Jó olvasást és sok puszi: Fanny
**Ashley Roberts**
A fiúk megpróbáltak meg ijeszteni minket,de ez nem jött össze nekik. Én azért sem ijedtem meg,mert New York-ban is próbáltak betörni a házunkba. Az egész házba nem sok helyiséget használtam csak a szobámat,konyhát és a fürdőt. Nem volt olyan nagy mozgás,mint ha valaki lakna benne és emiatt párszor megpróbálták kifosztani a házat. Ilyenkor vagy Dina-hoz vagy Jason-höz mentem,mert a rendőrök átnézték az egész házat,hogy nem tűnt el valami meg az ilyenkor szükséges dolgokat megcsinálták és mondták,ha lehet,akkor máshol töltsem az éjszakát. A szüleimnek sok mindent nem mondtam el,amik velem történtek,mert szerintem nem nagyon érdekli őket,hogy mi van velem. Itt Londonban a többieknek még nem mondtam el ilyen sztorikat,de ha nem muszáj vagy nem kérdezik,akkor nem is fogom.
Visszatérve a fiúk tervéhez Dani-tól és El-től kaptak egy kisebb letolást. Én nem szóltam bele semmibe csak csöndben hallgattam az eseményeket. Végig a fiúkat néztem és olykor-olykor kisebb röhögő görcsöt kaptam a bűnbánó vagy sértődött fejüktől. A letolás abból állt,hogy ha még egyszer megpróbálnak ilyet csinálni,akkor nagyon megfogják bánni. Én a srácok helyében megfogadnám a lányok szavát,mert mindent kibírok nézni belőlük. Az 5 fiú közül Louis és Liam kapta a legnagyobb fenyítést. A lányok az mondták a két jó madárnak,ha még egyszer csinálnak valami ilyesmit,akkor 2 hétig csak telefonon tartják a kapcsolatot. Mikor ezt a két fiú meghallotta olyan ijedt fejet vágtak,hogy úgy elkezdtem nevetni,hogy kis híján lefordultam a kanapéról. A többiek meg azon nevettek,hogy én milyen jót szórakozok magamban. Louis-nak,mikor leesett,hogy mit mondott Eleanor,egyből elkezdett magyarázni,hogy az egész Liam ötlete volt és hogy vele El ne csinálja ezt,mert most kivételesen ártatlan.
-Ez igaz?-kérdezte meg Dani a tettesnek ki nyilvánított fiútól.
-Igen.-mondta Liam halál nyugodtan.
-Ez most komoly?-kérdeztük egyszerre El-el.
Több mindent olvastam már Liam-ről is és az interneten azt írták,hogy milyen csendes meg hogy ő állítja le a többieket,ha valami hülyeséget akarnak csinálni,de ezek szerint belé is bele szokott menni az ördög.
A srácok és Dani csak nevettek El-en és rajtam a kérdezett is nevetve bólintott,hogy tényleg ő találta ki az egészet.
-Liam miért találtál ki ilyen hülyeséget? Tudod,hogy megijedtünk?!-mondta Danielle kisebb dühvel a hangjában.
-Lányok,amúgy most miért is csináljuk ezt? Gondolom a fiúk se akartak rosszat csak egy kicsit megviccelni minket. Most ilyen kis dolog miatt ne hogy már összevesszünk. Ha meg is tudtak volna minket ijeszteni én az
elején berezeltem volna utána meg csak jót nevettem volna az egészen.-mondtam Dani-nak és El-nek. A fiúk csak hálásan mosolyogtak rám,amiért leállítom a két haramia nő személyt.
-Jó igazad van,lehet túlzásba vittük egy kicsit és bocsi srácok.-mondta a kanapén ülő 5 dilónak Dani.
-Ó,ugyan. El van nézve.-mondta Louis viccesekedve,de nem kellett volna,mert a barátnője jól tarkón vágta.
-Ez még nem azt jelenti Tomlinson,hogy el van minden intézve ennyivel. Ne várjátok meg amíg mi 3-an találunk ki valamit ellenetek.-mondta El kacéran Lou-nak.
-Jól van na! Ennyire ne mutasd ki,hogy szeretsz.-fogta a fájó tarkóját a Répa fiú.
-Oké minden zsír,mindenki boldog,de én nem,mert majd kilyukad a gyomrom. Hallottam fentről,mikor haza értetek,valami kajáról beszéltetek. Ugye hoztatok nekem is?-ki más kérdezte volna? Persze,hogy Niall Horan.
-Igen jól hallottad,hogy kajáról beszéltünk. Be mentünk haza fele a Nando's-ba és hoztunk egy kis kaját.-mutattam a kis szónál macska körmöket a levegőbe.
