Sok-sok puszi: Fanny
**Ashley Roberts**
Már egy hete itt vagyok a fiúknál,de még mindig nem találtam házat,amit nagyon röstellek,mert nem terveztem ilyen hosszúra a náluk létet még ha mindig mondják is,hogy hagyjam a fenébe a keresgetést,addig marathatok náluk ameddig akarok. Lehet,hogy ők így gondolják,de én valahogy nem igazán. Nem szeretek másoknál sokáig maradni,mert tudom,hogy ha nem is mondják,hogy útba vagyok akkor is valahogy az érzem,hogy a nyakukon lógok. Jason-nél és Dina-nál sem maradtam soha 2 napnál tovább,mert nekik ott van a család és szerintem a szülők és a testvérek fontosabbak,mint hogy engem szórakoztassanak,ha éppen rám jön,hogy unatkozok. Valahogy nem bírom megérteni Di-t és Jason-t. Én lennék a legboldogabb ember,ha csak fele annyi időt lennének velem a szüleim,mint velük a sajátjuk,de ők csak úgy sec pec ide költöznek Londonba. Jó elhiszem,hogy nem szeretik New York-ot,ahogy én sem,de nekem volt okom eljönni,míg nekik az élet még ott a nyüzsgő nagyvárosban is móka és kacagás.
Amióta itt vagyok az 1D házban a napjaim felét annak szentelem,hogy házak után keresgélek. Annyit böngészem az internetet és az újságokat,hogy sokszor már a betűk is összefolynak olvasás közben. A fiúk próbáltak segíteni,de nem sok sikerrel,mivel nekik nem gyere be az egy helyben ülés és a csöndben maradva olvasás,ezért 1 óra hosszas ön kínzás után feladták a keresést. Több olyan házat is találtam,ami elnyerte a tetszésem és elmentem megnézni a srácokkal,mivel a turné után kaptak 3 hét pihenőt és minden hova elkísérnek azzal a címszóval,hogy "idejük,mint a tenger". Mikor a számomra tetszetős házakat élőben is megnéztem egyből nem is volt olyan tetszetős. Kívülről lehet,hogy szépen néz ki,de belülről inkább hagyjuk. Szóval egy hét elteltével még mindig ott tartok,hogy sehol.
Ez alatt az egy hét alatt nagyon szoros kapcsolatba kerültem a fiúkkal,főleg Niall-el. Ha valamelyikőjüknek volt valami dolog ami a szívét nyomta lehetett az jó vagy rossz dolog általában hozzám jöttek kiönteni a szívüket. Nem tudom idáig,ha gondjaik voltak és nem tudták felhívni a szüleiket segítséget vagy tanácsot kérni kihez mentek,de nagyon örültem,hogy megbíznak bennem és elmondják vagy segítséget kérnek személyes dolgokba. Niall szerint számára én vagyok a legmegfelelőbb ember,akinek elmondhat mindent,mert feltétel nélkül megbízik bennem. Mikor ezt elmondta nekem a szőke has pók annyira jól esett,hogy nem tudtam mit mondani helyette csak jól megszorongattam és megpuszilgattam aranyos pofiját. Mindegyik fiúra úgy tekintek,mint ha ők lennének a nem létező testvéreim,kivéve egyet. Az nem más,mint Zayn. Ahogy telnek a napok én úgy szeretek bele egyre jobban. Ténylegesen is rá kell jönnöm,hogy olyan fiú,mint ő a világon nincs még egy. Hatalmas szíve van és ez már első pillantásra látszik. Nagyon sokat szoktunk esténként beszélgetni és mikor a szüleiről és testvéreiről beszél olyan,mint ha egy mesét mondana nekem. Elképzelem amiket mond és amikor vicces sztorikat mesél a húgairól és a nővéréről és azt elképzelem,azokon rettentő jókat szoktam nevetni vele egyetemben. Olyan örömmel és szeretettel mesél a családjáról,hogy a szavai a szívemig hatolnak. Elbírom képzeli,hogy egy ilyen fiúnak,mint Zayn,akinek a családja a világ közepe mennyire nehéz lehet,hogy távol vannak tőle. Ez nem csak róla mondható el,hanem a többiekről is. Sokszor hallottam,mikor elmentem Harry ajtaja előtt,hogy az anyukájával beszélget telefonon és milyen kedves és szív melengető dolgokat mondott neki. A fiúk elmondása szerint Harry a legérzékenyebb és törékenyebb köztük és az édesanyjával minden nap szokott beszélni telefonon,mert neki hiányzik a legjobban a családja.
