18.rész Búcsúzkodás és az ajándék

Sziasztok Manók!:) Elértünk ide is és feltettem a 18. részt. December 3-án volt négy hónapja,hogy blogolok,ami számomra sok idő,de másoknak nem biztos. Nagyon szeretek írni,izgalommal tölt el,hogy   megfelelnek-e az újabb részek és hogy ti mit gondoltok a blogról. Régebben csak olvasni szerettem egy-egy történetet és ha egyet elolvastam,kerestem a másik és mindig azzal a véleménnyel voltam,hogy jobb olvasni,mint írni,de tévedtem. Amiket leírok magam elé képzelem,örülök,ha az írásom jónak minősül és most már nem mondhatom azt,hogy olvasni jobb egy blogot. Először féltem hozzákezdeni,de ahogy nőtt az olvasók,feliratkozók száma egyre nagyobb lett a kedvem és csak jött az ihlet megállás nélkül. Sokszor,mikor órákon unatkozok,elkezdek azon gondolkodni,hogy a következő részbe mit írjak,milyen csavarokat tegyek bele és ehhez hasonlók. Sokszor egy barátnőm mondata,kijelentése új ötletet ad és már tudom is,hogy mit írjak a blogba.
Nem tudom ezt most miért írtam le,de ezt az elgondolásomat megszerettem volna osztani veletek és hogy tudjátok én mit gondolok a blog varázsáról. Köszönök nektek mindent és még ha nem is írtok véleményt /ami egy kicsit bánt/ örülök,hogy írhatok nektek. :)
Jó hétvégét és jó szórakozást kívánok nektek!
U.i.: Tudom,hogy tegnap volt új rész,de remélem nem bánjátok,hogy ma is előrukkoltam eggyel! :)

                      Hatalmas ölelés: Fanny

                   **Ashley Roberts**

Sok mindenen keresztül mentem már,de amit most érzek mindennél rosszabb. Azzal az okkal,amivel felhívtak soha nem hittem volna,hogy ez valaha is megtörténhet. Az édesapám autó balesetet szenvedett és élet-halál között fekszik a kórházban. Egy kedves,barátságos hangú nő hívott fel,de érezhető volt rajta a feszültség és az ijetség. Nem tudom ki volt,mert a hangja alapján nem ismertem fel,de ő biztos ismer,ha már felhívott a történtek miatt,amiért nagyon hálás vagyok neki. Hangosan zokogott,alig értettem,amit mondott. Mikor nehezen,de lemondta,hogy miért keresett még az ütő is megállt bennem. Az az ember,aki a példaképem és rettentően szeretem,súlyos fájdalmakkal küszködik és azért küzd,hogy életben maradjon. Rajta és a barátaimon kívül nincsen senkim. Az anyám nem foglalkozik velem,számára olyan vagyok,mintha meg se lennék,a nagyszüleim meghaltak,Margaret-et a nevelő nőmet meg már vagy hat éve nem láttam. Ő is nagyon hiányzik,mert mamám helyett mamám volt és nála kedvesebb nővel még nem találkoztam.
Ha apukámat elveszítem,engem is visz magával,mert nélküle nem tudok élni. Már két hónapja nem láttam,igaz nincs messze,mert jelenleg Párizsban dolgozik és akárhányszor oda akartam menni hozzá,nem engedte. Nyomos okot nem mondott a dologra csak annyit,hogy nem és kész. Elejébe zavart,de utána belenyugodtam és vártam,hogy ő jöjjön Londonba,mivel megígérte. Azt nem tudom,hogy anyámmal vagy egyedül dolgozik ott,de nem is érdekel. Engem már a családomból csak apám érdekel,akiért mindenre képes vagyok.
Vissza kell hívnom azt a nőt,akivel nem rég beszéltem,megszeretném tudni tőle,hogy apu melyik kórházban van,mert beakarok menni hozzá és addig vele lenni,ameddig fel nem épül. Nem érdekel,ha egy nap,egy hét vagy rosszabb esetben több idő,de vele akarok lenni és éjjel,nappal az ágya mellett ülni és fogni a kezét. A családomból már csak ő van nekem és minden áron küzdeni fogok azért,hogy meggyógyuljon és újra boldognak,egészségesnek lássam.
