2014. május 30., péntek

42.rész Katie és egy másik személy érkezése

Szép napot, Drágáim! :) Itt lennék megint egy újabb résszel, ami hosszabb és élvezetesebb lett, mint az előző! Eléggé felbolygatok mindent -ismét-, amit remélem nem bántok! 
Ugye, szerdán minden 6.-os és 8.-os megírta a kompetenciát, én az utóbbiak közé tartozok és elég nehéz volt. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de kellett rajta gondolkodni, az biztos! :D Remélem mindenkinek jól sikerült!
Jó olvasást, vigyázzatok magatokra és várom ehhez a részhez is a kedves és biztató szavaitokat!

                                  Nagy ölelés: Fanny


Az idő érzékemet teljesen elvesztettem, csak magamba fordulva ültem a kanapén, immár Zayn védelmező kezei között. Már nem sírtam, egyszerűen nem tudtam, de a szívem teljesen belefájdult, ha arra gondoltam, hogy a testvérem haragudott rám. Rettentő fontos volt számomra és reméltem, hogy felfogja, amiért ezt tettem, de nem így lett. Hiába, ha egyszer nagyon szerettem, még a karrieremnél is jobban!
- Nyugodj meg, Egyetlenem - kérlelt már sokadjára vőlegényem angyali hangon, de az volt a baj, minél jobban mondta, annál rosszabbul lettem, de nem tettem szóvá, örültem, hogy mellettem volt.
Nem mondtam semmit csak mereven néztem magam elé, tűrve a szinte vesémig hatoló pillantásokat. Egy ok volt, amiért nem néztem rájuk: a sajnálkozás. Tudtam, hogy sajnáltak, ahogy Zac-et is, de reménykedtem abban, hogy valamilyen szinten megértették a tettem okát. Nagyot sóhajtottam, majd feladva az ön sajnálatot, felálltam a helyemről és testvérem megkeresésére indultam. Lehet, hogy nem akart látni és a háta közepére se kívánt, de megakartam neki magyarázni a dolgokat és megértetni vele, hogy ő számomra mindennél fontosabb volt.
- Hova mész? - hallottam meg hátam mögül Dani hangját, mire lassan megfordultam és ránéztem.
- Megkeresem Zac-et - mosolyodtam el halványan, ahogy barátnőm megértő pillantásokat lövellt felém.
Lenyomtam a kilincset és bizonytalan léptekkel mentem végig a kertbe vezető, keskeny járdán, miközben a gyomrom liftezett és levegőt is nehezen vettem. Soha nem voltam ilyen helyzetben és főleg nem a testvérem előtt. Nem maradt időm tovább gondolkodnom azon, hogy mit mondjak és hogyan, mivel megláttam a bátyámat, ahogy ült a hinta ágyba és nézett maga elé, miközben kezeit a térdén támasztotta meg. Nagyot nyeltem és testemet összehúzva, vadul dobogó szívvel közeledtem felé. Ahogy talpam a hűs fűbe süppedt egy kicsit elmosolyodtam, de ahogy újra Zac-re vándoroltak szemeim, el is tűnt az a cseppnyi örömöm is. Szüntelenül tördeltem az ujjaimat és mikor megláttam, hogy a himbálózó szerkezetben ülő személy rám nézett, egyből megtorpantam. Kikerekedett szemekkel figyeltem cselekedeteit, ahogy felállt a helyéről és lassú léptekkel közeledett felém. Azt hittem, hogy hozzám indult, de nagyot tévedtem, mert elment mellettem és ott is hagyott volna, ha nem nyúltam volna a keze után.
- Zac. Kérlek, hallgass meg - emeltem rá szemeimet, amik könyörögve meredtek az övéibe. - Nem akartam neked rosszat - hajtottam le a fejemet és elengedtem a csuklóját, majd magam mellé engedtem végtagomat.
- Tudom, de akkor se értem, hogy voltál képes miattam ilyet tenni - tárta ki a kezeit és szüntelenül nézett engem, amit lehajtott fejem miatt nem láttam, de éreztem, mert pillantása égette a bőrömet.