-A hűtőbe megtalálod,de a többiek részét,ha lehet ne edd meg.-mondta El kacarászva.
-Imádlak titeket!-puszilt meg hármónkat,majd ultra sebességgel rohant a konyhába.
-Remélem jó sok kaját vetettek,mert már mi is éhesek vagyunk.-mutatott körbe a társaságon Zayn,majd rám nézett.
Mikor ránéztem és egymás szemébe néztünk,szinte egyből elvesztem bennük. Volt már egy pár barátom,de még soha nem szerettem bele egy fiúba se ilyen hamar,mint Zayn-be. Aranyos mosolyával,rossz fiús stílusával,hatalmas barna szemeivel,egyből megszeretette magát vele,pedig engem nem lehet könnyen "megszerezni",ahogy a fiúk mondják.
Hirtelen elkaptam a fejem,mert annyira néztük egymást,hogy még a végén észreveszik a többiek és elkezdenek kombinálni. Ő is észhez kapott és más irányba nézett,de még ezek után is éreztem,hogy többször engem néz.
-Jól van fiúk menjetek egyetek,de én most már megyek haza,mert holnap megyek haza a szüleimhez és korán indulok.-mondta Eleanor,miközben szedte össze a szatyrokat,amiben a ma vett ruhái vannak.
-Én is megyek,mert holnap elég húzós napom lesz és ha nem pihenem ki magam,akkor úgy nem lesz buli táncolni.-mondta Dani. Neki már könnyebb dolga volt megkeresni a ruháit,mert jó ha én vettem 3 szatyor ruhát,míg ők ketten egyenként 15-öt,de addigra már csak Dani és az én cuccom volt földön,mert addigra El összeszedte az övéit.
A két szerelmes pár érzéki búcsút vettek egymástól,jól megölelgették,puszilgatták egymást. A két csajszi haragja nem tartott sokáig,mert alig bírtak elválni a barátaiktól. Louis-nak és Liam-nek elég nagy büntetés lett volna,ha Dani és El tényleg megcsinálták volna azt,hogy 2 hétig csak telefonon beszélnek,mert látszik rajtuk,hogy mennyire szeretik a barátnőiket.
A fiúk mentek a konyhába tömni a fejüket,ezért én kísértem ki a lányokat.
-Nagyon jól éreztem magam veletek és köszönöm,hogy ilyen aranyosak és kedvesek vagytok velem.-mondtam már az ajtóban nekik.
-Mi is nagyon jól éreztük magunkat veled és örülünk,hogy megismertünk.-mondta Eleanor,majd jól megölelgetett.
Olyan jó érzés mikor megölelnek ők is és a fiúk is,mert mindannyiuknak olyan szeretet teljes ölelésük van. Mikor megölelgetnek érzem,hogy törődnek velem,annak ellenére,hogy csak 1 napja ismernek és ez nagyon jól esik.
-Persze,hogy kedvesek vagyunk veled,mikor az egyik legjobb barátnőnk vagy. Tudom ezt korai mondani,de én ezt gondolom és szerintem El is. Ez alatt a kis idő alatt is úgy megszerettelek,hogy most már nem tudsz lerázni magadról. Egy életre rád leszek tapadva.-mondta göndör hajú barátnőm nevetve,majd ő is egy hatalmas öleléssel búcsúzott.
-Köszönöm. Én is nagyon megszerettelek titeket és Dani nem kell aggódnod,mert én csak örülök,ha veletek lehetek és ha már nem fogok a fiúknál tanyázni és találok magamnak házat remélem,akkor is fogjuk tartani a kapcsolatot.-mondtam nekik mosolyogva.
-Persze,hogy tartjuk ez nem kérdés!-csattant fel hirtelen Danielle.
-Nekünk most már tényleg mennünk kell. Jó legyél és a fiúkra figyelj,mert sokszor nagyon bolondok tudnak lenni. Te jó ég a fiúkkal leszel este most jutott eszemben. Nappal még csak-csak normálisak,de este kritikus.-hüledezett Eleanor.
Én csak nevettem,azon amit El mondott,de ha belegondolok tényleg elég ijesztő 5 teljesen diló fiúval együtt lakni.
**Zayn Malik**
Már olyan éhes vagyok,hogy majd kilyukad a gyomrom,de szerencsére a lányok hoztak kaját és végre ehetünk. Niall most kivételesen több,mint egy óránál tovább kibírta kaja nélkül,ami nála már rekordnak számít. De ennek ellenére a hűtő tátong az ürességtől csak a Nando's-os kaja van benne meg még néhány dolog és kifújt. Valakinek holnap el kell menni-e vásárolni,mert ami a hűtőbe díszeleg abból normális reggelit nem tudunk csinálni max Niall,aki minden undorítoságot megeszik. Neki az a lényeg,hogy ehető legyen.
