2013. december 14., szombat

19.rész Már megint Ashley?

Sziasztok Csajszikáim!:) Megjöttem egy következő résszel,ami remélem tetszeni fog. Köszönöm a rengetek oldalmegjelenítést,nagyon hálás vagyok nektek,de az viszont nagyon rosszul esett,hogy egy feliratkozóm eltűnt. Nem tudom,hogy azért iratkozott-e le,mert a versenyen nem ért el helyezést vagy más volt az ok,de nagyon sajnálom,hogy már nincs velem. 
Kommenteket nem nagyon szoktam kapni,de mégis kitartok és írok,mert kötelességemnek tartom,hogy írjak azoknak,akik támogatnak. Szépen megkérek mindenkit,hogy aki olvassa a blogot és tetszik neki,írjon néhány biztató szót,mert nagyon jól esne!! 
Sok blognál látom,hogy a feliratkozók és kommentek száma eléri a csillagos eget és emiatt elgondolkodom azon,hogy én írok e rosszul és időt nem érő dolgokat osztok e meg veletek. Választ nem kapok,de még is írom tovább a történetet. Lehet,hogy a részek nem a legjobbak,mert vannak gondjaim (jó sok),de mindent beleadok és legtöbbször a saját érzéseimet írom le.
Nem is untatlak tovább titeket,aki szeretne velem beszélgetni,nyugodtan írjon az oldalon megtalálja az elérhetőségeimet. Szívesen beszélgetek mindenkivel! :) Vigyázzatok magatokra és további jó hétvégét!

                              Jó olvasást és sok puszi: Fanny

      

                      **Zayn Malik**

Elegem van ebből a helyzetből és abból,hogy nem lehetek azzal a lánnyal,akivel akarok. Perrie már az őrületbe kerget az örökös fenyegetéseivel és még a közelébe is utálok lenni. Két évvel ezelőtt,mikor megismertem el voltam tőle ájulva,hogy milyen kedves,barátságos lány,de mikor kimutatta a foga fehérjét,minden megváltozott. Az örökös hisztik,veszekedések most meg a bosszúvágy és a gonoszság uralja. Már nem bírom tovább ezt csinálni egy hét bőven elég volt abból,hogy kamerák előtt mutogassuk,hogy mi vagyunk Anglia álom párja meg mennyire szeretjük egymást. Az álom pár csak is Ashley és én lennék,mert őt tényleg mindenki szereti,a rajongók szinte már bálványozzák,amit senki nem ért,hogy miért. Mi a barátai teljes mértékben megértjük azokat,akik ilyen odaadással szeretik,mert kedves,aranyos és megértő lány. A telefonunkat rendszerint elveszi mind az ötőnktől és annyi rajongót követ vissza twitteren,amennyit csak tud. Üzeneteket küld a nevünkbe,amivel hatalmas örömet okoz a Directionereknek. A saját twitterjén is beszélget a lányokkal,a kéréseiket teljesíti,miszerint szóljon nekünk,hogy kövessük be őket. Egy hónapig nem fogom látni,ami nagyon rossz lesz,de muszáj vagyok kibírni. Úgy volt,hogy karácsonyra haza jöhetünk a családunkhoz,barátainkhoz,de változott a terv,mert annyi munkánk van. Szeretem,amit csinálok,de ezt a részét a karrierünknek ki nem állhatom. Távol vagyok a szeretteimtől és most már attól a lánytól is,aki a mindenem.
Örültem,hogy tetszett a gyűrű Ashley-nek,mert tényleg ő a legfontosabb az életemben és nagymamám kérését teljesítve,olyan lánynak adtam,akit nagyon szeretek és tisztelek és nekem ő az a lány. Lehet,hogy azt mondja,hogy nem szereted,de én nagyon és addig nem fogok nyugodni,amíg be nem bizonyítom neki és újra magam mellett nem tudhatom. A tekintetéből,érintéseiből és abból,hogy velem és Harry-vel mekkora különbséggel viselkedik,látom,hogy igen is szeret csak még magának se akarja bevallani. Mikor megtudtam,hogy együtt vannak,olyan szinten átjárt az ideg,hogy nem bírtam magamat kontrolálni és elmenetem hozzá üvöltözni,amit még most is bánok. Én törtem össze a szívét,én bántottam meg olyan szintem,mint ahogy szerintem senki,de az is én leszek,aki a szerelmével és a hűségével megmutatja neki,hogy minket igen is egymásnak teremtettek és együtt kell lennünk. Az első perctől olyan érzelmeket keltett fel bennem,amit még egy lány se ért el,míg ő egy mosolyával,pillantásával kiváltott belőlem ezeket a számomra megmagyarázhatatlan érzelem zuhatagot. Utána mikor teltek a napok rájöttem,hogy szerelmes vagyok,de olyan szinten,mint még soha. Amikor a kezeim között tarthatom,az arcára,homlokára csókokat hinthetek és azt könyvelhetem el magamnak,hogy csak is az enyém,leírhatatlan érzés. Csokoládé barna szemeiben az örökös csillogás és boldogság,elbűvöl és magával ragad. Nehezen barátkozom,nem szeretem egy olyan embernek kitálalni az életem fontosabb pillanatait,akit nem ismerek,nehezen nyílok meg,de ebbe is kivétel volt és örömmel meséltem neki órák hosszát,utána én is meghallgattam őt,nagyon sokszor a mai napig is egyre gondolunk,egyszerre mondunk ki egy-egy szót és ebből is kivehető,hogy mennyire kiegészítjük egymást. Eddig a lányok terén olyan véleménnyel voltam,hogy én vagyok egy puzzle darab és keresem a hozzám tartozó darabot. Sokáig kellett várnom arra a bizonyos hozzám tartozó elemre,de megérte,mert az a személy,akit mindig is kerestem az Ashley.