- Mert szeretlek! - emeltem feljebb a hangomat, ami láthatóan meglepte és én is széttártam kezeimet. - Mindig melletted akarok lenni és ha nem bírod felfogni ezt, akkor nagyon sajnálom! - nevettem fel cinikusan. - Nem akartam ezt, nem akartam mindent feladni, de azt se akartam, hogy beteg legyél! Ha ezt kellett tennem azért, hogy veled lehessek, amikor csak tudok, akkor megtettem! - sóhajtotam egy hatalmasat, majd távozni akartam a társaságából, de ezúttal ő húzott vissza magához, de ő szorosan a mellkasára is vont.
Megkönnyebbülve engedtem le vállaimat, amiért végre rájött, amire rá kellett és nem haragudott tovább. Nagyot sóhajtottam a fülébe, amit pillantok után ő is megcsinált, majd erősebben öleltük egymást. Nem szerettem vele rosszban lenni, mert nagyon fontos volt számomra és a betegsége miatt is, de azt leszámítva boldognak akartam látni. Ha haragudott vagy neheztelt rám az mindennél rosszabb volt.
- Bocsánat, Hercegnőm csak sok nekem ez az egész - mormolta a hajamba, miközben nem néztem a szemébe, de figyelmesen hallgattam. - Feladtad a karrieredet miattam, amiről tudom, hogy számodra milyen fontos volt számodra. Hihetetlen vagy - tolt el magától, hogy arcomra pillanthasson, mire egyből egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Szeretlek és fogadd el, hogy még a csillogásnál is jobban - mosolyogtam rá halványan, mire ő is így tett.
- Ez a baj - rázta meg a fejét hitetlenkedve, de mielőtt újra magyarázkodásba kezdett volna, tereltem a témát.
- Gyere, menjünk be - fogtam meg nagy kezét és a ház felé húztam. - Öltözz át, mert nem soká indulunk a kórházba - simogattam meg az arcát, mikor már az előszobában álltunk.
- Rendben - bólintott egyet. - Te pedig mondd meg a többieknek, hogy mindent megbeszéltünk, mert ahogy ismerem őket már a körmüket rágják, hogy mi lehet kettőnkkel - nevetett fel szórakozottan, majd továbbra is a nappaliban ülő társaság pillantásában úszva a lépcső felé lépkedett.
Elfoglaltam helyemet a kanapén, Zayn kezei közé férkőzve és mosolyogva néztem a megszeppent barátaimat és családomat. Vőlegényem egyből kezei közé zárt és puszikkal látta el az arcomat, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni, mint mindig. Még közelebb araszoltam hozzá, pedig ez már képtelenség volt, annyira oldalához voltam préselődve, de mosolyogva fogadta cselekedetemet és szorosabban fogott közre izmos karjaival.
- Minden rendben? - kérdezte anyu félve és fészkelődni kezdett a fotelben, amiben ült.
A társaság többi tagja is szüntelenül fürkészett, ami nem volt mondható idegesítőnek, de zavart, ezért nem teketóriáztam tovább, elmondtam.
- Igen - mosolyogtam el magamat boldogan és összekulcsoltam ujjaimat a Zayn-ével. - Makacskodott és nem nagyon akart meghallgatni, de a végén megtette - meséltem továbbra is felfele görbülő ajkakkal, miközben visszagondoltam az udvaron történtekre.
- A makacskodás az nem újdonság nála - nevetett fel Perrie aranyosan és látszott rajta, ahogy testvéremre gondolt egyből jobb kedve lett.
- Menj fel hozzá egy kicsit, mert nem soká indulunk a kórházba - sandítottam rá barátnőmre mosolyogva, akinek egyből felragyogtak a szemei. - Lehet, hogy azt mondja csak rám van szüksége, de nincs így. Mindenkire számít és rád is - kacsintottam felé, mire egyből felpattant a helyéről és miután szorosan megölelgetett, felszaladt a lépcsőn, akárcsak egy tini lányka.
Somolyogva néztem utána és mikor eltűnt szemem elől a szőke haj zuhatag, visszafordultam a többiek felé.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy teljesen beleszeretett a bátyádba? - nevetett fel Dina, aki szintén barátja kezei közül kukucskált ránk.