Ma jött el az a nap,hogy végleg lezárom a kapcsolatomat Perrie-vel és szakítok vele. Előtte se volt jó a kapcsolat köztünk,de amióta megismerkedtem Ashley-vel érzem,hogy már nem tudok rá úgy nézni,mint a szerelmemre,mert ő iránta már barátságnál nem érzek többet. Ashley szem pillantás alatt úgy elcsavarta a fejem,hogy még én sem értem ez hogy lehetséges. A megjelenésével,aranyos mosolyával,manóhoz hasonló nevetésével olyannyira megszeretette magát velem,hogy az hihetetlen. Mindig és mindig azon gondolkodom,hogy minél jobban meg kell ismernem és a bizalmába jutni,mert érzem,hogy benne megtaláltam az a lányt,akit kerestem és ha már megtaláltam az már biztos,hogy soha nem fogom elengedni. Most per pillanat egy hatalmas nagy szerencsétlenségnek érzem magam,mert iszonyatosan beleszerettem,de Perrie-t meg nem szeretném megbántani,mert csak 2 évig voltunk együtt még ha a vége fele nem is úgy,ahogy kellett volna.
Egy dologtól félek,de attól nagyon. Ha Pezz megtudja,hogy mit érzek Ash iránt,akkor ahogy ismerem biztos valamit kitalál,hogy bosszút álljon Ashley-n,mert szerintem az lesz az első gondolata,hogy Ash miatt van vége mindennek közöttünk. Részben igen,mert úgy bele szerettem,mint lányba még soha,de akkor sem szeretném,ha Ashley,Perrie hülyesége miatt szenvedjen vagy mások gyalázzák holmi Perrie Edwards által kitalált mese miatt. De erre biztos,hogy nem fog sor kerülni,mert megbeszélem a többiekkel,hogy csináljunk egy twittcam-ot és bemutatjuk a rajongóinknak Ashley-t,hogy ismerjék meg őt közelebbről is,mert szerintem nem bírnám magamat türtőztetni,ha a gyűlölködő Directionerek-től fenyegető vagy ahhoz hasonló üzeneteket kapna. Nagyon remélem,hogy a lányaink megbarátkoznak Ashley-vel és nem fognak hinni Pezz kitalált dumájának,mert már előre látom,hogy a szakításunk úgy is címlapon lesz és mindenki látni fog miket Ash-el a szennylapokban,de nem nagyon érdekel,ha meg is látnak vele. Azok a rajongók,akik szeretnek minket,akkor remélem a barátnőinket is szeretni fogják. Dani-t és El-t is egy idő elteltével megszerették.
-Min agyalsz már megint annyira Professzor?-kérdezte Harry,aki már időközben befejezte a vacsoráját.
-Azon,hogy hogy mondjam el ma Perrie-nek,hogy szakítok vele.-ahogy ezt kimondtam,mind a négyen felkapták a fejüket és tágra nyílt szemekkel néztek rám.
-Végre,hogy az eszedhez kaptál. Azt hitted nem látjuk,hogy mennyire beleszerettél a Kis hercegnőbe? Csak rád kell nézni és a világ leghülyébb embere is észre veszi,hogy szerelmes vagy.-mondta Louis halál komolyan. Az hogy így beszél az ritka pillanatok egyike.
-Maradj már csöndben,itt van kívül meg is hallhatja.-mondtam idegesen,mert nem akartam,hogy meghallja. Majd ha eljön az ideje,akkor elmondom neki,hogy mit érzek iránta,de az még várat magára egy kicsit.
-Akkor ezek szerint Louis te is az vagy?-kérdezte Liam nevetve a galamb mániás banda társunkat,aminek nagyon örültem,hogy terel,mert így Lou leszáll erről a témáról.
Nekünk egyből leesett,hogy mire kérdezte ezt Liam és egyből nevetni kezdtünk,mert teljesen jogos volt ez a kérdés,de a kérdezett úgy néz ki,hogy nem vágja,mert csak hülyén néz Liam-re. Itt a bizonyíték,hogy miért is mondjuk mindig Louis barátunkra,hogy gyagyás. Mind a négyen csak feladóan sóhajtunk,mert Louis egy külön fogalom,amit már 3 éve nagyon jól tudunk. Szerintem,ha tanár lenne,akkor a világon párja ne lenne az már biztos. Egy órája abból állna,hogy megmutassa szerinte hova a legjobb bújni,mikor bújócskát játszik. A másik órán meg,hogy elmesélje a galambokról minden hülyeséget vagy hogy kell répát vetni.