Bevallom,hogy volt mikor hallgatóztam,amikor valamelyikük a szüleivel beszélt telefonon,mert kimondhatatlan érzés volt azokat a szavakat hallani tőlük,amit az édesanyjuknak mondtak. Lehet hogy másnak már megszokottak ezek a dolgok,de nekem nem. Én nem szoktam percekig köszöngetni az anyukámtól olyan savakat mondva,hogy "Szeretlek" vagy hogy "Hiányzol" csak annyit mondunk egymásnak,hogy "Szia" és bonjuk a vonalat és napokig érjem be ezzel.
Úgy,ahogy a fiúkkal is úgy Dani-val és El-el is nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk. A vásárlás óta többször is elmentünk csajos napot tartani,amit nagyon élveztem. Komolyan mondom,ha ez a két csajszi nem lenne ki kéne őket találni. Olyan dolgokat szoktak csinálni,amit első látásra ki nem néznél belőlük. Megmondom őszintén soha az életbe nem gondoltam volna,hogy Danielle tud főzni. Pedig igen is tud,méghozzá nem is akármilyen ételeket. Nagyon gyorsan,de annál finomabb kajákat tud csinálni. Elmesélte nekem,hogy amióta Niall megtudta,hogy tud főzni,azóta mindig azzal nyaggatja,hogy csináljon neki valami finomat. Akkor én is kössem fel a a gatyát,mert én is tudok sok mindet főzni,ami nem csoda mivel,ha egyedül él az ember muszáj feltalálnia magát és megtanulnia főzni. Eleanor olyan sütiket kreál,hogy az ember nem bír betelni velük. Azt hinné az ember,hogy csak a vásárlás és a sminkelés érdekli őket,de ez nem így van. Minden érdekli őket és szeretnek is új dolgokat kipróbálni.
Tudni kell rólam,hogy nagyon sokáig szoktam aludni csak akkor kelek fel korán,ha valami fontos dolgom van. Mások 11 órakor már a fél napi teendőiket elvégezték én meg még csak akkor fordulok a másik oldalamra. Amióta itt vagyok a fiúknál a sokáig szundizás,valahogy soha nem jön össze,mert Louis-ka reggel 7-kor célpontba vesz és addig nem hagy békén,amíg ki nem kelek az ágyból. Neki nem elég,ha fent vagyok még az ágyból is ki kell szállni,hogy megnyugodjon biztos nem fogok vissza aludni. Egy dolog boldogít ilyenkor,hogy ezt nem csak velem csinálja,ha nem a többiekkel is. Zayn-t szokta a legmorbidabban felkelteni,mert a Malik fiúcska olyan mélyen alszik,hogy azt sem hallja meg ha Louis fa kanállal a kezében püföl egy edényt. Ilyenkor a répa fiú már úgy felidegeli magát,hogy fogja Zayn haj zseléit és tubusonként mindből kinyomja a mosdó kagylóba és mint aki jól végezte dolgát ki megy a szobából és lemegy reggelizni. Mikor az áldozat fel kell és meglátja,hogy az imádott zseléjeivel mit művelt Tomlinson,na akkor aztán van baj.