- Mert tényleg így van - nevettem fel hangosan, mire mindenki mosolyogva fogadta kirohanásomat. - Amióta ideköltöztem és egyre többet volt velem, azóta másabb lett. Először nem tudtam, hogy mi a változás oka, de mikor egyszer elmentem vele és Zac-kel vacsorázni, akkor nagyon feltűnt, hogy drága barátnőm zavarban van testvérem társaságában és fordítva is így volt. Akkor jöttem rá, hogy szerelem van a levegőben - beszéltem ki testvéremet és barátnőmet a hátuk mögött, de úgy gondoltam, hogy ez nem nagy bűn, hiszen igazat mondtam.
- Akkor Zac is szerelmes Pezz-be? - kérdezte Eleanor elgondolkodva, ami összehúzott szemöldökei árultak el.
- Igen, de annyira kicsinyesek, hogy nem mernek lépni és csak kerülgetik egymást, mint kutya a macskát - húztam el a számat és az engem ölelő férfi vállára hajtottm a fejemet.
- Próbáltál már valamit csinálni, hogy nyissanak egymás felé? - szállt be apám is a beszélgetésbe, aki ez idáig meg se szólalt csak csendben követte az eseményeket.
- Sokszor - forgattam meg a szememet, mire elnevette magát és a többiek is reakcióm láttán. - Talán a huszadik próbálkozásnál adtam fel, amikor azt mondtam, hogy 'Elég, nekem most telt be a pohár!', erre Zac-nek a válasza az volt, hogy rossz kerítő vagyok - meséltem nekik hüledezve a sztorit, mire együtt érzően és egyöntetűen  kinevettek, amitől eltátottam a számat. - Kikérem magamnak, igenis jó kerítő vagyok! Már, amennyire - halkult el végére a hangom, ami csak nagyobb nevetést szült, ezért Zayn oldalába bújva kacagtam én is saját magamon.
- Ha már annyiszor próbáltad és nem sikerült, akkor tényleg az vagy, Angyalom - fogta hasát anyám a nevetéstől és előre dűlt meg hadonászott. - Bocsánat csak... - nem bírta abba hagyni a nevetést, amitől még nagyobb hangok keletkeztek, élen az ír barátunkkal.
- Már fáj a hasam! - kiáltott fel Liam és felállt a helyéről. - Nem bírom - fújt egy nagyot, de ahogy Hazza grimaszolt felé, folytatta tovább a vihogást.
A végén már a semmin nevettünk és mikor kezdtük elcsendesedni, akkor Louis felmutatta a mutatóujját és azt mondta, hogy milyen szép ujjacskája van, majd barátnője orrába nyomta azt, ezért tovább szárnyalt a jókedvünk, de senki se bánta. Vőlegényem is rám dűlve vagy előre hajolva nevetett, ami kifejezetten tetszett, mert orrát aranyosan felhúzta és mikor tehetetlenségében a térdét csapdosta, még jobban hasonlított egy boldog kisfiúra. Jó volt egy kicsit felhagyni a gondokkal és viccelődni, mert bár igaz volt, hogy amióta velem voltak, azóta sokat nevettünk, de a szomorúság se került el bennünket sajnos. Ezért is szerettem velük lenni ennyire. Viccesek voltak, jó társaság és szerettük egymást. Szüleim is teljesen önfeledten és akárcsak a tinik velünk nevettek és beszélgettek, míg Harry, Louis és Niall megállás nélkül ontották magukból a poénokat és még ha nem is volt vicces, még akkor is nevettünk rajtuk.
- Nem akarom elhessegetni ezt a jó kedvet, de Ashley, Zac miatt adtad fel a karriered? - nézett rám Danielle és szeméből tükröződött az együtt érzés, ami nagyon jól esett, a többiek pedig egyből elhallgattak és rám néztek.