-A Kis hercegnőnk merre van már? Vagy fél órája,hogy elment kikísérni Dani-t és El-t.-mondta Liam csodálkozva.
-Most már úgy fogjátok hívni,hogy Kis hercegnő?-kérdeztem meg tőlük,mert furcsa,hogy már Liam is így hívja.
-Te találtad ki neki ezt a becenevet Romeo,szóval most már hiába pufogsz.-kezdte el megint a kötekedést Louis-ka.
-Muszáj mindig más néven szólítanod? 3 év alatt szerintem már megtanulhattad,hogy hogy hívnak és tudtommal nevet sem változtattam Zayn Malik-ról,Romeo Malik-ra.-oktattam ki.
Még mielőtt visszavághatott volna Ash belépett a konyhába és kötözködés helyett,inkább a lánnyal foglalkozott,ahogy én is.
Semmi extra ruha nem volt rajta csak egy szűk farmer,ami kiemelte hosszú,csinos lábait,és egy szintén feszülős,kék felső. Ha szakadt ruhába lenne még,akkor is úgy tetszene,ahogy van.
-Mi a vita tárgya?-kérdezte mosolyogva és lehuppant egy székre Niall és Harry közé.
-Az,hogy Zaynie-nek nem tetszik,ha azt mondom neki,hogy Romeo.-adta meg a választ Louis legörbített szájjal. Ez a gyerek tényleg agy károsult. Tudom,hogy eddig is az volt,de kezd még jobban az lenni.
-Miért hívod úgy Zayn-t,hogy Romeo?-kérdezte Ashley felhúzott szemöldökkel,majd elvett egy sült krumplit Nialler tányérjáról.
Mind annyian meglepődve néztünk,kivéve Ash a még mindig evő srácra. Mikor valaki vesz a kajájából,akkor kiszokott törni a 3. világháború,mert ki nem állhatja,ha valaki mer venni tőle kaját. Mikor eszik chips-et és akarunk tőle venni,akkor fogja magát feláll és elmegy más fele,amíg megeszi az egész zacskóval. De már csak ilyen Niall James Horan és úgy szeretjük,ahogy van.
-Mi lett veled Niall,megsütött a nap?-kérdezte Harry,szinte kiabálva a kaja harcostól.
-Tudtommal nem,mivel nem is süt a nap,ha nem esik az eső,de miért kérdezel ilyen hülyeséget?-kérdezett vissza a mindentudó.
-Nem kérdezett hülyeséget! Ha nem vetted volna észre Ashley vett a kajádból! Ezt soha senkinek nem szoktad megengedni!-mondta Harry helyett a választ én.
-Ashley kivétel meg majd,ha lesz barátnőm ő is,de csak is ők ketten.-kacsintott a lányra a szőke "herceg".
Úgy nézem,hogy nagyon sasolnom kell szőke barátunkat,mert már a kelleténél is kedvesebb,mint szokott. Még azt is megengedni Ashley-nek,hogy egyen a kajájából?! Mi ez már?! Most ha a többiek belelátnának a fejembe és hallanák,hogy mit gondolok az már biztos,hogy elkezdenék mondani "jaj,Zayn,de édes vagy,hogy féltékenykedsz!"meg hogy "te nem szoktál ilyen lenni,mi van veled?" Niall nem olyan,hogy el vegye mástól azt a lányt,aki tetszik valaki másra,tiszteletben tartja mások érzéseit. Liam után ő az,akivel a legjobb a kapcsolatom.
-Akkor ezt vegyem megtiszteltetésnek Pocak?-kérdezte Ash kedvesen mosolyogva a mellette ülő fiútól.
-Igen Kis hercegnő,mert az már csoda,ha Nialler megosztja mással az elemozsiáját.-simította meg a hátát Harry és rámosolygott.
Látom,hogy Harry nem úgy viszonyul Ashley-hez,mint egy lányhoz,ha nem,mint egy baráthoz,ami megnyugtató,mert általában szereti közelebbről megismerni a lányokat. Én tényleg nagyon hülye vagyok. Még nem is a barátnőm Ash,de már is úgy féltékenykedek,mint ha már vagy 1 éve együtt lennénk. Ilyen az ha valaki túlzottan beleszeret valakibe.
-Ne haragudjatok fiúk,de ha nem baj,akkor felmennék a szobába elrendezni a cuccomat.Már elég soká van és még semmim nincs kipakolva.-kezdett szabadkozni.