Egy hét az idő beosztásomban nem sok idő,de ez a hét az átlagosnál is lassabban telt és minden reggel félve keltem fel,mert nem tudtam,hogy aznapra Pezz mit talál ki,amivel még jobban tudjuk igazolni a kapcsolatunkat. A nap 24 órájából 10-et biztos azzal kellett töltenem,hogy éttermeket,butikokat és utcákat járva hagynom kellett,hogy fotósok tömege kattogtassa a hátunk mögött a kameráját és egy halom újságba az írni,hogy Zayn Malik és Perrie Edwards boldog pár kapcsolatban élnek és köszönök szépen nagyon jól vannak. A francokat! Perrie lehet,de én csöppet se élvezem ezt a fajta szín játékot,inkább a vele elpazarolt időmet eltölteném a barátaimmal és Ashley-vel. A zsarolásával egy életre megutáltatta magát velem és nem fog érdekelni a további szemétkedése,kerek-perec megmondom neki,hogy hagyjon békén egy életre szálljon le rólam és Ash-ről is. Lehet,hogy emiatt befog durvulni,de ha kell éjjel-nappal figyelni fogom Ashley-t vagy testőröket fogok rendelni a háza környékére,de nem fogom hagyni,hogy ártson neki vagy a családjának. Ki tudja,hogy az apukája is nem-e azért balesetezett,mert Pezz kisasszony beindította az embereit és gondoskodott arról,hogy megsérüljön. Az elejétől fogva észrevettem,hogy Ashley-nek a legnagyobb gyenge pontja az édesapja,akiért mindent képes lenne megtenni. Ahogy mesél,áradozik róla,egyből lejön akárkinek,hogy mennyire kötődik hozzá és a távolság ellenére is hatalmas apa-lány kapcsolat van köztük,amit nehéz lenne megszakítani. Rengeteg rosszan ment keresztül ő is és Alex is a munka és köztük lévő örökös távolság miatt,de kitartottak és nem hagyták,hogy ez akadály legyen számukra,ami tiszteletre méltó dolog.
A kocsiba zötykölődtünk,én az ablaknak dőlve merültem a gondolataimba,Liam Paul-lal beszélgetett,mivel ő ült az anyós ülésen,Niall és Louis együtt ökörködtek a hátsó ülésen,ahol mi is ültünk és azon gondolkodtak,hogy milyen hülyeséget csináljanak megint,ha odaértünk a szállodához,míg Harry még mindig ingerülten nézelődött kifelé az ablakon,ahogy én is tettem csak én teljesen nyugodtan folytattam ezt a cselekvést. Sokszor megrázta a fejét és az öklét is sűrűn összeszorította. Nem tudom,hogy tényleg ennyire vonzódik-e Ashley-hez vagy csak az a baja,hogy megint jóba vagyunk,megbeszéltünk mindent és ezzel idegeli fel ennyire magát.
A telefonom elkezdett rezegni és hangos zenét árasztott ki magából,ami jelezte,hogy valaki keres. Gyorsan kihalásztam a kabát zsebemből,majd mikor meglátta,hogy az a lány keres,aki az életemet jelenti,mosoly húzódott az arcomra és az érintő kijelzőn elhúztam a zöld ikont.
-Szia hercegnő.-köszöntem bele vidáman,mire mindannyian,Paul kivételével rám emelték a szemüket és erősen figyeltek.
-Szia Zayn.-köszönt aranyosan.-Azért hívtalak,mert szólni szeretnék,hogy skype-on nem tudunk beszélni,mert egy óra múlva indulok Párizsba apuhoz.-mondta szomorkásan a végére.
-Értem és mivel mész?
-Kocsival. Nincs kedvem vonatozni és így gyorsabb is.-vázolta fel a dolgokat.