- Igen - adtam tömör választ, pedig tudtam, hogy ennyivel nem érték be, mindent tudni akartak. - Nekem a testvérem nagyon fontos, főleg hogy pár éve kaptam vissza. Nem csak ő érte, de közületek bárkiért megtettem volna ezt - néztem körbe és mosolyogva fogadtam, hogy megértettek, mert bólogattak. - Mindegyikőtöknek van testvére és szerintem ti is megtették volna ezt, ha ilyen dolog merül fel, mint például Zac betegsége - folytattam, ők pedig a bólogatást, néhányuk még hümmögött is egyet. - Tudjátok és látjátok, hogy nagyon a szívemen hordozom azt, hogy mi van vele, hogy érzi magát. Ha folytatom tovább a munkámat és ő itthon lesz, de én például Kínába, akkor mit csinálok? - tettem fel nekik egy költői kérdést, amire nem vártam választ, de nem is kaptam, mert beszéltem tovább. - Haza se tudnák jönni, így meg hogy vele vagyok minden könnyebb. Akkor vagyok mellette, amikor kell és amikor akarok - rántottam meg a vállam és elmosolyodtam, azon hogy már nem beszéltem, ők láthatóan még gondolkodtak azon, amiket mondtam.
- Amióta ismerlek, felnézek rád, de ezután még jobban. Annyi mindenen mentél keresztül, mégis erős vagy, jó kedved van és ez hihetetlen. Nem akarok érzelgős vagy nyálas lenni, de én vagyok a legboldogabb, amiért a legjobb barátomnak mondhatlak, Ashley - szólalt fel kis idő után Jason és felállt a helyéről. - Szeretlek - súgta a fülembe, mikor felhúzott a helyemről és erősen magához ölelt.
- Én is téged - mondtam halkan és nyak hajlatába bújtattam az arcomat. - Én is örülök, hogy a legjobb barátom vagy - fűztem még hozzá, mire érezhetően jobban vont magához, amitől még jobban orromba szökött parfümjének kellemes illata.
Lassan távolodtam el tőle és elmosolyodtam, mikor arcára vándorolt a tekintetem. Annyit változott a három év alatt, hogy az hihetetlen volt. Arcát szőr borította, ami kifejezetten jól állt neki, izmosabb lett és sokkal jobban gondolkodott, mint 20 éves korában. Már ő is felnőtt volt, tele felelősséggel, amit nagyon jól kezelt. Kimaradt néhány év, de ő is és Dina is úgy tettek, mint ha mindig is együtt lettünk volna. Lehet, hogy ő és Di már egy párt alkottak hosszú évek óta, de mi hárman voltuk a legerősebbek és mindent kibírtunk együtt.
Ő neki is ajkai enyhén felfele görbültek, majd nyomott egy hosszú, szeretettel teli csókot a homlokomra és elengedte a derekamat. Visszaültem a helyemre, ahogy ő is és figyeltük, ahogy a többiek is minket néztek és mosolyogtak. Zayn egyből kezei közé zárt és édes puszit nyomott az arcomra, amit mikor megtette, egyből viszonoztam is. Imádtam a kezei között lenni, mert akkor azt érezhettem, hogy semmi és senki nem bánthatott.
- Készen vagyok - hallottam meg hátam mögül testvérem hangját, mire fejemet felé fordítva rá néztem.
Fekete cipőt, sötét farmer nadrágot és rövid ujjú, kockás inget viselt, ami szembetűnően kiemelte izmos kezét. Haja rendezetten volt felzselézve, ahogy mindig is volt, ezzel sármosabbá téve magát. Nagyon jó képű férfi volt, amit nem akart elhinni, pedig így volt. Nem hiába rajongott érte egy csomó nő és küzdöttek a figyelméért, amit többé-kevésbe meg is adott nekik. 
- Rendben, én is gyorsan rendbe teszem magam és mehetünk - álltam fel a helyemről, mire a mellettem ülő vőlegényem is követett. 
- Ha nem gond, megyek veled - mosolyodott el aranyosan és megfogta az egyik kezemet. 
Aprót kuncogtam gyermeteg viselkedésén, majd a lépcső felé lépkedtem a társaságában. Ahogy a lépcső fokokat szeltem, nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy a hátsómat nézte. Nőből voltam én is és megéreztem, amit kellett. 
- Ne nézd a fenekem - szóltam rá nevetve és egy pillanatra hátra fordultam, hogy lássam az arcát. - Illetlen vagy.
- Nem tehetek róla, hogy a menyasszonyom egy bombázó - rántotta meg a vállát nem törődöm stílusban, utána pedig cseppet sem elegánsan a szóban forgó idomomra tette kezeit. 
- Zayn Jawadd Malik, ezt most fejezd be! - álltam meg az emeleten és helyet cserélve vele, magam elé toltam. - Így már jobb - veregettem meg a vállát hátulról.
