2014. február 16., vasárnap

27.rész Az a bizonyos lány

Sziasztok Drága, Egyetlen Olvasóim! :) Először is szeretném megköszönni a rengeteg oldalmegjelenítést, a pipákat, a kommenteket és nem utolsó sorban a feliratkozókat! Hatalmas hálával tartozom nektek és nyugodtan elmondhatom, hogy nekem vannak a legfantasztikusabb olvasóim! Imádlak titeket!
Tudom, hogy már régen hoztam részt, de ahogy azt múltkor is elmondtam, nem volt időm, de most itt vagyok. Remélem tetszeni fog ez a rész is, ami nem mellesleg a huszonhetedik. Augusztusba kezdtem el írni a blogot, ami rettentően hozzám nőt és nem bírok leállni az írásával, de hamarosan vége és lezárul egy szerelmi történet, de ne szaladjunk ennyire előre! :)
Vigyázzatok magatok és további szép hetet kívánok nektek!


              Rengeteg és még annál is több puszi: Fanny



Újságírók és fotósok tömege kerített közre minket és nagyon úgy tűnt, hogy nem egy könnyen szabadulunk tőlük. Perrie-vel egyetemben hatalmas mosolyt varázsoltunk arcunkra és úgy tettünk, mint ha annyira örülnénk, hogy idegen és nem mellesleg cseppet sem kívánatos személyek kérdeznek minket az életünkről és kiforgatják minden szavunkat vagy ha már nem úgy nézünk rájuk, ahogy kellene alattomos és ellenszenves embereknek írnak le minket. Először Pezz-t faggatták, amiről csak tudták, addig én rám fagyott mosollyal tűrtem a rengeteg kamera vakujának erős fényét és szem párok szüntelen figyelmét. Nehezemre esett mosolyogni és azt színlelni, hogy mennyire boldog vagyok, de tudtam, hogy mást nem tehetek. Egy személy járt a fejembe; Zayn. Ez a név szem pillantás alatt földbe tipor és ha hozzá társul a személy alakja is, akkor még jobban tehetetlen leszek. Nem tudom kiverni a fejemből, amiről tudom, hogy nagy hiba, de az érzéseim erősebbek, mint az eszem. Barátnőmet megkímélték és felhagytak a kérdezősködéssel, de nagy bánatomra felém fordultak.
- Jó napot Ashley, hogy van? - szegezte nekem kérdését egy szőke hajú, enyelgős hangú nő.
- Jó napot - mosolyogtam rá nehezen és sóhajtottam egy nagyot. - Köszönöm kérdését, jól vagyok.
- Ez a hatalmas sóhaj nem azt tükrözi - nevetett fel. - Elmondaná nekünk, hogy milyen kapcsolatban van jelenleg Zayn Malik-al?
Tudtam, hogy ez a kérdés piszkálja már hosszú percek óta a csőrét, de még is fáj, hogy ilyet kérdez. Nagyon szeretném neki azt mondani, hogy boldogok vagyunk és nagyon szeretjük egymást, de ezt sajnos nem jelenthetem ki. Kezemet tördelve fogalmaztam meg magamban a megfelelő szót, amivel tudatukra adhatom, hogy hogyan is állunk.
- Barátok vagyunk - nyögtem ki, miközben a földet figyeltem.
Ahogy rápillantottam az előttem álló személyre és a háta mögött álló további emberekre, döbbenet és egyben öröm tükröződik. Az utóbbi jogos, hiszen egy újabb hír amivel megtömhetik az újságok lapjait és felbolygathatják az egész világot.
- Elmondaná részletesebben ezt a dolgot? - csillant fel ismét a nő szeme és a hangja is kíváncsibb lett.
- Elnézést, de nem szeretnék erről beszélni és már így is sokat mondtam. Ez csak is Zayn és az én ügyem, szeretnénk egyedül megoldani, minden külső segítség vagy hátrálás nélkül - mosolyogtam rá halványan és csodálkozva fedeztem fel, hogy semmi harag nem volt bennem.
- Értem - mosolyodott el ő is és felhagyott a faggatással. - Akkor minden bizonnyal tud Zayn új kiszemeltjéről.
Utolsó mondata szíven ütött és nem tudtam eldönteni, hogy én hallottam rosszul vagy tényleg azt mondta, amit. Perrie egyből vállamra helyezte kezét és szorosan húzott magához. Szemeim könnybe lábadtak, de próbáltam elrejteni, ami minden bizonnyal sikerül is.
- Miről beszél? - halattam halk hangot, mert a torkomban lévő gombóc nem engedte, hogy erőteljesebb legyen.