-Rendben,ha odaértél hívjál fel,hogy minden rendben van-e.-mondtam neki komolyan,mire elnevette magát.-Tényleg hívj,nem viccből mondtam.-nevettem én is.
-Oké,oké hívni foglak,nyugalom. A többiekkel minden okés?-kérdezte érdeklődve.
-Velünk minden okés manó,ne aggódj.-kiabált bele a vonalba Louis hangosan.
-Óhh. Hallom. Majd kiszakadt a dobhártyám.-nevetett aranyosan.-Puszillak titeket és legyetek normálisak,mindig hallgassatok Liam-re,mert akkor biztos nem lesz semmi baj.-parancsolt ránk,miközben kihangosítottam a telefont,hogy mindenki hallja mit mond.
-Oké.-válaszoltunk egyszerre Lou-val és Nialler-el.
-Azért. Paul-t meg ne kergessétek ki a világból a viselkedésetekkel,mert így is lesz elég gondja veletek.
-Jól mondod hercegnő,puszillak.-kiáltott hátra a managerünk a volán mögül.
-Én is téged.-mondta felvidult hangon.-Harold megnyugodtál már?
-Nem,de ha lehet engem hagyjál békén. Eléggé felkavartad már az életünket,unalmas vagy tudod?-vágott vissza arrogánsan,mire Niall tiszta erőből fejbe vágta.
-Leállhatnál most már. Túl nagynak hiszed magad,nem gondolod? Inkább te vagy az örökös hisztiddel az unalmas és nem Ash.-fakadt ki szőke barátunk,akinél ez nagyon ritka,mire Harry összehúzta magát és nem szólt többet.
-Hagyjad Niall,megértettem.-mondta megszeppenve a vonal túlsó végéről beszélő leányzó.
-Nem hagyom.-kiáltott fel és idegesen rávágott az ülésre.
-Kérlek.-hallatott kérlelő hangot Ash,mire meglágyultak arcvonásai.
-Rendben.-sóhajtott egy nagyot.-Hagyunk titeket beszélgetni Zayn-el. Vigyázz magadra és puszilunk.
-Rendben pocak. Ti is vigyázzatok magatokra,szeretlek titeket. Téged is Paul.-mondta lágy hangon.
-Mi is téged manó.-kiabált vissza sofőrünk.
-Szia Ashley.-mondta egyszerre Niall,Liam és Louis.
-Sziasztok.-köszönt el ő is,mire vissza halkítottam a telefont és a fülemhez emeltem.
-Minden oké?-kérdeztem meg tőle az előbbi beszólás miatt.
-Persze.-mondta egyből,de érződött hangján a keserűség.
-Ismerlek már.-közöltem vele a tényt.
-Tudom,de én is téged. Túlságosan is.-nevetett fel.
-Akkor azt is tudod,hogy mi a gyenge pontom?
-Ez hülye kérdés volt.-mondta szórakozottan.-Ha hozzá nyúlnak a hajadhoz.
-Úgy-úgy. Neked meg,ha megcsikizik a talpad.-mosolyodtam el,de ezt nem láthatta,esetleg a hangomon hallotta.
-Igen,de még egyszer se csikiztél meg ott.-gondolkodott el hangosan.
-Ne aggódj,majd bepótolom.
-Rendben.-nevetett fel egy kicsit.-Ne haragudj,de mennem kell,mert lassan indulnom kéne.-szomorodott el a hangja.
-Semmi baj. Ha oda értél tényleg hívj vagy írj egy üzenetet.-parancsoltam rá.
-Rendben,nem felejtem el. Ha este minden jól megy,akkor fel megyek skype-ra és ha nem vagytok túl fáradtak beszélhetünk.
-Hozzád soha nem vagyunk elég fáradtak.-mondtam neki kisfiús hangon.
-Akkor megnyugodtam.-sóhajtott drámaian.-Szia Zayn,nagyon vigyázz magadra.
-Rendben,te is. Szia Ashley.-mondtam neki,de még mielőtt bontotta volna a vonalat gyorsan beleszóltam.-Szeretlek.
-Én is téged.-mondta halkan,majd ténylegesen lezárta a beszélgetést.
A telefonomat lezártam,a zsebembe csúsztattam és újra kifelé kezdtem bámulni,de nem ment sokáig,mert a másik ablaknál gubbasztó banda társam majd megölt a pillantásával. Rá néztem,megakartam kérdezni tőle,hogy miért bámul úgy,mikor ő kezdett beszélni elég mérgesen.
-Miért mondod te az Ashley-nek,hogy szereted?-csattant fel.
-Azért,mert ténylegesen szeretem.-adtam meg neki a választ még nyugodtan.
-Tényleg?-tette a hitetlent.-Eddig nem úgy nézett ki.