- Nekem valahogy nem tetszik - rázta meg a fejét, de arcát nem láthattam, mivel előttem lépkedett. - Szeretem mikor a teljes nevemen szólítasz - fordult meg tengelye körül egy hirtelen mozdulattal és kezei közé zárt. 
Mosolyogva és egy-egy apró kuncogást elengedve néztem arcát, ami számomra a legszebb dolog volt. Akár egy ember bőrébe bújt angyal, úgy nézett ki. Megfelelő módon volt izmos, nem edzette agyon magát, jól öltözködött, rettentő sármos volt és az éj fekete haja, mesés szemei... Imádtam mindenét, úgy ahogy volt. Vicces, aranyos, törődő és annyi szeretettel volt megáldva, hogy az valami hihetetlen volt. 
- Min gondolkodsz, Szépségem? - döntötte oldalra fejét, akár egy kiskutya és rám meresztette szép szemeit. 
- Hogy mennyire szexi vagy - haraptam be alsó ajkamat és figyeltem, ahogy hátra hajtott fejjel felnevetett. - Ne nevess már ki! - biggyesztettem le ajkaimat és durcásan néztem rá.
- Ne haragudj, de ilyenkor olyan aranyos vagy - fogta kezei közé arcomat és hintett rá egy édes csókot. - Durcás, Kis manó. Ilyenkor annyira hasonlítasz Zoe-ra - mosolyodott el halványan, majd kezemet megfogva a szobám felé húzott. 
Lenyomta a kilincset, előre engedett, majd gondosan becsukta az ajtót magunk után. Elengedtem nagy kezét és a mai napom már másodjára a ruhás szekrényhez mentem, amiből kivettem az egyik fogasra akasztott, barna és hosszú nyári ruhámat és magamhoz vettem egy szintén barna fehérnemű szettet. 
- Ez jó lesz? - fordítottam felé a ruhadarabot, mert kíváncsi voltam a véleményére. 
- Igen - bólintott egy nagyot. - Még a végén féltékeny leszek Mr. Brice-ra - rázta meg rosszallóan a fejét és elterült a nagy francia ágyon. - Már botrányos, amit csinálok - nevette ki saját magát és felhúzta a feje felé hosszú lábait, amitől úgy nézett ki, mint egy játszó baba. Ilyenkor meg ő hasonlított a lányára, nagyon is. 
- Most mondtál egy nagy igazságot - nevettem fel én is. - Téged szeretlek és már ne haragudj, de nem kell egy ötven éves ember, akinek nem mellesleg felesége és gyerekei vannak - fújtattam egyet játékosan, mire egyik kezét fejéhez emelte, amivel megtartotta azt és úgy pislogott felém. 
- Ezt jó hallani - mutatta ki foga fehérjét, ami elmehetett volna egy fog krémes reklámba. 
Kacagva vettem irányba a fürdő szobát, ahova belépve becsuktam az ajtót és letettem a komódra a kezemben lévő ruhát. A fehér bútorból kivettem egy szintén fehér törölközőt, amit a zuhanyzó legközelebbi pontjához tettem, hogy ha kiszállok, akkor ne kelljen keresgetni. 
Felsóhajtottam, amikor a meleg víz érintette fedetlen testemet, egyből kirázott a hideg. Hajam pillanatok alatt nedves lett, amibe többször is belevezettem ujjaimat, ezzel elérve, hogy tincseim ne lógjanak a szemembe. Halkan elkezdtem énekelni az egyik és egyben legfrissebb dalomat, ami az eddigiek közül a kedvencem volt, a Slow down-t. Dúdoltam, énekeltem, kizártam magam körül a világot és élveztem, hogy a meleg cseppek súrolták bőrömet. 
- Mesés hangod van - hallottam meg hátam mögül egy ismerős hangot, majd két meleg kéz érintkezett vizes derekammal. 
Egyből megfordultam, amilyen gyorsan csak tudtam és két, mély barna írisszel találtam magamat szemben. Egyből lesütöttem a szememet jelenléte miatt és nem tudtam, hogy mit csináljak vagy mondjak. Óvatosan állam alá nyúlt, felemelte fejemet és követelte, hogy ránézek. Kérését teljesítettem, de akkor se tudtam egy árva szót se mondani. Furcsa volt az a jelenet és rettentő zavarban voltam. Soha nem voltunk úgy együtt, nem szeretkeztünk, amit furcsálltam is, hogy velem volt, még se mondott semmit csak várt és tekintettel volt rám. Nem egy fiúval feküdtem már le, ő még is más volt. A menyasszonya voltam és az egész helyzet új volt számomra. 