-Semmi baj,menjél nyugodtan. A lányok hibája,mert ők rángattak el egyből első nap vásárolni. Tényleg a vásárlás! Te hány szatyor ruhát vettél,mert láttam,hogy Dani-ék elég sokat.-nevetett fel Liam mondandója közben.
-Én csak 3 szatyor ruhát vásároltam. De hogy hibásak a lányok. Ők hívtak én meg beleegyeztem és mentem velük. Szóval egyik csajszi se hibás.-nevetett fel Ashley is.
-Csak 3 szatyor ruhát vettél?!-kérdeztem meg tőle hatalmas meglepődéssel,mert azt hittem ő is hatalmas ruhaimádó,ahogy általában a legtöbb lány.
-Igen. Szeretem a ruhákat,de nem annyira,hogy 20 szatyorral vegyek belőle egyszerre.-mondta,majd felállt a helyéről és elindult kifele a konyhából,de mikor elment mellettem óvatosan megsimogatta a hátam. Érintésétől szinte kirázott a hideg. Ha a közelében vagyok vagy ha csak rám néz már attól a szívem 3-szor gyorsabban ver és még levegőt is elfelejtek venni.
-Hát most hatalmasat tévedtem.-szólalt meg Harry megtörve a köztünk beálló csöndet,mert ahogy Ash kiment meg se szólaltunk.
-Miért is szerelmem?-simogatta meg Louis Harry arcát. Jajaj,este van ilyenkor mind a ketten teljesen begyagyulnak és nem lehet mellettük megmaradni.
-Azért,mert azt hittem,hogy Ash is olyan,aki akár egy napot is eltöltene vásárolgatásokkal,meg minden csajos dolgokkal,de ahogy mondta ő nem ilyen.-mosolyodott el Göndörke.
Mi négyen csak bólogattunk,hogy egyet értünk Göndör barátunkkal.
-Én megyek fel a szobámba,mert áthívom Pezz-t megbeszélni a dolgokat.-mondtam nekik,majd felálltam a helyemről és elindultam ki a konyhából.
-Csak óvatosan Perrie-vel.-szóltak utánam.
-Meg lesz.-kiabáltam vissza nekik már a lépcsőről.
Ahogy felértem az emeletre Ashley szobájából kihallatszott,hogy pakolászik. Be akartam menni hozzá,de inkább meggondoltam magamat. Majd beszélgetek vele,ha már megbeszéltem mindent Perrie-vel,ezért a szobámba vettem az irányt. Bementem a barlangomban és egyből elővettem a nadrág zsebemből a telefonomat és már tárcsáztam is Pezz-t.
-Szia Zayn.-szólt bele a telefonba semmitmondó hangon.
-Szia Perrie. Lenne egy kis időd át jönni beszélgetni?-kérdeztem meg félve,mert a délutáni incidens után nem hiszem,hogy sok kedve van hozzá.
-Nem hiszem,hogy nekünk kellene valamiről is beszélgetnünk.-kezdte el megint a flegmázás. Nagyon jól tudja,hogy utálom,amikor ezt csinálja,de nem nagyon foglakozik vele,mert előszeretettel húzza az idegeimet ezzel.
-De szerintem meg igen és ahelyett,hogy megint elkezdünk veszekedni beszéljünk meg mindent normálisan. Légy szíves gyere át.-vettem könyörgőre a dolgot,mert már tényleg szeretnék vele legalább egyszer normálisan beszélgetni és lezárni a kettőnk közötti szerelmi kapcsolatot.
-Jó. 10 perc és ott vagyok.-mondta sóhajtozva,majd egyből bontotta a vonalat.
A telefonomat ledobtam az éjjeli szekrényemre én meg magamat dobtam le az ágyamra. Az agyam már zúg a sok gondolkodástól,mert szinte ma egész nap csak azon agyaltam,hogy mit mondjak Perrie-nek. Nagyon gyorsan ki kell találnom,mert mindjárt itt van,de szerintem nem lesz belőle semmi,mert ha ideges vagyok az agyam egyszerűen leblokkol. Feladóan sóhajtottam egy nagyot,majd sután feltápászkodtam ülő helyzetbe. A többiek nem nagyon hagytak egyedül,mert már valamelyikőjük kopogtat az ajtón.
-Gyere.-szóltam ki a zargatómnak.
Az ajtó lassan nyitódott,majd megpillantottam Liam fejét a résnyire nyitott ajtó mögül.
-Bejöhetek egy kicsit?-kérdezte félve.
-Persze.-paskoltam meg magam mellett a helyett.
Bejött az ajtón és óvatosan leült mellém.
-Te félsz tőlem?-kérdeztem meg nevetve.
-Nem csak látom rajtad,hogy feszült vagy és tudom,hogy ilyenkor könnyen ki jön belőled az állat.-nevetett ő is.