Talán 20 perc telhetett el a hívás óta,de még mindig sokkosan és magam elé meredve ültem Harry ölében és fejemet mellkasához döntve,hallgattam szívének egyenletes kalapálását,amire próbáltam megnyugodni. A szemeimet annyira kisírtam,hogy már homályosan láttam,a levegőt szaporán vettem és a gombóc,ami a torkomban ékeskedett nem akart eltűnni. Akárhányszor eszembe jut,hogy apa abban a gyalázatos helyen van és doktorok küzdenek az életéért,ismételten rám jön a sírás és az a kis erő is,ami jelenleg bennem van,kimegy és az életkedvem is elszáll. Még mindig Dina szobájában az ágyon ültünk,én próbáltam magamat lelkileg egy kicsit helyre billenteni,míg barátom azzal küszködött,hogy megnyugodjak. Néha a lila falon kattogó órára pillantottam,ahogy most is,ami jelen pillanatban fél 12-őt mutat. Pár órával ezelőtt minden olyan jó volt,Di-vel és Jason-nel kibékültem,jól éreztük magunkat,de egy telefon hívás és mindennek vége lett. Baleset és még a srácok is elmennek,akikre most van a legnagyobb szükségem. Már csak két órát tölthetek velük,de még az a szerencse,hogy megbeszélték Paul-lal,hogy ide hozzánk jöjjön értük a kocsi,amivel mennek Manchesterbe.
Lentről hangokat hallottam,de mint ha nem is így történt volna,lehunytam a szemem és Harry-t szorosan ölelve merültem el a bánatomba. Biztos,hogy a fiúk jöttek meg,de Dina úgy is felvilágosítja őket a történtekről és feljönnek.
-Jól vagy?-hallottam meg Hazza hangját közvetlen a fülem mellett,mire leheletétől kirázott a hideg.
-Igen.-válaszoltam elfúló hangon és fejemet felemelve ránéztem.
-Nem szeretem,mikor ilyen vagy.-törölt le egy könnycseppet az arcomról.
-Én se szeretek ilyen lenni.-fogtam meg izmos kezét és elnéztem,hogy az enyém az övéhez képest milyen apró.
-Minden rendben lesz,figyeld meg. Apukád fel fog épülni és újra az a vidám férfi lesz,amilyennek elmesélted.-mosolygott rám aranyosan és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm.-emeltem rá szemeimet és adtam az arcára egy puszit.
-Nem kell köszönnöd semmit. Mindig melletted leszünk és akármi legyen mindenben támogatni fogunk.-húzott magához egy ölelésre.-Lemegyek a földszintre,egyedül hagylak egy kicsit. Bármit szeretnél csak szólj és azonnal jön valamelyikőnk.-simított végig a kezemen,majd felállt az ágyról.
-Rendben,köszönöm.-küldtem felé egy halvány mosolyt még mielőtt kiment.
A mellettem lévő kis szekrényről levettem a telefonomat és a hívás lista között elkezdtem keresni azt a számot,amelyiken nem rég hívott,valószínűleg apukám kolléga nője.Mikor megtaláltam,egyből megnyomtam a zöld gombot és vártam,hogy felvegye.
-Szia Ashley. Emma Michel vagyok,az előbb velem beszéltél.-szólt bele a telefonba az előbbinél kedvesebb hangon.
-Jó napot. Azért hívom,mert megszeretném tudni,hogy édesapám ott Párizsban melyik kórházban van.-mondtam neki rekedten és egyszer-kétszer beleszipogtam a mondandómba.
-Persze,hogy megmondom,de légy szíves tegezz.-nevetett fel egy kicsit.-A belvárosi kórházban van. Mivel szeretnél idejönni?
-Kocsival,mert úgy egyszerűbb,mint vonatozni.
-Igazad van.-értett velem egyet.-Akkor csak írd be majd a GPS-be,hogy belvárosi kórház és az egyből ide fog vezetni.
-Rendben,köszönöm,hogy segítettél.-teljesítettem kérését és tegeződve beszéltem vele.
-Ha ide értél hívjál fel,mert én is itt vagyok az épületben és eléd megyek.-mondta megnyugtató hangon.