Természetes Dina-ról és Jason-ről sem feledkeztem meg. Minden nap beszélek velük telefonon vagy skype-on. Inkább az internetes beszélgetést szoktam választani,mert úgy legalább láthatom őket. Rettentően hiányoznak és elmondásuk szerint én is nekik. Ők ketten olyanok nekem,mint a testvéreim. Mindig mellettem voltak és segítettek,amit soha nem tudok nekik meghálálni. Ha valami gondom,bajom volt ők egy szóra jöttek és segítettek,amiben csak tudtak.
Úgy be vannak zsongva,mint az 5 éves gyerekek. Mikor beszélek velük nem az az első kérdésük,hogy "mi újság veled?" ha nem,hogy "találtál már házat?". Annyira várják a költözést,mint a karácsonyi ajándékot,de ha én nem jöttem volna Londonba,akkor nekik eszükbe sem jutott volna,hogy ide jöjjenek. Kicsit NAGYON bolondok,de mindenki így szereti őket,ahogy én is.
Ma sem lesz sokáig alvás,de most kivételesen nem Lou miatt,ha nem mert már teljesen hozzászoktam a korán keléshez és magamtól ébredek fel. Az éjjeli szekrényen díszelgő órára nézek,ami fél 7-et mutat. Szerintem ma még diló barátomnál is korábban keltem,mert ha már fent lenne,akkor nem lenne ilyen csönd. Megpróbálok még egy kicsit pihenni,de nem megy. Forgolódok össze-vissza nem lelem a helyem. Hirtelen ötlettől vezérelve kipattanok az ágyból és a mackós pizsama felsőmre felkapom a pulóveremet és kimegyek az erkélyre. Nagyon szeretek itt kint lenni és csak nézelődni. Ahogy kilépek az erkély ajtón megcsap a hideg levegő,ami nagyon jól esik így kora reggel.
Lassan november végét tapossuk és napról-napra egyre hidegebb van. Nekem a kedvenc évszakom a nyár,de szerintem a legszebb évszak az ősz. Ilyenkor imádok parkokban sétálni és nézni a színes,néhol még zöld fákat a játszótéren játszó gyerekeket és nyugodtan sétálgató néniket és bácsikat. Az őszben azt szeretem nagyon,hogy minden olyan nyugodt és csendes. A nap nem süt olyan erősen csak halványan és ilyenkor még a hatalmas New York is csendesebb és nyugodtabbnak tűnik. Itt Londonban még nem volt alkalmam elmenni parkokba sétálni,pedig sok mindenkitől hallottam,hogy milyen hatalmas és szép parkok vannak itt.
Egyből célba veszem az én kis törzs helyemet az aranyos kis fehér széket,majd leülök és egyből gondolataimba merülve nézem az ébredő várost.
Már egy ideje ülhettem kint,mikor hirtelen meghallottam,hogy csörög a telefonom. Amilyen gyorsan csak tudtam beszaladtam a szobába,hogy elhallgattassam a hangos zenét,mert nem szeretném,ha felkelnének rá a srácok.
A kijelzőn megpillantom,hogy "Anya",amin egy kicsit meglepődök,mert általában két hét elteltével vagy annál később szokott hívni vagy mikor éppen az eszébe jutok.
A telefon hangszóróját befogom,hogy tompítsam a hangos zene hangját és ismét kimegyek az erkélyre,hogy a beszédemmel még véletlen se keltsek fel senkit. Niall szobája van mellettem és neki aztán nagyon jó hallása van és egyből felkelne a zajra,amivel csak magamnak csinálnák rosszat,mert az ír fiú is szeret reggelente nyávogni főleg akkor,ha nem magától kel,ha nem valami miatt. Ezt tapasztalatból mondom,mert már volt részem egy elég erős Horan fajta pofonba.