-Amióta megismertem,azóta szerelmes vagyok belé és ha hiszed,ha nem szerettem,szeretem és szeretni is fogom mindig.
-Ó,de édes. Még is fa képnél hagytad és Perrie-kéd társaságát élvezted.-csapott ideges a combjára.
-Úgy őszintén mi közöd ahhoz,hogy én mit csinálok és miért? Én bele szoktam szólni a te dolgaidba?-kérdeztem tőle egyre idegesebben.
-Nem.-mondta egyszerűen.
-Na hát akkor? Miért kell mindig az én életembe kutakodnod? Neked is vannak saját dolgaid,foglalkozz azokkal.-dűltem hátra az ülésbe és ismét kinéztem az ablakon.
-Azért,mert kiszámíthatatlan vagy és önző. Eljátszod mindenkinek a szende kisfiút,utána meg kihasználod az embereket.-nézett egyenesen a szemembe,amiből csak úgy sugárzott a gyűlölet.
-Ezt ugye te se gondoltad komolyan?-szólalt meg Louis és erősen ránézett a vele szembe ülő barátjára.-Nem igaz,hogy nem veszed észre azt,hogy Ashley mindig is Zayn fogja szeretni! Őket egymásnak találták ki és akár tetszik,akár nem úgy is együtt lesznek megint egy kis idő múlva.-mondta el neki az igazságot,ami látszólag eléggé szíven ütötte.
-Az én érzéseimre meg ki van figyelemmel?-sóhajtott egy nagyot.-Szerelmes vagyok belé és nem bírom elviselni azt,ha megint együtt lesztek.-nézett rám,de már nem látszódott rajta semmi idegesség,inkább csalódottság.
-Sok lányra ezt mondtad már,de nem lett belőle semmi. Engedd el Ash-t és hagyd,hogy Zayn oldalán legyen boldog,mert tényleg megérdemli ennyi rossz után.-szólalt meg Niall is és göndör barátjára szegezte a tekintetét.
-Nem akarok neked rosszat Harry,de be kell látnod,hogy Zayn mellett van a helye,mert tényleg annyira összeillenek,hogy hihetetlen. Nem olyan sokszor találkoztam még Ashley-vel,de mikor első alkalommal láttam,hogy milyen kapcsolata van Zayn-el,rá kellett jönnöm,hogy tényleg fantasztikus párost alkotnak ketten.-mondta kedves hangon Paul és a visszapillantó tükörből figyelte banda társunkat.
-Nem értem Harry,hogy miért vagy ilyen velem.-szólaltam meg halkan.-Nagyon jól tudtad,hogy azért hagytam el Ashley-t,mert Perrie megzsarolt,hogy ha nem leszek megint együtt vele,akkor bántani fogja őt,amit én se akartam és gondolom ti se,meg senki se. Ezért bele mentem a játékába,de még mindig nagyon szeretem és ő lesz az egyetlen nő az életembe,akit ennyire szeretni fogok. Elegem lett ebből az egész játékból,ezért próbálok újra a bizalmába férkőzni. Szükségem van rá és megfogom mondani Pezz-nek is,hogy hagyjon békén és ha kell minden áron,de megfogom védeni Ash-t,mert tőle minden kitelik.
Mikor befejeztem a mondandómat nem mondott semmit csak lehajtotta a fejét és fújtatott egyet.
-Sajnálom.-nézett rám megbánó szemekkel.-Már az elején tudtam,hogy a ti kapcsolatotok különleges és felülmúlhatatlan. Azt hittem,ha már te nem leszel neki,akkor belém szeret és olyan lányt tudhatok magam mellett,mint ő. Mázlista vagy haver,hogy ilyen lány szerelmes beléd,mint Ashley.-nevetett fel szomorkásan,majd mellém vánszorgott és megölelt.
-Köszönöm,hogy megértesz.-veregetem meg a vállát.-Akkor minden rendben köztünk?-nyújtom felé jobb kezem.
-Minden.-rázta meg azt bal kezével és rám mosolygott.
-Mondjuk majd Ashley-től is bocsánatot kérhetnél. Elég tuskó voltál vele.-szólt rá Niall komolyan.
-Tudom és meg is fogom tenni.-ült vissza az ablak mellé az eredeti helyére.
-Ne bánkódj Harry,úgy is hamar szerzel magadnak egy másik kiszemeltet. Nem akarok a szívedbe gázolni,de Ashley nem azért volt veled,mert szeretett,hanem mert egyedül érezte magát. Barátként biztos imád,de többet ne várj el tőle.-hajolt hátra Liam és Harry reakcióját figyelte.
-Nem lehetne erről a témáról leakadni?-kérdezte hangosabban,mire Leyum előre fordult és sóhajtott egy nagyot.
