zene hozott vissza,ami a telefonomból származott. Gyorsan felszaladtam a szobába és már vettem is fel a telefont.
-Háló.-szóltam bele.
-Szia cukiság.-hallottam meg Dina boldog hangját a vonal túlsó végéről.
-Szia drágaság.-nevettem fel,ami nem volt mondható boldog nevetésnek,inkább egy álcának.
-Most indulunk a 2 órási géppel és délután 1-re Londonba leszünk.
-Ez nagyon jó. Akkor majd megyünk értetek a csajokkal.-mondtam neki.
-Milyen csajokkal?-kérdezte csodálkozva.
-Zayn nővérével és húgaival. Nagyon kedvesek,majd meglátod.
-Ja értem. Akkor majd keresünk titeket vagy is téged,mert a lányokat nem ismerjük.-nevetett fel.
-Rendben te diló. Jó utat nektek.
-Szia király lány.-kiabált bele a telefonba Jason teljesen felpörögve.
-Szia tökfej. Hallom nagyon jól érzed magad.-mondtam neki nevetve és szinte magam előtt láttam,ahogy izeg-mozog össze-vissza és Dina-t agyilag kikészíti.
-Az nem kifejezés. Pár óra és végre Londonba lehetek és téged is megszeretgethetlek.-szinte kiabált a telefonba.
-Akkor jó. Én is már nagyon várom,hogy lássalak titeket.
-Jó legyél Ash,hamarosan találkozunk. Szeretünk. Szia.-köszönt el barátnőm.
-Rendben,én is titeket. Sziasztok.-búcsúztam el tőlük,majd bontottam a vonalat.
A telefonomat letettem az íróasztalra,átcseréltem a ruhámat pizsamára a fürdést meg reggelre halasztottam,mert hajnali 2-kor semmi kedvem és álmos is vagyok. Ezen az egy napon,annyi minden történt velem,mint másokkal egy hét alatt.
Befészkeltem magamat a jó puha ágyamba,a takarót nyakamig felhúztam és percek alatt mély álomba merültem.
Reggel,mikor felkeltem egyből a fürdőbe vettem az irányt,hogy lemossam magamról a sok gondot és bajt,mert az most valahogy több,mint a piszok. Megnyitottam a zuhanyzót,levetkőztem és a jó meleg víz alá álltam. Ahogy érintkezett bőröm a meleg vízzel szinte felüdülés volt. A hajamat is megmostam a kókuszos samponommal,a testemet a kedvenc málna illatú tus fürdőmmel mostam át. Egy óra hosszája állhattam a zuhany alatt kattogó aggyal a gondolataimba merülve,de utána kiszálltam,mert a lányokért kell mennem. Megtörölköztem,a hajamat megszárítottam,majd visszamentem a szobába és felöltöztem.
A barna táskámba beletettem az egyik parfümömet,telefonomat,zsebkendőket és kimentem a szobából.
A konyhába beérve a gázra egyből feltettem egy adag kávét főni és amíg az főtt csináltam egy szendvicset és megreggeliztem és a kávét is megittam. Felvettem a barna csizmámat,a fehér bundás kabátomat,magamhoz vettem a kocsi kulcsot,kiléptem a házból és nagy meglepetésemre a szél erősen fújt és hatalmas pelyhekbe hullott a hó. Most már tényleg beköszöntött a tél,amit én nem bánok,mert nagyon szeretem ezt az évszakot.
Nagyon remélem,hogy az időjárás miatt nem fognak törlődni a járatok,mert akkor Dina-ék nem tudnak ide jönni,de akkor biztos megőrülök.
Kiálltam a kocsival,de mielőtt elindultam,bekapcsoltam a fűtést,mert bele lehet fagyni az ülésbe. Az utak szerencsére nem voltak olyan havasak,hogy ne lehessen közlekedni,de az ablakra hamar ráfagyott a hó és alig láttam valamit.
Mikor oda értem az 1D házhoz,siettem be,mert nagyon hideg van. Mi est beléptem az ajtón,két csajszi akaszkodott a nyakamba,akik történetesen Danielle és Eleanor voltak.
-Sziasztok.-köszöntem nekik boldogan és mindkettőjüket jól megpuszilgattam.
-Alig vártuk,hogy lássunk. Már úgy hiányoztál.-mondta kislányosan Dani és újra megölelt.
-Én is örülök,hogy láthatlak titeket. Nem volt kivel pletykáznom meg hasonló dolgokat csinálnom.-nevettem fel.