-Az igaz.-hagytam alább a nevetéssel.
-Mi a baj tesó?-paskolta meg a vállam.
-Nem tudom Liam,hogy mit,hogy csináljak. Össze vagyok zavarodva. Azt már tudom,hogy mind a 4-en tudjátok és látjátok,hogy teljesen beleszerettem Ashley-be,de Perrie-nek meg nem tudom,hogy hogy magyarázzam el ezt az egészet.
-Figyelj. Igaz tényleg észrevettük,hogy mennyire vonzódsz hozzá,de hidd el,hogy ő is hozzád. Ahogy rád néz meg mosolyog lerí róla minden. Perri-vel meg ne foglalkozz. Tudom most szemét vagyok,de eleget szenvedtél miatta. Amióta megismerted Ash-t,mint ha kicseréltek volna. Ilyen boldognak,amióta ismerlek talán még soha nem láttalak. Ti ketten úgy illetek össze ahogy vagytok. Ash olyan,mint te lányba,te meg olyan vagy mint Ash fiúba. Reménykedj benne,hogy minél tovább itt lesz nálunk,mert ha pár nap múlva elmegy nem biztos,hogy minden nap tudtok találkozni,így meg minden nap látjátok egymást,beszéltek és még bármi lehet kettőtök között.-mondta el a monológját,elgondolást.
-Nagyon remélem,hogy tényleg így lesz,ahogy mondod,mert érzem,hogy megtaláltam benne azt a lányt,akit mindig is kerestem. Te tudod ezzel mire gondolok,mert valamelyik nap te is pont ezt mondtad,hogy Danielle-ben megtaláltad azt a nőt,akit mindig is kerestél.
-Igen tudom,mert 100%-ig biztos vagyok benne és tudom,hogy veled is így lesz Ashley-vel,mert ha nem,akkor össze zárlak titeket egy szobába és addig nem engedünk ki titeket,amíg nem jöttök össze.-mondta nevetve.
-Még örülnék is neki,ha össze zárnátok minket legalább vele lennék.
-Nagy franc vagy te. Na jól van hagylak és mondom Perrie-vel meg ne foglalkozz,ha fenyegetőzik,mert ahogy ismerem kitelik tőle.-veregette meg a vállamat,majd felállt és elindult az ajtó felé.
-Köszi Liam.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit Haver,tudod,hogy rám mindig számíthatsz.-kacsintott,majd kiment a szobából.
Ahogy ki ment Liam az ajtón egyből csöngettek. Megjött Perrie. Nem mentem le elé a többiek úgy is mondják neki,hogy fent vagyok és jöjjön fel. Leültem az ágyamra és vártam,hogy jöjjön be.
Olyan hirtelen bejött kopogás minden nélkül,hogy az ijedségtől majd le fordultam az ágyról.
-Mi olyan fontos?-kérdezte türelmetlenül.
-Ülj le légy szíves és beszélgess normálisan,ne flegmázz mindig.
-Jól van ne oktass,ha nem mondjad,hogy mi olyan fontos,hogy este 10-kor magadhoz hívatsz.
-Mondom,hogy először ülj le.-nagy nehezen leült az ágyra,de legmesszebb tőlem. Jól kezdődik.
-Jó leültem,most már mondjad.
-Arról lenne szó,hogy már több,mint fél éve csak macska-egér játékot játszunk és szerintem,ami köztünk van az nem nevezhető szerelemnek. Mindig csak veszekszünk,nem tudunk normálisan beszélgetni,ha beszélgetünk is csak köpjük egymásnak a szavakat.
-De ez is csak te miattad van,mert mindig te kezded a veszekedést.-kezdett bele az ellenkezésbe.
-Aha,persze minden én miattam van. Gondolkodj már el egy kicsit,hogy én miket szoktam csinálni meg te mit szoktál. Úgy beszélsz velem,mint egy kutyával csak a kamerák előtt játszod magad,hogy te mennyire szeretsz. Te ezt hívod szerelemnek?-vontam kérdőre.
-Igen,így beszélek veled,mert megérdemled. Én vagyok állítólag a szerelmed,de te meg Ashley-kének csapod a szelet.
-Még Ash-t nem is ismertem,mikor te már így viselkedtél velem.-világosítottam fel.
-Nem érdekel,de akkor is megérdemled,amiért így viselkedek veled.-hepciáskodott.
Viszonylag türelmes típus vagyok,de már az idegeim kezdtek beindulni. Nem bírtam tovább a közelében lenni,ezért inkább felálltam.
-Lenne még valami,amiért szakítani akarok veled.-mondtam neki a legnyugodtabban.