Nem tudom az előtti este mit csinált,de még Zayn-nél is tovább aludt. A nappaliban néztük a TV-t lehetett már vagy délután 1 óra,de még mindig nem kelt fel. Nem bírtam elgondolni,hogy mi lelte,mert ő a második,aki a leghamarabb kel fel,ezért elindult az emeletre azon belül a szobájába,hogy felkeltsem a hét alvó manót. Halkan kinyitottam a szobája ajtaját és megláttam hason fekve,félig lefordulva az ágyról,hangosan szuszogva aludni. Halkan lépkedve oda mentem az ágyához és leültem az alvó fiú mellé és elkezdtem simogatni és a nevén szólítani ébresztő gyanánt. Egy ideje még ismételtem a cselekedeteimet,de 10 perc után meguntam és a kelleténél hangosabban mondtam a nevét,amitől úgy megijedt,hogy szépen lepofozott. Én úgy meglepődtem,hogy lefordultam az ágyról ő meg az ijedtségtől szinte belepréselődött a falba,mert mikor felugrott a legközelebbi "búvóhelynek" a falat gondolta. Mikor látta szöszi barátom,hogy én vagyok elkezdett szabadkozni és addig nem hagyott békén,amíg meg nem bocsátottam neki. Amúgy se haragudtam rá csak meglepődtem,de eleget tettem a kérésének és "megbocsátottam" neki. A végén kiderült,hogy azért aludt olyan sokáig,mert előző este zenét írt meg gitározott és hajnal 5-kor aludt el.
A még mindig csörgő telefonommal leültem a fehér székre és felvettem a telefont.
-Szia Anya.-szóltam bele normál hangnemben. Nem szoktam úgy csinálni,mint egy kis gyerek,aki alig várja,hogy beszélhessen az anyukájával és nyávogósan,nyálasan beszél vele. Rettentően haragszom rá is és apára is és ez szerintem eléggé tudtukra szoktam adni,főleg anyának.
-Szia Ashley.-mondta ő is hasonló hangnemben. Soha nem szokta azt mondani,hogy "Kicsim" vagy valahogyan becézni. Az apa szokta csinálni,ami nagyon jól szokott esni,mikor úgy köszön a telefonba,hogy "Szia Csillagom". Apa mindig is jobban alkalmazkodott hozzám,mint anyu. Ő gyakrabban felhívott és jobban érdekelte,hogy mi van velem,de még ennek ellenére ugyan úgy rá is nagyon haragszom,mert 16 éve csinálják ezt velem. Ilyen sok idő elteltével sem kapcsoltak,hogy "Jé,nekünk van egy lányunk és talán többet kellene vele foglalkozni!". Most már nincs is annyira nagy szükségem a figyelmükre,mert már felnőtt vagyok,de mikor jóval kisebb voltam nem kellett volna ilyen módon lelkileg teljesen összetörniük.
-Mi újság,hogy vagytok?-kérdeztem egy kicsit több lelkesedéssel,mert csak az anyám és nem beszélhetek így vele.
-Jól vagyunk. Megy a munka ezerrel. Te hogy vagy?
-Én is jól vagyok,de még mindig nem találtam házat.-mondtam neki,mert azért az csak érdekli,hogy a fejem fölött van-e fedél.
-De ha még nem találtál házat,akkor most kinél vagy?-kérdezte a kelleténél hangosabban. Úgy néz ki csak érdekli egy kicsit is,hogy mi van velem.
-Össze barátkoztam egy fiúval és most a barátai és az ő házában lakom,amíg nem találok saját házat.-vázoltam fel neki a helyzetet.
-Jól van,de ésszel és viselkedjél normálisan.-mondta,mint egy példamutató szülő.
-Rendben.-adtam tudtára röviden,hogy megértettem.
-Nekem most már mennem kell,de itt van mellettem apád oda adom neki a telefont. Szia Ashley.-köszönt el anyu.
-Oké,szia Anya.-köszöntem el tőle. Amit most beszéltem vele az rekord időnek számít meg az is,hogy megkérdezte hogy vagyok és ezt a beszélgetést tudjam be 2 hétre.