-Segíteni akarunk. Nem kéne így beszélned a barátaiddal.-szólt rá mérgesen Paul.
-Mondtam,hogy hagyjatok békén. Mi nem világos ebből?-nézett ránk szúrós szemekkel,majd a fülébe tette a fül hallgatót,ezzel jelezve,hogy nem érdekli semmi.
-Nem értem ezeket a hangulat változásait.-legyintett egyet feladóan Niall.
Az út további részében nem beszélgettünk sokat,mindenki elvolt magába még Louis is,aki barátnőjével beszélgetett,én meg mint mindig most is elaludtam.
Ahogy befordultunk a szálloda utcájába,lányok tömegét láttuk meg,ahogy szaladtak a kocsi után,majd mikor odaértünk az épülethez még többen lettek és azt se tudtuk,hogy jussunk el az autóval a bejárathoz. Paul egy-két ocsmány szóval nyugtázta a dolgot és sűrűn dudált a rajongókra,akik majdnem a jármű alá penderültek. Nem tántorodtak meg a hidegtől és a hótól,kitartóan gyűltek körénk kiabálva,sikítozva.
-Nagyon gyorsan szálljatok ki és kövessétek az őröket. A csomagjaitokat,majd felviszik nektek.-mondta gyorsan managerünk,miközben már a kocsi ajtó mellett álló hús tömegekre mutogatott.
Mi megértve mondandóját kipattantunk a biztonságot nyújtó járgányból és a lehető leggyorsabban mentünk be az épületbe. Mindig szoktuk autó grammot osztogatni,de most kevés az időnk és nem lehet. Tudjuk jól,hogy az ilyen cselekedetünkkel megbántjuk a rajongóinkat,de nem tudunk mit tenni. Be van osztva az időnk és ha azt mondják,hogy nem,akkor nem.
-Jó napot.-jött oda hozzánk egy 40-es éveiben járó nő bőszen mosolyogva.
-Jó napot.-köszöntünk egyszerre.
-Elvezetem önöket a szobájukhoz.-mutatott előre a lift felé.
Válaszunkat meg se várva előre ment és már be is nyomta a gombot a liften. Gyors léptekkel követtük,majd belépve a vonó szerkezetbe,miközben a hölgy megnyomta az 5. emeletet jelző gombot,majd vártuk,hogy becsukódjon a vasajtó. Hamar felértünk és már csak azt vettük észre,hogy a szobánk ajtaja előtt állunk. 
-Remélem elnyeri a tetszésüket.-nyitotta ki a szoba ajtaját előttünk a még mindig mosolygó nő.
-Köszönjük.-mondta Liam és viszonozta gesztusát.
Ahogy beléptünk nem a csillogás és a túl zsúfoltság fogadott minket,hanem egy átlagos lakosztály. 5 ágy volt a helységben,egy ruhásszekrény,TV,egy kisebb asztal,amin egy cserepes virág díszelgett,egy átlagos fürdő. A többiek arcát elnézve nekik is tetszett ez a fogadtatás,mert egyikőnk se szereti,ha körülugrálnak minket és minden luxus dologgal felturbózzák a szobánkat.
-Magukra hagyom önöket. Viszlát.-mondta,majd egyből ki is ment a szobából.
Harry egyből elfoglalt egy külön álló ágyat,ami a fürdő ajtó mellett volt,míg a milyénk azzal szembe. A négy ágy egymás mellé tolva díszelgett,amin Liam egyből változtatott.
-Még mielőtt Louis álmunkba felriasztana minket az örökös mocorgásával meg csapkolódásával.-jelentette ki,miközben Lou ágyát arrább tolta. 
-Nem is szoktam ilyeneket csinálni.-nevetett fel az előbb emlegetett személy,majd levágta magát az ágyára.
-Á,dehogy.-legyintettem egyet.-Múltkor veled aludtam,már nem tudom mi okból,de elég volt belőle egyszer is. Pofán vágtál,lerúgtál az ágyról,beszéltél hozzám,miközben csukva volt a szemed meg még sorolhatnám,miket műveltél egy éjszaka alatt.
-Ez kemény.-nevetett hangosan Niall és közbe eldűlt az egyik szabad ágyon.-Egyszer én is kipróbálom a veled alvást.-mutatott még mindig nevetve duzzogva ülő barátunkra.
-Nagyon vicces vagy.-grimaszolt rá.-Zayn Malik most meghalsz.-kiáltott fel,majd rám ugrott.
-Hagyd már abba.-kiabáltam hangosan nevetve.-Ez az igazság.
-Hazudsz.-ütögette a hasam meg az arcom.
-Nem.
-Hazudsz.-kezdte el összeborzolni a hajam.
-A hajamat ne.-kiabáltam torkom szakadtából.