- Gyönyörű vagy - mondta halkan és megsimogatta arcom vonalát. - Ne legyél zavarban előttem, Egyetlenem - hintett egy apró csókot homlokomra, amitől egyből kirázott a hideg. 
Szavaira se mondtam semmit csak halványan bólintottam és tűrtem égető pillantásait, amik testem minden pontját bejárták. A vízsugár már őt is teljesen eláztatta és a cseppek lassan cikáztak le hibátlan felsőtestén. Haja is lelapult, nem állt hibátlanul az ég felé, mint néhány perccel ezelőtt, mégis jól nézett ki.
- Ha gondolod kimegyek, nem akarlak nehéz helyzetbe hozni - szabadkozott és már a zuhanyzó ajtaja felé akart nyúlni, de megállítottam mozdulatait. 
- Ne haragudj csak új ez az egész helyzet - nevettem fel zavartan és apró ujjaim közé fogtam nagy mancsát. - Sajnálom - néztem rá, ezáltal megláttam megértő mosolyát és tekintetét. 
- Ne butáskodj, Ashley - húzott közelebb magához, amitől testünk szinte egyé vált, úgy összetapadtak. - Szeretlek és elfogadlak úgy, ahogy vagy. Tőlem lehetnek rajtad hegek a kicsi korodban történt esések miatt vagy egyéb hibák, de nincs. Tökéletes vagy - húzta fejemet mellkasára és védelmező kezei úgy tartottak, mintha soha nem akartak volna elengedni. 
- Én is szeretlek, Zayn - mormoltam halkan, mégis meghallotta, amiről a hajamba adott puszija bizonyított. 
Óvatosan eltolt magától, majd kezébe vette a szivacsot és mandula illatú tusfürdőmet, amiből nyomott egy kicsit a puha mosdó eszközre és a flakont visszaállította a helyére. 
- Csak fürdünk, semmi több. Megvárom, amíg te mondod, hogy készen állsz - nézett rám megértően, majd behabosította a szivacsot és mosni kezdte a testemet. 
- Köszönöm - mondtam és őszintén elmosolyodtam, mert sokra tartottam előbbi mondatát. 
Óvatosan és langyos vízzel lemosta rólam az oda nem való fehér anyagot és úgy bánt velem, mintha egy porcelán baba lettem volna. Mindenre figyelt, lassan emelte fel kezeimet, óvatos fordított meg, hogy hátamat is letudja takarítani, majd ismét maga felé fordított és mosolyogva tette vissza a még vizet árasztó zuhany rózsát. Kezembe akadt Zac tusfürdője, ami nem olyan régen maradt a kabinban, mivel itt fürdött, ezért elhatároztam, hogy bár félve, de én is megtisztogatom őt. Kezembe vettem az én rózsaszín szivacsom helyett a testvérem kékét és nyomtam a fehér, illatos anyagból rá. Ahogy ő is, én is óvatosan mostam meg felsőtestét, aminek a látványától elpirultam, majd megfordítottam és izmos hátát mostam meg, végül a lábai maradtak, amiket csak lehajolva tudtam tisztává varázsolni. Ez idő alatt végig éreztem magamon a pillantását, de már kezdtem megszokni és nem remegni tőle. Kezembe vettem a rózsát, amivel gondosan lemostam róla a habot, majd mikor visszatettem a helyére és felnéztem rá, jeleztem, hogy ő is készen volt. Aprót elmosolyodott és újra magához húzva nyomott egy csókot ajkaimra, ami már annyira hiányzott. Remegő kezekkel dúrtam vizes hajába, ami egyből kicsúszott ujjaim közül, majd tarkójához értem és óvatosan masszírozni kezdtem. Pillangóim ismét szárnyaltak és élvezték, hogy has falamnak csapódhattak. Nyelveink és ajkain meghitt táncot jártak, amik úgy illettek össze akár két puzzle darab. Szerelmesek voltunk, arra nem volt kétség. Lassan váltunk el egymástól, majd egy utolsó pillantást egymás felé intézve, kiszálltunk a párás térségből. Figyelmesen rám terítette a kád szélén lévő, puha textilt, majd ő maga is ellátta magát egy olyannak csak ő a derekára kötötte. 