-Hallottuk,hogy mit csinált az a tapló Zayn.-súgta a fülembe El és a nappali felé mutatott,ahol az említett személy a kanapén ült és bögréje tartalmát szürcsölgette.
-Tényleg tapló,de ha lehet inkább ne beszéljünk róla. Nem ér meg annyit.-mosolyogtam rájuk.
-Én is így gondolom,de gyere mert már mindenki vár.-tolt maga előtt Dani kacarászva.
-Szia Ashley.-köszönt egyből Zayn,mikor meglátott.
-Hello.-köszöntem én is,de nem néztem rá.
-Szia kis hercegnő. Hogy aludtál?-jött oda hozzám Liam és felkapott a kezei közé.
-Szia Liam. Jól és te?-nevettem fel.
-Én is jól csak időnkbe telt,mire Safaa-t lefektettük.-adott egy puszit az arcomra nevetve.
-Hol van a kis manó?
-Még fent a szobába,öltöznek mind a hárman.-ült vissza a helyére és folytatta a reggelijét.
-Akkor fel megyek hozzájuk,hát ha már felöltöztek.-indultam el,de nem jutottam sokáig,mert négy fiú utánam szólt.-Valami gond van?
-Igen.-mondta durcásan Harry.-Louis-nak,Niall-nek és nekem nem is adtál puszit.
-Jaj bocsánat.-mentem oda mindhármójukhoz és adtam nekik puszit.
-Azért.-húzott az ölébe Harry.-Reggel a te puszid a legjobb.
-Ó,nézzenek oda a gerlepárra.-jött be Zayn hozzánk és cinikusan mondta a mondandóját.
-Valami bajod van talán?-kérdeztem vissza én is szintén lenézően.
-Nem. Nincs semmi,de szerintem az én barátnőm vagy.-nézett rám mérgesen.
-Véletlenül se vagyok a barátnőd és a megjegyzéseidet meg tartsd meg magadnak,ha lehet. Nehogy már te kezdj el velem így beszélni meg másokkal,mikor te vagy egy képmutató disznó.-mondtam neki és válaszát meg se várva indultam meg a lányok szobája felé.
Már a szoba ajtaja előtt álltam és kopogni akartam,de nem kellett,mert az ajtó nyílt magától és szembe találtam magam a lányokkal.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia.-köszöntek ők is és Safaa egyből a kezembe ugrott.
-Jót aludtál makim?-adtam egy puszit pisze orrára.
-Igen,de jobb lett volna nálad aludni vagy inkább veled.-nevetett fel.
-Ma már nálam alszotok és ha gondolod van még az ágyba hely.-kacsintottam rá és letettem a lábaira.-Szia Wali.-mentem oda hozzá és őt is megszeretgettem.
-Szia Ashley.-mosolygott rám,majd adott egy puszit.
-Szia Doni.-mentem oda a legnagyobb leányzóhoz és őt is megöleltem.
-Szia. Hogy aludtál?-nézett rám szomorúan.-Beszéltem tegnap Zayn-el,de nem jutottam semmire csak jól összevesztünk.
-Miattam ne legyél rosszba a testvéreddel. Velem minden rendben van és a kedvemért békülj ki vele.-mosolyogtam rá.
-Én biztos nem fogok hozzá oda menni. Ha ő kiakar békülni,akkor ide jön hozzám,mert ő beszélt velem úgy,mint egy kutyával.-mondta mérgesen.
-Oké-oké,nem akartalak felidegesíteni.-nevettem fel.
-Én nem vagyok ideges. Halál nyugodt vagyok.-nevetett velem együtt ő is.
A délelőtt hamar eltelt,sokat hülyéskedtünk,próbáltam kerülni Zayn társaságát és inkább a többiekkel foglalkozni,de azért elég sokszor rá pillantottam és többször annyira néztem,hogy már engem idegesített. Ez mutatja azt,hogy még mindig mennyire szeretem. Olyan jó,hogy Dani és El is itt vannak,mert már ők is nagyon hiányoztak és imádok velük lenni.
Úgy elvoltunk,hogy észre se vettem,hogy már délután 1 óra és indulnom kell a repülőtérre,mert nem fogok időben oda érni.
-Indulok a repülőtérre Jason-ért és Dina-ért. Hozzam ide őket vagy majd ti átjöttök?-kérdeztem meg a társaságtól.
-Inkább hozd ide őket.-mondta Dani aranyosan és megrebegtette szempilláit.
-Oké,lusta bagázs.-nevettem el magam.-Safaa te jössz velem?
-Igennn.-kiáltott fel és már ment is felvenni a cipőjét,kabátját.