-Szia Kicsim.-köszönt kedvesen apa.
-Szia Apa. Mi újság legalább te mesélj valamit,ha anyu nem mondd semmit.-mondtam neki én is kedvesen és hogy hallom apám hangját megmosolyogtat és jobb kedvem lesz.
-Velünk minden rendben. A munka nagyon sok alig van szabadidőnk,de ne én meséljek,hanem te. Milyen London?-kérdezte és biztos voltam benne,hogy mosolyog.
-Nagyon szép és minden teljesen más,mint New York-ban. Az elején hozzá kellett szoknom,hogy itt nagyon sokat esik az eső meg hidegebb van,de ezt eltekintve minden nagyon tetszik és nem bántam meg,hogy ide költöztem.
-Ennek örülök Angyalom. Ha van valami gond vagy valamire szükséged van tudod,hogy engem bármikor hívhatsz neked soha nem lesz olyan,hogy nem veszem fel.
-Tudom Apa és köszönöm. Tudom,hogy te mindig itt leszel mellettem.-mondtam szomorúan,mert akár mennyire haragszom rá nagyon hiányoznak és annak ellenére,hogy anyu ilyen velem még ő is.
-Figyelj Drágám. Tudom,hogy miken kell keresztül menned miattunk és rettentően haragszom magamra,amiért nem foglalkozunk veled annyit amennyit kellene és az életed főbb részeiben nem voltunk melletted,de megígérem,hogy minden megfog változni és nem a munkával fogok foglalkozni,hanem veled,mert te vagy nekem a legfontosabb. Minden nap eszembe jut,hogy mikor kicsi voltál mennyire szerettünk mind a ketten a közeli parkba járni és milyen jókat játszottunk és milyen jó és szoros apa-lánya kapcsolat volt közöttünk. Az a baj,hogy csak volt,de ez mostantól nem lesz így,mert mindent megteszek,hogy olyan legyen a kapcsolat köztünk,mint régen. Tudom ez nem mentség semmire,de azt is tudom,hogy rettentő rossz szülők voltunk az elmúlt 16 évben. Amikor jönnünk kell vissza dolgozni a szívem szakad meg amiért ott kell hagyjalak,de nekem mindig te voltál és maradsz is az életemben a legfontosabb,mert te vagy az én gyönyörű és pótolhatatlan kis lányom. Ha nem is tudom mindet,de a legtöbb dolgot befogjuk együtt pótolni és minden olyan lesz mint régen, megígérem. Anyád nem úgy alkalmazkodik hozzád,ahogy kellene és ezzel rettentően fel tud bosszantani. A lánya vagy és nem kéne átnézni-e rajtad. Mikor megtudtam,hogy anyád terhes veled én voltam a legboldogabb ember a világon és ez most is így van,mert olyan lányom van,mint te. Gyönyörű,kedves és hatalmas szíved van,amit ki is mutatsz az embereknek. Rettentő büszke vagyok rád Kicsim. El sem tudod hinni,hogy mennyire.
Mikor apa elmondta ezeket a dolgokat a szívem szakadt meg és a sírástól meg sem bírtam szólalni. Az egész testemben hatalmas szorító érzést éreztem és olyan nagy boldogságot és szeretet,hogy azt szavakkal nem lehet elmondani. Iszonyatosan jól esett amiket mondott. Minden egyes szavát elhittem,mert tudom,hogy soha nem hazudna nekem és eddig sem hazudott egyszer sem. Hatalmas késztetést éreztem,hogy most azonnal megöleljem és a végtelenségig a karjai között maradni. Nekem ő a példaképem és felnézek rá,mert egy fantasztikus ember és hatalmas szeretet lakozik benne,amit mindig is tudtam.
-Nagyon szeretlek ugye tudod?-kérdeztem rekedten két szipogás között.