-Értem,köszönöm még egyszer,hogy segítettél,szia.-köszöntem el tőle.
-Szívesen drágám,szia.-köszönt ő is és bontotta a vonalat.
Nagyon meglepett a közvetlensége és az a hatalmas kedvesség,amit hallásra is áraszt magából. Olyan volt,mint ha az anyukámmal beszéltem volna és nem egy idegen személlyel. Rengeteg kérdés felmerült bennem vele kapcsolatban,amikre idővel biztos választ kapok. Egyéb gondom van annál,mint hogy megtudjam honnan ismer,miért ilyen kedves velem és még sorolhatnám a kérdésimet. Jelen pillanatban egy személy foglakoztat,az édesapám.
A telefont visszatettem az előbbi helyére,ahonnan elvettem és eldűltem az ágyon,majd a fejem alá tettem egy párnát. A sok sírástól teljesen kimerültem és az örökös gondolatok,amik a fejembe kavarogtak,teljesen elszívták az energiámat. A szemhéjam egyre nehezedett,már a szemeimet is alig bírtam nyitva tartani és majd nem elaludtam,mikor kopogtak az ajtón.
-Gyere.-mondta és nehézkesen feltornáztam magam ülőhelyzetbe,a hátamat neki döntöttem az ágy támlának és vártam a személyt,aki keresett.
-Szia Ashley.-köszönt az illető halkan és óvatos léptekkel jött be a szobába.
Meglepődtem,hogy pont ő jött be hozzám,de örültem a társaságának a történteket eltekintve is.
-Szia Zayn.-mosolyogtam rá szomorkásan és mutattam neki,hogy üljön le az ágyra.
-Nem akarlak zavarni csak látni akartam,hogy minden rendben van-e veled.-ült le a hófehér takaróra és hátát a támlának döntötte,ahogy én is az imént.
-Nem zavarsz,örülök,hogy itt vagy.-néztem a falon egy képet,de éreztem magamon a pillantását.
-Ezt te se gondoltad komolyan ugye?-nevetett fel halkan.
-De igen.-néztem rá és teljes testemmel felé fordultam.-Nem akarok veled rosszba lenni,mert ahogy a többiek is,te is fontos vagy nekem. Már,mint a szerelmemet nem,de mint egy barát nagyon szeretlek. Hiányzik a veled töltött idő és az a rengeteg nevetés.-böktem hasba.
-Nekem is csak nálam az a baj,hogy még mindig téged szeretlek és te vagy az a személy,aki a legfontosabb az életemben.-fogta meg a kezem.
-Ne mondj olyanokat,amik nem igazak. Te Perrie-t szereted,vele akarsz lenni,amit elfogadtam és próbálom helyre tenni magam. Kérlek,ne bolygass fel mindent. Az a legjobb,ha barátok maradunk,mert neked ott van a barátnőd,nekem meg Harry.-simogattam meg borostás arcát.
-De nem bírok rád úgy tekinteni,mint egy barát. Szükségem van rád és tudom,hogy te se azért vagy együtt Hazza-val,mert szereted.-nézett a szemembe,de lehajtottam a fejem,hogy elkerüljem a tekintetét.
-Kérlek Zayn,ne csináld. Nincs kedvem erről beszélni. Az a személy,akit rettentően szeretek,kórházban van és kitudja milyen súlyos sérülései vannak.-szorítottam meg a kezét,miközben küzdöttem a sírással.
-Mondta Dina,de minden rendben lesz,hidd el. Felfog gyógyulni és újra együtt lehettek.-húzott a mellkasára és szorosan átölelt.
Arcomat belefúrtam a nyakába és beszippantottam finom illatát,amit már régen nem éreztem.
-Az a baj,hogy eddig se voltunk együtt.-öleltem át széles hátát,arcomat,meg elrejtettem vastag,kék pulóverébe.
-Ne ostorozd magad ilyen gondolatokkal csak annál rosszabb.-puszilta meg fejem búbját.
-Nekem már úgy is mind egy,de ne beszéljünk erről. Inkább arról,hogy tekinthetlek-e az egyik legjobb barátomnak?-néztem rá reménykedve.