-De igen,mert hazug disznó vagy.-nevetett ő is és meghúzta a hajam.
Niall és Liam összegörnyedve nevettek rajtuk,de nem sokáig bunyózhattunk,mert Paul lépet be az ajtón,mire abba hagytuk.
-Már megint?-kérdezte sóhajtva.
-Igen.-kiabáltuk egyszerre a rajtam terpeszkedő barátommal.
-Oké. Ha kellek a mellettetek lévő szobába leszek.-mondta,miközben letette a bőröndjeinket és kiment.
-Hazudsz még?-kezdte el megint gyürkézni a hajam,mire kimásztam alóla és az ágyához szaladtam.
Felkaptam a készüléket a takaróról,majd az erkély ajtóhoz mentem és mikor kiértem kilógattam azt.
-Te meg hozzá nyúlsz még egyszer a hajamhoz?-néztem rá sunyin.
-Igen.-mondta egyből még mindig a földön fekve.
-Te tudod.-rántottam meg a vállam és egyik ujjammal elengedtem a számára kincset érő tárgyat.
-Hol a telefonod?-pattant fel és keresni kezdte.
-A zsebébe.-nevetett fel Liam szórakozottan.
-Honnan tudod?-nézett rá nagy szemekkel diló barátunk.
-Úgy csinálod,mint ha nem ismernéd. Mindig ott van neki.-mondta neki lazán.
-Francba.-kiáltott fel és rám nézett.-Add már vissza.
-Nem,mert nem válaszoltál a kérdésemre.-dűltem a korlátnak ráérősen.
-Mi is volt a kérdés?-nevetett fel,mint egy idióta.
-Hozzá nyúlsz még egyszer a hajamhoz?
-Ja.-tért észhez.-Igen.
-Oké.-engedtem el még egy ujjammal és már csak három maradt,ami tartotta.
-Ne!-lépett egyet előre rémülten.
-Akkor mondd azt,hogy nem.
-Nem.-sóhajtott egyet.
-Azért.-menetem be a szobába,becsuktam az ajtót,majd vissza adtam neki a telefonját.
-Ha ledobtad volna,már nem élnél és tényleg nem lehetnél együtt Ash-el.-csóválta meg mutatóujját,miközben a szájával csattogott.
-Már megint Ashley? Miért kell mindig róla beszélni?-háborodott fel Hazza.
-Tényleg hagyd most már abba.-kiabált rá Louis.-Mi a franc bajod van,úgy őszintén? A kocsiba mindent megbeszéltetek,te is bocsánatot kértél,most meg olyan vagy,mint egy állat!
-Szerintem nem hiába!-állt fel a helyéről.-Mindig Ash. Ash így,Ash úgy. Nem tudtok nélküle élni?
-Nem,képzeld el.-mondta mérgesen Liam.-Azért,mert Zayn-t szereti és nem téged,nem kellene vele vagy róla így beszélned. Ha neked ez fáj,akkor is tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet.
-Rendben.-mondta idegesen,majd kiviharzott a szobából.
-Elegem van belőle.-mutatott pufogva Louis az ajtó felé.
-Miért nem mondod már meg neki a magadét? Így nem fogja abba hagyni soha.-nézett rám Niall kedvesebben és leült az ágyára.
-Mert azzal nem érek el semmit.-hajtottam le a fejem.-Nem arra van szüksége,hogy bántsuk hanem,hogy támogassuk. Ő a legérzékenyebb,legfiatalabb és ha tényleg ennyire szereti Ashley-t,akkor megértem. Én is ugyan ilyen lennék.-néztem rájuk mondandóm végén.
-Igazad van.-szólalt meg Liam.-Majd vissza hozzuk valahogy.-mosolyodott el.
Nagyon bánt,amiért ilyen velem és a többiekkel a viszonya,de ne tudok ez ellen mit tenni. Nagyon szeretem Ash-t és,ahogy már mondtam küzdeni fogok,azért hogy megint mellettem legyen. Harry-nek meg kell érteni,hogy ő tényleg a mindenem és megzavarodnék,ha nem lehetne velem. Találni fog egy hozzá hasonló lányt,mint Ashley abban biztos vagyok,de olyat,mint ő soha. Megpróbálom helyre tenni vele a dolgokat,de ahogy ismerem nem lesz egyszerű,mert nagyon fafejű. Lehet egyedül csak Ashley fogja tudni majd visszahozni és a régivé változtatni.