- Kimegyek, öltözz nyugodtan - bökött az ajtó felé, majd átlépte a küszöböt és távozott a társaságomból. 
Normál tempóban töröltem meg testem minden pontját, hajamat is gondosan áttörölgettem, majd felvettem a bugyimat, melltartómat és az elkészített ruhát. Hajammal nem bajlódtam, vizesen hagytam, sőt még sminkkel se foglalkoztam, hiszen a kórházba készültünk, nem bálba. A vizes törölközőt felakasztottam az egyik falra szerelt fogasra, a használt ruha darabokat a szennyes kosárba tettem és az ablak kinyitása után elhagytam a helységet. Ahogy a szobába léptem vőlegényem már felöltözve ült az ágyon és a törölközőjét is kiterítette az egyik szék támlájára. 
- Mehetünk? - kérdezte kedvesen és felállt a fekvőhelyemről. 
- Igen - bólintottam egy aprót és felém nyújtott kezét gondolkodás nélkül fogadtam el. 
- Minden oké? Sajnálom, hogy úgy rád törtem, hülye voltam - hozta fel a fürdőben történt dolgokat, amikre ha visszagondoltam, zavarba jöttem, mégis mosolyognom kellett rajta. 
- Nem, Zayn, semmi baj - simogattam meg kezét vállától egészen a csuklójáig. - Nem voltál hülye, én viselkedtem úgy, mint egy 10 éves kislány - túrtam bele zavaromba kiengedett és még nedves hajamba.
- Tényleg olyan voltál, de az érthető. Még soha nem voltunk ilyen helyzetben egymás társaságában - emelte rám szemeit, amik bőszen csillogva nézték arcomat. 
Bólintottam kijelentésére, majd egyszerre lépkedtünk le a lépcsőn, ami a földszintre vezetett. Ahogy leértünk minden fele csend volt, egy fajta frusztráló érzés vett a hatalmába, amit már régen nem éreztem. Zayn is észre vette, hogy valami történt velem, ezért kezét derekam köré fonta és úgy mentünk tovább a nagy és bézs színű nappali felé. Ahogy oda értünk két személy ült a kanapén, akik közül az egyiket ismertem, de a másikat nem. Az a bizonyos személy, akit egy pillant alatt felismertem, az anyám volt. Szemeim kikerekedtek, levegőt egyáltalán nem vettem, teljes testemben megfeszültem és a bennem tomboló düh mindennél erősebb volt. 4 év után képes volt megjelenni. Az "anyám"!

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Kedves Di! (:
      Sietek, ahogy tudok!
      xx, Fanny

      Törlés
  2. Szia!
    Jó, feladom, már inkább nem mondok jelzőket rá. Csak annyit, hogy folytasd, de HAMAR! Gonosz dolog tőled, hogy egy héten keresztül kínzol, amiért várnom kell az új részre! :* Várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau! (:
      Haha, kis dilinyós! :D Sietek, ahogy bírok, ha jön a szünet megpróbálok úgy dolgozni, hogy ne kelljen ennyit várni az új részekre, de nem ígérek semmit! :) :*
      Big hug: Fanny

      Törlés
  3. Haliiiii. Nagyon sajnálom, h nem írtam, de bünti volt. XD
    Ez is, ugyan úgy, mint a többi egy fantasztikus rész volt! Imádom, imádtam, imádlak! ;)
    Nagyon gyorsan hozd azt a kövit, mert már tűkön ülök! :D (de most komolyan, csak képzeld el...! XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Luca! (:
      Semmi gond, megértem, az a lényeg, hogy most már újra jelen vagy!
      Köszönöm, hogy ennyire támogatsz, én is imádlak, ahogy mindenkit, aki velem van ezen a blogon! :)
      Már fent is az új rész, remélem tetszeni fog és a tűkön ülésedet pedig elképzeltem és jót nevettem! :D
      Puszi: Fanny

      Törlés