-Ez nem kérdés hercegnő.-mosolygott rám kedvesen és nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm,hogy ezt mondod,mert már hiányoztál és köztudott,hogy veled a legjobb beszélgetni meg viccelődni.-veregettem meg az arcát játékosan,mire elkezdett csikizni és mind a ketten eldűltünk az ágyon.
Egyszerűen nem bírok magamon eligazodni. Ha Zayn-el vagyok minden gondomat,bajomat elfelejtem,élvezem a társaságát és hogy velem van. Hiába akarom bemesélni másoknak,de legfőképp magamnak,hogy Harry-t szeretem,mikor ez nem igaz. Tisztelem,amiért mellettem van és támogat,egy fantasztikus embernek tartom,de barátságnál többet nem tudok érezni iránta. Minden erőmmel azon vagyok,hogy a Zayn iránt érzett szerelmet kitöröljem a szívemből,de nem megy. Mindig is őt fogom szeretni,ő az aki akárcsak egy pillantásával felvidít,olyan érzéseket kelt fel bennem,mint senki más,de nem tudok ellene mit tenni,mert ő mást szeret,még ha azt is mondja,hogy ez nincs így. Most,hogy úja itt van velem és megölelhetem,beszélgethetek vele,erőt ad már ezzel is. Nem tudom Harry-nek hogy mondjam el,ami bennem kavarod,de az biztos,hogy nem most lesz. Elkezdődik nekik a turné és nem akarom lelkileg összezavarni. Idővel minden kiderül és helyre teszem a dolgokat.
-Ne. Hagyd abba.-nevettem,de már annyira,hogy majd nem megfulladtam.
-Miért is?-csinálta tovább a csiklandozást.
-Mert nem akarod,hogy meghaljak.-kiabáltam.
-Erős érv,de végre jobb kedved van.-nevetett fel és abba hagyta a morbid kínozást.
-Neked hála.-másztam ki alóla és a nyakába borultam.
-Jaj te.-szuszogott a nyakamba,amitől az egész testemet kirázta a hideg.
-A fiúk még haragszanak rád?-távolodtam el tőle egy kicsit és ráültem a két lábamra.
-Liam már nem annyira,de a többiek elég rendesen.-húzta el a száját.
-Na gyere te nagy melák,majd én elrendezem a dolgokat.-húztam fel a nagy ágyról és vele együtt lementünk az emeletről.
Mikor leértünk mindenkit megpillantottam a nappaliba. Dani-t,El-t a három fiút,akivel még ma nem találkoztam és Dina-ék is ott voltak és valamit iszogattak mindannyian.
-Sziasztok.-köszöntem oda nekik,mire Danielle és Eleanor egyből felpattantak a helyükről.
-Szia kis hercegnő.-köszönt egyszerre Liam,Niall és Louis.
-Szia Ash.-ölelt meg szorosan göndör hajú barátnőm.-Jól vagy?
-Persze.-mosolyogtam rá halványan.
-Szia hercegnő.-ölelt meg El is és mellé adott egy nagy puszit az arcomra.
-Szia dilinyó.-pöcköltem meg az orrát.
-Hééé.-nevetett fel.-Ez tök jó név.-ült vissza ugrándozva a helyére.
-Pont rá való ez a becenév.-nevetett fel Louis.
-Ahogy rád is.-szólt vissza Liam,mire mindannyian elkezdtünk nevetni.
Zayn nem mondott egy mukkot se csak engem követve leült mellém és figyelte az eseményeket.
-Hogy lehet ekkor erőd?-kérdezte Niall csodálkozva.
-Ez hogy érted?-meresztettem rá a szemeimet.
-Apukád kórházban van,te még is tartod magad és nevetsz. Eddig is csodáltunk,de most már még jobban.-ölelte át a vállam,mivel az egyik oldalamon ő ült a másikon Zayn.
-Azzal nem érek el semmit,ha csak sírok és bezárkózok. A legnagyobb erőt ti adjátok nekem az örökös bohóckodásotokkal,ezért is szeretek annyira veletek lenni.-dűltem a vállának.
-Mi is szeretünk veled lenni.-mosolygott rám Liam kedvesen.
-Mi van Malik kicsajoztad magad?-kérdezte tőle Harry cinikusan.
-Mi van?-kérdezett vissza a mellettem ülő fiú.