                                                        **Ashely Roberts**
                                                      

Mindig is el szerettem volna menni Párizsba,de nem olyan áron,hogy édesapám kórházban van és ez ok miatt eljutni ide. Barátaimmal vagy a családommal gondoltam ide egy utazást,ahogy minden híres műemléket megnézve,jókat sétálva,beszélgetve élvezzük a város szeretetét és hangulatát. Sokszor elképzeltem,ahogy barátom kezét fogva sétálunk parkokba,emberekkel teli,érdekességekkel csalogató tereken,utcákon. Ez esetben Zayn-el kellene ezt tennem,de helyette a kocsimban ülök és egy piros lámpa előtt várom,hogy zöldre váltson. Az ide vezető út nem volt több fél,háromnegyed óránál,de még is ki vagyok merülve,de nem testileg,hanem lelkileg. Folytonosan kavarog a fejembe,apukám,Zayn,Harry és egyéb dolog. Első helyen apa szerepel a gondolat listámon a testi épsége és gyógyulása miatt,a másodikon meg Harry. Fáj,ahogy a telefonba beszélt velem,de még is megértem. Tudom,hogy csúnya húzás volt tőlem,amiért játszottam az érzéseivel,de Zayn szeretem és ez ellen nem tudok mit tenni. Megpróbálom majd vele megbeszélni ezt az egészet és nagyon remélem,hogy sikerre járok,mert nem szeretnék vele haragba lenni. Fontos,ahogy a többiek is és azért,mert Zayn-t úgy szeretem,mint a szerelmemet,ő pedig mint az egyik legjobb barátomat,hiányzik és szükségem van rá.
Gondolatomból visszacsöppenve a világba,a gázra tapostam és a közelben lévő kórház felé vettem az irányt. Elnéztem az embereket,az utcákat,a mellettem elsuhanó parkokat és rá kellett jönnöm,hogy minden másabb itt,mint Londonba. Egyedüli hasonlóság,hogy itt is minden havas,mint otthon,hideg van,de az emberek még is pörögnek és betöltik az utcákat,koptatják a járdákat. Mint kinézet,mint hangulatilag,de inkább maradok Anglia fővárosánál,ahol imádok lakni és elkönyveltem magamba,hogy ott fogok megöregedni. Az esős,borús,forgalmas Londonba,amit imádok,ahogy van. A GPS hangos csipogással jelezte,hogy megérkeztem az úti célomhoz,amit egyből ki is kapcsoltam. A hatalmas épület bejáratához közel kerestem egy szabad parkoló helyet,majd mielőtt még ki nem szálltam volna kezembe vettem a telefonomat és tárcsáztam Emma számát. Nem kellett sokáig várnom,két csöngés után már fel is vette.
-Szia drágám.-köszönt kedvesen.
-Szia Emma. Itt vagyok a kórház előtt.-mondtam én is hasonló hangnemben.
-Rendben,már is ott vagyok a bejáratnál.-mondta egyből.
-Oké.-ejtettem ki ezt a rövid szócskát,de már csak a sípolást hallottam.
Az anyós ülésről magamhoz vettem a táskám,majd mikor kiszálltam a kocsiból egyből a csomagtartóhoz menetem és kivettem a benne lévő ételeket,amiket otthon csináltam,amikről tudom,hogy apa is szeret. Lezártam az autót,majd gyors léptekkel haladtam a bejárathoz. Mikor odaértem már egy csinos,barna hajú,kedvesen mosolygó nő állt az ajtóba. Nem voltam benne biztos,hogy ő e Emma,d úgy mentem felé,mint ha ő lett volna.                  
Ahogy közelebb értem hozzá,annál jobban mosolygott,amiről rájöttem,hogy tényleg ő az. Én is küldtem felé egy mosolyt,mire elindult felém,én meg letettem a kezemben lévő szatyrokat és táskát.
-Szia csillagom.-vont a mellkasára és szorosan magához ölelt.
A testemen valami különös érzés futott át,amit soha nem éreztem,mikor anyám megölelt. Úgy éreztem,mint ha a vér szerinti anyukám ölelt volna meg,amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Én is szorosan öleltem magamhoz és fejemet vállára hajtottam. Hajából áradt az eper illat,nyakától a kellemes parfüm illata mászott az orromba. Lassan eltávolodtunk és csak egymást néztük.
-Szia Emma.-mosolyogtam rá.
-Szebb vagy,mint a képeken.-fogta kezei közé arcom,majd ismét megölelt.
-Köszönöm.-mormoltam a nyakába.
-Gyere,mert gondolom apukád jobban érdekel,mint én.-fogta meg szabad kezem és bementünk az ajtón.
Céltudatosan vezetett az emeletek között,majd kis idő elteltével megálltunk egy fehér ajtó előtt.
-Menj be nyugodtan. Alszik,de érzékeli,ha valaki körülötte van.-mosolygott rám biztatóan,mire csak bólintottam egyet.