- Tegnap este egy Carly Woll nevezetű modellel látták, ahogy jókedvűen beszélgettek és nagyon is élvezték egymás társaságát - rántotta meg vállát. - Köszönjük, hogy válaszoltak a kérdéseinkre, további szép napot maguknak - mosolygott ránk, majd társaival együtt elment.
Szavai még jobban belevájódtak a szívembe és azt hittem, hogy elájulok. Forgott velem a világ és nem tudtam megérteni, hogy miért ilyen kegyetlen velem a sors. Zayn azt állította, hogy szeret és a minden napos üzeneteibe is azt írta. Hittem neki és reménykedtem abban, hogy idővel minden rendbe jön, de megint padlóra estem. Ő már elfelejtette és másik lányt keres, aki többet tud neki adni, mint én, de ez így van rendjén. Fáj, de el kell viselnem, mert én mondtam neki és tudtam, hogy egy olyan fiú, mint ő nem fog sokáig egyedül maradni, de pár nap és el is felejt?!
- Perrie nem haragszol meg, ha én inkább haza mennék? - néztem rá könnyes szemekkel, amik már nem sokáig bírják elviselni a látásomat gátló könny fátylat.
- De hogy is - mosolyodott el kedvesen és szorosan magához ölelt.
Örülök, hogy most itt van mellettem és támogat, mert hatalmas szükségem van rá. Arcomat hosszú, szőke hajába rejtettem és hagytam, hogy arcomat elárasszák a várt könnyek. Erősen öleltem és kezemmel szorítottam szürke kabátját. Eltávolodva tőle, egyből szemeibe néztem, amiből együttérzést és szomorúságot tudtam kiolvasni.
- Minden rendben lesz - törölte meg arcomat és a kocsi felé terelt. - Te is megfogod találni a boldogságot és sikerülni fog elfelejtened Zayn-t - folytatta tovább, mikor beült mellém a volán mögé.
- Én már nem tudom mi lesz - hajtottam le a fejemet és figyeltem, ahogy kezeim maga tehetetlenül az ölembe hullanak. - Elegem van mindenből és már kezdem megszokni, hogy velem csak rossz dolgok történnek.
- Ne mondj ilyet - fogta meg egyik kezemet. - Megérdemled, hogy boldog legyél és az is leszel, higy nekem.
Feladóan sóhajtottam és figyeltem a mellettem elsuhanó tájat, majd az elém táruló házunkat. Lomhán szálltam ki a járműből és csuktam be az ajtaját, majd Perrie-re figyeltem.
- Tudom, hogy most nem vagyok valami jó társaság, de bejössz? - mutattam a bejárati ajtó felé.
- Persze - nevetett fel és kezemet megfogva húzott magával.
Ahogy beléptünk az ajtón levettük a kabátunkat, cipőnket és a nappaliba mentünk, ahol bátyám a kanapén elterülve aludt. Mosolyogva figyeltük, ahogy szuszogott, majd lábujj helyen menve baktattunk fel az emeletre, onnan pedig a szobámba.
- De aranyos szobád van - szólalt fel Pezz és alaposan körülnézett.
- Köszönöm. Sokan azt mondják, hogy engem tükröz - mosolyogtam rá és az ágyra leülve figyeltem, ahogy kezébe vette azt a képet, amin apuval vagyunk.
- Igazuk van. Ő az apukád? - kérdezte és leült mellém.
- Igen - mondtam és figyeltem a kezében tartott tárgyat.
Akármilyen nagy hibát követett el, hiányzik és szükségem van rá. Ő mindig tudja, hogy mit kell tenni és ő az egyik személy az életembe, aki a mindenem. Haragszom rá még most is, de ez nem mehet így a végtelenségig. Mindenkinek adni kell egy második esélyt és úgy gondolom, hogy nem fog a nehezemre esni, mert eddig nem volt okom arra, hogy haragudjak rá.
- Nagyon hasonlíttatok egymásra - tette vissza a keretet a helyére és visszakucorodott mellém.
- Meglehet, de inkább anyámra húzok - hagyta el fanyar mosoly a számat.
- Mi ez az arc kifejezés? Nem jó a kapcsolatotok? - nézett rám kéken izzó szemeivel.