-Felmentél Ashley-hez,gondolom megpróbáltad visszaszerezni.-nevetett fel.
-Mi közöd ahhoz,hogy én mit beszélek vele?-kérdezett vissza Zayn is idegesen.
-Sok,mivel a barátnőm.
-De az nem azt jelenti,hogy mindent tudnod kell.-vágott vissza Harry-nek.
-Egy tapló vagy és nem érdemled meg.
-Abba hagynád Harry most már?-szóltam rá mérgesen.
-Miért csak nekem mondod?
-Azért,mert te kezdted el és nyugodtan abba is hagyhatod.-álltam fel a helyemről.
-Ó. Te vagy a védő angyala?-tárta szét a kezeit.
-Lehet,hogy csúnya dolgot csinált,de akkor se érdemli meg,hogy így beszélj vele. A barátod,banda társad és annyit nyugodtan megtehetnél,hogy legalább normálisan beszélsz vele.
-Most így beszélsz,de valamelyik nap még nem ezzel a véleménnyel voltál róla.-ült le Jason mellé és mint egy fejedelem hátra dűlt a kanapén.
-Szerintem jogosan mondtam azt amit,de neked miért kell ezt csinálnod?-tettem karba a kezem.
-Mert megérdemli.-mondta lazán.
-Akkor te is megérdemelhetnéd,hogy ilyenek legyenek veled az emberek a csajozási technikáid miatt nem?
-Ez hogy jön ide?-kérdezte felháborodottan.
-Ez most pont ehhez a témához való,ne aggódj.-nevettem fel.
-Mekkora egy aljas,kétszínű nő vagy. Engem hagyjál békén,nem vagyok se a pasid,se a barátod,lépjél ki az életemből örökre.-állt fel a helyéről és kiviharzott az előszobába.
-Az nem lesz nehéz.-kiabáltam utána,de válasznak már csak egy ajtó csapódást kaptam.
-Komolyan mondom ez megbolondult.-csóválta a fejét Niall és az ölébe húzott.
-Ne foglalkozz vele. Mostanában nagyon idióta.-legyintett egyet Lou és átölelte a mellette ülő barátnőjét.
-Eddig nem volt ilyen.-mondtam halkan és lehajtottam a fejem.
-Azt hittük,hogy Harry a neked való fiú,aki melletted lesz,de nagyot tévedtünk.-mondta száj húzogatva Dina.
-Én is.-értettem vele egyet.
-Ne legyél már miatta ilyen,nem ér meg annyit. Alig voltatok együtt két napja.-szólalt meg Jason is.
-Az lehet,de azért így összeveszni nem akartam vele.-döntöttem fejemet Nialler mellkasának.
-Ne szomorkodj,minden rossznak jó a vége.-hallottam meg Zayn hangját,majd éreztem kezét a hátamon,ahogy simogatott.
-Remélem.-néztem rá egy pillanatra.-Légy szíves srácok legalább ti béküljetek ki Zayn-el. Én is kibékültem vele,mindent megbeszéltünk. Ne utánozzátok Harold-ot néztem kérlelően a három fiúra.
-Rám ne nézz,én már kibékültem vele.-emelte kezeit nevetve Liam a magasba.
-Akkor rajtatok a sor.-néztem Niall-re és Lou-ra.
-Ne haragudj rám haver,amiért ilyenek voltunk veled csak nehezen fogadtuk,amit csináltál.-csúsztatott le lábairól Niall maga mellé és félig arab barátunk felé fordult.
-Felejtsük el.-mosolygott rá szőke barátjára,majd kezet fogtak és megölelték egymást.
-Én is ugyan azt tudom mondani,mint Niall és én is bocsánatot kérek a viselkedésem miatt.-ment oda hozzá Louis is és vele is kezet fogott,majd barátokhoz hűen megölelték egymást.
-Neked is el van fogadva a bocsánat kérés.-nevetett fel Zayn és oda jött elém.-Köszönöm.-állított fel és szeretet teljesen megölelt.
-Nincs mit Malik.-kacsintottam rá.
Jól érzem magam velük,valamilyen szinten elviszik a gondolataimat másfele és nem engedik,hogy apura gondoljak,de az agyam leghátsó zugában,még is ott van és nem hagy nyugodni.