Óvatosan lenyomtam a kilincset,majd beléptem a kórterembe. Ahogy megláttam,hogy bekötött fejjel,tele csövekkel,magán kívüli állapotban fekszik az ágyon,könnyek gyűltek a szemembe. Soha nem láttam így és ez a látvány nagyon felkavart. A könnycseppek lassan folytak végig az arcomon,a kezem reszketett és átjárt a félelem. Féltem,hogy nem épül fel,nem lehetek vele és elveszítem. Halk mozdulatokkal kihúztam az ágy alatt lévő széket és leültem rá. Kezeim közé vettem általában erővel teli de,most mozdulatlan,gyenge kezeit,majd ráhajtottam a fejem. 
Rám tört a zokogás,a vállaim erősen rázkódtak,a szívem majd kiugrott,levegőt is alig kaptam. Soha senkit nem szerettem ilyen maga tehetetlenül látni,főleg nem apámat. Mindig is erővel teli,vidám és életvidám emberként láttam. A szemei csillogtak,de most csukva van,alatta hatalmas karikákkal,az egész lényét az erő és bátorság uralta,de most csövekkel telerakva,fekve terül el az ágyon. Fáj így látni,de az még jobban,hogy nem tudok neki segíteni. Ha lehetne én feküdnék így helyette,mert ő tényleg nem érdemli meg ezt,hogy ilyen állapotban legyen.
-Apa kérlek ébredj fel.-szólaltam meg halkan,egyben rekedten.-Tudom,hogy erős vagy és fel fogsz épülni. Ne csináld ezt velem. Nekem a családomból már csak te vagy és csak rád számíthatok. Ha elmész engem is viszel magaddal. Nélküled egy senki vagyok. Kelj fel légy szíves.
Nem bírtam többet mondani a sírástól,a torkomba a gombóc újra megjelent,ami majd nem megfojtott. Az agyam lüktetett,a kezeim,amik az övét fogták közre szüntelenül remegtek.
Felnéztem rá és észre vettem,hogy mozgatta a szemhéjait,a kezeit is megmozdította és gyenge szorítást mért az enyémekre. A levegő vétele hangosabb lett,ami arra utalt,hogy ébredezik. Az arcomra hatalmas mosoly ült ki,de nem mondtam semmit csak figyeltem.
-Kicsim.-szólalt meg halkan.
-Apa.-tört rám megint a sírás,de az örömtől.
Óvatosan,még is szeretet teljesen bújtam hozzá és boldogság töltötte fel a lelkemet,amiért éreztem kezeit magam körül. Arcomat nyakába fúrtam és élveztem minden másodpercet. Gyengén simogatta a hátam,amitől kirázott a hideg. 
Felfog épülni hála az Istennek és velem lesz még sok-sok évig. A szívem és a lelkem újra tele van boldogsággal és örömmel,amiért bennem van a tudat,hogy meg fog gyógyulni. Ameddig csak kell mellette leszek és ha kell én fogok a főnökével beszélni,hogy engedje el velem Londonba,mert szükségem van rá. Ő az apukám,ő neki köszönhetek rengetek mindent és még ha távol is volt tőlem,támogatott és velem volt mindig. Addig nem fogok nyugodni,amíg a brit fővárosba nem költözik és nem tudhatom magam mellett.











6 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett :))) várom a kövit !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és örülök,hogy tetszik és támogatsz! Megpróbálom,minél hamarabb hozni! :)
      Puszi, Fanny xx.

      Törlés
  2. Nagyon jó lett!!! :) Végre felébredt az apukája! :) nagyon várom a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!
      Köszönöm és örülök,hogy tetszik! :) Remélem,kellően izgalmasak a részek! Sietek,addig is vigyázz magadra!
      Puszi, Fanny xx.

      Törlés
  3. Szia! Eddig még sose írtam ide.. azt hiszem.. De egyszer el kell kezdenem ;) Folyamatosan olvasom a részeket, bár az utóbbi időben alig volt időm, ezért csak most értelek utol. Nagyon tetszik, ahogy írsz és az összes rész tetszik.. Jó volt, hogy van/volt ez a Harry-Ashleyféle bonyodalom.. Csak, így tovább.. Én is írok.. és szerintem nagyon jó író vagy... Ha nem kapsz komikat az nem azért van, mert rossz író vagy.. Szerintem csak egyszerűen akarják megoldani, méghozzá pipálással :) Puszi..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Elena!
      Örülök, hogy olvasod a blogot és támogatsz, mert nagyon sokat jelent. Annak pedig még jobban örülök, hogy jó írónak tartasz és tetszik a történet, mert már megkaptam, hogy egy sablon sztori és olyan, mint a többi! Rosszul esett, de ahogy olvasom a te véleményedet rájövök, hogy nem lehet olyan rossz, ha már neked is tetszik. :)
      Még egyszer köszönöm, hogy velem vagy és olvasod a blogot!
      Puszi, Fanny xx.

      Törlés