-Én is nagyon szeretlek Csillagom és nagyon szépen kérlek bocsáss meg nekem mindenért.-mondta ő is szipogva.
-Apa nincs,amiért meg kellene bocsájtanom neked. Te úgy ahogy mellettem voltál mindig és ez nekem bőven elég. Igaz jobban telefonon tartjuk a kapcsolatot,de legalább hallom a hangod,ami a semminél is jobb. Anyára haragszom nagyon,mert ő úgy csinálja,mint ha nem is léteznék,éli világát és majd ha eszébe jutok felhív,beszélünk két szót és ennyi.-mondtam neki még mindig szipogva.
-Elhiszem Kicsim,hogy milyen rossz egyedül,de amint haza tudok menni,haza megyek és többet vissza se jövök. Tudom hamarabb is eszembe juthatott volna,de neked kerestem a pénzt,hogy mindenben tudjak neked akár anyagilag,akár máshogy segíteni. Mindig mindent miattad teszek úgy ahogy. A pénztárcámba van egy kép,amin ketten vagyunk azt már te is láttad. Mikor arra a képre ránézek nem adom fel csinálom tovább,mert neked akarok jót.-mondta ő is szipogva.
-Köszönöm. Ugye nem sírsz?-kérdeztem meg tőle mosolyogva,amit nem látott,de a hangomon biztos észre vette.
-De igen. Látod Kis asszony miket hozol ki belőlem. Én soha nem szoktam sírni,de te még is megtudsz ríkatni. Férfi létemre pedig nem szabadna.-mondta nevetve.
-Nem kell mindig erősnek mutatnod magad. Te is érző lény vagy egy hatalmas szívem megáldva. Ne szégyellj sírni csak azok sírnak,kik erősek.-világosítottam fel drága apukámat.
-Értettem.-nevetett.-Mennem kell Drágám ne haragudj és ne feledd,amit mondtam. Hamarosan hívlak,ígérem. Nagyon szeretlek Kis lányom.-köszönt el.
-Rendben,szia Apa. Én is nagyon szeretlek és vigyázz magadra.
-Tudod én mindig vigyázok. Inkább én mondhatom ezt neked,mert te vagy szelekótya.
-Én is vigyázok magamra. Szia Apa.-mondtam neki nevetve.
-Szia Kicsim.-köszönt el és már csak a telefon sípolását hallottam.
Ahogy letettem a telefont apu szavai játszódtak vissza a fejembe és a mosolyt nem lehet letörölni az arcomról,mert hála az égnek apuval rendeződtek a dolgok és minden rendben köztünk.
Kicsi koromba nagyon sokat voltunk együtt és mindig játszottunk egy jót vagy otthon vagy a játszótéren. Az a hely volt a törzs helyünk,mint nekem a fiúk házában a fehér kis szék,amin most is ülök. Rengeteg emlék szokott a fejemben kavarogni,mikor egyedül vagyok. Sokszor ezek az emlékek megsirattak,mert elgondolkodtam és rá jöttem,hogy egyedül vagyok.
Most per pillanat olyan emlék jutott az eszembe,amit soha nem fogok elfelejteni. Másnak egy kis sztorinak tűnik,de nekem igen is nagy dolog.
*Visszaemlékezés*
4 éves voltam alig tudtam még valamit a világból. Egy ilyen idős kis lány nem úgy fogja fel a dolgokat,mint egy 10 éves,de éreztem,hogy valami fog történni.
A nappaliban hason fekve néztem a kedvenc mesémet mellettem pedig apukám volt elnyúlva. Minden este együtt néztük meg azt a mesét. Sokszor eljátszotta nekem a szereplőket viccelődve,amiken jókat nevettem. Már elég késő volt,ezért kikapcsolta a TV-t és elindultunk a rózsaszín birodalmamba,mert holnap óvoda.