Harry-nek se értem a kirohanását,mikor semmit olyan dolgot nem mondtam neki,hogy ilyen szavakat vágjon a fejemhez,de ha neki így jobb,akkor hajrá. Teljesítem a kérését és kilépek az életéből,ha egy légkörben vagyunk,levegőnek nézem,ha szerinte így minden el van intézve.
-Ti most akkor újra együtt vagytok?-kérdezte Di csodálkozva.
-Nem csak nagyon jó barátok.-ültem a jó barát kifejezéssel ellátott fiú ölébe.-Tényleg. Van még valami?
-Micsoda?-kérdezték minden egyszerre.
-Ti már bocsánatot kértetek Zayn-től?-kérdeztem Dina-tól és Jason-től.
-Nem.-szólalt meg halkan Di,miközben felállt és elébünk lépett.-Bocsánatot kérek és szeretném,ha velem is jó baráti viszonyt ápolnál.
-Az biztos,hogy meglesz.-ölelte meg rajtam keresztül barátnőmet.
-Én is bocsánatot kérek.-mondta Jason is,mint egy ovis.
-Meg van bocsájtva.-nyújtotta oda neki Zayn a jobbját,amit egyből el is fogadott.
Talán egy órán át beszélgethettünk,viccelődhettünk,mikor a bejárati ajtó kicsapódott és Perrie Edwards kisasszonnyal találtuk szembe magunkat,aki engem majd meg ölt a szemével.
-Te már megint rányomultál a pasimra?-mutatott rám paprika vörös fejjel.
-Nem tudok róla.-álltam fel a helyemről és odamentem hozzá.-Köszönni nem szokás vagy valami?
-Nagyon vicces kedvedben vagy látom. Pedig az apucikád kórházban fekszik nem?-nézett rám gonoszan.
-Te ezt honnan tudod?
-Mondtam,ha akarom mindent megtudhatok rólad és a családodról. Az is tudom,hogy autó balesetet szenvedett és az intenzíven fekszik.-tette csípőre a kezét.
-Te tettél vele valamit?-mondtam neki idegesen és nem sok kellett,hogy neki ne menjek.
-Meglehet.-legyintett egyet.
-Menjél el innen a francba. Elegem van belőled. Már egy hónapja keseríted az életem,de azt még mindig nem tudom,hogy miért. Zayn-nek nem vagyok  a barátnője,mivel tudtommal te vagy az,ha nem egy barátja vagyok és semmi több. Feltudod fogni,abba a tudatlan fejedbe végre? Boldogítsad másnak az életét a jelenlétetted,ne az enyémet.-toltam ki az ajtón és hangosan rácsaptam.
-Elegem van ebből a nőből,komolyan mondom. Egy kiállhatatlan,alamuszi valaki.-mondta mérgesen Zayn és odajött hozzám.
-Még is együtt vagy vele.-mondta Dani hangosan.
-Ne kezdjétek megint,ha lehet.-ölelt magához.-Nem fog több ilyen lenni esküszöm.-súgta a fülembe,mire bólintottam egyet.
-Nem akarok ünnep rontó lenni,de kezdjük szedelőzködni,mert mindjárt 2 óra.-mondta Liam sóhajtozva.
Mire a srácok felöltöztek,összeszedték a bőröndjeiket és a szükséges dolgaikat,meg jött a kocsi és kimentünk az utcára. Mindannyian szomorkásan ballagtunk a nagy fekete kocsihoz,amibe már Harry benne ült.
-Szia Paul.-köszöntünk a fiúk managerének,aki egyből elkezdte pakolni a bőröndöket.
-Sziasztok.-mosolygott ránk.
Kívülről egy szőrösszívű,gonosz embernek néz ki,de aki jobban ismeri rájön,hogy lelkiismeretes és kedves.
-Szia hercegnő.-jött oda hozzám elsőnek Louis és a kezei közé vett,majd megpörgetett.-Nem soká találkozunk,addig is vigyázz magadra,apukádnak meg üzenem,hogy jobbulást és mire találkozok vele,legyen egészséges,mint a makk.-adott egy puszit az arcomra és szorosan magához ölelt.
-Szia Louis.-mormoltam a nyakába.-Megmondom neki és szerintem neked jobban kell vigyáznod magadra,mert elég szelekótya vagy.-nevettem fel.-Nagyon fogsz hiányozni.