-Elmentünk,majd jövünk.-kiabáltam nekik az ajtóból.
-Oké.-jött vissza egyszerre mindenkitől a válasz.
Manócskának kinyitottam a kocsi ajtót,megvártam,amíg beköti magát és majd csak utána ültem be én is a volán mögé. Nem sokat beszélgetünk az úton,mert ő a tájat figyelte és meg a gondolataimba voltam merülve.
-Milyen szépen hull a hó.-mondta ámuldozva.
-Igen. Én is nagyon szeretem nézni a hóborította tájat.-néztem rá egy pillanatra.-Holnap elmegyünk a parkba hógolyózni. Jó lesz?
-Aha. Mindenkit jól megfogok dobálni.-nevetett fel huncutan.
-Betyár vagy,mondták már?
-Igen. Anya mindig azt mondja,ha huncutkodok.-nevetett még jobban.
-Jól mondja.-nyújtottam hátra a mutatóujjamat,mire megharapta.-Hé!
-Ez olyan jól esett.
-Nekem is jól fog esni,ha otthon jól megfoglak csikizni.-nevettem fel diadalittasan.
Az út második felében úgy elhülyéskedtünk,beszélgettünk,hogy már csak azt vettem észre a reptéren vagyunk. Nagy nehezen találtam egy parkoló helyet,majd kiszálltunk a kocsiból és a hatalmas épület felé vettük az irányt. Ahogy beértünk első dolgom az volt,hogy megnézzem a kijelzőn,leszállt-e a gép. Szerencsére leszállt és nem játszott közre az időjárás.
-Mikor jönnek a barátaid?-nézett fel rám Safaa.
-Nem tudom,de biztos hamarosan,mert már 5 perce leszállt a gépük.
-Az jó,akkor mindjárt láthatom őket.-szorította meg a kezem.
-Ennyire megakarod ismerni őket?-guggoltam le elé mosolyogva.
-Igen,mert biztos olyan kedvesek,mint te.
-Jaj te.-álltam fel.-Te vagy a legtündéribb csajszi a világon.-adtam egy puszit a fejére.
Hirtelen valaki hátulról befogta a szemem,amitől úgy meglepődtem,hogy felsikítottam. Mikor megfordultam,szembe találtam magam a két legjobb barátommal.
-Úristen,úristen,végre.-ugrottam a nyakukba.-Azt hittem,hogy soha nem jön el ez a nap.
-Király lány. De jó újra megölelni és látni.-kapott fel Jason és megpörgetett.
-Téged is te tökfej.-nevettem.-Gyere ide te,ne csak bőgjél.-fordultam Dina felé és úgy megöleltem,ahogy talán még soha. Lassan 1 hónapja nem láttam és ez nekünk nagyon sok idő. Jason-nel is nagyon jó barátságot ápolok,de csak másabb a barátság két lány között,mint egy fiúval.
-Annyira hiányoztál.-mondta zokogva,amitől belőlem is előtört a sírás.
-Te is nekem,de most már itt vagytok és mindig együtt leszünk.-távolodtam el tőle és megtöröltem a szemem.
-Be se mutatod nekünk ezt az aranyos leányzót?-kérdezte Jason és Safaa-ra mosolygott.
-Dehogy nem. Ő Safaa Malik,Zayn húga és már nagyon várt titeket.-álltam mögé és kezeimet a vállaira helyeztem.
-Szia Safaa,én Jason Morgan vagyok.-ölelte meg és adott neki egy puszit.
-Szia,én pedig Dina Skott vagyok és nagyon örülök,hogy megismerhetlek.-ölelte meg ő is és két nagy puszit adott neki.
-Sziasztok.-köszönt szégyenlősen.
-Gyertek menjünk,mert már a többiek is nagyon várnak titeket.-vettem el Dina-tól az egyik bőröndjét,a másik kezemmel Safaa apró mancsát fogtam és elindultunk a kijárat felé.
Nagyon örülök,hogy végre itt vannak,mert ők szinte a testvérim és most már minden napjainkat együtt fogjuk tölteni és talán ők tudnak a legjobban segíteni abban,hogy elfelejtsem a tegnap történteket és túltegyem magam rajta. A szívem jelen pillanatban darabokra hullott és tele van fájdalommal,csalódással,amit egyedül a barátaim,apukám tudnak összeragasztani és újra olyanná varázsolni,amilyen valójában vagyok.
jajj nagyon imádom hamar hozd a kövit! :)
VálaszTörlésÖrülök,hogy tetszik! :) Sietek!
Törlés