Mikor oda értünk,kinyitotta előttem a szobám ajtaját és előre engedett. Én egyből az ágyamra ugrottam és befészkeltem magam a jó puha takaróm közé és magamhoz szorítottam a "Brumi" nevezetű macimat és vártam,hogy apa,mint minden este egy nagy jó éjt puszival búcsúzzon el.
-Látom nagyon szereted az a macit.-ült le az ágyam szélére és megsimogatta az arcomat.
-Igen,mert tőled kaptam mikor megszülettem és ha ő velem van olyan,mint ha te is velem lennél.-mondtam neki mosolyogva és megfogtam a kezét.
-Nagyon szeretlek Tündérkém.-puszilta meg a fejem búbját.
-Én is téged Apa.-ültem fel és jó szorosan hozzá bújtam.
-Jól van Hercegnőm most már feküdj le,mert reggel nem fogsz tudni felkelni és egész nap durci leszel.-mondta nevetve,majd felállt az ágyamról.
-Az igaz.-nevettem én is.
Még egy puszit kaptam tőle és elindult az ajtó felé.
-Álmodj szépeket Kicsim.-mondta még mielőtt kiment volna.
-Te is.-mosolyogtam rá és belebújtattam az arcomat a macimba.
Az ajtó lassan becsukódott és pedig mély álomba merültem.
Reggel a nevelőnőm,Margaret jött be ébreszteni. Nagyon szeretem,mert olyan mint a nagyim és nagyon kedves velem. Jókat szoktunk játszani és fincsi sütiket tud csinálni.
-Jó reggelt Angyalom. Ébresztő vár az ovi.-mondta boldogan és elhúzta a függönyt,ami nem volt jó ötlet,mert nagyon bántotta a szememet a fény.
Mikor már a fény sem akadályozott,kipattantam az ágyból és oda szaladtam hozzá és egy nagy puszit nyomtam az arcára,amit már biztos vár,mert előre lehajolt,hogy elérjem. Nem magas,inkább alacsonynak mondható,de én még csak 4 éves vagyok és egyben kicsi is még hozzá képest is.
-Azt hittem már nem is kapok puszit.-mondta és ő is jól megpuszilgatott.
-De pedig kapsz.-nevettem.-Merre van apa?-kérdeztem meg tőle.
Az arca hirtelen elkomorult és a szeme se csillogott olyan boldogan,mint a kérdésem előtt.
-Figyelj Kicsim,gyere ülj le ide egy kicsit.-fogta meg a kezem és az ágyam felé húzott.
-Mi történt Dadus?-kérdeztem meg tőle. Amióta itt lakik nálunk azóta így hívom.
-A szüleidnek el kellett menniük messzire,de ne aggódj hamarosan vissza jönnek meg lásd. Pár hónap és már itt is lesznek.-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében.
-De miért nem köszöntek el tőlem? Apa az este azt mondta,hogy szeret. Akkor ezek szerint még sem?-kérdeztem meg a szememből pedig hullottak a krokodil könnyek.
-Dehogy nem szeret. Mind a ketten nagyon szeretnek,de a munkájuk miatt muszáj volt elutazniuk.-mondta a dadusom.
4 évesen nem sok mindent fogtam fel,a legtöbb dolgot elbohóckodtam,de azt megértettem,hogy a szüleim elmentek és el sem köszöntek. A plüss mackómat magamhoz szorítottam,engem pedig Margaret szorított magához és próbált nyugtatni. A könnyeim pedig szüntelenül áztatták az arcomat és csak egy dolog kavargott a fejemben,hogy a szüleim itt hagytak.
*Visszaemlékezés vége*
**Zayn Malik**
Reggel elég korán keltem,ami nálam nagy szó,mert szeretek sokáig aludni. A telefonomat elvettem az ágyam melletti éjjeli szekrényről,hogy megnézzem mennyi az idő. Az óra kereken 8 órát mutatott. Még magamon is meglepődtem,mert szerintem ilyen korán magamtól még soha nem keltem fel.