Neki is úgy, ahogy a srácoknak is, mikor megismertem őket elmondtam mindent egészen a mai napig. Vele még soha nem volt olyan beszélgetésem, ami ennyire bensőséges és bizalmas lenne, de örömmel vettem észre, hogy mindegy miről beszélgetünk ő mindig figyel rám és támogat. Mosolyogva fogadtam el gesztusát mondandóm végén és bújtunk egymás karjaiba. Azt hittem, hogy ez a nap tényleg gondtalan és jó lesz, kizárhatom a gondokat és a tesómmal és Pezz-el lehetek, de néhány óránál nem tartott tovább az örömöm. 
- Nagyon sajnálom - távolodott el tőlem és megfogta kezeimet. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolgokon mentél keresztül.
- Néha én se hiszem el, pedig ez tényleg megtörtént, de próbálok rá nem vissza emlékezni. Igazából neked se akartam elmondani, de a barátnőm vagy és tudom, hogy megbízhatok benned. Rettentő nagyot nőttél a szemembe és örülök, hogy a barátnőmnek nevezhetlek - borzoltam össze szőke haját, mire hangosan felnevetett.
- Én is örülök és rettentően sajnálom, amit tettem - kúszott arcára a rossz kedv és lehajtotta fejét. 
- Szerintem ezt már megbeszéltük. Mindent elfelejtettem és az a lényeg, hogy most itt vagyunk együtt és nem egy plázában veszekszünk - idéztem fel neki nevetve első találkozásunkat, ami nem volt valami fényes, sőt!
- Jaj, ne is mondd - nevetett fel erőltetetten, de már a végén igazi kacaj hagyta el száját. - Nem akarom ismét elrontani a kedved, de ugye Zayn-re gondolsz? - dűlt neki az ágy hát támlájának és kezeivel átölelte felhúzott lábait. 
- Nem csak most, hanem mindig - sóhajtottam egyet és elborultam az ágyon, majd fejemet az egyik hozzám legközelebbi párnára hajtottam. - Folyamatosan csak a nő szavai járnak a fejembe és az a bizonyos lány neve.
Carly Woll - mondta ki halkan a nevét, de közben láthatóan elfintorodott. - Nem tudom te hogy vagy vele, de én már most utálom, pedig nem is ismerem. Félre ne értsd, nem azért, mert féltékeny vagyok rá vagy ilyesmi csak idegesít, hogy megint te iszod meg a levét, mikor meg se érdemled - sóhajtott fel és a mellette lévő rózsaszín párnát ölébe helyezte és ráejtette állát. 
- Biztosan szebb, mint én, hiszen modell - nevettem fel, mint egy bolond és beletúrtam kiengedett hajamba. - Ráadásul ismert is és biztosan belevalóbb is, mint én.
- Te megzakkantál? - dobta ki kezei közül a párnát és magas hangon tette fel ezt a kérdést. - Úgy őszintén, ha nem lennél szép, akkor szerinted szerették volna, hogy te is az legyél? Szerinted Zayn-nek csak az számít, hogy milyen dögös vagy belevaló vagy? Gyönyörű vagy, kedves és kivételes. Nem hinném, hogy valaki más olyan könnyen megbocsájtott volna nekem, azért amit tettem, de te egy szóra megbékéltél és adtál egy másik esélyt. Zayn-t egyáltalán nem érdekli a pénz és szerintem már te is észre vetted, hogy milyen típusú lányokat szeret és te pont olyan vagy, akire vágyik. Lehet, hogy ez a sztori csak egy újabb pletyka, de ha igaz, akkor Malik már megint jól elcseszett mindent - csapta össze tenyereit és annyira belemerült monológjába, hogy még az arca is kipirult. 
Nem tudtam más mondani csak felkeltem a helyemről és szorosan megöleltem. Jól tudtam, hogy Perrie egy fantasztikus leányzó, aki nagyon jó barát és kivételes személyiséggel rendelkezik. Az már biztos, hogy tényleg különbözünk mind kinézetre, mind gondolkodásra, de láthatóan kiegészítjük egymást és ez a lényeg. Biztosra vettem azt is, hogy jó döntés volt egy új esélyt adni neki és igazam lett. 
- Köszönöm - súgtam halkan a fülébe, mert a sírás már megint marta a szememet és a torkomat. 
- Nem kell megköszönöd. Én itt vagyok melletted - tolt el magától egy kicsit és nyomott egy puszit az arcomra. 