-Hallgatlak.
-Ashley miatt is szakítok veled,mert olyannyira beleszerettem,ahogy még lányba soha.-mondtam el neki kerek-perec.
-Ó,szóval Ashley?-kérdezte cinikusan.
-Igen Ashley és nagyon nem szeretném,ha megsértenéd vagy megbántanád.
-Jaj,de aranyos vagy. A védelmező Zayn Malik. Majd én tudom,hogy mit csinálok és mit nem. Könnyen megtudhatok róla mindent és olyan meséket találhatok ki vele kapcsolatban,amilyet csak akarok,úgyhogy készítsd fel rá a kis szerelemedet a legrosszabbakra.-mondta lekezelően.
-Jobb,ha nem kezdesz kombinálni,mert én is tudok rólad sok olyan dolgot,amit a nagy világ még nem. Ashley-hez meg úgy merj hozzá érni,hogy nagyon megfogod bánni.-fenyegettem meg.
-Oké Zayn megértettem,de azt tudd,hogy ez még ennyivel nincs lerendezve. Észre fogod venni,ha belekezdek a dolgokba.-kacsintott rám gonoszan,majd kiviharzott a házból.
Nem is ment olyan nehezen,ahogy gondoltam. Megfogadtam Liam tanácsát és nem foglalkoztam Pezz-el,mert tényleg eleget szenvedtem miatta. A fél év alatt,amióta vitázunk nem sokat buliztam vagy szórakoztam,leszartam a világot és nem foglalkoztam semmivel,ha egyedül is voltam vagy a szobámba voltam vagy abban a szállodában,ahol Ashley-vel találkoztam. Áldom az eget,amiért pont akkor és pont ott volt mert így megismerhettem.
**Ashley Roberts**
Ahogy felmentem a nekem kinyilvánított szobába,egyből hozzá kezdtem berendezkedni. Nem úgy,mint ha örökre itt maradnék csak olyan rutinosan,mert lehet már a héten találok házat,aminek nagyon örülnék,mert nem szeretnék sokáig a fiúk nyakán lenni még ha azt is mondák,hogy nem zavarok meg hogy örülnek nekem.
Zayn szobájából kihallatszottak beszéd foszlányok,amit akaratom ellenére még csukott ajtón is hallottam,de nem tisztán csak azt vettem ki belőle,hogy valakivel elég bizalmas beszélgetést folytat. Mikor ezt abba maradt,akkor már jóval hangosabb párbeszédet hallottam meg,amiből nagyja részt kivettem valamit meg nem is. Nem tudom,hogy én vagyok fóbiás vagy tényleg Perrie hangját hallottam. Nem kezdtem el hallgatózni vagy bármi más,mert semmi jogom,hogy Zayn dolgait kihallgassam,inkább tovább rendezkedtem a szobába.
Már mindennel kész lettem és egy hirtelen ötlet folytán,felvettem a pulóverem és kimentem az erkélyre. Ide még nem jöttem ki egyszer se,amióta itt vagyok,de ha akartam volna se tudtam volna kijönni,mert nem volt rá időm. Egy aranyos kis asztal és szék volt ott elhelyezve,amihez egyből oda mentem és leültem a székre.
Innen fentről nagyrészt lehet látni a kivilágított Londont. Egyszerűen csodás látvány. Nincs még egy ilyen csodálatos és gyönyörű város.
Úgy elnézelődtem,hogy észre se vettem,hogy valaki áll mellettem. Mikor oldalra néztem egy fekete alakot láttam meg és úgy megijedtem,hogy leestem a székről.
-Úr isten,jól vagy?-ahogy meghallottam a hangját egyből felismertem,hogy Zayn-től ijedtem meg ennyire. A saját szerencsétlenségemen úgy el kezdtem nevetni,hogy majd meg fulladtam. Zayn-re is egyből rájött a nevetés. Én a földön fekve nevettem,Zayn meg állva,de ő is majd nem elesett annyira nevetett.
Mikor már leálltunk a kacagással,egyből odajött és segített felállni. Mikor már talpon voltam és vele szembe álltam a szemébe néztem,ahogy ő is az enyémbe,de nagy hiba volt,mert egyből más világba kerültem a hasamba meg a pillangóim feléledtek és minden áron kiakartak onnan jönni,a levegőt meg nehezen tudtam venni. Engem egyszer ez a fiú meg fog őrjíteni.
-Nem ütötted meg magad?-kérdezte,de a szem kontaktust egy pillanatra se szakította meg.
-Nem,de hogy nem vagyok normális az biztos.-nevettem fel megint az előbb történt miatt.
-Miért ne lennél normális?