Nagy nehezem kikeltem az ágyból és elvánszorogtam a fürdőig,mert ha már felkeltem,akkor elvégzem a reggeli dolgaimat meg felöltözök. A tükörbe megláttam magam,de elkönyveltem magamba,hogy rossz ötlet volt,mert nem vagyok valami szép látvány. A hajam össze-vissza áll az arcom nyúzott az életkedvem pedig a nullát tapossa.
Fél óra alatt belövöm a hajam,megmosdok,fogat mosok már csak az öltözködés van hátra. Nem veszek fel semmi extrát csak egy fekete melegítőt,fehér pólót meg egy szürke pulóvert,úgy se megyünk ma sehova.
Ahogy kilépek a szobámból minden fele csönd van szinte még a légy szümmögését is lehetne hallani. Ahogy elindulok Ashley szobája felé ott már lehet hallani hangokat. Ezek szerint már fent van,mert nem hinném,hogy Niall-től jön,mert még ő sem szokott ilyen korán felkelni. Louis szerintem őt is hozzászoktatta a korán keléshez,mert már az első nap megtudtuk,hogy szeret sokáig aludni ő is,de Tomlinson őt sem kímélte meg és előszeretettel kínozta reggelenként.
Már egy hete itt van nálunk én pedig lassan már nem tudok parancsolni az érzéseimnek,mert minden percben egyre jobban szeretem. Mindig oda figyel ránk,reggelit csinál,akármi problémánk van meghallgat minket. Mind annyian nagyon örülünk,hogy itt van és egyikünk sem akarja,hogy elmenjen innen,de hamarosan elfog,mert nagyon keresi a házakat,aminek én örülök a legkevésbé. Ha elköltözik nem láthatom minden nap nem beszélgethetek vele amikor akarok,de legfőképp ő maga fog a legjobban hiányozni. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni és szinte már mindent tudunk egymásról. A családomnak is meséltem már róla és mind annyian,minél hamarabb megakarják ismerni,főleg Safaa és Doniya. Küldtem nekik képet róla és el vannak képedve,hogy milyen gyönyörű. Mikor mondták nem mondtak vele újat,mert rég rájöttem,hogy milyen szép és kivételes lány.
Mikor oda értem az ajtaja elé tétováztam,hogy be kopogjak vagy ne,de végül inkább bekopogtam. Az ajtó mögül hallottam,hogy halkan kiszól,hogy bemehetek.
Az ajtót óvatosan kinyitottam és megláttam,hogy az ágyát csinálja és már ő is fel van öltözve.
-Szia.-mosolygott rám aranyosan. Ezekkel a pici megmozdulásával is belém folytja a szót a hasam meg hirtelen görcsbe rándul.
-Szia.-mosolyogtam vissza rá és beljebb mentem.
-Gyere nyugodtan ülj le. Látom téged is rászoktatott a korán kelésre Louis.-nevetett fel halkan.
-Igen,de úgy látom téged is.
-Jó hatással van rám is,mert fél 7 óta fent vagyok.-mondta miközben leült mellém az ágyra.
-Mi ez a nagy jókedv? A mosolyt le se lehetne mosni az arcodról.-löktem meg játékosan a vállát.
Nem tudom,hogy jót álmodott vagy valami fontosabb dolog miatt ilyen boldog,de azt tudom,hogy örülök mikor mosolyogni és boldogan csillogó hatalmas barna szemeit látom és nem azt,hogy sír. Igaz amióta itt van nálunk egyszer sem sírt,de mikor a szállodában eléggé rájött nagyon sajnáltam és elkönyveltem magamban,hogy soha többé nem akarom úgy látni és mindent megteszek,hogy mindig mosolyogni lássam.
Úristen :0 Ez nagyonjóóó lett Fanni ♥♥
VálaszTörlésKöszönöm! Örülök,hogy tetszik! : ) <33
Törlés