Mikor ilyen gesztusokat mutat felém olyan, mint ha a testvérem lenne és éreztetné velem, hogy itt van velem és itt is marad mindig. Sokszor egy ostoba kislánynak érzem magam, aki mindenkinek a menedékébe bújik és sajnáltatja magát, de ez nincs így. Amit kimutatok mások felé azt úgy is érzem és az a legnagyobb baj, hogy nem tudom elrejteni az érzelmeimet. Több órán keresztül beszélgettünk még Pezz-el, aki próbálta oldani a hangulatomat és sikerült is neki. Rengeteget nevettem és annyi édességet ettünk, hogy ha ránéztem a földön heverő papírokra és zacskókra, megfájdult a hasam. Olyan filmeket néztünk, amiken a nevetésen kívül nem lehetett mást csinálni, de lehet jó kedvem, belülről mégis romokba voltam. Legszívesebben egész nap sírtam volna és bezárkóznék a szobámba, de az nem az én stílusom. Ha bánatom van inkább szenvedek, de nem rontom el mások kedvét is.
- Szerintem itt nálatok jobb lenni, mint abban a kávézóban - nevetett fel barátnőm és a hasát fogva kiterült a szőnyegen. - Életemben nem nevettem ilyen sokat és ilyen jót - lihegett nagyokat, hogy csillapítsa újabb kitörni készülő nevető rohamát. 
- Pedig elég hangulatos és barátságos helynek látszott. A barna szín, ami mindent uralt az meg kifejezetten tetszett - vágtam bele magam az egyik fotelba és figyeltem, ahogy hasra fordul és rám néz.
- Majd legközelebb oda megyünk - legyintett egyet és hozzám vágott egy párnát. 
Héé! - vettem fel a földről a fegyvert és már hozzá akartam vágni, mikor kopogtak az ajtón. - Gyere be - szóltam ki és azzal voltam meggyőződve, hogy Zac lesz az, de tévedtem. 
- Sziasztok - köszönt apám halvány mosolyt felénk küldve és belépett a szobába. 
- Szia - üdvözöltem és nagyon meglepődtem, hogy itt van. 
- Jó napot, Perrie Edwards vagyok - állt fel Pezz és odalépett hozzá, hogy kezet fogjanak, de helyette megölelték egymást. 
- Szia, én pedig Alex Roberts vagyok, Ashley apukája, de inkább tegeződjünk. Nem vagyok én még olyan öreg - nevetett fel barátságosan. 
- Rendben, te pedig nyugodtan hívj Pezz-nek
- Ezt megbeszéltük - kacsintott rá és végig simított vállán. 
- Én inkább megyek, hagylak titeket beszélgetni - nézett rám Perrie és elém lépett. - Majd estére hívlak, addig is vigyázz magadra - húzott magához és nyomtunk egymás arcára egy-egy puszit. 
- Rendben, te is vigyázz magadra Szelekótyaság - nevettem fel és megcsíptem az orrát. 
- Sziasztok - köszönt nevetve és kilépett a helységből, ezzel egyedül hagyva a velem szemben álló, maga tehetetlen férfival. 
Hosszú perceken át nem szóltunk egymáshoz csak hallgattunk és vártuk, hogy egyikünk megtörje a csendet, de ez nem lett így. Nagyot sóhajtva ültem le az ágyra, neki pedig mutattam, hogy foglaljon helyet a velem szemben lévő fotelbe. 
Zac engedett be vagy te jöttél be magadtól? - adtam hangot magamnak előbb én, mire felém kapta fejét. 
- Ő engedett be - piszkálta kezeit és lábával a parkettán dübögött. 
- Tudom, hogy beszélgetni jöttél, de nem lehetne inkább holnap? Ígérem meghallgatlak csak várj holnapig. Ma is annyi minden össze jött, hogy inkább szeretnék egy kicsit egyedül maradni - néztem rá halványan mosolyogva, amit ő is viszonzott, majd felállt a helyéről. - Rendben Kicsim és köszönöm - lépett oda hozzám és nyomott egy puszit fejem búbjára. - Szia.
- Szia apa - intettem egyet és figyeltem, ahogy távozik. 
Ahogy belenéztem a szemébe, ráeszméltem, hogy mennyire szenvedhet azért, amiért ilyen vagyok vele és ezt nem akarom. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen, mert neki is megvan a maga gondja, baja. Az életem romokba hever, de legalább egy fokkal jobb lenne, ha vele legalább minden rendbe jönne. Bízok benne, hogy egyszer nem csak ez, de minden rendbe jön és még ha nem is Zayn mellet, de boldogan élhetek, mert azt szokták mondani, hogy minden rossz után jó következik. Hát majd meglátjuk, hogy velem is így lesz-e!