-Mert csak én lehetek olyan szerencsétlen,hogy ijedtemben leesek a székről.-kacagtam tovább,de már ne bírtam tovább és Zayn mellkasába rejtettem a fejem,hogy lenyugtassam magam. Ő is csak nevetett és ahelyett,hogy eltolt volna mind a két kezével átkarolta a derekam. Elég kellemetlennek éreztem,hogy a karjai között vagyok,mikor neki van barátnője,ezért nagy nehezen kibújtam az öleléséből és az erkély korláthoz sétáltam. Észrevettem rajta,hogy meglepődött,de ezért jött utánam.
-Bocsi,hogy csak így bejöttem hozzád. Kopogtam,de nem jött válasz és azt hittem,hogy valami bajod esett.
-Semmi baj. Kipakoltam a cuccaim és kijöttem ide egy kicsit nézelődni,azért nem hallottam.-mosolyogtam rá.
-Találkoztál ma Perrie-vel?-ez a kérdés egy kicsit váratlanul ért,mert nem szerettem volna neki elmondani a Perrie és köztem történt dolgot,de szerintem muszáj lesz.
-De találkoztam vele a plázában.
-Nem sértegetett vagy valami?
Nem mondtam semmit csak lesütöttem a fejem. Neki se kellett több egyből maga felé fordított,majd az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ashley légy szíves mondd el ha volt valami.
-Rendben. Mikor a plázában voltunk,akkor Dani és El bementek egy ruha boltba vásárolni,de nekem már nagyon fájt a lábam,ezért leültem. Felhívtam Dina-t közbe és amikor letettem a telefont hallottam,hogy valaki kiabálja a nevem. Nézelődtem minden fele,hogy ki az és megláttam Perrie-t,ahogy löki félre az embereket és ordibálja a nevem. Nem tudtam,hogy mit akar meg miért keres,ezért oda mentem hozzá. Mikor oda értem elé konkrétan a fejemhez vágta,hogy csitri vagyok,mert szerinte én elszerettelek tőle. Utána elmagyaráztam neki,hogy nincs köztünk semmi csak barátok vagyunk meg minden és csak utána nyugodott le meg bocsánatot kért,de mondta El meg Dani,hogy vigyázzak vele,mert nagyon aljas. Bocsánat,hogy gyalázom,de te mondtad,hogy mondjam el.
-Nem baj,mert tudom,hogy milyen. Én is meguntam a viselkedését és most nem rég szakítottam vele. Lehet,hogy hallottad a veszekedésünk,mert elég hangosak voltunk. Ha még egyszer ilyet mond vagy megfenyeget szóljál és mindet lerendezek.-mondta kedvesen,majd jó szorosan magához ölelt. Egy kicsit meglepődtem,azon,hogy szakítottak és hogy Zayn ilyen könnyen túlteszi magát rajta.
-Úgy szeretem,mikor így megölelsz,mert így érzem,hogy van aki törődik velem és nem egy fekete bárány vagyok,akit a szülei semmibe vesznek. Nekem nagyon sokat jelent,hogy itt vagytok nekem ti és Dina meg Jason,szinte ti vagytok az én nagy családom.-mondtam neki suttogva,mert nem kellett sok,hogy megint elsírjam magam.
A fejemet belefúrtam a nyak hajlatába és beszippantottam a férfias és egy kis nikotinnal megspékelt illatát.
-Én mindig itt leszek melletted. Vigyázok rád és ha van valami gond hozzám bármikor jöhetsz. A többekre is mindenben számíthatsz.-ölelt még szorosabban magához,majd megpuszilta a fejem búbját.
-Köszönök nektek mindent. Sajnálom,hogy szakítottatok Perrie-vel.-mondta neki,de már felemeltem a fejét,hogy rálátást találjak csillogó,barna szemeire.
-Nem kell sajnálnod,így mind a kettőnknek jobb.-simította meg az arcom és megint jó szorosan megölelt.
Percről-percre egyre jobb bele szeretek és most,hogy már nincsenek együtt Pezz-el simán rá nyomulhatnák vagy elcsavarhatnám a fejét,de nem teszem,mert ha azt is mondja,hogy nem bánja a szakítást szerintem igen is bántja. Rettentően jól esik,hogy így figyel rám és mellettem van,ahogy a többiek is. Úgy a szívemhez nőttek,hogy az hihetetlen. Mindegyikőjüket úgy szeretem,ahogy vannak. Hatalmas hálával tartozom nekik,amiért ilyen kedvesek,közvetlenek,amiért itt lehet náluk.
Ajj olyan cuki a végeee *-* ♥
VálaszTörlésÖrülök,hogy teszik! :)
Törlés