-Te is nekem.-adott egy utolsó puszit a homlokomra és egyből szerelméhez sietett.
-Szia manó.-lépett elém másodiknak Liam.-Nagyon fogsz hiányozni,de megpróbálunk minél többet hívni.-vont a mellkasára,majd adott egy nagy puszit.-Vigyázz magadra,jó?
-Szia izom agy.-nyomkodtam meg kabáton keresztül a "kis vékony" kezét.-Megpróbálom,de te is vigyázz magadra és a többiekre is,mert te vagy a legnormálisabb.
-Értettem. Szeretlek Ashley.-ölelt meg még egyszer és adott egy puszit.
-Én is téged.-mosolyogtam rá.
-Szia törpilla.-köszönt vidám helyett,szomorkásan Niall és egyből megölelt.-Nem akarok elmenni.-mondta halkan.
-Én se akarom,hogy elmenjetek,de muszáj.-küldtem felé egy biztató mosolyt,mikor felemelte a buksiját.-Egy hónap és találkozunk.
-Az sok idő.-húzta el a száját,akárcsak én mint a mai napon,mikor eszembe jutott,hogy ma kezdődik a turné.
-Kitartás manó.-adtam az arcára egy puszit.-Vigyázz magadra nagyon.
-Meglesz. Szia.-adott ő is egy puszit a homlokomra és ment köszönni a többieknek is.
-Szia Niall.
-Na már csak én maradtam.-állt meg előttem az a fiú,akit mindenkinél jobban szeretek,de még se lehetek vele.
-Nagyon úgy néz ki.-nevettem fel.-Gyere te nagy melák.-húztam magamhoz és hozzá bújtam,mint egy kiscica és élveztem a pillanatot,hogy ölelhetem és kizárhatom magam körül a világot.
-Ez neked szeretném adni.-húzott elő a kabátja zsebéből egy kis rózsaszín dobozkát.-A nagy mamámé volt és mielőtt meghalt nekem adta és azt mondta annak adjam oda,aki a legfontosabb az életembe és nekem te vagy a legfontosabb.-nyitotta fel a kis dobozt,amibe egy csodaszép,kék köves gyűrű volt.

-Ezt nem fogadhatom el.-néztem rá hitetlenkedve.
-Kérlek.-kezdett könyörögni és tekintetét belefúrta az enyémbe.
-Köszönöm szépen,nagyon szép.-öleltem meg.
-Ráhúzhatom az ujjadra?-kérdezte halkan,mire a válaszom csak egy bólintás volt.
Óvatosan rácsúsztatta a gyűrűsujjamra és aranyosan rám mosolygott.
-Szeretlek Ashley.-húzott magához és belepuszilt a nyakamba.
-Én is szeretlek.-mondtam neki,ami elsőnek az eszembe jutott,mire kitágult szemekkel rám nézett.
-Gyere Zayn,indulnunk kell.-kiabált ki neki Paul a kocsiból.
-Mennem kell,de ha odaértünk Manchesterbe hívlak skype-on és mindent megbeszélünk. Vigyázz magadra nagyon.-ölelt utoljára magához.
-Rendben,te is.-adtam puszit az arcára,mire elmosolyogta magát.
A lányokat is megölelgette és beszállt a kocsiba. Mind a négyen integettek nekünk csak Harry nem,aki a másik oldalon bámult ki az ablakon és még arra se méltatta magát,hogy ránk nézzen. Mind az öten nagyon fognak hiányozni és igaz,hogy még csak most mentek el,de már is alig várom,hogy újra velük lehessek. 
Kíváncsi vagyok,hogy Zayn mit akar mondani,de az már biztos,hogy az érzéseimet nem tudom előle eltitkolni,mert elárultam magam azzal a kijelentésemmel,hogy én is szeretem. Szeretem és mindig is őt fogom szeretni,mert benne találtam meg azt az akivel le akarom élni az életem és szükségem van rá.
Remélem,hogy Harry-vel is rendeződnek a dolgaink,mert őt is nagyon szeretem és ha hiszi,ha nem rá is szükségem van,mert egy fantasztikus fiú és nagyon jó barát.