                              **Zayn Malik**                                        


Tegnap este nem voltam valami jó paszban, de ez nem meglepő, hiszen, amióta Ashley azt mondta, hogy mindennek vége olyan vagyok, mint egy élő halott. Teljesen magamba fordultam, csak a koncerteken vagy fontosabb rendezvényeken mutatom, hogy jó vagyok, de a rajongók így is észre vették, hogy nincs velem minden rendben és kérdezgetik, hogy mi a bajom és kedves üzeneteket küldenek, ami rettentően jól esik. A srácokkal ugyan úgy vagyok, csak köszönünk egymásnak vagy váltunk pár szót, kivéve Louis-al. Ő oktatott ki a legjobban és kishiján megölt a szemeivel, de most áll legjobban mellettem, ami meglepő dolog, de örülök neki. Sokat szokott velem beszélgetni és tartja bennem a lelket, már amennyire megy neki, mert állítása szerint átérzi, amit én és utál így látni, még ha tudja is, hogy minden az én hibám. Eddig Liam volt az, aki mindig mellettem volt, de most még ő is elfordul tőlem. Rosszul esik ez nem kétség, hogy ilyenek velem a barátaim, de elfogadom, mert tisztába vagyok a dolgokkal. 
Ashley pedig...szüntelenül a fejembe van és nem is bánom. Legalább a gondolataimba velem lehet és azzal a tudattal lehetek, hogy még mindig a szerelmem. Nagyon szeretem és az soha nem fog megváltozni, de el kell fogadnom a döntését és csak a csodára várhatok. Hát ha egyszer belátja, hogy is szeret engem és nekünk együtt kell lennünk, mert egymásnak vagyunk teremtve. Nem akarok és nem is fogok más lányt keresni, mert nekem rá van szükségem és küzdeni fogok érte és a szerelméért. A szívem majd megszakad, mikor meglátom a fényképét vagy mikor a fiúk beszélnek vele a gépen és a háttérből látom aranyos mosolyát vagy hallom a hangját. Ennyivel be kell érnem, amit elfogadtam, de nem tudok belenyugodni. 
- Szia Szerelmem - hallottam meg magam mellett egy női hangot, mire odakaptam a fejem.
- Mi a franc? - üvöltöttem fel és egyből kiugrottam az ágyból. 
Ahogy észre vettem, hogy anyaszült meztelenül vagyok, egyből magamhoz vettem a takarót és próbáltam elrejteni testemet. 
- Miért rejtegeted magad, mikor este minden porcikádat láttam? - nevetett fel és felült, miközben ő is húzta magára a takarót, ezzel jelezve, hogy ő is meztelenül van. 
- Mit láttál te? Vagy egyáltalán mit keresel itt? - mutattam körbe egyik kezemmel a szobába. 
- Drágám te vagy itt nálam - mosolyodott el, majd takarva magát felállt és a fürdőbe ment. 
El se tudtam képzelni, hogy mi lehetett este vagy mit csináltunk, de úgy megfogom tudni. Amíg elrendezte magát, addig én is megkerestem a földön szana-széjjel dobált ruháimat és felöltöztem, de közben végig Ash volt a fejembe. Mikor kijött a helységből, egyből rátámadtam és kérdésekkel bombáztam. 
- Hogy kerültem ide? Mit csináltuk? Honnan ismersz engem és egyáltalán ki vagy? - tettem fel neki a kérdéseket, miközben az ujjaimon számoltam, hogy mennyi volt. 
- Lassabban-lassabban - beszélt kedvesen és mosolyogva, miközben mutatta, hogy üljek le mellé. Kérését teljesítettem és minden erőmmel figyeltem és vártam, hogy mit fog mondani. 
- Úgy kerültél ide, hogy jöttél vele, lefeküdtünk, egy közeli szórakozó helyen ismertelek meg és Carly Woll vagyok egy modell - válaszolt sorba, de a második válasznál szinte megsüketültem és csak az járt a fejembe, hogy lefeküdtem vele. 
- De be voltam rúgva vagy, hogy tudtál ide hozni? - kérdeztem tovább, mert mindent tudni akartam. 
- Mikor odamentem a szórakozó helyre a barátaimmal, akkor már te is ott voltál és a bár pultnál ültél, minden italt megittál, ami csak lement a torkodon. A pincér már kérte, hogy hagyd abba meg nem ad többet, de ráförmedtél és még többet ittál. Odamentem hozzád, hogy segítsek vagy megkérdezzem tőled, hogy kivel jöttél és szóljak nekik, hogy vigyenek haza, de te egyből táncolni vittél. Ölelgettél, puszilgattál és azt súgtad a fülembe, hogy ismersz. Próbáltam veled valamit kezdeni, de nem ment, mert túl akaratos voltál. Eszembe jutott, hogy inkább elhozlak ide és reggel, ha kijózanodtál, majd haza mész vagy oda, ahol a barátaid vannak. A tervem egészen addig jó volt, amíg haza nem értünk, mivel rám vetetted magad és nem tudtam mit csinálni. Megtörtént és nagyon sajnálom, mivel én is ismerlek téged és hallottam arról, hogy mi van veled és a barátnőddelAshley-vel - nézett rám bűnbánó szemekkel és elkezdte az ujjait tördelni.
Ahogy ezeket a dolgokat elmondta, kezdett minden az eszembe jutni és a gyomrom majdnem felfordult. Közre játszott az elfogyasztott, töménytelen ital is, de inkább a viselkedésem miatt forgott a gyomrom. Egy ismeretlen lányra rávetem magam, aki nem mellesleg híres és minden bizonnyal már az egész világ tudja, hogy mit csináltam. 
- Ez nem a te hibád - fogtam meg kezeit. - Én vagyok a hülye, amiért kikezdtem veled és tudom, hogy nem érek el vele sok mindent, de sajnálom. Nem akartam veled ezt csinálni és ahogy mondtad az előbb tényleg Ashley-t szeretem csak a hiánya felemésztett és az italba menekültem. 
Elkezdett sírni, a vállai erősen rázkódtak, ezért nem tudtam mást tenni csak magamhoz ölelni és vigasztalni. Látszott rajta, hogy mennyire ártatlan és azt se tudja, hogy mi történt vele, de még igazándiból én se tudom, hogy mi van körülöttem. 
- Ugye védekeztünk? - súgtam halkan a fülébe, mire megrázta a fejét, hogy nem. 
A légzésem elállt, a látásom elhomályosult és forgott velem a világ. Egyik gond jön a másik után és egy hatalmas nagy szerencsétlenségnek érzem magam. Mi van akkor, ha teherbe esett és az én gyermekemet hordja a szíve alatt? Mi van akkor, ha feljelent testi sértésért és börtönbe kerülök? Kérdések milliói kavarogtak a fejembe és egyetlen személy lebegett a szemem előtt; Ashley az életem szerelme. 

7 megjegyzés:

  1. OMG Zayn .... remélem nem lett terhes Carly.... :P Hamar köviit!!! :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen! (:
      Majd kiderül, hogy mi lesz! ;) Megpróbálom, minél hamarabb hozni az új részt!
      Puszi: Fanny

      Törlés
  2. Remélem nem lett terhes a csaj......:és remélem h nemsokára ki békülnek! :) <3 nagyon várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!
      Már hiányoltalak, mert rég olvashattam soraidat! :) Örülök, hogy visszatértél!
      A 'csaj' szó alapján úgy veszem észre, hogy nem nagyon csíped Carly-t. :D
      Sietek, ahogy csak tudok!
      Sok-sok puszi: Fanny

      Törlés
  3. Feltétlenül folytasd, hamar, most azonnal, még maaa!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Laura! :)
      Látom meg van a hatás, amit elakartam érni, de attól félek, hogy szombatnál hamarabb nem tudok új résszel szolgálni. Ti is tudjátok; iskola, tanulás, stb...:/ Addig is kitartás! :D
      Ölel, Fanny

      Törlés
    2. Remélem, kitartok. :3 De aztán legyen is meg szombaton! :P xD
      Puszi: Laura

      Törlés